Új Dunántúli Napló, 1997. augusztus (8. évfolyam, 209-238. szám)
1997-08-14 / 222. szám
6 Dünántúli Napló Jogszabály-ismertetés 1997. augusztus 14., csütörtök Oldalszerkesztő: Dunai Imre Jog-forrás Célnyelven. A művelődési miniszter 26/1997.(VII.10.) MKM rendelete a két tanítási nyelvű iskolai oktatás irányelveinek kiadásáról szól. Két tanítási nyelvű az az iskola, amelyben az oktatás a magyar mellett más tannyelven (célnyelven) is folyik. A fenntartóik engedélyt kapnak olyan helyi tantervek jóváhagyására, amely alapján az iskola a tanulókat all. évfolyam végére készíti fel az alapműveltségi vizsgára, feltéve, ha a 9. évfolyam nyelvi előkészítő, a középiskolai oktatás pedig a 13. évfolyamon fejeződik be. Radioaktív nyilvántartás. Az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter 25/1997. (VI. 18.) IKIM rendelete a radioaktív anyagok és készítmények nyilvántartását szabályozza. Aki a rendelet hatálya alá tartozó anyaggal rendelkezik, ezen készleteiről köteles nyilvántartást vezetni. Ennek elmulasztása az engedély visszavonásával jár. A radioaktív anyagok központi nyilvántartásának vezetésével az MTA Izotópkutató Intézetét bízták meg. Hitelbiztosítéki érték. A földművelésügyi miniszter 54/1997 (VIII.l.) FM rendelete a termőföld hitel- biztosítéki értéke meghatározásának elveiről szól. A jelzálog-hitelintézeteknek a kölcsön (kezesség, bankgarancia stb.) fedezetéül felajánlott ingatlan hitelbiztosítéki értékét rendelet alapján kell meghatározniuk. A hitelbiztosítéki érték alapjául szolgáló forgalmi érték -meghatározására két módszer - lehetőség szerint együttesen - alkalmazható: a piaci összehasonlító adatokon, illetve a hozamszámításon alapuló értékelés. Kivándorlási forma- nyomtatvány. A belügyminiszter 44/1997. (VIII. 1) BM rendelete módosította a 12/1989. (XII. 29.) BM rendeletet a kivándorlási szándék bejelentésére szolgáló formanyomtatvány tartalmára vonatkozóan. A régi formanyomtatvány december 31-éig használható fel. A nyár az utazások időszaka. Ezért is különösen időszerű a magánszálláshelyek idegenforgalmi hasznosításáról szóló jogszabály áttekintése, amely július 1-jén lépett hatályba. Tájékoztatást dr. Czobolyné Farkas Gyöngyi ingatlanközvetítőtől kaptunk, aki „tutorként” részt vesz a magánszállásadók távoktatásában. A 110/1997. (VI. 25.) Korm. rendelet szerint a magánszállásadás kétféle lehet: városban, kiemelt gyógyhelyeken, kiemelt üdülőhelyeken (Baranya megyében Abaligeten, Harkányban és Orfűn) fizető vendéglátás keretében történhet, minden más településen pedig falusi szállásadás keretében. E tevékenységnek van mennyiségi határa is: a hasznosított ágyak száma nem haladhatja meg a 10-et, a szobák száma pedig az 5-öt. • Magánszállásadói tevékenységet csak az végezhet, akit a szálláshely szerint illetékes település jegyzője szállásadói nyilvántartásba vesz. Ennek adatai: a szállásadó neve, címe, a szálláshely címe, hasznosított férőhelyek (ágyak, szobák) száma, a szálláshely minősítése. • A minimális követelményeknek meg nem felelő szálláshely nem adható használatba. A magánszálláshely minősítését a falusi szálláshely esetében a Falusi Turizmus Országos Szövetsége Minősítő Szabályzata alapján kell minősíteni, a fizető-vendéglátó helyeket pedig a 18/1979 (X. 17.) BkM rendelet szerint. Magánszálláshely-regula Példaként: I. osztályúnak egy szálláshely akkor tekinthető, ha a szoba külön bejáratú, központi, vagy korszerű egyedi fűtéssel, lakáson belüli állandó hideg-meleg folyóvizes fürdőszoba használatával, vízöblíté- ses WC-vel, s főzési lehetőséggel rendelkezik. A szoba alapterülete nem lehet kisebb az ágyankénti 6 m2-nél, illetőleg pótágy esetében 5 m2-nél. Felvonóval nem rendelkező épület esetében nincs a II. illetve a III. emeletnél magasabban. • A magánszállásadó köteles a szálláshely bejáratán kívül jól látható módon jelezni, hogy ott magánszálláshely vehető igénybe, a szálláshelyen belül pedig a szállásadó nevét, a hatósági nyilvántartásba vétel számát, a szálláshely árát, az osztályba sorolását, illetőleg minősítését. • Ezzel a szabállyal szükséges mértékben nyilvánossá válnak a szállásadások feltételei. Garanciális jelentőségű, hogy folyamatosan gondoskodni kell a szálláshelyek rendeltetésszerű használhatóságról, és ezt a szakhatóságok (ANTSZ, fogyasztóvédelem, jegyző, stb.) jogosultak ellenőrizni. • A szállásadó köteles vendégkönyvet vezetni, amelyet okiratként a jegyző hitelesít. A vendégkönyvbe fel kell jegyezni a vendég nevét, legfontosabb személyi adatait, állampolgárságát, személyi igazolványának vagy útlevelének a számát, a magyarországi beutazásának helyét, idejét, vízumának vagy tartózkodási engedélyének számát, a szálláshelyen tartózkodása kezdő és befejező időpontját. E bejegyzéseket a vendég saját kezű aláírásával köteles igazolni. A vendégkönyvben szereplő adatok alapján a szállásadónak évente a tárgyévet követő január 31-éig írásban kell jelenteni a jegyzőnek a vendégek és az általuk eltöltött vendégéjszakák számát „külföldi és belföldi” bontásban. A vendégkönyv tartalma nem nyilvános, abba az állami és ön- kormányzati adóhatóság, idegenrendészeti-, bűnüldöző igazságszolgáltatási és nemzetbiztonsági szervek, hatóságok tekinthetnek bele, illetőleg ismerhetik meg annak tatalmát. • 1997. július 1-je után új magánszálláshelyet csak a fenti szabályok szerint lehet „nyitni”, a rendelet hatálybalépésekor fizető-vendéglátó, illetve falusi szállásadó tevékenységet folytatók 3 hónapon belül - október 1-jéig kötelesek magukat nyilvántartásba vetetni, mert e nélkül a tevékenység nem végezhető. • A magánszálláshely szabályt sértő hasznosítása amely 30 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható, a fogyasztó- védelmi felügyelőség pedig helyszíni bírságot szabhat ki. Táblák útón-útfélen fotó: Müller andrea PORTRÉK A JOG ÁSZAI KÖRÉBŐL: DR. IVÁNYI ILDIKÓ (XII.) A természet fogadott prókátora Az ő esetében a klasszikus kérdést át lehetne formálni akár így is: mit keres a jogász egy nemzeti park élén? A tényen persze inkább csak a laikusok csodálkoznak, hiszen a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság - amelynek áprilistól dr. Iványi Ildikó az igazgatója - működése nemcsak a nemzeti parkra és a 80 ezer hektárnyi védett területre, hatóságként az egész dél-dunántúli régióra kiterjed.- A jogásznak annak a területnek a szakfeladatairól is alapvető ismeretekkel kell rendelkeznie, amelyen dolgozik. Továbbá jó szervezőnek, irányítónak és kapcsolatteremtőnek kell lennie. Ha ilyen vé- nájú, akkor jobban tud egy szervezetet működtetni, annak tevékenységét összefogni, mint a természetvédelem speciális szakterületeinek tudós művelői. S mivel a védett területek pici hányadán vagyunk „tulajdonosok”, a lehetőségek tekintetében a hatósági munkánk a meghatározó - indokolja szerepvállalását. Vannak messzebb nyúló gyökerek is. A fonyódi gimnáziumban a kémia és a biológia voltak a kedvenc tantárgyai. Országos versenyeken ért el díjakat. Családja aztán Pécsre költözött, ő pedig itt az egyetem jogi karát választotta, ahol 1974-ben szerzett diplomát. Bírói pályára készült, de másképp fordultak a lehetőségek. Először a Posta Gépjármű-szállítási Üzemnél lett jogász, utána hosszabb időt a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságon töltött, majd a GYES és a GYED után jött át az akkor alakuló természetvédelmi igazgatósághoz. Higgadt, kiegyensúlyozott, ám szinte irigységet provokáló, amilyen lelkesen beszél pállja állomásairól. Ez egyéniségéről és motivációiról is árulkodik:- Szerencsés voltam, mert mindegyik munkahelyemen rengeteg új szakmai kihívás, érdekes új feladat jelentkezett. A jelenlegiben is ez volt, és persze ez ma is a vonzó. Egyedüli jogtanácsosként mindennel kellett foglalkozni a régió természetvédelmi feladatainak teljesüléséért. A szervezet kiépítésétől kezdve a nemzeti park kialakításának előkészítéséig, és most már működtetése alapjainak lerakásáig. A jogtanácsosból általános igazgatóhelyettes lett, majd megbízott igazgató. Közben részt vett a természetvédelmi törvény előkészítésében. Aztán 1994-ben a szakmisztérium parlamenti titkáraként dolgozott nyolc hónapig. Ezt az érdekes, izgalmas, ám roppant elfoglaltsággal járó munkát az akkor még óvódás gyermeke érdekében nem vállalta tovább.- Ő mindennél fontosabb nekem - fűzi hozzá megkapó egyszerűen. Kaján kérdés: A természetbe jár-e kikapcsolódni egy nemzeti park vezetője?- Munkahelyem révén rengeteg olyan természeti élőhelyet ismerhettem meg, ahova kevesek juthatnak el. Az már szakmai ártalom, hogy nemigen tudok a funkciómról megfeledkezve kirándulni. Egyébként - mondja nevetve - az a kikapcsolódás, ha kimegyek a kertünkbe kapálni. D. I. - Fotó: Müller A. Csoportos létszámcsökkentés Az 1997. évi LI. számú törvény a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról számos ponton változtatott a korábbi szabályokon. Különösképpen a szak- szervezeti tisztségviselőkre, a kollektív szerződés hatályára és a munkáltatói jogutódlás eseteire vonatkozóan. A törvény „A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok” alcímmel új szakaszt emelt be a Munka Törvénykönyvébe. Az új 94/A. § kimondja, hogy az alcímben jelzettnek minősül, ha a munkáltató a működésével összefüggő ok miatt a döntést megelőző féléves, amennyiben a munkáltató fél évnél rövidebb ideje alakult, az adott időszakra vonatkozó átlagos statisztikai létszáma szerint a 20-nál több és 100-nál kevesebb munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább tíz fő; a 100 vagy annál több, de 300-nál kevesebb munkavállaló esetén legalább a munkavállalók 10%-a; a 300 vagy annál több munkavállaló esetén legalább 30 fő munkaviszonyát kívánja 30 napon belül, rendes felmondással megszüntetni. A munkáltató a döntését megelőzően köteles a munka- vállalók képviselőivel konzultációt kezdeményezni. Annak ki kell terjednie a csoportos létszámcsökkentés elveire, elkerülésének módjára, illetve eszközére vagy az azzal érintett munkavállalók számának csökkentésére, továbbá a következmények enyhítését célzó eszközökre. A konzultációt megelőzően hét nappal a munkáltató köteles a munkavállalók képviselőivel írásban közölni a tervezett csoportos létszámcsökkentés okait, az érintett munkavállalók létszámát foglalkoztatási csoportok szerinti megosztásban, a döntést megelőző időszakban foglalkoztatott munkavállalók létszámát, a létszámcsökkentés végrehajtásának tervezett ütemezését és szempontjait. A konzultációt a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntést megelőzően legalább 15 nappal kell megkezdeni. A munkáltató a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntéséről az érintett munkavállalókat, továbbá a munkáltató székhelye (érintett telephelye) szerint illetékes munkaügyi központot a rendes felmondás közlését megelőzően legalább 30 nappal írásban tájékoztatja. A konzultációs és a tájékoztatási kötelezettség a jogutód nélkül megszűnő munkáltatót, illetőleg annak felszámolóját, végelszámolóját is terheli. Ezek megszegésével közölt munkáltatói rendes felmondás érvénytelen. Ennek megállapításáért az üzemi tanács, a szakszervezet és az érintett munkavállaló búósághoz fordulhat. D. I. Azért jogellenes, mert etikátlan A szerződési szabadságba „gyakorlatilag minden belefér” - valóban? A z Új Dunántúli Napló július 25-i száma 3. oldalán „A nyolc számjegyű bánatpénz fölvidít?” címmel megjelent „jogmagyarázatnak” a cím fölött kiemelt összegzését tettem meg jelen észrevételem címévé - csak éppen kérdőjelesen. (Az összegzéshez alapot hdó „jogmagyarázatot” egy konkrét pesti esetben eljáró ügyvéd követte el. A cikk a Hazai Tükör oldalon jelent meg. Szerk.) Azért nevezetesen, mert - finoman szólva - pontatlan ez a „tétel” és mert olyan jogkérdésről van szó, amelyből a mai magyar valóság, mondhatni, menetrendszerűen hetente produkál egyet-egyet. Ráadásul újra és újra ugyanazt a magyarázatot fűzik ezekhez a horribilis juttatásokhoz, mint a szóban lévő esetben is, miszerint tudniillik az „etikailag talán kifogásolható, jogszerűsége azonban elvitathatatlan”. Az ilyen magyarázat azonban érezhetőleg senkit sem nyugtat meg; mintha senki sem akarná elhinni, hogy ez volna a jogállami megoldás. M indenesetre nagyon is vitatható ennek az újabb horribilis végkielégítésnek a jogszerűsége is; s éppen azért, mert erkölcsileg „kifogásolható”. Egyáltalán az az elvibb ellenvetésem nemcsak a cikkbeli közléssel, de az ilyen tárgyú általános szemlélettel is szemben, hogy az erkölcsöt és a jogot úgy állítja be, mint párhuzamosan „futó” szabályrendszereket, amelyek sohasem találkoznak, legfeljebb időnként vicsorognak egymásra. Ezzel szemben az a „helyzet”, hogy a jog kifejezetten, direkt módon mindent nem szabályozhat, viszont (főképp) egy jogállamban mindennek a jog ellenőrzése alatt kell lennie- maradnia. E zt az „ellenőrzést” különösképpen az olyan úgynevezett általános jogfogalmak teszik lehetővé, mint például a joggal visszaélés tilalma. Márpedig a joggal visszaélés „végső” ismérve - „népszerű" leegyszerűsítésben - az, hogy a joggyakorlás igazságtalan, vagy egyébként tisztességtelen, azaz erkölcstelen. Vagyis: a(z ilyen) joggyakorlás azért mi- nó'sül jogellenesnek, mert „ etikátlan ”. A szerződési szabadságba tehát, ami egyfajta sajátos joggyakorlási szabadság, nem fér bele minden - sem gyakorlatilag, sem pedig szinte. (Legfeljebb bele szeretnének „szinte” mindent erőltetni - gyakorlatilag; azok tudniillik, akiknek ehhez érdekük fűződik, de mindenekelőtt maguk a jogosítottak). Mindezen felül is nyilvánvaló, hogy erős túlzást tartalmaz az újságcikkbeli nyilatkozat ama „tétele” is, mely szerint az „írásos megállapodás jogilag erősebb a Munka Törvény- könyvénél”. Már hogy lenne erősebb, amikor egy szerződésben csak az olyan kikötés lehet érvényes, amelyet a törvény megenged, illetve nem tilt. M indezt az újságcikkbeli esetre vonatkoztatva még azt is meg kell állapítani, hogy ha nem maga a munkáltató gyakorolja a munkáltatói jogokat, hanem az ő meghatározott (munkavállalói státusú) szerve, nevezetesen ügyvezető igazgatója vagy más hasonló helyzetű személy (mint ez az állami munkáltató esetében szükség- szerű), úgy ez már - a munkáltató hátrányára - visszaélést valósíthat meg a joggyakorlással, így az aránytalanul magas vég- kielégítéssel; de majdnem biztosan akkor, ha ez a megállapodás a munkavállaló általi felmondás esetére is végkielégítést ígér. Eszerint nem a munkáltató állami vagy magán tulajdonosi volta jelenti a megoldási különbségeket, hanem az, hogy maga a természetes személyiségű munkáltató, avagy a munkáltató alkalmazottja gyakorolja-e az adott munkáltatói jogot. A z ilyen visszaéléses ügyeknek azonban még sok más minősítési és jogkövetkezményes összetevője is van, amelyeknek még a felvillantására sincs itt hely. Ezért befejezésül már csak megemlítem, hogy a szóban lévő esetben is (legalább részben) valószínűleg jogellenes az adott szerződési kikötés, melyhez érvénytelenségi konzekvenciának (is kell(ene) járulnia a Munka Törvénykönyv 4,§. (3) bekezdése szerint. Dr. Román László egyetemi tanár
