Új Dunántúli Napló, 1997. augusztus (8. évfolyam, 209-238. szám)

1997-08-17 / 225. szám

6 Ääntüli Napló Magazin 1997. augusztus 17., vasárnap Hobbikertészeknek)! Tavaszi virágok A nyár végén, a természet al­vásához közeledve egy kicsit belekóstolhatunk a következő évi megújulásba. Ilyenkor ül- tethetők azok a virághagy­mák, amelyek elsőként búj­nak ki a földből, megjelenítve a reményt, hogy tényleg itt a tavasz. Augusztus végén, szep­tember elején jó ültetni a tuli­pán, a jácint, a krókusz, a nár­cisz és a császárkorona hagymáit. Az őszi hónapok­ban még van idejük gyökeret ereszteni. A virághagymákat lehető­leg úgy ültessük, hogy felet­tük kétszer olyan vastag föld­réteg legyen, mint a hagymák átmérője. A tavaszi hagymás virágok szeretik a jó minő­ségű, tápanyagdús földet, ezért ha megtehetjük adjunk nekik Florasca földet, amely­nek a csomagolásán feltünte­tik azt is, hogy milyen virág­hoz ajánlják. Ha erre nincs le­hetőségünk, akkor a nagyon kötött, illetve a laza, homokos talajt tőzeg bekeverésével dú­síthatjuk. A legtöbb virághagyma csomagolásán feltüntetik a vetési és virágzási naptárt, az ültetési mélységet, valamint a számövekedés magasságát. Mindez nagyon hasznos útmutató a virágoskert terve­zéséhez, illetve garancia arra, hogy valóban az a virág pom­pázzon majd abból a gumó­ból, amit ott szeretnénk látni. Nem tart sokáig, nem egy fá­radságos munka, viszont na­gyon hasznos, ha a nyár vé­gén elültetett virághagymák helyét bejelöljük, nehogy a tavaszi buzgóságunkban va­lami mást is ugyanoda akar­junk ültetni. T. É. Csaknem százféle virághagy­mával, kerti földdel várja vá­sárlóit a Kertbarátok Boltja, amely Pécsett, a Béri Balogh Adám u. 1. sz- alatt található. Telefon: 313-961. (x) Főzzünk változatosan! Zöldbab hidegen. Tetszés szerinti mennyiségű zsenge zöldbabot megtisztítunk, föl­aprítunk, és üvegekbe tesz- szük. Vizet forralunk, és hagyjuk teljesen kihűlni. A forralt hideg vízzel leöntjük a zöldbabot, úgy, hogy éppen ellepje. A tetejére olajat vagy olvasztott zsírt öntünk, leg­alább másfél centis rétegben. Ha a zsír megdermedt, leköt­jük. Nem elég a csavaros tető, celofánt is tegyünk alá. A zöldbab se sót, se ecetet, se tartósítószert nem tartalmaz, mégis eláll. Ugyanígy tehe­tünk el tölteni való paprikát. Szép sárga húsos paprikát ki- csumázunk, szorosan egy­másba csúsztatjuk őket, üve­gekbe helyezzük, majd a fenti módon öntjük fel. Tökdzsem. Kevés és drága a barack, érdemes az olcsóbb tökből dzsemet készíteni. Érett, de nem öreg tököt lehé- jazunk, kikaparjuk a magos belsőt és legyaluljuk. Tisztán mérve, kilónként összekever­jük 30 deka cukorral, és 14 órán át állni hagyjuk. A ma­gokat kiszedve, hozzákariká- zunk egy citromot, és addig főzzük, míg üvegessé nem vá­lik. Forrón üvegekbe töltjük, a tetejére késhegynyi szalicilt szórunk, lekötjük, és száraz­gőzben hagyjuk kihűlni. Ké­szíthetjük úgy is, hogy a cit­rom sárga héját a tökhöz re­szeljük, és a levét belecsurgat­juk. Ugyanígy ízesíthetjük egy naranccsal, pár szem szegfűszeggel, darabos fahéj­jal, vaníliával. W. M. Királyné-víz Az ókortól a felvilágosodás koráig rengeteget írtak csodás hatású szépítő-, illetve illatszerekről. Ak­koriban a kenőcsös és illatszeres tégelyeket többnyire Hügiea, a gyógyítás görög istene leányának ,képmása” díszítette. A hajdani kozmetikumok és illatszerek kö­zül nem egyet ugyanis gyógyá­szati célokra is használtak. Sőt akadt köztük egy, amely orszá­gunkat reklámozta a lovagkor és reneszánsz idején a jómódú höl­gyek körében: A magyar ki­rályné vize. Ezt a középkorban egyenesen univerzális csodaszer­ként hirdették, pedig csak egy­szerű illatszer volt az Aqua Regi­náé Hungáriáé: rozmaringvirág és -levél szeszes kivonata. Egyes források szerint egy marseille-i vegyész kezdte árusítani, mások szerint a barcelonai egyetem gyógyszerésze. A lovagkorban vi­szont regék teijengtek az illatszer körül. Leginkább az, hogy Árpád- házi Szent Erzsébet jelent meg álmában a magyar Erzsébet ki­rálynénak - Róbert Károly felesé­gének - , hogy elmondja e vará- zsos gyógyszer receptjét. Általa a királyné ki is gyógyult köszvé- nyéből. Innen származik ,A ma­gyar királyné vize” név. Ám nem­csak köszvényre ajánlották - be- dörzsölésként - ezt a szagosvizet, hanem fejfájástól pestisig majd­nem mindenre. 