Új Dunántúli Napló, 1997. augusztus (8. évfolyam, 209-238. szám)
1997-08-27 / 234. szám
1997. augusztus 27., szerda Magazin Dünántúli Napló 11 Pusztulnak az élő nyelvek A nyelvek is pusztulnak. Nem is akármilyen ütemben. A nyelvtudomány ma még mintegy hatezer élő nyelvet ismer, ezeknek azonban több mint a felét a kihalás veszélye fenyegeti. Jelenleg átlagosan minden hónapban két nyelv tűnik el, és a nyelvészek lázasan keresik a módját, hogy miként lehetne feltartóztatni ezt a folyamatot. Ha ugyanis nem történik semmi, akkor az elkövetkező évszázadban az élő nyelvek 95 százaléka holt nyelvvé változik. Michael Krauss, alaszkai nyelvész például elhatározta, hogy megmenti az egyik „halálraítéltet”, a tlingitet, amely Kanada délkeleti partvidékének ma még körülbelül nyolcszáz ember által beszélt ősi nyelve. A mentőakció első és legfontosabb feltétele az írásbeli rögzítés lenne, tlingit nyelven ugyanis még senki le nem írt egyetlen sort sem soha. A feladat nem könnyű, de azért nem lehetetlen. Ha sikerül is Krauss profesz- szor terve, a nyelvek fogyásának világméretű tendenciáját feltartóztatni nem lehet. Európában is számos nyelv került végveszélybe. Hogy csak néhányat említsünk: ilyen a kelták ősi nyelve, a gael, és az északfrancia breton. Vagy a lapp, amely ugyan Finnország egyik hivatalos nyelve, csakhogy a messzi észak rénszarvaspásztorai valamikor ennek számtalan, ma már nem létező nyelvjárását beszélték. Egyre kevesebb változata él a cigány nyelvnek is, Afrikában pedig a busmanok és a hottentották anyanyelve juthat hamarosan ugyanarra a sorsra, mint Japán északi szigetének, Hokkaidónak egykori nyelve, az ainu. Amikor például a portugál hajósok 500 évvel ezelőtt meghódították a mai Brazíliát, ott legalább hétszáz nyelven beszéltek az őslakosok. 1788-ban, amikor az első telepesek Ausztráliába érkeztek, még 250 helyi nyelvet tudtak megkülönböztetni, míg ma legfeljebb húsz vegetál közülük. A telekommunikáció és az információs forradalom korszakában a nyelvek pusztulási folyamata jelentősen felgyorsult. A politikai és a gazdasági hatalmat gyakorlók nyelve hódít világszerte, ma legfőképpen az angol, amit csak elősegít a számítógépek forradalma. Közismert, hogy a komputerek angolul „tudnak”, pontosabban az élő angol nyelv sokszínűségéhez képest rendkívül szegényes szókinccsel rendelkeznek. Az Internet, a műholdas televíziók, mind-mind az angolszász hatást erősítik. Igaz ugyan, hogy ma 726 millióan beszélik a mandarint - a legnépszerűbb kínai nyelvjárást - és csak 427 millióan élnek angolszász nyelvterületen, de az ezredfordulóra 1,5 milliárd ember, a Föld népességének egynegyede tud majd angolul (is). Ma már a levelek háromnegyede, az e-mail üzenetek 80 százaléka angolul íródik. Ez a világangol azonban meglehetősen leegyszerűsített és primitív változata az eredetinek, Shakespeare nyelvének. A tudósok szerint az angolra ugyanaz a sors vár, mint a latin nyelvre. Miként a Római Birodalom hivatalos nyelvéből néhány száz év alatt létrejöttek az úgynevezett új-latin nyelvek, tehát az olasz, a spanyol, a francia, a portugál, a román, stb„ úgy fog kialakulni a már ma sem egységes angolból a neoangol nyelvek egész csokra. S hogy ez mennyire így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az ázsiai angol, a dél-afrikai angol, az ausztrál-angol önállósulásának folyamata. Ezeknek a kifejlődni látszó újangol nyelveknek a szókészletét ma már rendszeresen külön szótárakba is foglalják. Ferenczy Europress Kezdődik az új Pannon-év! Előfizetés 9.900 Ft! Egy évig 25°(o kedvezmény a percdíjakból!* Gyűjtse a telefonszámokat és készüljön fel a következő évre! Július 23. és augusztus 30. között az eredeti 25.000 forint helyett már 9.900 forintért előfizethet a Pannon GSM szolgáltatására. 