Új Dunántúli Napló, 1997. július (8. évfolyam, 178-208. szám)

1997-07-22 / 199. szám

6 Diinántúli Napló Barkácsolás így soha ne dugjuk a vezetéket a hálózati aljzatba! Fontos a jó csupaszolás és a szilárd kötés (2.) FOTÓ: WÉBER TAMÁS A villanyvezetékek jó illesztése Ha szerelni, egymáshoz illeszteni akarjuk az egy- vagy több eres elektromos vezetékeket, előbb azok végét ki kell bontani a burkolatból, majd le kell csupaszítani a szálak szigetelőburkát. 1997. július 22., kedd Szálak égetési próbája Oldalszerkesztő: B. Murányi László ÖTLETSAROK Szegélycsiszolás. A kü­lönféle profilú keretlécek, szegélyek csiszolásához érdemes segédeszközt, az adott profilhoz idomuló homorú, illetve domború élű csiszolófát készíte­nünk, hogy a lécdarab élére felfektetett csiszo­lóvászonnal végezhessük el a munkát. A domború élt ráspollyal tehetjük ívessé, míg a homorú élű csiszolófát úgy alakíthat­juk ki, hogy egy megfe­lelő átmérőjű fúróval be­fúrunk a lécbe, majd azt a fúrás irányában kettéfűré­szeljük. Ha a csiszolófá­ink éle jól felfekszik a profilra, fogjunk át az élén megfelelő szemcsé- zetű dörzslapdarabot és már dolgozhatunk is. Köldökcsapok méretre. Ha házilag készítünk bú­tort, és lapjait köldökcsa­pokkal illesztjük vagy rögzítjük össze, fontos, hogy a csapokat egyforma hosszúságúra vágjuk. A csaprudakat fogjuk össze, hogy azok vége egy sík­ban legyen, szigetelősza­laggal jó erősen tekerjük át, szorítsuk össze a köte- get és nekiállhatunk a megfelelő méretű csapok lefűrészeléséhez. Hogy a köldökcsapokat könnye­dén beüthessük a csapfu­ratokba, a beütendő végé­nek élét faragjuk ferdén körbe. Fontos, hogy a köldökcsap átmérője megegyezzen a csapfura­téval. Ferde végű kinyomócső. Rések, valamint fugák tömítésekor a szilikon­gumi tömítőmasszát tar­talmazó flakon kinyomó­csövének végét ne vágjuk le egyenesre, ha derék­szögben csatlakozó éle­ken akarunk dolgozni. Az éles késsel ferdén levágott kúpos csővéggel megkö­zelítően negyedkor ke­resztmetszetű tömítést alakíthatunk ki, ami nem csak szebb, de hatásosabb tömítést is eredményez. Ha viszont a tömítő­anyaggal sík felületen futó keskeny rést töltünk ki, a kinyomócső végét félkör alakban vágjuk ki. A sodrott erű vezeték csupaszí­tott végére forrasztott ónburok­tól szilárd lesz a kötés, a veze­ték sem szálkásodik ki a kötés során, ráadásul könnyebb arra rögzítőcsavar alá hurkot hajlí­tani, ha kapcsolóba erősítjük. A hurok íve felülről nézve egyez­zen az óramutató járásával, hogy a csavarfej behajtásával az ne nyíljon szét! A szigetelt vezetékekben ke­letkező szakadás, törés általá­ban csak az áram megszakadá­sával jár. De veszélyes lehet a nulla-vezető burkolatán belüli szakadás, ha az I. érintésvé­delmi osztályba tartozó készü­lékek (mosógép, elektromos A hálózatról üzemelő ragasz­tópisztolyokkal a sztiropor kivételével minden lehetséges ragasztás elvégezhető a meg­felelő, egyébként acetonoldó ragasztóanyag-rudakkal. A ragasztópisztoly használatá­val gyorsan, egyszerűen és tisz­tán ragaszthatunk bőrt, követ, fémet, kerámiát, műanyagot, kartonpapírt, PVC-csöveket és idomokat, tömíthetünk hézago­kat, javíthatunk ereszcsatornát. A pisztolyba a hátsó adago­lórészen benyomjuk a vég­zendő művelethez ajánlott anyagú és színű kerek rúd vé­gét, a hálózati csatlakozást kö­vetően átlagosan 7 perccel a ra­gasztópisztoly üzemképes. Ahogy nyomjuk a ravaszt, úgy nyomja előre az adagoló szer­kávéfőző stb.) védővezetéke is hibás. Próbalámpával magunk is ellenőrizhetjük a védőérint- kezős fali dugaszolóaljzat (konnektor) védőképességét. Próbalámpánk egyik érintkező­jét a fázis-lyukba dugjuk, a má­sikat érintsük a védővezeték oldalsó fémsínéhez. Ha a pró­balámpánk kigyullad, rendben, de ha nem gyullad