Új Dunántúli Napló, 1997. augusztus (8. évfolyam, 209-238. szám)

1997-08-27 / 234. szám

1997. augusztus 27., szerda Magazin Dünántúli Napló 11 Pusztulnak az élő nyelvek A nyelvek is pusztulnak. Nem is akármilyen ütemben. A nyelvtudo­mány ma még mintegy hatezer élő nyelvet ismer, ezeknek azonban több mint a felét a kihalás veszélye fenyegeti. Jelenleg átlagosan min­den hónapban két nyelv tűnik el, és a nyelvészek lázasan keresik a módját, hogy miként lehetne feltartóztatni ezt a folyamatot. Ha ugyanis nem történik semmi, akkor az elkövetkező évszázadban az élő nyelvek 95 százaléka holt nyelvvé változik. Michael Krauss, alaszkai nyelvész például elhatározta, hogy megmenti az egyik „ha­lálraítéltet”, a tlingitet, amely Kanada délkeleti partvidékének ma még körülbelül nyolcszáz ember által beszélt ősi nyelve. A mentőakció első és legfonto­sabb feltétele az írásbeli rögzí­tés lenne, tlingit nyelven ugyanis még senki le nem írt egyetlen sort sem soha. A fel­adat nem könnyű, de azért nem lehetetlen. Ha sikerül is Krauss profesz- szor terve, a nyelvek fogyásá­nak világméretű tendenciáját feltartóztatni nem lehet. Euró­pában is számos nyelv került végveszélybe. Hogy csak néhá­nyat említsünk: ilyen a kelták ősi nyelve, a gael, és az észak­francia breton. Vagy a lapp, amely ugyan Finnország egyik hivatalos nyelve, csakhogy a messzi észak rénszarvaspászto­rai valamikor ennek számtalan, ma már nem létező nyelvjárását beszélték. Egyre kevesebb vál­tozata él a cigány nyelvnek is, Afrikában pedig a busmanok és a hottentották anyanyelve jut­hat hamarosan ugyanarra a sorsra, mint Japán északi szige­tének, Hokkaidónak egykori nyelve, az ainu. Amikor például a portugál hajósok 500 évvel ezelőtt meg­hódították a mai Brazíliát, ott legalább hétszáz nyelven be­széltek az őslakosok. 1788-ban, amikor az első telepesek Auszt­ráliába érkeztek, még 250 helyi nyelvet tudtak megkülönböz­tetni, míg ma legfeljebb húsz vegetál közülük. A telekommunikáció és az információs forradalom kor­szakában a nyelvek pusztulási folyamata jelentősen felgyor­sult. A politikai és a gazdasági hatalmat gyakorlók nyelve hó­dít világszerte, ma legfőképpen az angol, amit csak elősegít a számítógépek forradalma. Köz­ismert, hogy a komputerek an­golul „tudnak”, pontosabban az élő angol nyelv sokszínűségé­hez képest rendkívül szegényes szókinccsel rendelkeznek. Az Internet, a műholdas televíziók, mind-mind az angolszász hatást erősítik. Igaz ugyan, hogy ma 726 millióan beszélik a mandarint - a legnépszerűbb kínai nyelvjá­rást - és csak 427 millióan él­nek angolszász nyelvterületen, de az ezredfordulóra 1,5 milli­árd ember, a Föld népességének egynegyede tud majd angolul (is). Ma már a levelek három­negyede, az e-mail üzenetek 80 százaléka angolul íródik. Ez a világangol azonban meglehetősen leegyszerűsített és primitív változata az erede­tinek, Shakespeare nyelvének. A tudósok szerint az angolra ugyanaz a sors vár, mint a latin nyelvre. Miként a Római Bi­rodalom hivatalos nyelvéből néhány száz év alatt létrejöttek az úgynevezett új-latin nyel­vek, tehát az olasz, a spanyol, a francia, a portugál, a román, stb„ úgy fog kialakulni a már ma sem egységes angolból a neoangol nyelvek egész csokra. S hogy ez mennyire így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az ázsiai angol, a dél-af­rikai angol, az ausztrál-angol önállósulásának folyamata. Ezeknek a kifejlődni látszó újangol nyelveknek a szókész­letét ma már rendszeresen kü­lön szótárakba is foglalják. Ferenczy Europress Kezdődik az új Pannon-év! Előfizetés 9.900 Ft! Egy évig 25°(o kedvezmény a percdíjakból!* Gyűjtse a telefonszámokat és készüljön fel a következő évre! Július 23. és augusztus 30. között az eredeti 25.000 forint helyett már 9.900 forintért előfizethet a Pannon GSM szolgáltatására. 'Sőt, további 10.000 torint befizetésével egy éven át 25% kedvezményt adunk a belföldi beszélgetések percdíjaiból! így annyit beszél­het, amennyi csak jólesik. Hiszen minden negyedik perccel megajándékozzuk Ont. Ajánlatunk 1997. szeptem­bertől régi előfizetőink számára is elérhető. Ne feledje, most kedvezményes készülékakcióval is várjuk Önt! További részletekért keresse fel területi képviseletünket (Pécs. Ferencesek utcája 6.. tel.: 06 72 333 967), vagy bármelyik hivatalos viszonteladónkat! Pannon GSM nonstop ügyfélszolgálat: 06 1 464 6020, 06 20 200 200. Az árak ÁFA nélkül értendők! A 25% kedvezmény az 1997. augusztus 21. és az 1998. augusztus 30. közötti időszakra vonatkozik. Az élvonal. PANNON gsm Hongkongi madárpiac. Madárrajongónak lenni sem veszélytelen dolog. Egy hároméves kisfiú (akinek otthoná­ban madarakat tartottak) nemrégiben belehalt olyan influ­enzás betegségbe, amely eddig csak madaraknál volt meg­figyelhető. FEB-Reuters Veszekedés a hajótemetőért Kísérteties látványt nyújt a tengerfenék. Akárcsak egy sci- fi filmben, úgy merül alá a szuperérzékeny érzékelőkkel és mozgatható videokamerák­kal felszerelt amerikai tenger­alattjáró. Huszonhét fényszóró világítja meg a területet, mi­közben robotkar tapogatózik egy antik amforát keresve. Az olaszok véleménye szerint azonban ez „vietatissimo” - a legszigorúbban tilos. A vita tárgya nyolc antik hajóroncs, amelyekre amerikai kutatók bukkantak a Róma és Kar­thágó közti egykori kereske­delmi úton, 760 méter mélyen a tengerfelszín alatt. Az amerikai tengerkutató és régész, Robert Ballard látvá­nyos expedíciójáról nemrég sugárzott felvételek óriási fel­háborodást keltettek Olaszor­szágban. Az olaszok újkori ka­lózkodást és fosztogatást em­legetnek, az amerikai imperia­lizmus új formáját vélik felfe­dezni. Lépten-nyomon mást sem hallani, minthogy az olasz ré­gészek milyen nehéz helyzet­ben vannak - kilencven száza­lékuk évek óta munkanélküli, jóllehet Olaszország 8000 ki­lométeres tengerparttal ren­delkezik. „Ballardnak módjá­ban áll milliárdokba kerülő technológiát alkalmazni, ne­künk azonban már a szemünk sincs meg, hogy sírhassunk” - panaszkodott Stefano Di Caro, a nápolyi régészeti múzeum munkatársa. Az amerikai kutatók eddig már száznál is több antik tár­gyat hoztak felszínre azon a helyen, amelyet Ballard a Ró­mai Birodalom legnagyobb ha­jótemetőjének nevezett. A szicíliai térség kultúrta- nácsosa, Giuseppe Di Andrea táviratban fordult az Európai Unió brüsszeli központjához, sürgetve, hogy az EU haladék­talanul avatkozzék be a Föld­közi-tenger mélyén nyugvó régészeti kincsek védelmére. Olasz részről ismételten hivat­koznak a Montego Bayben alá­írt ENSZ-konvenció 33. cikke­lyére, amely szerint sérti a te­rületi felségjogokat, ha régé­szeti leleteket a partmenti ál­lamok jóváhagyása nélkül vesznek birtokba. Félfordulat Nem sok. Egyetlen mozdulat. Mindössze a vállak vagy a csípő enyhe, nyolc-tíz centiméteres elfordítását jelenti. Hogy ne ütköz­zünk egymásba, hogy súrlódás nélkül haladhassunk előre a - hiva­talos nyelven szólva - gyalogosok számára kijelölt mozgástéren. Ennyi volna az a bizonyos félfordulat, ami valaha az én gyerek­koromban, sőt később is még sokáig volt. Jelen volt, mint a járdán való közlekedés természetes része. Nem szívesen hivatkozom rá, hiszen az egy más, azaz olyan világot jelentett, amiben az emberek legalább ennyire törődtek egymással. És amikor senki nem nézett hülyének, ha súllyal, gyerekkel iparkodó valakinek előnyt adtam, he­lyet adtam. Nyilván, minthogy erre neveltek. Engem is, másokat is. Ez a kép megváltozott. Teljesen. Nézem a járdán haladók tekintetét. Üres, gondterhelt, magába mélyedő, szomorú vagy éppen közönyös. Ha ketten vagy többen közelednek velem szemben, csakúgy. Egyetlen közös, mindannyi- ukkal azonos vonással. Azzal, hogy rajta, azaz rajta kívül nincs is más az utcán, a járdán, a világon. Senki. Következésül mindenki térjen ki, húzódjon félre, mert jön ő, vagyis ők jönnek ... Olykor felháborodom, s meglódul bennem a dac mérge. Tömött a főútvonal, tele a járda. Félfordulat, oldalt lépek, mint évek, évti­zedek óta mindig. Igen, de mi van akkor, ha nem teszem ezt? Ha otthagyom a vállam, nem fordulok el, megyek magam is, mint annyian mások, általában. Tizedmásodperccel az összeütközésünk előtt azonban - némiképp szemrehányó tekintettel - valahogy csak félrekapja magát. Vagy nekiütközik a vállamnak. Ilyenkor felhábo­rodás, ingerültség a reakció. „Nem tud vigyázni!? ...” - s itt jel­zők, gorombaságok sorozata következik. Egy-két ilyen kísérlet után abbahagytam . . . Visszatérve a na- gyon-nagyon kevesek mellé, akik valaha, nagyjából hasonló elvek szerint ismerkedtek a közlekedéssel a járdán, szépen besorolok hozzájuk. Azokhoz, akik teljesen elvesznek a forgatagban, mint­hogy senkit nem érdekel, mikor, ki és hogyan közlekedik. Hagyo­mányosan igyekszem előbbre jutni. . . Oldalra fordulgatva, előnyt adva, amennyire bírok, mindenkinek. S immár, közeledve ugyan a hetedik X-hez, nem azt nézem ki jön s milyen életkorban jár, udvariasan helyet adok a tizenévesek­nek is, ahogyan mindenkinek. „Hagyományosan” ... W. E. (

Next

/
Thumbnails
Contents