Új Dunántúli Napló, 1997. július (8. évfolyam, 178-208. szám)

1997-07-06 / 183. szám

1997. július 6., vasárnap Magazin Kétszeres Oscar-díjas filmsztár a Duna Tv műsorán Jodie Foster Hollywoodi szupersztár, akibe beleszeretett az egyik meghibbant rajongója, John Hinckley. Hogy felfigyeljen rá a bájos szí­nésznő, merényletet követett el 1981-ben az Egyesült Államok akkori elnöke, Ronald Reagen ellen. Az egyik amerikai lap szerint a furcsa észjárású Foster-rajongó nemrég szabadult a börtönből és bocsánatot kért az imádottjától... Az ostoba tett után - a sokk hatására - Jodie Foster visszavonult a maga „csigaházába”. Jodie filmszínészi pályán a Taxisofőr („Taxi Driver”) jelentette az áttörést, ami­ben - 12 évesen - egy prostituáltat alakí­tott. Az igazi sikert és hírnevet a Vádlottak (1989) és a Bárányok hallgatása (1991) című filmek hozták meg neki; ugyanis egy- egy Oscar-díjat kapott a zsűritől - az utóbbi rendezőjével (Jonathan Demme) és a neves Anthony Hopkinsszal párhuzamosan. Érdekes, hogy mind az amerikai, mind a nyugat-európai sajtó egy részét Jodie Fos­terrel kapcsolatban hosszú ideig csak az foglalkoztatta: vajon miért él Jodie magá­nyosan? Miért nem talált még magának partnert 29 éves koráig? A „szokvány éle­tet” élő nyárspolgámak nem fért a fejébe, hogy a művésznő Los Angeles-i bérlakása előtt „csak” egy 16 éves Volkswagen állt, a szerényen berendezett kétszobás lakása nem úgy nézett ki, mintha ott egy kétszeres Oscar-díjas sztár lakott volna.- Szívesen lennék anya, de nem találtam magamnak egyetlen partnert sem, mert mindig bujkáltam - vallotta be Jodie abban az időben a Neue Welt című német hetilap­nak. És újabb sikerekre vágyott, amit az Eu­rópába tavaly eljutott (VOX tévéállomás) Tate, a csodagyerek meg is hozott neki. Ebben Jodie olyan anyát alakít (Dede Taté), akinek egy szupertehetséges 7 éves fia van (Fred Tate), s még a pszichológusnő is ringbe száll a fiú megszerzéséért. A film A Taté c.film gyermekszereplőjével érdekessége, hogy Jodie Foster itt rendező­ként debütált. A július 6-án (vasárnap) a Duna Tv-n ve­títésre kerülő Bugsy Malone (1976) című angol játékfilmet a híres Alan Parker írta és rendezte. Jodie Foster lényegében ebben a filmben debütált gyermekszínészként. Hajzer Lajos A mérgező szilikon Évtizedekig az orvostudo­mány vívmányának tartot­ták a szilikont. A legutóbbi időkig ártalmatlannak és semlegesnek vélt, színte­len, ragadós vegyi anyagot elsősorban szépészeti célra használták. Nem egy hiú hölgy szi­likon párnácskáknak kö­szönheti formás keblét. Mások emlőrákműtét után kérték a plasztikai sebé­szeti beavatkozást. Miként a deventeri Rai­ner Opdam is. Az 50 esz­tendős holland hölgy 24 éves volt, amikor testébe operálták az amerikai Dow Corning amerikai cég ter­mékét. Opdam asszony és férje, Rainer immár tizen­egy éve mélységes szomo­rúságban él. Kislányuk, Jantine mind súlyosabbá váló állapota aggasztja őket. Féléves sem volt a csecsemő, amikor indoko­latlanul magas lázrohamok gyötörték. A lázgörcsök rendszeresen visszatértek. A gyerek háromévesen kezdett el járni, haja kihul­lott, izmai sorvadnak, lá­tása annyira romlik, hogy bármikor megvakulhat, viszketési ingerek kínoz­zák. Csak nemrég vált bi­zonysággá a szörnyű felté­telezés: a gyerek a szilikon áldozata. Dr. Britta Ostermeyer, a texasi College of Medicine