Új Dunántúli Napló, 1997. augusztus (8. évfolyam, 209-238. szám)

1997-08-30 / 237. szám

1997. augusztus 30., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 7 Pécs: Bécs és Erfurt között Példátlan gesztusként Pécs ünnepének az a nap választa­tott, amelyet a középkori egyeteme alapítását engedé­lyező és megerősítő pápai ok­levél viselt dátumként V. Or­bán pápa, illetve Nagy Lajos királyunk uralkodása idején 1367-ben: szeptember 1. Az egyetem létrejöttének és avatásának időpontja nem ismert. Általánosan az sem, hogy igazi kezdeményezője Vilmos pécsi püspök, királyi kancellár volt, akiről oly ke­veset tudunk. 1361 és 1373 között volt Pécsett püspök, s oly buzgalommal segítette a egyetemet az egyházi javak­ból, hogy pápai intésben ré­szesült. Nyilván az általa fo­galmazott kérelem minősíté­sét visszhangozza a pápai en­gedély indoklása: „nincs bi­rodalmadban alkalmasabb és tekintélyesebb város”. Nagy Lajos, a folyton ha­dakozó lovagkirály viszont - noha kortársa, Petrarca meg­rótta: nem pártfogolja eléggé a humanistákat - saját érdek­lődése horizontján jócskán messzebbre tekintve támo­gatta az egyetemalapítást, és ezzel kapcsolta az európai művelődés akkori divathul­lámához Magyarországot. Európa első egyetemét 1088-ban Bolognában alapí­tották, de csakhamar követte a párizsi. Minden későbbi kö­zépkori universitas e kettőt vette példának: az oxfordi, a cambridge-i, a salamancai, a páduai, a ferrarai, a nápolyi. Magyar diákok már a XI. században tanultak Párizsban, Oxfordban, Bolognában. Fo­kozódott az igény tanultságra a XIV. században, amikor ké­sőbb világhírűvé vált egyete­mek sorát alapították: Gre­noble 1339, Pisa 1343, Prága 1348, Pávia 1361, Krakkó 1364, Bécs 1365, Pécs 1367, Erfurt 1379, Heidelberg 1385. Ilyen előkelő társaságban in­dult - ha csak néhány évtize­des létre is - az első magyar egyetem. Dunai Imre A bányászat egyik örök emléke FOTÓ: MÜLLER A. A Széchenyi-akna örökén Képek a pécsi szénbányászat történetébeU A pécsi szénbányászat 250 éves történelmének és a 70 éve felavatott Széchenyi-ak- nának állít emléket a pécsi Várostörténeti Múzeum idő­szakos kiállítása. Vonyó József, az intézmény vezetője szerint a szakembe­rek által összeállított tárlat tel­jes hitelességgel mutatja be az ágazat pécsi történetét. A Szirtes Béla nyugdíjas bá­nyamérnök vezette csoport munkáját Huszár Zoltán, a múzeum munkatársa segí­tette. Ma, amikor a megyeszék­hely körzetében már teljesen megszűnt a mélyművelésű szénbányászat, különös aktu­alitása van a kiállításnak, amely nemcsak időrendben, hanem adatokkal, történel­mével együtt mutatja be a pé­csi szénbányászat egykor működő aknáit. Az emlékek nemcsak az idősebb generá­ciónak nyújtanak érdekes lát­nivalót, hanem azoknak a fia­taloknak is, akik már semmi­lyen más formában, csak ilyen módon kaphatnak képet a pécsi bányászatról. Az időszakos kiállítás szep­tember 19-ig tekinthető meg a múzeumban. K. E. Elő energia emberi testbe zárva A bőség zavarával küszködöm, amikor Mohácsi Regős Ferenc festőművész életútjáról akarok beszámolni. Nyolcvan év törté­netét csak felvillantani lehet, hiszen még a köszöntésére most kiadott könyv is csak tö­redékeket mutathat fel. Az igazság az, hogy beszél­getőtársam akár 20 évet is leta­gadhatna. Mintha tiszta energi­ából állna, olyan élénken ma­gyaráz, nagy elragadtatással, s olyan vitalitással, amit a fiata­lok is elirigyelhetnek tőle.