'Sőt, további 10.000 torint befizetésével egy éven át 25% kedvezményt adunk a belföldi beszélgetések percdíjaiból! így annyit beszélhet, amennyi csak jólesik. Hiszen minden negyedik perccel megajándékozzuk Ont. Ajánlatunk 1997. szeptembertől régi előfizetőink számára is elérhető. Ne feledje, most kedvezményes készülékakcióval is várjuk Önt! További részletekért keresse fel területi képviseletünket (Pécs. Ferencesek utcája 6.. tel.: 06 72 333 967), vagy bármelyik hivatalos viszonteladónkat! Pannon GSM nonstop ügyfélszolgálat: 06 1 464 6020, 06 20 200 200. Az árak ÁFA nélkül értendők! A 25% kedvezmény az 1997. augusztus 21. és az 1998. augusztus 30. közötti időszakra vonatkozik. Az élvonal. PANNON gsm Hongkongi madárpiac. Madárrajongónak lenni sem veszélytelen dolog. Egy hároméves kisfiú (akinek otthonában madarakat tartottak) nemrégiben belehalt olyan influenzás betegségbe, amely eddig csak madaraknál volt megfigyelhető. FEB-Reuters Veszekedés a hajótemetőért Kísérteties látványt nyújt a tengerfenék. Akárcsak egy sci- fi filmben, úgy merül alá a szuperérzékeny érzékelőkkel és mozgatható videokamerákkal felszerelt amerikai tengeralattjáró. Huszonhét fényszóró világítja meg a területet, miközben robotkar tapogatózik egy antik amforát keresve. Az olaszok véleménye szerint azonban ez „vietatissimo” - a legszigorúbban tilos. A vita tárgya nyolc antik hajóroncs, amelyekre amerikai kutatók bukkantak a Róma és Karthágó közti egykori kereskedelmi úton, 760 méter mélyen a tengerfelszín alatt. Az amerikai tengerkutató és régész, Robert Ballard látványos expedíciójáról nemrég sugárzott felvételek óriási felháborodást keltettek Olaszországban. Az olaszok újkori kalózkodást és fosztogatást emlegetnek, az amerikai imperializmus új formáját vélik felfedezni. Lépten-nyomon mást sem hallani, minthogy az olasz régészek milyen nehéz helyzetben vannak - kilencven százalékuk évek óta munkanélküli, jóllehet Olaszország 8000 kilométeres tengerparttal rendelkezik. „Ballardnak módjában áll milliárdokba kerülő technológiát alkalmazni, nekünk azonban már a szemünk sincs meg, hogy sírhassunk” - panaszkodott Stefano Di Caro, a nápolyi régészeti múzeum munkatársa. Az amerikai kutatók eddig már száznál is több antik tárgyat hoztak felszínre azon a helyen, amelyet Ballard a Római Birodalom legnagyobb hajótemetőjének nevezett. A szicíliai térség kultúrta- nácsosa, Giuseppe Di Andrea táviratban fordult az Európai Unió brüsszeli központjához, sürgetve, hogy az EU haladéktalanul avatkozzék be a Földközi-tenger mélyén nyugvó régészeti kincsek védelmére. Olasz részről ismételten hivatkoznak a Montego Bayben aláírt ENSZ-konvenció 33. cikkelyére, amely szerint sérti a területi felségjogokat, ha régészeti leleteket a partmenti államok jóváhagyása nélkül vesznek birtokba. Félfordulat Nem sok. Egyetlen mozdulat. Mindössze a vállak vagy a csípő enyhe, nyolc-tíz centiméteres elfordítását jelenti. Hogy ne ütközzünk egymásba, hogy súrlódás nélkül haladhassunk előre a - hivatalos nyelven szólva - gyalogosok számára kijelölt mozgástéren. Ennyi volna az a bizonyos félfordulat, ami valaha az én gyerekkoromban, sőt később is még sokáig volt. Jelen volt, mint a járdán való közlekedés természetes része. Nem szívesen hivatkozom rá, hiszen az egy más, azaz olyan világot jelentett, amiben az emberek legalább ennyire törődtek egymással. És amikor senki nem nézett hülyének, ha súllyal, gyerekkel iparkodó valakinek előnyt adtam, helyet adtam. Nyilván, minthogy erre neveltek. Engem is, másokat is. Ez a kép megváltozott. Teljesen. Nézem a járdán haladók tekintetét. Üres, gondterhelt, magába mélyedő, szomorú vagy éppen közönyös. Ha ketten vagy többen közelednek velem szemben, csakúgy. Egyetlen közös, mindannyi- ukkal azonos vonással. Azzal, hogy rajta, azaz rajta kívül nincs is más az utcán, a járdán, a világon. Senki. Következésül mindenki térjen ki, húzódjon félre, mert jön ő, vagyis ők jönnek ... Olykor felháborodom, s meglódul bennem a dac mérge. Tömött a főútvonal, tele a járda. Félfordulat, oldalt lépek, mint évek, évtizedek óta mindig. Igen, de mi van akkor, ha nem teszem ezt? Ha otthagyom a vállam, nem fordulok el, megyek magam is, mint annyian mások, általában. Tizedmásodperccel az összeütközésünk előtt azonban - némiképp szemrehányó tekintettel - valahogy csak félrekapja magát. Vagy nekiütközik a vállamnak. Ilyenkor felháborodás, ingerültség a reakció. „Nem tud vigyázni!? ...” - s itt jelzők, gorombaságok sorozata következik. Egy-két ilyen kísérlet után abbahagytam . . . Visszatérve a na- gyon-nagyon kevesek mellé, akik valaha, nagyjából hasonló elvek szerint ismerkedtek a közlekedéssel a járdán, szépen besorolok hozzájuk. Azokhoz, akik teljesen elvesznek a forgatagban, minthogy senkit nem érdekel, mikor, ki és hogyan közlekedik. Hagyományosan igyekszem előbbre jutni. . . Oldalra fordulgatva, előnyt adva, amennyire bírok, mindenkinek. S immár, közeledve ugyan a hetedik X-hez, nem azt nézem ki jön s milyen életkorban jár, udvariasan helyet adok a tizenéveseknek is, ahogyan mindenkinek. „Hagyományosan” ... W. E. (