német származású orvosa háromezernél több olyan asszonyt kezel, akinek szi- likon-implantátum lapul a testében. Májukban és más életfontosságú szervükben kimutatható a szilikon. Az agyagtábláktól a képernyőig Friss kifejezés az információ- éhség, gyakorlata azonban vé­gighúzódik az emberiség tör­ténetén. Attól kezdve, hogy a beszédet „írhatóra” fordítot­ták, már kezdetét is vette a könyvtárak alapítása. Ponto­sabban: az ismeretek egy he­lyen tárolása. Mert könyvtár­nak nevezi például a szakiro­dalom - egyben a legrégebbi­nek - Assur-bán-apli gyűjte­ményét. Agyagtáblákra készül­tek naponta a feljegyzések, így lényegében adatgyűjteményről van szó. A különleges biblio­téka az i. e. 7. századból szár­mazik, különféle eseményeket, történéseket, személyiségeket örökítettek meg a nádból vá­gott íróeszközzel - i. e. mint­egy 23. századig visszamenő­leg. Ki tudja már, milyen szel­lemi értékek mentek veszen­dőbe, amikor a „római na­gyok”, Antonius és Cézár har­cának eredményeként leégett Kleopátra szeme láttára a híres alexandriai könyvtár. Tény, hogy több százezer tekercset őriztek itt, az akkortól vissza­számított múlt megannyi isme­retét, amelyet ma legfeljebb töredékek, ókori szerzők mun­káiban felhasznált szemelvé­nyek formájában ismer a világ. Meglehet, még olyan kérdésre is itt hamvadt el a válasz, hogy volt-e, hol és mikor semmisült meg a legendás birodalom és földrész, Atlantisz. Ma már hihetetlen mennyi­ségű információt tartalmaz egy-egy nagyobb könyvtár. Ezek között is a góliát a csak­nem 200 éve alapított Kong­resszusi Könyvtár az Egyesült Államokban, Washingtonban. Csaknem 90 millió különböző írott anyagot tárolnak több mint 26 hektáros területen, kö­zel 900 kilométer hosszúságú polcrendszeren. Negyede a gyűjteménynek könyv és röp- irat. Ugyancsak az USA-ban van a világ legnagyobb, nem ál­lami kezelésben lévő könyv­tára, a New York-i Nyilvános Könyvtár. Alapterülete 50 000 négyzetméter, polcrendszeré­nek összhossza megközelíti a másfélszáz kilométert. A gyűj­temény 12 millió kötetből, 14,5 millió kéziratból és 370 000 térképből áll, ma már képernyőn is olvashatóan. M. A. Nagy sikere volt Pekingben a háziállatvásárnak, hiszen az utóbbi időben egyre több kínai vásárolja meg kedvenceit ítn vti) rtfit 11 Munkahely és szerelem Egy új munkaajánlat esélyeiről és a meglévő munkahelyen kia­lakult kapcsolat jövőjéről kér­dezi a Kártyafaggatót Döntés jeligéjű olvasónk. Úgy tűnik a lapok alapján, hogy jelenlegi munkahelyén veszteségek élhetik, ha nem is anyagilag. Túl sok itt a kocká­zat, s az olyan akadályok, me­lyek ezt a vállalkozást (munkát) veszélyeztetik. Még azt sem le­het kizárni, hogy az egész cég bezár. Ezen a helyen azonban önt eléggé kedvelik, s ezért még egy ilyen végső esetben is elő­fordulhat, hogy főnökei meg­próbálják elhelyezni. Más kér­dés, hogy ígérgetni könnyű. Egy kedvező anyagi fordulat még váija itt, úgyhogy azt ér­demes lenne esetleg kivárni. Ha ennek létrehozásában ön is köz­reműködik, úgy ezzel az akció­jával felhívhatja magára a fi­gyelmet, s az további munkale­hetőséget szül. Az új állásaján­lat, melyről kérdez, érdekes, stabilabb, de kisebb, egyelőre csak terv inkább, s még nem tudni, mivé növi ki magát. Egy idősebb nő aggódva figyeli, hogy állást változtat-e. Bármit lép, alaposan gondolja meg a hosszútávú esélyeket, és tár­gyaljon még ezela-ől. Bevallom, többször is kive­tettem a kártyát a szerelemmel összefüggő kérdésére, hátha jobb lesz a kép. Egyelőre azon­ban úgy'látszik, túl sok a titok, s ha minden igaz, a másik nem is szabad teljesen. Ne vállalja a sokadik személy szerepét, de ha mégis belemegy a kapcsolatba, döntse el pontosan, mit akar ön az egésztől. Most nem kell a másik óhaját lesni. Ne forduljon elő, hogy függnie kelljen tőle, se érzelmileg, se testi értelem­ben. Ha szexről van szó, az le­gyen egyértelmű, ha pedig sze­relemről, akkor őrizze meg ér­zelmi egyensúlyát. így még kel­lemes meglepetés is érheti. Hodnik Ildikó Gy. Kopogószellemek támadása Zajongó szellemnek, kopogó­szellemnek vagy poltergeistnek is nevezik azt az ismeretlen erőt, amely megmagyarázhatat­lan zajokat okoz, tárgyak mo­zognak tőle, bútorok emelked­nek fel, tüzek gyúlnak. A jelen­ségek általában egy élő ember­rel hozhatók kapcsolatba. 1987-ben kezdődött a pol- tergeistek támadása a Simon és Beatrice Sithebe családnál, ahol a házaspárt burgonyazuha- tag érte, kövekkel dobálta őket az ismeretlen erő, teáskanna re­pült át a szobán, poharak törtek. A helyi lap újságírója, Richard Compton saját maga is szemta­núja volt az eseményeknek. John Hadabe tiszteletes, aki szelleműzésre érkezett, rögvest az elején összeesett. Eleonore Zugun, román pa­rasztlányt a század 20-as évei­ben láthatatlan erők harapdál- ták, tűszúrások érték, ellökték, ruháját, haját huzigálták. Végül a természetfeletti jelenségek iránt érdeklődő Wassilko-Se- recki szabadította ki az elme­gyógyintézetből. A parapszichológusok kuta­tásai szerint a poltergeist-mű- ködés központjában gyakran serdülőkorú lányok vagy fiúk állnak. A jelenség a vizsgálatok szerint összefügg a szexuális energiával, a kielégületlenség- gel. A következtetések alapján a kutatók azt állítják, hogy a szenvedély, s az akár fiktív személyekre is irányuló hatal­mas mennyiségű érzelem szol­gáltatja azt az energiát, amelyet a hétköznapi élet tevékenységei során már lehetetlen levezetni. A kopogószellemek áldoza­tai között volt például az en- fieldi Janet Harper és húga is. Szociális gondozók, logopé­dusok, fotóriporterek, újság­írók, kutatók vizsgálták az 1977-ben kezdődő, s 11 hó­napon át tartó rémálmot, hiába. Előfordult, hogy hirte­len tárgyak jelentek meg a semmiből, papírdarabok tüzet fogtak, fémtárgyak görbültek meg, nehéz bútorok indultak meg maguktól, ismeretlen fér­fihang szólalt meg. Az ese­mények középpontjában álló kislány zaklatott természetű volt, aki két filmszínészt imá­dott rajongó szeretettel. A szexuális hiányérzet okozott 15 ezer márkás kárt 1967-ben egy németországi ügyvédi irodában, ahol egy Annamarie Schneider nevű fiatal nő volt a jelenségek elő­idézője. A stressz, a frusztrá­ció és az elfojtott agresszivi­tás szerepet játszott az ese­ményekben, melyek csak az­után szűntek meg, amikor Annamarie férjhez ment és gyermeket szült. H. I. Gy. RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Az őrjítő piti ügyektől kínjában röhög a nép A közéletben zajonganak a közéletiek, feszt megy a viharos vita, vá­dolják egymást rágalmazással, hazaárulással, „idegenszerű­séggel”, népelveszejtő politikai gyakorlattal, kiárusítással. A napirend előtti szónokok brillí­roznak (gondolják ők) szelle­mes dumába csomagolt leleple­zésekkel, működnek a szavazó­gépek, a pincérek poharanként sok tíz liter vizet hordanak be a felszólalóknak. A rádió be­mondta, hogy az elmúlt napok­ban öt magyar állampolgár is vízbe fúlt hol a Dunába, hol a bányatavakba, Pesten lövöl­döznek éjjel, lövöldöznek nap­pal, Szegeden még mindig tár­gyalja a bíróság az olajszőkítők elképesztő tetteit, Tribuszemé - kilenc évre szóló ítélete után - a tévében azt nyilatkozza, hogy nem négy és fél, hanem csak másfél milliárd forint szárad a leikükön - nem az ő lelkén, ha­nem azokén, akik nem küldték tovább a címzetteknek az általa kiutalt milliókat. A fővárosban jó néhány méregdrága szórako­zóhelyet több hónapra bezárat­tak a hatósági emberek, s hogy miért nem korábban? - nos azt hajtogatják, hogy A1 Caponét sem a gyilkosságok miatt fog­ták el, hanem mert nem fizetett adót... A vendéglátóipari szö­vetség vezérkara pedig nehezte­lésének adott hangot, amiért a bezárásokat a hatóság az ő megkérdezése nélkül ejtette meg. Hát hol van akkor a jog? Korábban nekik sem jutott eszükbe, hogy a hazai és kül­földi vendégeket bődületes mértékű túlszámlázással nyúz­zák meg és még egyes esetek­ben meg is veretik a „kedves vendéget”... A kisember csak tűnődik el­szomorodva a rádió, tévé és a nyomott sajtó híradásain. Vagy éppen röhög. Nem jókedvében persze, hanem kínjában. Nem érdeklik őket a parlamenti, nagygyűlési, vagy fórumos szónoklatok. Őket az érdekli, hogy bár egyes politikusok azt mondják, már látni az alagút végét és hogy jövőre, no meg az idén is csökken az infláció, jövőre majdnem húsz százalék lesz a nyugdíjemelés. Közben meg olvassák a hírt, júliustól drágul a gáz és a villanyáram, már ismét drágult például Pé­csett a buszközlekedés, a hús ára lassan kúszik fölfelé észre­vétlenül, de pimaszul, a kerese­tet illetően nem egy hónapra, talán egy hétre ha lehet ter­vezni, ha csak holnap nem lesz drágább ez is, az is... Szóval a tömeget nem na­gyon érdekli a „fejesek” mara­kodása és éppen ezért elvárná, hogy a vele „egyivású” hasonló sorsú csóró állampolgár ne no­szogassa a másikat. Az embe­rek idegeit a napi - talán „baga- tellnak” tűnő - bosszúságok őr­lik fel. Mondhatok egy „kis” példát. Pécs, Fehérhegyről haj­nali 5 óra 5 perckor kellene in­dulnia a busznak a városba. A végállomáson tömeg: munkába indulnak. Nincs busz. Öt perc múlva érkezik egy másik, de félreáll. A sofőr valamit írogat, aztán kiszáll, körbejárja a buszt, aztán visszaül a volán mögé. Az utasok toporognak az idegességtől, mert nekik pontos időben kellene megjelenniük a munkahelyeken. Nos, 5 óra 19 perckor kellene indulnia a busznak, de még mindig áll. Aztán végre két-három perc múlva a busz odasiklik a tömeg elé, természetesen csak az első ajtót nyitja ki, nehogy valaki bumlizzon, jegy vagy bérlet nélkül merészkedjen fölszállni, ezt figyeli a sofőr. Figyelné, de oda sem néz, tekintget az útra, vagy balra, éppen ellenkező irányba, rá sem néz a felmuta­tott jegyekre, bérletekre. Ezen a reggelen a fehérhegyi utasok közül nagyon sok késve érke­zett a munkahelyére. Pedig ma­napság késni, pláne magánvál­lalatnál ... szóval veszélyben az állás, a kereset, a biztos munkahely. Piti ügy mi? Csakhogy a kis piti disznóságok naponta őrjítik meg az állampolgárt. Akiknek nevében egyébként fönt min­denki szónokol, élvezve a nép bizalmát.

Next

/
Thumbnails
Contents