1320-tól szinte va­lamennyi európai gyógyszer- könyvben szerepelt. És itt a bök­kenő: a lengyel Lokietek Erzsébet pont 1320-ban lett magyar ki­rályné, a mai felfogás szerint igen fiatalon, alig felserdülten. A csoda illatszer elteijedésekor aligha volt még köszvénye. Ám a reklámok igazságtartalmát már akkoriban sem volt szokás firtatni. D. I. SZÓKIRAKÓ zott négyzetekbe kerülő betűket számsorrendben összerakva egy ér­telmes szót kell kapni, melyet küld­jön el levelezőla­pon címünkre: Új Dunántúli Napló 7601 Pécs, Pf: 134. Beküldési határidő: 1997. augusztus 22. (péntek). Rejtvényünk megfejtése az alábbiakban megadott szavak megfelelő helyre történő be­írásával lehetséges. A szavak helyét meghatározza részben a betűszám, másrészt a ke­resztező szóval (vagy szavak­kal) közös betű(k). Á számo­9 betűs szavak: GYENGESÉG, PARLAMENT. 7 betűs szavak: HATÓSÁG, SO­ROZAT, TÖR­VÉNY, VAKO­LAT. 6 betűs szavak: ADAGOL, FE­KETE. 5 betűs szavak: ARÁNY, BATÁR, BÁTOR, DAJKA, GARAT, HASÁB, RADAR, RADÍR, SOROS, TÁLAL. 4 betűs szavak: GYÁR, GYÉR, KEZE, KÉSZ, SZÁR, SZER, SZÉP, SZÍT. Múlt heti rejtvé­nyünk helyes meg­fejtése: „CSERÉN Y” Nyerteseink: Krammer Ferencné - Szigetvár, Simon Ká- rolyné - Szentlorinc, H. Tóth Erika - Pécs. Szókirakó Harcsa, a magányos farkas Ez a hal nem szereti a közössé­get. Nem csapatban vadászik, hanem egyedül, megbújva a meder mélyedéseiben, tuskók, bemosott part alatt várja áldo­zatát. Búvóhelyéről ritkán mozdul ki, úgyhogy aki erre rátalál, csak az számíthat eredményre. Legalábbis Kiss László pogányi horgásznak ez a tapasztalata. Márpedig neki lehet hinni, hi­szen már az idén a Pogányi tó­ban két kapitális bajuszos raga­dozót sikerült akasztania. Egyik volt 75, a másik 48 kilogram­mos. Továbbra is módszeresen kutat a mederben, mert szerinte még él a vízben néhány óriásira nőtt harcsa. Jelenleg ugyan wobblerrel horgászik (9 vagy 11 centimé­teres Sadrap) ám kedveli a ku- tyogtatással, valamint csalihal­lal történő horogra csalogatás módszerét is. A 3 méteres, 40-80 gram­mos, tehát tulajdonképpen nem túl erős rakós b^.^. ajánlja leginkább, ugyanis az óriás ha­lak fárasztásához ezek a legalkalma­sabbak. Ugyancsak vékony, de nagyon erős, 20-as fonott zsinórt használ, en­nek szakítószilárd­sága már bírja az óriások esetleges ki­rohanásait. A horog természetesen há­romágú, de nagyon jóminőségű, mert annál nincs kelle­metlenebb, amikor akasztás után ki­egyenesedik vagy kampó. A csalira vonatkozóan nincs biztos receptje. Nem kell félni viszont a csalihal nagyságától. A 30-40 dekás kárász vagy más keszegféle kedvenc falatja a harcsának, az apró csalihala­kat nemigen veszi észre. Sokan esküsznek a nadályra és a pió­cára, meg a lótetűre, de a fo­lyami rák is jó csalinak, ám ez védett állat. Mások az esőgi­liszta csokrot ajánlják, meg a büdös csirkemájat - kinek hogy tetszik. Fogtak már mindegyik­kel nagy harcsát, ki lehet pró­bálni. B. G. eltörik a Olaszy Gábor horgászverseny Dunafalván Következő héten szerdán, augusztus 20-án ismét be­népesül a Mohácsi szige­ten lévő dunafalvai ver­senypálya, ugyanis ekkor rendezik meg a hagyomá­nyos Olaszy Gábor nyílt, országos versenyt. Evek óta nagy népszerűségnek örvend ez a rendezvény nemcsak a helyi, hanem a megyén kívüli horgászok körében is. A Pécsi Horgász Egye­sület által szervezett hal­fogó bajnokságon tehát bárki részt vehet, nemcsak az egyesület tagjai. Az Olaszy Gábor emlékver­senyre