Új Dunántúli Napló, 1997. augusztus (8. évfolyam, 209-238. szám)

1997-08-08 / 216. szám

1997. augusztus 8., péntek Magazin Dünántúli Napló 11 Casanovát a forró csokoládé élénkítette? a hír­hedt olasz csábító, Giacomo Girolamo, - ismertebb nevén Casa­nova - sokak által csodált szexuális étvágyát nem utolsósorban a forró csokoládénak köszönhette, amelyet állítólag előszeretettel fogyasztott. A bristoli egyetem egyik kutatónője szerint ugyanis a csokoládéban (vagy a forró kakaóban) a koffein mellett egy olyan anyag is megtalálható, amely fogyasztójában „örömteli izgalmat” vált ki. A szervezetben amúgy is megtalálható hasonló hatású ve- gyület, a feniletilamin „működését” a csokoládé felerősíti. A köz­hittel ellentétben a forró kakaó elalvás előtt nem segíti a jótékony álomba merülést, hanem éppen éberré és izgatottá tesz, sőt az agyi vérellátást befolyásolva fejfájást is okozhat. Bolgár kísérlet - bezárva a föld alatt. Ezerkétszáz órát - vagyis, mintegy 50 napot - töltött egy földalatti barlangban egy fiatal bolgár nő, hogy megfigyeljék, milyen változásokat hoz létre szervezetében a hosszú, sötétben való elzártság. A 26 éves Emilia Gátévá, amikor előjött a sztenetói, Madárlyuknak nevezett barlangból, először is a napfény után vágyakozott. Mint a Trud című lapnak elmondta, szervezete fizikailag gyorsan alkalmazko­dott az új körülményekhez, sokkal inkább lelkileg viselte meg az 50 nap. Beszámolt arról is, hogy időérzéke odalent teljesen el­hagyta, így a föld felett megszokott napi életritmust, például az ét­kezések vagy az alvás rendjét sem volt képes betartani: egyszer 64 órát töltött alvás nélkül. Étkezésében nagy szerepet kapott az édes­ség, főleg ezt evett. A barlangban nem volt nehéz az élet, de mindent egybevetve Gátévá a hasonló kísérleteket ajánlja például a politikusoknak, gondolkodásuk józanabbá tételére. Emilia Gatevát most kórházban vizsgálják, hogy milyen esetle­ges változásokat idézett elő szervezetében az ötvennapos föld alatti tartózkodás. Zajokkal mérgezett emberiség A tökéletes csendet a második világháborúban emberkínzásra is használták Aki a nyári vakációt egy lakat­lan szigeten töltené, még az is képtelen lenne meghallani, és élvezni a teljes csendet, a ter­mészet halk neszeit. Civilizált világunkban ugyanis annyi zaj vesz körül bennünket, hogy a fülünk - és az agyunk - egész egyszerűen nem „érti” a csen­det. Ráadásul, egyes pszicho­lógusok szerint, az agy egysze­rűen igényli ma már az auditív (hangi) ingerlést, és olyannyira „rászokott”, hogy szinte válo­gatás nélkül keresi az újabb és újabb stimulációt. (Ennek tu­lajdonítják sokan a tv népsze­rűségét is: a képláda az agy számára olyan, mint a kor em­bere számára a dupla sajtbur- ger: minden időben fogyaszt­ható.) Érdekes, hogy amikor végre találkozunk a tökéletes csend­del, rövid idő alatt elegünk lesz belőle - egész pontosan megijedünk tőle. Ezért kap­csoljuk be hazaérve a rádiót, ezért bömböltetjük a kocsiban a magnót, ezért tornázunk ze­nére. A második világháború során (de még Koreában és Vietnamban is) emberek meg- kínzására használták az abszo­lút, tökéletes csendet. Holott ez az utóbbi tulaj­donképpen nem is létezik. Még a legelszigeteltebb süket­szobában sincs tökéletes csend, ha ember is tartózkodik benne. „Kétféle hangot hal­lunk meg, egy magasabbat és egy alacsonyabbat” - írta a hí­resen kísérletező kedvű zene­szerző, John Cage, miután kí­váncsiságból felkereste a Har­vard egyetem tökéletesnek hirdetett süketszobáját. A mé­lyebb hangot a vérkeringésünk „adja”, a magasabbat pedig az idegrendszerünk produkálja. De van, aki még az ízületek egymáshoz súrlódását is meg­hallja. Sokan vélik úgy, hogy a hétköznapi életben általánossá vált csendhiányért a társada­lom azon „elkötelezettsége” okolható, amely mindenáron szórakoztatni akar bennünket, akár tetszik, akár nem. Kap­csolásra várva a telefonban zene szól, akárcsak az éttermi mosdókban vagy az irodahá­zak liftjeiben. Az amerikai rá­dióállomások a hatvanas évek óta használnak egy olyan szer­kezetet, amely az előre felvett dalban vagy beszélgetésben bekövetkező csend helyére zö­rejt, zenét vág be. Pedig a csend fontosságát már Beet­hoven felismerte, aki például az V. Szimfónia nyitányába 40 zenei leállást komponált bele. Néhány amerikai pap hatá­rozottan állítja, hogy a „zaj­járvány” lelki problémára ve­zethető vissza. Az emberek étellel, videóval, hangokkal próbálják kitölteni életük üres­ségét. Pedig lelkünk éppen annyira igényelné a csendet, mint ahogy testünk a táplálé­kot. Ne váljunk a zajok rab­szolgáivá! - hangoztatják né­mely újkori próféták. A pszi­chológusok ennél csendeseb­ben figyelmeztetnek a komo­lyabb következményekre: ha elménkbe csupa olyan inger jut, amely másoktól szárma­zik, elveszítjük önnön kreativi­tásunkat, problémamegoldó képességünket. Ferenczy Europress Előfizetés 9.900 Ft! Egy évig 25<>/o a percdíjakból!* Gyűjtse a telefonszámokat és készüljön fel a következő évre! Július 23. és augusztus 30. között az eredeti 25.000 forint helyett már 9.900 forintért előfizethet a Pannon GSM szolgáltatására. *Sőt, további 10.000 forint befizetésével egy éven át 25% kedvezményt adunk a belföldi beszélgetések percdíjaiból! így annyit beszél­het, amennyi csak jólesik. Hiszen minden negyedik perccel megajándékozzuk Önt. Ajánlatunk 1997. szeptem­bertől régi előfizetőink számára is elérhető. Ne feledje, most kedvezményes készülékakcióval is várjuk Önt! További részletekért keresse fel területi képviseletünket (Pécs, Ferencesek utcája 6., tel.: 06 72 333 967), vagy bármelyik hivatalos viszonteladónkat! Pannon GSM nonstop ügyfélszolgálat: 06 1 464 6020, 06 20 200 200. Az árak ÁFA nélkül értendők! A 25% kedvezmény az 1997. augusztus 21. és az 1998. augusztus 30. közötti időszakra vonatkozik. PANNON GSM Kezdődik az új Pannon-év! Gyógyít a delfin Immár három éve, hogy Christian Wipper, a németor­szági Aachen város kilenc­éves lakója szörnyű balesetet szenvedett: nagypapája közeli házába akart kerékpározni és egy autó elütötte. Koponyasérülése olyan komolynak bizonyult, hogy a szerencsétlen kisfiú azóta úgynevezett „éber kómában” vegetál. Ez annyit jelent, hogy a szemét ugyan kinyi­totta, de nem tud beszélni, nem ismer meg senkit. A je­lenség oka, mint az orvosok megállapították, az agy fontos részének úgynevezett blo­kádja, ami a tudomány mai ál­lása szerint korrigálhatatlan. A gyerek szülei