-Azt hiszem, én itt Mohá­cson egy életre feltöltődtem gyermekkoromban - mondta. - Ennek a környéknek hatalmas vibrációja van, ez egy kitárul­kozó város. Itt akármerre néz­tem, óriási, szabad horizontot láttam. Gyerekkoromban a me­zőn fekve gyakran bámultam a felhőket. Hány és hány ábrát lestem ki belőlük! Emlékeket gyűjtöttem. Ilyen a világ is, az ember emlékeket gyűjt, hogy a végén emlékezhessen. Az élet tehát emlékké zsugorodás. Az 1917-ben született Regős Ferenc szülővárosa első mil­lenniumi ösztöndíjasaként 1943-ban végezte el a Képző- művészeti Akadémiát. Azóta viseli a Mohácsi előnevet. A gyermekkor élményvilága indí­totta arra is, hogy felelevenítse a busójárás híres népszokását. Vallja, hogy az ősi, mitikus far­sangolás mélyen hatott későbbi alkotói munkásságára. Ő írta meg a Magyar Filmintézetnek a busójárás forgatókönyvét. A mohácsi Kossuth Film­színház emeleti termeiben kiál­lított képei előtt hosszan be­szélgetünk. Azt mondja, min­den technikát szeret. A tus, a grafit, a zsírkréta, a festék, az akvarell mind a kezére állt. Gyakran a természet, a hazai táj jelenik meg a munkákon, de arcképeket is szívesen csinált. A magábamélyedő asszonyban mélyen vallásos, optimista édesanyját ábrázolta, a finom rajzú női kézben pedig szeretett feleségének jellegzetes tartását ragadta meg. Lyka Károly port­réja előtt büszkén megáll, bol­dogan emlegeti. Az öreg ju­hászról egész történetet mesél, és az egyiptomi lányról is, akit titokban követett, úgy készítette róla a vázlatait. A folyót ambi­ciózus apja szerettette meg vele, aki hajógépész volt. A víz, mondta neki, mindent megőriz, A mester életműve töredékével de minden el is úszik bele. Meg kell tudni állítani azt, ami ép­pen eltűnőben van. Mohácsi Regős Ferenc azóta is ezt teszi: képpé írja a pillanatot.- Én zenei pályára készül­tem, tudja - meséli. - De többet akartam: komponálni, erőkkel találkozni! Képei erőteljesek, dinamiku­sak, mint ő maga. Lendületes vonalrendszere, képeinek belső ritmusa leleplezi zenei kapcso­lódásait. Szerepelt a Magyar Televí­zióban is, a „Művészinasok” című ifjúsági képzőművészeti vetélkedővel. Nagy sikernek ér­tékeli, hogy „Lovak” című raj­zát a világhírű bécsi Albertina Múzeum megvásárolta egye­dülálló lórajz-gyűjteménye számára. Több díj és elismerés birtokosa. Amikor azt kérdem tőle, melyikre a legbüszkébb, azt mondja, mindre együtt. Székely Bertalan és Pro Űrbe díjas. Elnyerte többek között a Corvin Művészeti Emlékérmet, a Nemes Marcell alapítvány dí­ját, az Országos Festészeti Nagydíjat, a Centenáriumi gra­fikai díjat, a Fővárosi Művész­tanári díjat. Mohács díszpolgá­rává választotta, és most már második otthona, Budapest XVI. kerülete is. Közel 2 ezer rajza jelent meg folyóiratokban. FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Azt tartja, csak az az igazán értékes mű, mely hordoz va­lami felfedezhetetlen nagy tit­kot, s ezzel átsüt a történelem korszakain, belső értékkel bír. A legjobb szerinte az lenne, ha minden családban volna leg­alább egy olyan alkotás, mely az embereket boldoggá teszi. Ä művészet szerezte öröm nélkül ugyanis a Föld csak kóbor tel­keké lesz.