ki, hibás, te­hát nem véd a védővezetékünk. Ilyenkor forduljunk azonnal szakemberhez! Alumínium vezetéket rézve­zetékkel nem szabad közvetle­nül összekötni! A más-más anyagú csupasz vezetékeket a sorkapocs (csokoládé kapocs) kezet a rudat és folyamatosan lép ki a fúvókából a megolvadt ragasztóanyag. A folyékony ra­gasztót pontozva, vagy vonal­szerűén vigyük fel a ragasz­tandó felület egyik oldalára, és azt azonnal illesszük a másik oldalhoz, majd a szilárd raga­dás érdekében rövid ideig nyomjuk egymásra azokat. A ragasztási felületeket men­tesítsük zsírtól, portól, nedves­ségtől, ha szükséges, érdesítsük a felületeket. A jó hővezető anyagokat (kő, fém, üveg) ragasztás előtt egy kicsit melegítsük fel például hófúvással, a nagyobb ragasz­tási szilárdság elérése érdeké­ben. A megolvadt ragasztót mindig a rosszabb hővezető fe­lületre vigyük fel elsőként. Az olvadó ragasztó szagta­szemközti végeibe rögzítsük. A sorkapocs használata viszont csak kevésbé hozzáférhető és száraz helyen ajánlott, mert szorítócsavarjai könnyen meg­érinthetek. Két vagy több azonos anyagú, csupasz végű vezetéket kötéskor fogóval jó erősen so­dorjunk egybe, hajlítsuk a sod- ratot valamelyik szál mellé, és jó erősen tekerjük körbe szige­telőszalaggal a biztos kötés és védelem érdekében. (Jó, ha a szigetelőszalag színe egyezik a vezetékével.) A szaküzletekben beszerez­hető úgynevezett Skotchlock- zárba több azonos anyagú csu­pasz vezeték végét is bizton­sággal rögzíthetjük. Ne feledjük, az árammal nem lehet játszani! lan, hőre lágyuló műanyag, 180-230 Celsius fok közötti hőmérsékleten használható. Használaton kívül 15-20 fokon tároljuk, és védjük melegtől, naptól. Figyelem! A forró fúvóka vagy olvasztott ragasztó meg­érintése égési sérüléseket okozhat. A forró fúvóka köze­léből a gyúlékony és hőre érzé­keny anyagokat távolítsuk el. A fúvókát óvjuk a durva behatás­tól. A bent maradt ragasztó- anyag a következő használatkor megolvad és kifolyik, tehát azt ne akarjuk mindenáron kipisz­kálni a fúvóka nyílásából, mert azzal csak kárt okozhatunk. A ragasztórudak közül kap­ható nagyon magas, magas, jó és közepes szilárdságot és gyenge tapadást nyújtó. Ha azt szeretnénk tudni, hogy természetes anyagú, termé­szetes alapú vegyiszál avagy szintetikus szállal van-e dol­gunk, égetéssel teszteljük. A hemyóselyem és a gyapjú kis lánggal és lassan égve, égetett haj és köröm szagot áraszt. A pamutszál, a viszkóz és réz-oxid lángol és gyorsan ég, égetett papírszag­gal. Az acetát szál szúrós, sa­vanyú szaggal olvad és gyors égésű. A poliamid égetve ol­vad és enyhe szaru szagot áraszt. A poliészter és a poli- akrilnitril gyorsan ég, édeskés szaggal. Szakszerűen szerelve szinte örök életű Acélpolcos állványok Száraz helyiség (garázs, bar- kácsműhely stb.) szinte örök életű tároló-rakodó helye a gyorsan összeállítható hazai gyártású perforált acélpolcos állvány, melyet szimpla (110 kg) és dupla (270 kg névleges teherbírású) és különféle mé­retű polcokkal szerelhetünk össze egy-egy 13-as csillag és villáskulcs segítségével. El­készítéséhez nélkülözhetetle­nek a hozzájuk való speciális profilok, polc-, sarok- és alap­lemezek, szerelő fülek és a rozsdamentes (M8X15 és M8X25 méretű) csavarok. Ha van elég helyünk, hogy végleges helyére állíthassuk fel a kész polcrendszert, az állványokat a csavarok laza meghúzásával fektetett hely­zetben célszerű összeszerelni, s a végső szerelést a már a he­lyére állított polcrendszeren fejezzük be. Ha viszont a pad­lótól a mennyezetig állványo­zunk, az állványokat a rendel­tetési helyükön állítsuk be függőleges és vízszintes hely­zetbe, a padozat egyenetlen­ségeit az alaplemezek mére­tének megfelelő acélleme­zekkel egyenlítsük ki, a csa­varokat véglegesen húzzuk meg, a hátsó állványokat pe­dig biztonságosan rögzítsük a falhoz. Minden állványt rögzít­sünk, amelynél a magasság nagyobb, mint a szélesség négyszerese, amelynél tartani kell attól, hogy azt oldalirá­nyú erőhatás érheti. Az állvá­nyokat mindenképpen rögzít­sük egymáshoz, a teherviselő falhoz vagy más szilárd te­herviselő szerkezethez. Még mielőtt megterheljük az állványt, győződjünk meg, hogy az összeszerelést szak­szerűen végeztük. A szaksze­rűtlen szerelés balesetet okozhat! Az állványokat időnként (akár évente) ellen­őrizzük, a sérült elemeket azonnal cseréljük ki, a megla­zult csavarokat húzzuk meg. Arra különösen nagyon fi­gyeljünk, hogy állványunkat soha ne terheljük túl és az mindig stabilan álljon. Virágzó fapapucsok - Nagyanyáink faklumpáit ha már nem használjuk krumpliszedésre, istállótakarításra, akkor sem kell feltétlenül kidobnunk. „Új tartalmat” kap­hatnak, ha virágfölddel töltjük meg és kedvenc növényein­ket ültetjük belsejükbe. fotó: tóth l. Milyen barkácsgépet vegyünk? (10.) A ragasztópisztoly előnyei Készítsünk napemyőtalpat Használt autógumiból ma­gunk is készíthetünk talpat a kerti napernyőnkhöz. Vastagabb deszkából vág­junk az ab­roncs belső átmérőjénél 4- 7 centivel na­gyobb kör­alakú lapot, annak köze­pébe pedig vágjunk nyílást egy olyan át­mérőjű csoda­rabnak, amibe majd bedugva lötyögés nélkül illeszkedik a napernyőnk nyele. (A csodarab olyan hosszú legyen, hogy alul éljen le a földig, felül pedig a köpeny felső pereménél leg­alább 15-20 centivel maga­sabban álljon ki.) A vízszinte­sen fektetett abroncs alsó belső peremére pontosan ültes­sük fel a köra­lakúra vágott deszkalapot, helyezzük bele a csodarabot és öntsük ki be­tonnal a kö­peny belsejét. A megdön­gölt beton fel­színét simítsuk el, és a megkö­téséig locsol­juk. A nehéz talp biztosan tartja a napernyő szárát. Füvesítsünk Ha azt akarjuk, hogy kertünk­ben szép, dús és egyenletes gyepszőnyegünk legyen, nem kevés fáradozással magunk is elvégezhetjük a szükséges mű­veleteket. Először is ássuk fel, egyengessük és tömörítsük a füvesítendő rész talaját, majd azon egyenletesen szórjuk el a talajnak és elképzeléseinknek leginkább megfelelő fűmagot. A bevetett részt gereblyézzük át óvatosan és könnyed mozdu­latokkal, majd a talaj felszínét hengereljük, esetleg a talpunkra erősített deszkákkal óvatosan tapossuk egyenletes simára. Amikor mindezen már túl vagyunk, jöhet az újabb, az ed­digieknél is nagyobb gondos­ságot igénylő munka: a rend­szeres öntözés. Ügyeljünk arra, hogy a fűmaggal bevetett terü­letet mindig egyenletesen és ne erős vízsugárral öntözzük. Famegmunkálási alapismeretek (2.) Mielőtt nekiállunk fából polcot, kisbútort készíteni, gondoljuk végig az egymást követő alapműveleteket. Portalanítás: a fűrészelés­kor, ráspolyo­záskor, csiszo­láskor kelet­kező fapor el­távolítása puha szőrű ecsettel (képünkön). A poros felületen nem tapad meg a festék! Beeresztés: a faanyag tartó­sítását a fes­ték jobb tapa­dását szolgálja. A készen kapható hígított félolajat vagy lenolajkencét ecsettel kenjük fel és két óra eltelté­vel töröljük le rongydarabbal a fa által be nem szívott fe­lesleget. megadó védőréteg. Az alapozó-, illetve fedőfesték dobozán ol­vasható használati utasítást tart­suk be, és csak az ajánlott hígítót használjuk. Az első réteghez jobban, a máso­dikhoz kevésbé hígítsuk fel a festéket. Ha te­hetjük, fektes­sük vízszintesre a festendő tár­gyat, mert akkor nem folyik meg és egyenletesen terül szét. A ter­jedelmesebb fe­lületet ajánlatos először hosszá­ban, majd ke­resztben festeni, hogy mindenhol egyenletesen fedjen a festékréteg. Alapozó- és fedőréteg: a fa­anyag fedését, végső színét

Next

/
Thumbnails
Contents