nevezni lehet 6-tól 7 óráig a dunafalvai kompkikötőben, de ugyan­csak be lehet jelenteni a részvételi szándékot 7.30- tól 7.45-ig a verseny szín­helyén is. (I) RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Külföldi magyar nyelvű - lap­ban olvasom: bizonyos Liz Charrat (37) nevű angol hölgy egy hattyútojást talált a kertjé­ben. Csipogást hallott a tojás­ból, hát elhatározta, hogy megmenti a kis élőlényt: majd ő kikölti s erre az akcióra fölöt­tébb megfelelő helyet talált: a melltartóját. Ott őrizte a jö­vendő hattyúkat és csak akkor vált meg tőle rövid időre, amíg a fürdőszobában tartózkodott, addig viszont a férj vállalta a kotlós szerepét és a tojást be­dugta a hóna alá. Még szeren­cse, hogy a férj nem valamiféle skót dudás, aki tudvalevőleg a hóna alá szorított bőrzsákból eregeti a levegőt a sípokhoz. Engem persze nem ez a tény ingerelt röhögésre, hanem az, hogy az asszony hogyan közle­kedett az utcán nyári ruhában nagyobb méretűre kerekedett fél mellével. E fenti kis hír jelzi, hogy a nyári uborkaszezon micsoda blődli történetekre ösztönzi a derék újságírókat. Hiába, a la­pot el kell adni. Nálunk persze nincs uborka- szezon. A napokban - ismerősöm - a megye egyik városkájának buszpályaudvarán tolakszik fölfelé elképesztően nagy uta­zótáskával és két kitömött rek­lámszatyorral. A följárót felező korlát csak megnehezítette a dolgát. Az első ajtónál. A sofőr egykedvűen támaszkodott a kormánykerékre, csak a kaiját kellett volna kinyújtania a csomagokért, de nem mozdult. A lány idegesen csak annyit mondott: „Igazán segíthetne rajtam...” - mire a sofőr fa­arccal ennyit mondott: „Jha ké­rem, aki főzni akar, annak ko­rábban kell felkelnie ...! - je­lezve, hogy miért nem jött ki már hajnalban a pályaudvarra. Amikor Pécsre érkezve átszállt már a helyi - 30-as - buszra, a középkorú sofőr kilépett a fül­kéből, átvette a csomagokat, keresett egy üres kettes ülést: „Foglaljon helyet kislány ...” Ennyi. Két sofőr, két jellem. Az emberi természet különbözősé­gének plasztikus példája. Pedig a két buszban egyforma meleg volt: legalább 35 fok. Uborkaszezon? Hallhattuk a rádióból, hogy néhány órára megszakadt a telefon-összeköt­tetés néhány nyugati országgal. Az első hír még Ausztriában vélte a hiba forrását, de már he­lyesbítettek: a „hiba” nálunk ta­láltatott. Valahol Tata környé­kén a fővonalból vagy százmé- temyi kábelt elloptak akkor éj­jel. Üvegszálas kábelt, tehát semmi másra nem használható. De ellopták. Ez a hír nem volt blődli: szégyenteljesen igaz volt. De a rádió közel sem fog­lalkozott ezzel annyit, mint né­hány nap múlva az MTK pá­lyán történt „katasztrófával”, miszerint az esti közvetítés so­rán hirtelen kialudtak a fények. Nem tudták befejezni a nagy nemzetközi mérkőzést. Rette­netes. Ha lett volna kardom, be­ledőlök. A rádió minden hír­adásában ismertette az ese­ményt, másnap reggel a tévé Napkeltéjében már vallatták is egyik fő em-té-kás vezetőt: „Ki a felelős ezért?” - tette fel nem is egyszer a szigorú kérdést a két sportriporter. A kék-fehérek képviselője nem tudott magya­rázatot adni, mondván, ilyen előfordul, volt ilyen eset Portu­gáliában is egy alkalommal, kü­lönben is ami működik az egy­szer - előbb vagy utóbb - de el­romlik, vagy elromolhat. Kü­lönben pedig szerinte az áram­szolgáltató cégé a felelősség. A rádió egész nap szerepeltette a hírt az óránkénti hírekben. Egyik országos lap másnap ter­jedelmes cikkben számolt be a sportkör és az áramszolgáltató közötti veszett vitáról. En már untam. Alig hogy lezajlott, újra orrba-szájba kaptuk a hírt, éjjel nappal, már két napon át: az egyik pártelnök nem volt ügy­nök. Rendben van, tiszta dolog. Végre vége a vesszőfutásnak. De napokon át a vízcsapból is a hír ömlik, ez már sok. Persze, nálunk nincs uborka- szezon. Híradások orrba-szájba a mélységes imalomig...

Next

/
Thumbnails
Contents