- Új látásmód kellene ebben az országban, és nemcsak a művészetben - szögezi le. - A pénzhajhászást látva szinte megfulladok, nem kell vízbe mennem. Pedig a dicsőség munkákon keresztül igazolható, nem bálványokon, vagyonon át. Szólunk még a szakmai hoz­záértésről, a fiatalság pesszi­mizmusáról, a hagyományok féltő őrzéséről, s arról, miért kell jót cselekedni tudni önfe­ledten, elvárások nélkül. Olyan lelkesedéssel beszél, hogy elhi­szem neki, amikor a hitéről vallva kijelenti: „Én élem a csodát”. Hodnik Ildikó Gy. Könyvet minden családnak Amikor többnyire inkább a könyvesboltok bezárásáról szólnak a híradások, jó hallani, hogy újabb is megnyílik vala­hol. Pécsett a Magyar Könyvklub első itteni könyvesboltját mu­tatták be tegnap a sajtónak. A hazai könyvpiac 25 százaléká­ban érdekelt kiadó és forgal­mazó cégnek jelenleg Pécsett és a környéken több, mint 10 ezer tagja van. Mint elhangzott, céljuk, hogy minden rétegnek, s a család minden tagja számára nyújtsanak olvasnivalót. Fel­vállalják a szórakoztató iroda­lom megjelentetését is. Kiderült, hogy az éppen 5 éves klub ajánlófüzeteiből első­sorban nők válogatnak. Az ol­vasási szokásokra jellemző, hogy nagy az érdeklődés az igényes ismeretterjesztő mun­kák, illetve a különböző lexi­konok iránt. Az érték-minőség- tartósság hármas alapelvet kép­viseli a ma már százezernél több tagot számláló, 2 éve ala­kult zeneklub is, ahol azonban többségben vannak a férfiak és a fiatalok. Az új boltban könyvszolgálat is működik majd, és az újdon­ságokról rendszeresen tájékoz­tatják az olvasókat. H. I. Gy. Hírcsatorna Kortárs fotó. A fotóművé­szet kap helyet a héten a pé­csi kiállítóhelyek nagy ré­szében. Szeptember 5-én 18 órakor a Művészetek Házá­ban hivatalosan is megnyí­lik a Kortárs Magyar Foto­gráfia '97 című rendezvény- sorozat. Másnap ugyanitt szimpózium kezdődik este 7-kor „Fotó-művészet-vál- ság” címmel. A Házban a Magyar Iparművészeti Fő­iskola fotószakos hallgatói­nak munkái kapnak helyet. 6-án a Pécsi Galériában lesz kiállításmegnyitó, de az eseményhez kapcsolódva többek között a Mecseki Fo­tóklubban és a Pécsi Kisga- lériában is válogatásokat láthat a közönség. A Parti Galériában 5-én 22 órakor Kása Béla, a Csopor(t)- Horda Galériában 6-án 18 órakor pedig Csoszó Gabri­ella fotótárlata nyílik, (ly) Zeneiskolai tanévnyitó. A pécsi Liszt Ferenc Zene­iskola tanévnyitó ünnepé­lyét szeptember 5-én, pén­teken a Liszt Ferenc hang- versenyteremben 17 órakor az előképzősöknek és az el­sősöknek, 18 órától a maga­sabb osztályosoknak tart­ják. (gy) Olasz kórus. Avezzenóból érkezik az olasz Monteverdi kórus Pécsre, a Jubilate kó­rus meghívására. A vendé­gek hangversenyüket szep­tember 4-én este 7 órakor tartják a Művészetek Házá­ban. Vezényel Antonio Stati. (ly) Tessedik-évforduló. Tes- sedik Sámuel evangélikus lelkész, író, pedagógus, ag­rár-reformer emlékére ren­deznek országos emlékün­nepélyt szeptember 14-én 9 órától Szarvason, az általa építtetett templomban. A lelkész 230 évvel ezelőtt ke­rült a településre. (ly) Szolgáltató Pont. Az Apáczai Nevelési Központ­ban az idei tanévben is mű­ködik a Szolgáltató Pont számítógépes adatbázisa. A több száz NAT-hoz készült tanterven kívül óvodai prog­ramok és friss pályázati le­hetőségek is a pedagógusok, művészeti csoportok ren­delkezésére állnak. (ly) Néptánc. Szeptember 1-jé- től lehet jelentkezni a pécsi Szivárvány Gyermekház heti foglalkozásaira, többek közt a Mecsek Táncegyüt­tes, a néptánciskola, a vas- útmodellező-klub tagjai közé. (ly) Építőművész-képzés Pécsen is Három évig hevert valamelyik minisztériumi fiókban, s most végre zöld utat kapott az építő­művészek egyetemi szintű képzéséről szóló tervezet, melyet a JPTE Pollack Mihály Főiskolai Karán szeretnének megvalósítani a jövő tanévtől. A tanterv kimunkálása két ne­ves építőművész, dr. Bach- mann Zoltán (képünkön) és dr. Kistelegdi István nevéhez fű­ződik, mindketten a Pollack Mihály Főiskolai Kar Építé­szeti Intézetében tanítanak - habilitált egyetemi tanárok. Bachmann a tervezési, Kiste­legdi az épületszerkezettani tanszéket vezeti. A tervezethez az akadémikus Finta József ín szakmai ajánlást - kiemelve, a város mediterrán szelleme, tör­ténelmi tradíciói specifikus ér­tékeket hoztak-hozhatnak létre az építészetben is. Nevük, szakmai rangjuk említése azért is fontos, mert - mint Bachmann Zoltán szavai elárulták perdöntő sze­repet játszott abban, hogy a jövőre in­duló építész-tervezőművész szak ne csak papíron kínáljon az universitás rangjához méltó, egyetemi szintű művészkép­zést. Pécs szellemi vonzása; a szakmai és baráti kapcsolatok; a műhelyekben kovácsolódó, alapvonalaiban közös, az egyéniséget tisztelő gondolko­dás; a Pusztavacsra összehí­vott találkozó, ahol egy jegy­zet megírásáról is döntöttek - mind meghatározó volt abban, hogy egy páratlanul „nagy csapatot” várhatnak ide jövő szeptembertől. Farkas Gábort (Kecskemét), Kertai Lászlót (Debrecen), Bodonyi Csabát (Miskolc), Lőrinc Ferencet (Kaposvár) Jurcsik Károlyt (Győr) és sorolhatnánk. Buda­pestről Makovecz Imrét, Lázár Antalt, Patonai Dénesi, régi ismerősünket, Csele Györgyöt - a névsor töredékes. A ven­dégprofesszorok számára apartmanokat szeretnének ki­alakítani a Damjanich utcában. Természetesen a helyi alkotók - Dévényi Sándor és mások - mellett a tanszéknek is vannak már kitűnő, ifjú építészei. Bachmann hangsúlyozta, kimondottan tanítványköz­pontú képzésre törekszenek a legtehetségesebbek gondos ki­választásával már a felvételi­nél is. A sokoldalú, a társmű­vészeteket sem mellőző alap­képzés évei után a hallgatók egy-egy mester mellett, annak műtermében fejlődhetnek to­vább. Akik itt tanulnak, azok­nak tényleg kitűnőeknek kell lenniük, s akiknek erre a rend­kívül nehéz szakmára jellemző csapatmunkát is meg kell ta­nulniuk. B. R. László, a kiátkozott A szegedi Dóm tér már rég lá­tott ennyi embert egyszerre. A szabadtéri játékok nézőtere zsúfolásig megtelt. Voltak, akik műanyag kerti székeken ültek, míg másoknak csak a lépcsőn jutott hely. Fiatal és idős egy­aránt kíváncsi volt a Szöré- nyi-Bródy szerzőpáros A kiát­kozott című zenés történelmi játékára, várva, hogy siker lesz- e az ősbemutató. A csoda azonban elmaradt. Hiába játszottak jól a színészek, volt tökéletes a forgó színpadra épített díszlet, mely egyszerre jelenítette meg a királyi várat és a templomot, s még a pogány kunoknak is jutott némi hely. Ä zene dallamvilága régi isme­rősként köszönt vissza több he­lyen, s közhelyek sokaságából álltak a szövegek. Még a darab végére sem derült ki igazából, mit is akart a főhős IV. László, a kun király. Annyi megtudható volt, hogy az anyakirálynő fő mozgatórugója tetteinek. A nagyuraknak hűségükért egyre több birtokot ad cserébe, de üres a kincstár, az adóterheket tovább emelni nem lehet. Nem szereti feleségét, a szíve egy kun leányé, s Attila örökébe szeretne lépni. Lázál­mában még István, a király is megjelenik a színen, a közön­ség ezért hálás is neki. László őrlődik magyarok és kunok kö­zött, s hogy feszültségét oldja, rengeteget iszik. Királyi pompa helyett kun viseletben jár, s mert nem akarja megtéríteni e nomád nép tagjait, az egyház kiátkozza. Végül mégis saját népe öli meg, mert többszöri ígérgetés ellenére sem áll az élükre. Sz. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents