Új Dunántúli Napló, 1997. augusztus (8. évfolyam, 209-238. szám)

1997-08-07 / 215. szám

10 Dtmántúli Napló ZOO Hobbiállatok 1997. augusztus 7., csütörtök Oldalszerkesztő: Török Éva Aprókák A Misina Egyesületnél (T.: 337-035) lehet érdeklődni a következő kutyák után. Kópé: Pécsett találták fe­kete-barna kopó jellegű kan. Pitypang: Meszes-Pap­kertben találták fekete­sárga, 6 hetes, német juhász jellegű szuka. Csoki: Vásártéren találták fajtatiszta német vizsla, egyszínű, csokoládébama kan. Roti: István-aknán találták fekete-sárga „szálkás po- fájú”, terrier jellegű keverék kan. Kokó: Malomvölgyben ta­lálták fekete-sárga, világos tónusú, álló fülű, német ju­hász jellegű keverék szuka. A HÉROSZ-nál (T.: 441- 703) új gazdára váró álla­tok: egy fehér-barna színű keverék farkaskutya kan; öt fekete spaniel keverék kö­lyök; egy belga juhászkutya kan; egy kaukázusi juhász­kutya kan; egy 2 hónapos német juhászkutya kan; egy törzskönyvezett német dog­tól és törzskönyvezett német juhászkutyától származó 3 hónapos kölyökkutya kan; egy 1 év kor alatti csau-csau kan; egy rottweiler kan; egy schnauzer-vizsla 7 hónapos keverék kiskutya; egy fe­kete színű keverék kölyök­kutya szuka; kettő 4 hóna­pos német juhászkutya ke­verék kan, egy fekete színű és egy vörösesbarna skótju- hász-vizsla keverék kanok; egy fekete színű törpe tacskó kan; egy törzsköny­vezett angol szetter kan két 4 hónapos fekete, illetve sö­tétbarna angol szetter keve­rék szuka kölykök. Találtak a Malomvölgyi tónál egy sérült fehér pumi kan kutyát. Megmérgezik, üldözik a macskákat a város több pontján, jelezte dr. Baracs Józsefné, aki 27 éve foglal­kozik Pécsett állatvéde­lemmel. Információi szerint a Vadász és a Torda utca környékén, illetve az Ipa­rosház közelében lévő épü­leteknél tapasztalták mind­ezt. Arra is felhívta a fi­gyelmet, többen szabadon engedik kutyáikat, amelyek megfojtják a macskákat. Az első csoportkép FOTÓ: MÜLLER ANDREA Gyámoltalan kölykök Akár a véletlen hozza, akár tu­datosan számít valaki kismacs­kák születésére, a kölykök megérkezése alaposan felfor­gatja a család életét. Lépjünk túl az első heteken, amikor is egy gondos anyamacska tökéle­tesen ellátja őket, s csak azt kell figyelni, mennyire mozgéko­nyak, s hogy jut-e valamennyi­nek elegendő táplálék. A következő időszakban kezdődik a környezetük, a „vi­lág” felfedezése. Az élelme­sebbek maguktól megtalálják, azt a rést, amelyen kióvakod­hatnak a szülődobozból. S ha már egyszer kitaláltak, az biz­tos, hogy nem is felejtik el az utat. A gyámoltalanabbak nem mozdulnak, sőt szinte jajgatva nyávognak, ha kiemeljük őket. Ezzel a félelemmel nem szabad sokat törődni, pár percre rend­szeresen ki kell emelni őket, hogy minél hamarabb megba­rátkozzanak a környezetükkel. Néha ez túlságosan is jól si­kerül, különösen akkor, ha már a tejen kívül más ételt is fo­gyasztanak. Ilyenkor szoktak nekiesni az almosedénynek, de távolról sem a céllal, amire ez rendeltetett. Nem kell meg­ijedni, nem lesz semmi bajuk, meg amúgy is hamar rájönnek, hogy vannak ennél ízletesebb falatok. Kissé nehezebben veszik tu­domásul, hogy az almosedényt többször és célzottan kell láto­gatniuk. Ezzel a helyzettel ak­kortól