hallottak arról, hogy hasonló esetekben a delfinek segítségével javu­lást lehetett elérni. Marion asszony, a kisfiú 32 éves anyja úgy döntött, kerül, amibe kerül, megpróbálják akár a lehetetlent is. Amikor megtudták, hogy egy ilyen floridai delfináriumban vég­rehajtott kísérlet költségei meghaladják a tízezer dollárt, a sajtó, illetve az olvasók se­gítségét kérték. Az olvasók napok alatt összeadták a szükséges pénzt. A gyerek az eddig leg­eredményesebb floridai del­finsztárhoz, Torrihoz került, „aki” naponta negyven percen át „foglalkozott vele”. Az ál­lat a tudósok szerint különle­ges ultrahangot bocsátott ki rá. Christian állapota azóta sokat javult. Egyedül képes fenntartani magát a vizen, mozgása rendezettebbé vált, tekintetébe az eddigi totális üresség helyett élet, érdeklő­dés költözött. A legújabb diagnózis sze­rint a teljes gyógyulás esélye immár ötven százalék. Ferenczy Europress Tempora mutantur Az udvarló így szól imádott- jához: Teljesen hasonlítasz kedves édesanyádra. 30 évvel később: Olyan vagy mint anyád! „Tessék Laci, ne szerény­kedjen, vegyen még ebből a süteményből". így kínálják Lacikát a leánykérés előtt. 30 évvel késeibb: „Veszed el a mancsodat attól a süteményes táltól. Csak itt tömi magát. Mit adjak a vendégeknek, ha mindent megeszel?” Mennyasszony, vőlegény mennek az oltár felé. A vőle­gény megbotlik a szőnyegben. A mennyasszony gyengéden kérdezi: nem ütötted meg a bokádat, szívem? Visszafelé jövet (mint férj, feleség) az újdonsült férj ismét egy na­gyot botlik. Szerető hitvese imigyen sziszeg neki: nem tudsz vigyázni, te botlábú! Ifjú feleség éjjel látogatást tesz a férj ágyában, aki bol­dogan felsóhajt: de jó hogy itt vagy! 30 évvel később ugyan­ezen eseménynél egy remény- vesztett, elkeseredett sóhaj: Atyaisten, ez már megint itt van! Tudod barátom, az én drága kicsi feleségem olyan mint egy kis madár. Egész nap csivitel-csacsog mint a fecske és dalol mint a füle­müle. 30 évvel később: Tudod barátom, ezt már nem lehet kibírni. Reggeltől estig riká­csol mint egy papagáj, károg mint egy varjú. őszinte tinédzser barátnő lelkendezik: Te Gizikém cso­dálatos az a szépségszemölcs ott a felső ajkadon ... no és rajta azok a selymes pihék. . . 30 évvel később: Te Giza, ve­tesd már le azt a szörnyűséget ott a szádnál. Mi az ott ami nőtt rajta, lószőr? Tudod milyen helyes a ne­jed azzal a huncut kis kan­csalsággal? 30 évvel később: Te, a feleségem már annyira bandzsít, hogy nem lehet mellé vendéget ültetni mert a szomszédja tányérjából kana­lazza a levest. A nagypapát ezzel fogadja az óvónő: Bizony a kedves kis unoka megint összecsinálta magát. 20 évvel később a haj­dani unokát ezzel fogadta a gondozónő a szociális ott­honban: Sajnos a kedves nagypapa megint összesike- rálta magát. Gyere kisunokám, - írd le szépen a nevedet. A nagypapa majd vezeti a kezedet. 20 év­vel később: Jöjjön nagypapa, itt kell az öröklési szerződést aláírni. Nem is lát, meg resz­ket, majd mi vezetjük a kezét. Doktor úr, maga 30 éve sokkal vidámabb cikkeket írt. - Igen uram, de akkor még nem volt lényeges a cím foly­tatása: et nos mutamur in il- lis. Dr. Szálai István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents