Új Dunántúli Napló, 1997. augusztus (8. évfolyam, 209-238. szám)
1997-08-12 / 220. szám
1997. augusztus 12., kedd Háttér - Riport Dünántúli Napló 11 Végakarat az orvosi kezelésről A nemzetközi felmérések szerint az emberek többsége inkább fél a haldoklástól, amit a környezetében a maga valóságában megtapasztalhat vagy elbeszélések révén elképzelhet, mint a halál elvont misztikumától. Nem ok nélkül. Bármenynyire is furcsán hangzik: az orvostudomány, az orvosi technológia fejlődése megnövelte az életben maradás esélyeit, de ezzel együtt alaposan elrontotta a „szép” meghalásra való kilátásainkat. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy manapság csak pénz (technika) és orvosi szándék kérdése az, meddig nyújtják el az agóniát. Az orvosi technológia „biztosította” hosszú, szenvedéssel teli haldoklástól való félelem volt az egyik oka annak, hogy a fejlett demokráciákban megteremtették a „living will” jogintézményét. A „living will” vagy másik angol nevén: „advance directives” (magyarra általában „élő végakaratának fordítják, de talán kifejezőbb a „ végakarat az orvosi kezelésről” elnevezés) egy olyan hivatalos dokumentum, amelyben a nagykorú személy cselekvőképessége (beszámíthatósága) birtokában arról nyilatkozik, hogy gyógyíthatatlan betegsége (sérülése) végstádiumában, ameny- nyiben már önmaga döntésképtelen, milyen életmeghosszabbító orvosi beavatkozásokat nem kíván magának. A végakaratban a rendelkező megnevezhet egy személyt, aki jól ismeri értékrendjét, és majd, ha ő erre már nem képes, helyette dönt a különböző kezelések elfogadásáról, visszautasításáról. A végakaratot meg lehet változtatni, illetve azt bármikor - akár egy fejrázással - vissza lehet vonni. Tehát, a végakarat készítője előre meghozza azokat a kezelésére vonatkozó döntéseket, amelyek leginkább megfelelnek kívánságának. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy részletes, korrekt szakmai utasítást ír az orvosoknak arról, hogy mi a teendőjük vele, hanem köznapi nyelven leírja, milyen orvosi beavatkozást utasít el. Például így: „Nem akarok életmeghosszabbító kezelésben részesülni, ha haldoklásom már visszafordíthatatlan. Nem akarok életmeghosszabbító kezelést azokban az esetekben, amelyekben a betegség, az előrehaladott szenilitás, baleset, szívmegállás vagy hasonló állapot már olyan súlyos képességcsökkenést okoz, amely engem véglegesen, szellemileg és fizikailag képtelenné tesz saját magam ellátására. Ha az első részben leírt helyzet bekövetkezne, azt kívánom, hogy a fájdalmaimtól megszabadítsanak fájdalomcsillapítókkal/szedatívumokkal, még akkor is, ha ezek a gyógyszerek siettetik halálomat.” Munkatársaimmal és a pécsi Szocio-Gráf Közvélemény-kutató Intézettel közösen a közelmúltban felmérést végeztünk 500 magyarországi orvos körében arról, hogy miként fogadnák az élő végakarat intézményének hazai bevezetését. Megjelenik a visszaélésektől való félelem is: „a beteg kiszolgáltatott”, „a hozzátartozók anyagi helyzete befolyásolhatná”. Kérdésünkre: „Ha Ön egy betegénél a végrendelet formai kritériumainak megfelelő nyilatkozatot találna arról, hogy a beteg milyen kezeléseket nem akar magának, betartaná-e az abban foglaltakat?” a megadott három válaszlehetőség százaléKitöltetlen „lábcédula” Első kérdésünkre: „Mint orvos, egyetért-e azzal, hogy a beteg is részt vegyen a róla hozott kezelési döntésekben?” a válaszadók nagy többsége, 86,1% „igen”-nel válaszolt. Indoklásukban legtöbben a beteg autonómiájára hivatkoztak: „az ő élete-halála”, „saját maga rendelkezik maga felett”, „az ő teste”. Az ellenzők (13,9%) elsősorban a beteg hozzáértését kérdőjelezik meg: „a beteg nem ért hozzá”, „tájékozatlan”, „alkalmatlan a döntésre”. Ez any- nyit jelent, hogy az orvosok elvontan tisztelik a beteg autonómiáját, elismerik az önrendelkezéshez való jogukat. Az előre rendelkezés formális, jogi intézményének megteremtéséről azonban már kevésbé egyöntetűen vélekednek: „Ön szerint Magyarországon meg kellene-e teremteni annak jogi lehetőségét, hogy felnőtt emberek előre befolyásolhassák orvosi kezelésüket arra az esetre, ha terminális állapotba kerülnének és elveszítenék döntéshozó képességüket?” A megkérdezettek 63%-a véli úgy, hogy kell egy ilyen jogintézmény. Érveik hasonlóak az előbbiekhez: „személyiségi jogok miatt”, „emberi jog”, „a beteg maga dönthessen”, „az emberi méltósághoz tartozik”. Az ellenzők (36,4%) többnyire itt is a beteg kompetenciáját kérdőjelezik meg: „a beteg nem érti meg, nem ért hozzá”, „a társadalom nem elég érett rá”. kos megoszlása a következő: minden esetben betartaná: 21,3%, egyes esetekben betartaná: 57%, nem tartaná be: 21,9. Jól látható az a tendencia, hogy minél konkrétabb formát ölt a beteg beavatkozása saját kezelésébe, az annál kevésbé fogadható el az orvosok számára. A végakaratban foglaltakat csak minden ötödik orvos teljesítené, és ez az arány pontosan megegyezik azokéval, akik teljesen figyelmen kívül hagynák páciensük írásos akaratnyilvánítását. Az egyes esetekben betartok tulajdonképpen fenntartják maguknak a döntés jogát, tehát azt, hogy a living will-ből milyen feltételek mellett, mennyit teljesítenének. Az utóbbi csoport tagjai elsősorban orvosi-szakmai és erkölcsi meggyőződésüktől teszik ezt függővé: „szituációtól, betegtől, betegségtől függően”, „ha az értékrendjének megfelel, etikailag helyes”. A beteg által kijelölt képviselő döntését az orvosok nagy többsége igencsak fenntartással fogadná: 13,7% minden esetben elfogadná azt, 37,8% egyes esetekben és 48,5% egyáltalán nem fogadná el. Igen kényes kérdésnek gondoltuk azt, hogy: „Amennyiben az élő végakarat intézményét bevezetnék, egyetértene-e Ön azzal, hogy betegségétől fügÜdítő be féláro szélgetések n. Nyáron. „Szellemautósok” Ausztriában Ausztriában egyre gyakoribb jelenség a „szellemautós”, aki rosz- szul hajtott fel az autópályára és a forgalommal ellentétes irányban halad. Az év első hét hónapjában 200 ilyen eset fordult elő, s ez három emberéletet követelt, valamint 11 súlyos sérülést okozott, nem is szólva az enyhébb sérülésekről és az anyagi károkról. Hovatovább naponta fordulnak elő „szellemautósok” Ausztriában. Az okok között első helyen szerepel az ittas vezetés (az esetek 50 százalékában), a kimerültség, de az is, hogy felelőtlen fiatalok így akarják bizonyítani barátaiknak a bátorságukat. getlenül minden orvoshoz forduló személyt kötelezően tájékoztatni kelljen arról, hogy jogában áll élő végakaratot készíteni?” (A kérdés problematikus volta abban rejlik, hogy Magyarországon még nem elterjedt gyakorlat a páciensek részletes tájékoztatása, kiváltképp, ha a diagnózis gyógyíthatatlan betegség. A betegeivel szemben nem mindig őszinte orvos joggal tarthat attól, hogy megrémiszti betegét, ha felkínálja számára a végakarat készítésének lehetőségét.) Várakozásainktól eltérően a megkérdezettek 65,9%-a gondolja úgy, hogy e lehetőségről minden orvoshoz fordulót tájékoztatni kell. Vizsgálatunkból kiderült, hogy különböző indíttatásból ugyan, de a megkérdezett orvosok túlnyomó többsége elfogadná a beteg részvételét a róla hozott orvosi döntésekben. Egyetértenek azzal is, hogy az emberek előre befolyásolhassák az életük végén alkalmazandó kezelésükkel kapcsolatos döntéseket. Amikor azonban ez az akaratnyilvánítás konkrét formát ölt, erőteljes szerepet kap a hagyományos hivatáskép: a beteg nem tudja, nem tudhatja, mi jó neki, mi válik a javára, ennek eldöntése az orvos feladata. A nagy többség (78,9%) szakmai és hivatáserkölcsi megfontolásokból felülbírálná az írásos rendelkezést, és nem fogadná el a „képviselő” döntését sem. Mindazonáltal a válaszadók 51,9%-a maga is készítene végakaratot. (A vizsgálat részletes ismertetése a Valóság 1997. júniusi számában jelent meg.) Dr. Jakab Tibor Megszólalt Gottfried Wagner Történelemhamisítással vádolja családját a zeneszerző' dédunokája A Bayreuthi Ünnepi Játékok „nagyfőnökének”, Wolfgang Wagnemak a fia, az „Aki nem üvölt együtt a farkasokkal” című könyv szerzője a napokban követelte, hogy kritikai módszerrel dolgozzák fel a család történetét és a nemzetiszocialistákra gyakorolt befolyását. „Winifred Wagner, a zeneszerző dédunokája és az ünnepi játékok Adolf Hitlerhez való viszonyulását nemzetközi szinten, Bayreuth-tól és a Wagnerektől függetlenül kell megvizsgálni, és nem lehet Richard Wagner személyét muzsikusra és ideológusra felbontani” - hangoztatta. A dédunoka azzal vádolta a fesztivál vezetését, hogy „tudatosan megsemmisít minden olyan anyagot, amely nem illik elképzeléseibe”, és a család hamisítási hagyományai már Richard Wagnerral kezdődtek. Ez a hagyomány a zeneszerző özvegyén, Cosima Wagneren keresztül egészen Hitlerig húzódott - mutatott rá, és képtelenségnek nevezte apjának azt a megállapítását, hogy Winifred Wagnerral és Hitlerrel kapcsolatban 1931től kezdve minden dokumentum hozzáférhető. Anakronisztikusnak és an- tidemokratikusnak bélyegezte a Richard Wagner-alapít- ványban lefektetett dinasztikus öröklési elvet, majd egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy „a családot 1945- ben nagy ívben kellett volna kipenderíteni a vállalkozásból”. Azt állítva, hogy a Festspielhausban „tekintély- elvű, patriarchális struktúrák léteznek”, emlékeztetett arra, hogy olyan házban nőtt fel, ahol Hitler nevét még mindig „USA” - Unser seliger Adolf (a mi megboldogult Adolfunk) - kísérő szavakkal kellett kiejteni. Gottfried Wagner bírálta a Bayreuth Barátainak Társaságát és Dieter Mronz polgár- mestert (SPD), kijelentve, hogy a fesztivál szponzorai is mindig egyértelműen pozitívan nyilatkoznak a „Harmadik Birodalomról” és Adolf Hitlerről. Az ötvenéves dédunoka végül azt állította, hogy megállapításait esküvel is hajlandó megerősíteni - számolt be a dpa. Titkos adatok nyílt forgalomban Ámulva észlelte a minap egy lipcsei ingatlanügynök, hogy faxkészülékéből szigorúan bizalmas rendőrségi jelentés tü- remkedik elő. Kötelességtu- dóan nyomban jelezte a tévedést a feladónak, a vásárváros határrendészete vasúti parancsnokságának. A hatóság kérte, hogy a dokumentumot kezelje titkosan és juttassa el hozzá. A férfi alig süllyesztette a papírlapokat a táskája mélyére, újra működni kezdett a faxa, és megint csak a rendőrségi komputerből származó oldalak tűntek elő belőle. Újabb telefon, újabb magyarázkodás, amely szerint a távmásoló-készüléket kezelő kolléga rossz hívószámot tárcsázott... Nem az első, nem is a második - a sokadik eset. Észak- Rajna-Vesztfália tartomány adatvédelmi biztosa már hónapokkal ezelőtt összevonta szemöldökét, mert illetéktelen faxkészülékeken jelentek meg szigorúan bizalmas, személyekre vonatkozó, hivatalos irományok. Ily módon akár nyílt postai levelezőlapokat is küldözgethetnének egymásnak a hatósági beosztottak. Vizsgálatok szerint Németországban a hatóságok mind gyakrabban szegik meg az adatátvitel, -továbbítás szabályait. Schleswig-Holstein tartományban bárki lehallgathatja a zsarufrekvenciákat a kereskedelemben szabadon kapható .Jiullámletapogatókkal”. A bizalmas iratok forgalmazói nem mindig egyeztetik a hívószámokat, az adásidőt és nem győződnek meg a biztos vételről. A tartományi bűnügyi rendőri szerveknél máig gyakorlat, hogy nyílt (tehát nem kódolt) szövegű jelentéseket küldözgetnek egymásnak a nyilvános távközlési hálózaton. Az Euro- pollal, a nemrég alapított nyugat-európai „főrendőrséggel” összekötő vonalak is könnyen lehallgathatók. Pannon QSM kedvezmény a percdíjakból! A Pannon előfizetőket ezen a nyáron a beszélgetések üdítik fél igazán. Mert ők a belföldi beszélgetésekért július 21. és augusztus 20. között* csak a szokásos percdíj 50%-át fizetik. Javasoljuk, hogy mostantól állandóan tartson a keze ügyében egy nagy pohár, hideg üdítőt arra az esetre, ha a sok beszédtől kiszáradna a szája. Kívánjuk, hogy üdítő beszélgetésekben legyen része nyáron — féláron. TovAhhi információért hívja nonstop ügyfélszolgálatunkat a 06 I 464 6020-as, 06 20 200 200-as, vagy mobiltelefonjáról díjtalanul a 030-as számon, vagy keresse fel bemutatótermeink, területi képviseleteink, illetve hivatalos viszonteladóink valamelyikét! * 1997. július 21. 00.00 órától 1997. augusztus 20. 24.00 óráig. t»t. Az élvonal. 1 PANNON GSM H