ajánlott számolni, ami­kor a kölykök már rendszeresen esznek, s az anyjuk abbahagyja a takarításukat. A kismacskák viszonylag gyorsan és könnyen megtanulják a rendet, ám ha akad olyan, amelyik a lakás kü­lönböző helyeit nézi mellékhe­lyiségnek, akkor kétféle lehető­ségünk van: vagy gyorsan az almostálba tesszük és simo­gatva megdicsérjük, vagy a la­kódoboz elé helyezzük az edényt, hogy csak ezen keresz­tül tudjon közlekedni. A teknős megtévesztő szívóssága A hazai terraristák kedvencei a szárazföldi teknősök. Nálunk leginkább a görög és mór fajták fordulnak elő. Ezeknek az álla­toknak a tartása, táplálása azért igényel különös figyelmet, mert amilyen lassúak, ugyanolyan tempóval reagálnak életkörül­ményeik változására. Ráadásul a teknősök szívós állatok, tehát senkit ne tévesszen meg, ha mostoha tartási viszonyok mel­lett egy darabig még látszólag jól érzik magukat. Leghelyesebb, ha a táplálé­kuk elsősorban zöldtakarmány­ból áll. Tavasztól őszig vadló­here, fűfélék, lucerna, gyermek­láncfű stb.; télen saláta, ká­poszta, spenót, tyúkhúr és kü­lönböző lédús puha gyümöl­csök (körte, alma, barack, szilva, dinnye stb.) szerepelje­nek az étlapon. Hetente egy-két alkalommal szívesen megeszik a reszelt sárgarépát, a főtt tojást és a főtt rizst is. Eleségükre he­tente egyszer érdemes kés­hegynyi kalciumfoszfátot és vi­taminkészítményt szórni. Ha elegendő lédús gyümöl­csöt kapnak, a teknősöknek nem kell külön vizestálat tenni Csak ritkán van a levegőben a terráriumba. Legfeljebb külön kínáljuk meg őket naponta egy­szer tiszta, de állott vízzel. Bár látszólag lusta állatok, a szárazföldi teknősök szívesen mozognak, ezért terráriumuk lehetőleg minél tágasabb le­gyen. Alulra homokot, vagy durva sódert, esetleg néhány nagyobb lapos követ ajánlott tenni. A nyári hónapokban kellő elővigyázatossággal - le­hetőség szerint számukra külön FOTÓ: MÜLLER ANDREA elkerített részben - kertben is tarthatók. Télen fűtött terráriu- mot (szobát) igényelnek, ami napközben 25-28, éjszakára 20 fok hőmérsékletet jelent. Ilyen­kor is szükséges a szobában néhányszor - de legalább na­ponta egyszer - 20-30 perces sétát biztosítani számukra. A szellőztetésnél pedig nagyon vigyázni kell, nehogy hideg le­vegő érje a teknősöket. Legjobb betakarni a terráriumot. D. I. Az állatorvos tanácsai Dr. Gyökeres Sándor I A tacskókor A hosszú és mozgékony tör­zsű ebek érintettek elsősor­ban, így a pekingi palota, a skót terrier, a törpe uszkár és különösen veszélyeztetett a névadó tacskó. Ezekben a faj­tákban igen korán - már egy­éves kor előtt- megkezdődhet a gerinccsigolyák közötti porc elöregedése, degenerációja. A rugalmasságát vesztett rostos gyűrű közepén talál­ható nyálkás mag a gerinc­csatornába nyomul vagy a rostos tokkal fedetten vagy azt átszakítva. Mindkét esetben beszűkül a gerinccsatorna, az itt futó idegek és a gerincvelő nyo­más alá kerülnek - kialakul a gerincporc-sérv. Az elváltozás kialakulhat a nyaki, illetve a hát-ágyéki szakaszon, esetleg egyszerre mindkét helyen. Első esetben a fej és a nyak mozgatásakor jelentkezik fájdalom, az állat egyik vagy mindkét első vég­tagjára sántít. Az ágyéki sza­kasz megbetegedésére a kez­deti szakaszban jellemző a púposított testtartás, a hirtelen fellépő éles fájdalom, fel-le ugrálás, lépcsőn járás, felemelés közben. A későbbi­ekben az állat a hátulsó vég­tagjaira rogyadozik, bizonyta­lanul mozog. A továbbiakban a bénulá- sos tünetek jellemzőek, eny­hébb esetben a hátulsó végta­gokat mereven előre nyújtva, majd a kór előrehaladtával fókaszerűen maga után von­szolja. Ebben az időszakban már a bélsár és vizeletürítés zavarai is jelentkezhetnek, a hólyagbénulás következtében folyamatosan csöpögtet a be­teg. Hosszan fennálló bénulás esetén izomsorvadás, felfek­vések, illetve húgyvérűség alakul ki. Általában négy-hatéves kor között jelentkezik a megbete­gedés, a tünetek kialakulhat­nak fokozatosan, de hirtelen, egy leugrást követően is. Fel-le ugrálós játékoktól és különösen a lépcsőn járástól kedvenceinket kíméljük meg. Ha már kialakult a baj, két út lehetséges: a konzervatív és a műtéti kezelés. Az elvál­tozás helye, terjedése, súlyos­sága fennállásának ideje hatá­rozza meg a kezelés irányát. A tünetek elemzése, az alapos neurológiai vizsgálat, a kiegé­szítő röntgen, az esetleg ge- rincfeltöltéses vizsgálat segíti a helyes döntést. Leginkább az enyhébb hát-ágyéki elváltozások gyógykezelhetek, a kezdeti szakaszban konzervatív mó­don. Fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők, izom- lazítók, vitaminok adagolásá­val, nyugodt körülmények biztosításával eredményeket érhetünk el. Általánosságban igaz, hogy a bénult esetek mielőbbi ope­rációja indokolt, amikor is a kezelő állatorvos a megfelelő klinikára, gerincspecialista kollégához irányítja a beteget. Az esetek többségében sike­res a beavatkozás és három­négyhetes utókezelést köve­tően újra élvezhetjük négy­lábú barátunk társaságát. Segítséget várnak Kutyák és madarak A Misina Természet- és Állat­védő Egyesület állatotthoná­ban, júliusban elkezdődött a külső kifutók megépítése. Ezzel lehetővé válik, hogy a kutyák ne csak az esetleges sétáltatás- kor kerüljenek napfényre, sza­bad levegőre. A külső kifutókat speciális betonnal kell lefedni a kutyák esetleges környezet­szennyezése - ürítés, takarítás - miatt. A költségek meghaladták az előre tervezettet, így a szük­séges 400 négyzetméter beto­nozása helyett csak 250 készült el, ezért 14 belső szállás külső kifutójának kialakítása még na­gyon nagy nehézséget okoz az egyesületnek. Egy-egy kifutó lebetonozásának teljes költsége tizenkétezer forint. Erre az összegre keres az egyesület támogatókat, segítő­kész, állatbarát embereket, akiknek nevét köszönetként a telepen feltüntetik. Szívesen vennék, ha egy-egy szponzor örökbe fogadna egyes kennele­ket, amelyeken szintén feltün­tetnék a nevét, mint örökbefo­gadóét. Mindent segítségnek vesznek, - akármilyen kismér­tékű hozzájárulás is - ami elő­segíti a gazdátlan kutyák sorsá­nak jobbítását. * A madarak etetéséhez a „HÉ­ROSZ” Baranya megyei és Pécs Városi Szervezete szíve­sen fogadna természetbeni jut­tatásként búzát, vagy más ma­got, esetleg száraz kenyeret. Környezetünk madarai Füstifecske A magyar nép kedves madara. Jellegzetes bélyegei alapján könnyen megkülönböztethet­jük rokonától, a molnárfecs­kétől. Az öreg hím háta és farka kékes-fekete, homloka, torka gesztenyebama. Begyén fekete, fémesen csillogó sáv húzódik keresztbe, melle, hasa bamásfehér. Csőre kicsi és fekete, de mélyen bevágott. Szélső farktollai hosszabbak a többinél. A tojó farka rövi- debb, és tollazata sem olyan csillogó. A fiatal madarak tollruhája szintén egyszerűbb, fakóbb. Táplálékát a levegőben ci­kázva kapkodja össze és főleg legyeket, szúnyogokat fo­gyaszt. Néha egy-egy mé­hecskét is elkap, ez azonban nem számottevő. Olyan he­lyeken, ahol a feltételek meg­felelőek a füstifecske fészke- léséhez, csak a fal simasága gátolja meg az eredményes fészeképítést: deszka kihelye­zésével segíthetünk. Matyiké Tibor A túlbuzgó városi puli Színák János és Veres István szerzők „Kutyakalauz” című könyvében a következőket ol­vashatjuk a magyar pulikutyá­ról: „Arányos testű, közepes nagyságú, mozgékony pásztor- kutya. Energikus, nagyon élénk vérmérsékletű, sohasem lusta állat. Legendás terelő tulajdon­ságairól köteteket lehetne írni.” A pulinak éppen ezek a tu­lajdonságai állnak e kis történet középpontjában. Közeli isme­rősöm kapta ajándékba a hathe­tes kis szőrpamacsot. Budapesti lakos lévén eleinte ódzkodott elfogadni, hiszen mit kezd eme­leti, egyszobás fővárosi lakásá­ban a pusztára termett, erdőre, mezőre való pulival. Ám imádja a kutyákat, így nem tu­dott ellenállni a csábításnak, befogadta hát a hízelgő csöpp­séget. Betyár - ezt a pulihoz illő nevet kapta - a hónapok múltával szépen növekedett, okosodott, fegyelmezett, szó­fogadó felnőtt kutyává csepe­redett. De egyre nyugtalanabb lett, nem találta helyét a szűk lakásban. Történt aztán, hogy ismerő­söm látogatóba utazott falusi rokonaihoz. Természetesen magával vitte az akkor már több mint egyéves Betyárt, aki a helyszínre érkezve azonnal megkezdte „áldásos” tevékeny­ségét: egy csomóba terelte a ba­romfiudvar valamennyi lakóját. Az igazi meglepetés másnap este következett. A vendég és a vendéglátók békésen poharazgattak a ház­ban, amikor valóságos bégető kórusra figyeltek fel.-Nem is tudtam, hogy bir­kákat is tartotok - jegyezte meg Betyár gazdája.- Mi ugyan nem - hangzott a válasz -, egy darab sincs. Valamennyien kivonultak a ház elé, s majd földbe gyökere­zett a lábuk. Húsz-huszonöt összeterelt birka táborozott a ház előtt, Betyár pedig gondo­san őrizte őket. Nem volt nehéz kideríteni a történteket. Betyár - kiszaba­dulva a falu melletti legelőre - a békésen szendergő juhász mellől szépen elterelte a juho­kat. Megkönnyítette a dolgát, hogy a juhásznak éppen nem volt kutyája. Konkurencia nem lévén, könnyűszerrel végezte vélt feladatát. A gazdi otthon van, hát haza kell hajtani hozzá a jószágot - gondolhatta. Amikor az eset még kétszer megismétlődött - egyszer ma­lacokkal, egyszer ugyancsak birkákkal -, nehezen megho­zott, de célszerű döntés szüle­tett: Betyár a faluban marad, ahol igazi énjének és képessé­geinek megfelelően élhet. Mondanom sem kell, ismerő­söm igen nehezen vált meg Be­tyártól - de a puli is tőle. Csak az vigasztalta némiképp, hogy kutyája szerető, gondos gazdá­hoz került. Azóta azonban minden meg­takarított pénzét elutazza: rend­szeresen látogatja kedves puli­ját. Geresdy László í (

Next

/
Thumbnails
Contents