Új Dunántúli Napló, 1997. július (8. évfolyam, 178-208. szám)

1997-07-18 / 195. szám

1997. július 18., péntek Főzőcske - Receptek - Háztartás Ne féljünk a mikrótól! A modem konyhának ma már elmaradhatatlan kelléke a mikrohullámú sütő, bár még sokan idegenkednek ettől a gazdaságos, gyors és tiszta főzőalkalmatosságtól. A leg­többen attól félnek, hogy a sü­tőből kiáramló sugarak - amelyek tulajdonképpen az ételt megfőzik - károsítják szervezetüket, rákot okoznak. Nos, a félelem alaptalan. A szerkezetek ugyanis olyan védőfelszereléssel vannak el­látva, amely tökéletes bizton­ságot nyújt, a mikrohullámú sugár a készülékből nem ke­rülhet ki. Az üvegezett ajtón lévő fémrács véd a sugarak­tól, az oldalfalak pedig fém­ből vannak, azon keresztül szintén nem hatolhatnak át a mikrohullámok. Ha pedig va­laki működés közben akarja mondjuk megkeverni az ételt, ezt is megteheti, ugyanis az ajtó kinyitása után a sugarakat előállító magnetron azonnal kikapcsol. Legpraktikusabb olyan sü­tőt venni, amelyet grillel kombináltak. Ugyanis a ké­szülékkel szemben a legtöb­bet használt másik ellenérv, hogy nem pörköl, emiatt „sá­padtak” maradnak a sütésre szánt húsok. Bár vannak olyan mikrókban használható edények, amelyekben barna bevonat keletkezik a húsok felületén, viszont a grillezés­sel ugyanolyan hatást érünk el, mintha a hagyományos sü­tőben készítettük volna el az ételt. Az elv egyszerű, s mint megannyi más újdonságra, erre is a véletlen vezette a tu­dósokat. 1945-ben egy ameri­kai laboratóriumban tesztel­ték a radarcsöveket. A mun­kát végző mérnök a radarcsö­vek mellé tette a reggelire szánt csokoládét, kis idő múlva csodálkozva vette észre, hogy az megolvadt. Kipróbálta tojással, az meg szétdurrant. (Mikróban nem szabad tojást főzni!). Ebből arra a következtetésre jutott, a radarcsőből kiáramló hullá­mokkal főzni lehet. A magya­rázat szerint a magas rezgés­számú rádióhullámok a fémet nem tartalmazó anyagok mo­lekuláit rezgésbe hozzák, a súrlódás felmelegíti az ételt, egy idő után meg is főzi. A mikro rendkívül sokol­dalú készülék, lehet benne főzni, sütni, párolni, aszalni, szántani. Kis helyen elfér, és amit mostanság egyre inkább figyelembe kell venni: ener­giatakarékos. Az ételek fel- melegítéséhez például tized­annyi áramot használ fel, mint a villanytűzhely. És még le sem ég például a tejbegríz az edény aljára. B. G. Dünántúli Napló 7 Fogyókúrák, diéták A zsírokra is szükség van Több tévhit is nehezítheti a hatékony fogyókúrát. Ilyen például, hogy a szár­nyas soványabb, mint a ser­tés. Ez nem feltétlenül igaz, hiszen a bőrös pecsenyecsirke zsírtartalma 17,5 százaléknyi is lehet, míg a sertésfilében csak 2 százaléknyit találunk. A bőr nélküli csirkemell per­sze tényleg jó, hiszen mind­össze csak 1 százaléknyi zsír van benne. Sokan hiszik, hogy a zsír hizlal, pedig ez csak akkor igaz, ha vele együtt szénhidrá­tokat (kenyérféléket, édessé­geket) is fogyasztanak. Azok az amerikai nők, akik a zsír­mentes diétás kekszeket fal­ják, megdöbbenve tapasztal­ják, hogy testsúlyuk semmit sem csökken. Zsiradékra azért is szükség van, mert egyes vitaminok csak abban oldódva jutnak be a szervezetbe. Az sem igaz, hogy az en­zimek elégetik a zsírt. Nincs olyan enzim, mely csak ma­gában, kalóriacsökkentés nél­kül eltüntetné a kilókat. Az ananászos diétákat azért ajánlják, mert az enzimben gazdag gyümölcsök (mint az ananász is vagy a papaya) se­gítik az emésztést, s a gyor­sabb folyamatok eredménye­képpen valóban fogyhat az ember. H. I. Gy. Jótékonysági vacsoraest Ma este 7 órától rendezi a Cellárium azt a jótékonysági vacsoraestet, melynek bevéte­lét a Pécsi Gyermekkliniká­nak ajánlják föl. A vendége­iknek három féle ételkülönle­gességekből összeállított me­nüt kínálnak, melyek elkészí­tésénél közreműködik Ben- decs Zoltán, aki Floridából hozta a speciális fűszereket és alapanyagokat. A tök töltve és sütve is ízletes Általános elkészítési módja a töknek a főzelék, illetve amikor a gyenge spárgatököt rántva kí­náljuk. Ezúttal három másik re­ceptet ajánlunk olvasóinknak. . A párolt tök vajas morzsával ízletes és a megszokottól eltérő egytálétel lehet vacsorára. Más­fél kiló spárgatök kell hozzá, 10 deka vaj, 5 deka morzsa és só. A tököt megtisztítjuk, belsejét kiszedjük, hosszában négyfelé, majd ujjnyi darabokra vágjuk és megsózzuk. A vaj felét meg- forrósítjuk és beletesszük a tö­köt. Nagy lángon, fedő alatt addig pároljuk, amíg üveges nem lesz, közben néhányszor óvatosan megkevergetjük, vi­gyázva, nehogy összetörjön. Ha lé marad alatta, fedő nélkül fe­jezzük be a párolását. Tűzálló tálba tesszük, a vaj másik felé­ben megpirított morzsával megszórjuk és pár percre sü­tőbe toljuk. Körítésnek, húséte­lek mellé is tálalhatjuk. A tök fehér mártásban az alábbiak szerint készíthető: szintén másfél kiló tököt a fent ismertetett módon felszelete­lünk, nagyobb tűzálló tálba téve három evőkanál olajon üve­gesre pároljuk. A fehérmártást 3 deka lisztből 2 deciliter tejjel és egy deciliter tejfölből kever­jük ki, ezt a tökre öntjük, majd 8-10 percre sütőbe toljuk. Tála­lás előtt a tetejét vajban pirított morzsával szórjuk meg. Fe­hérmártás helyett a tököt leönt­hetjük egy tojás sárgájával el­kevert tejföllel is. Kímélő étel a töltött tök. En­nek készítéséhez a kivájt tököt 3-4 centis karikákra szeleteljük és forró ételízesítős vízben pár percig forraljuk. Kivesszük a léből és olajozott tepsi aljára rakjuk. A töltelékhez szemé­lyenként 3-4 deka szójagranu- látumot keverünk össze a tök főzőlevével, egy evőkanál olaj­jal és ízlés szerint fűszerezzük vagdalthús fűszerkeverékkel, borsikafűvel, s ha nem elég sós, teszünk bele még ételízesítőt, majd kis lángon az egészet át­sütjük. Személyenként egy áz­tatott, kifacsart zsemlét, négy személyre számítva egy tojást összekeverünk a megsütött szó­jával, egy kicsit még együtt me­legítjük, majd a tök karikákba töltjük. Öntet: a kivájt tökbél­ből joghurttal, tejföllel, szemé­lyenként egy kávéskanál liszt­tel, a tök maradék főzőlevével szószt készítünk, ráöntjük a töl­tött tökre és lassú tűznél 15 per­cig sütjük. Fotó: Müller A. Cukorgyurmából formált díszek Az eszéki cukrászokat újabban az érdekli, hogy Pécsett miként készülnek a torta- és sütemény­díszek cukorból. Minderre For­ral István (képünkön), a pécsi Vendéglátóipari Szakközépis­kola és Szakmunkásképző cuk­rász-szakoktatója tanítja őket, aki nemrég járt kinn a szlavó­niai városban előadásokat és bemutatókat tartani. Külön mesterség a díszek előállítása, ami nem könnyű, ráadásul veszélyes is, hisz a gá­zon főzött, 70-80 fokos cukor­masszából, amelyből fokozato­san párolog el a víz, kézzel ala­kítanak ki bámulatos ügyesség­gel és gyorsasággal különféle alakzatokat. Akinek például iz­zad a tenyere, az nem is tudja a műveleteket elvégezni. Ha pe­dig kezd kihűlni a cukorpép, és már töredezik, akkor újból gáz­láng fölé tartják, puhítják, hogy formázható maradjon. A forró masszát nyújtják, fonalakká alakítják, hajlítják, tekerik, majd márványlapon továbbdol­gozzák, egyebek közt sodorják, vagy fonják is. Főmű István most már olyan ügyes, hogy például 5 perc alatt két karamell-rózsát formáz meg. A mokkacukorból készült karamella-dísz csak akkor igazi, vagyis hatásos, ha fény­lik, csillog, mint az üveg. A legszebb üveghatás elérése vé­gett nemegyszer újból kezdi az úgynevezett selymesítési mun­kamozzanatot, melynek során a képlékeny cukorfonalakat egyenletesen nyújtja a gázláng felett. Olyan ez, mintha egy­szerre kovács és szobrász is lenne. A cukor-gyurmából ké­szült már - természetesen ehető - terítő, sellővel díszített ab­rosz, sok oszlopon álló kupola és labdázó maci. Csuti J. Oldalszerkesztő: Berta Mária Morzsák Gyertyák tisztítása. A beporosodott díszgyertyákat alkoholos ronggyal tisztít­hatjuk meg. A dohányszagot, füstöt zárt helyiségben csökkenti az égő gyertya. A gyertyaviasz könnyen leszedhető a gyertyatartóról, ha azt egy időre a mélyhű­tőbe tesszük, vagy forró víz alá tartjuk. A gyertyát könnyebben rögzíthetjük, ha előtte forró vízzel előmelegítjük a gyer­tyatartót. A Jégkockatartó nem fagy le a hűtőszekrénybe, ha alu­fóliát teszünk alája, vagy az alját bekenjük viasszal. A kávéfőzőből eltűnik a vízkő, ha ecet és egy kevés víz hideg oldatát forraljuk benne át úgy, mintha kávét főznénk, majd hideg vízzel kiöblítjük. Körömkefe tisztítása. A szappanmaradékot könnyen eltávolíthatjuk a körömkefé­ről, ha egy ideig tömény ecetes vízben áztatjuk. A függönykarikák si­mábban csúsznak, ha a kar- nisrudat kevés 'padlóviasszal vagy gyertyaviasszal bekent ronggyal dörzsöljük át. Olajfestmények felfrissí­téséhez használjunk egy félbevágott hagymát. Ha ez­zel átdörzsöljük, színei is­mét élénkek lesznek. A fonott kosár, vagy a vesszőből készült bútor nem szárad ki, ha időnként cit­romos olajjal bekenjük. A márvány visszanyeri fé­nyét, ha kevés étolajjal be­dörzsöljük, majd gyapjú­ronggyal kifényesítjük. A márványlapokról a foltokat sós, enyhén ecetes vízbe mártott ronggyal ledörzsöl­jük, tiszta vízzel leöblítjük, majd szárazra dörzsöljük. A porcelánedény jól tisz­títható, ha nedves sóval be­dörzsöljük és csak utána mossuk el a szokásos mó­don. Nem(csak) a kalória melegít Néhány hete dr. Vasant Lad ayurvédikus ismeretekre épülő alkattanáról - pitta, vata, kapha - és a három fő típus számára javallott ételféleségekről olvas­hattak rövid áttekintést az ínyencségre vágyó olvasók. Emlékeztetőül idézem fel, hogy az „ideges, vékony” vata alka­túnak mást (főzött zöldségeket, sok édes gyümölcsöt) ajánlot­tunk, mint például a „nehézkes” kaphának (szinte valamennyi zöldségfélét, szárnyasokat és a nyúlhúst), és mást a pinának- a „tűz-víz” típusú embernek - is. Az étel élettani hatása termé­szetesen a nyugati orvostudo­mány számára és az Ayurvéda tanításaiban is alapvető. Azon­ban az Ayurvéda nem a bioké­mia fogalmaival, hanem szub­jektív hatásuk vizsgálatával írja le attribútumaikat és építi be a rendszerébe. Napi szubjektív tapasztala­tunk - ha nem is figyelünk rá -, hogy alkatunktól is függően mennyire vagyunk fázékonyak, izzadékonyak, pulzusunk, emésztésünk milyen típusú. Nyilvánvaló, hogy a testi álla­potunktól függően sem mind­egy, hogy mikor, mit fogyasz­tunk. Az öt elemből (tűz, víz, föld, levegő, éter) hat íz (édes, savanyú, sós, pikáns, keserű, fanyar) származik. Az étel alapvető hatásai közé tartozik az is, hogy elfogyasztása után a gyomorban hideg- vagy meleg­érzetet kelt (virya), függetlenül a kalóriától. A tej, a cukor, a búza (föld-víz elem) például hűtenek, ellenállóvá teszik a testet. De már a joghurt, sajt, zöld szőlő melegítő és étvágy­serkentő hatású - fokozza a nyálkaképződést. A magas vér­nyomást okozó, de görcsoldó és hashajtóként is működő só me­legítő hatású. Ingerli a pittát, gyorsítja az emésztést, tisztít és izzadást okoz a hagyma, a fok­hagyma és a retek is. Viszont a fejtett- és a szójabab, a feles­borsó, karfiol, káposzta, sárga­répa és a közkedvelt burgonya is hűt, de már a fekete és a vö­rös lencse, a fehérrépa, a gyü­mölcsök közül a narancs és az őszibarack ismét csak (be)fűt nekünk. Élettani hatásuk külön elemzést igényelne - de aki ve­szi a fáradságot átböngészé­sükre, rádöbben, hogy nemcsak fűben-fában van orvosság, de valamennyi ételünkben ott van egészségünk kulcsa is. B. R. Vendégváró költemény az asztalon Kevés ember nem szereti a ha­lat valamilyen módon elké­szítve, de mostanában elég drága a legtöbb formában fel­használható ponty, aztán a fő­zéshez, vagy sütéshez való előkészítése sem a legegysze­rűbb a kevésbé gyakorlott há­ziasszonyoknak. Ám ha az ajánlott recept és szervírozás szerint dolgoznak, elkápráz­tathatják a vendégeiket. Tonhalkrémet készítsenek, hal formában tálalva, mellyel fél óránál nem kell többet dol­gozniuk, ráadásul akár előző nap is megcsinálhatják. Két személyre számítva 5 deka margarin, 20 deka olajos ton­hal, 2-3 szem olajos ringli, nyers uborka, egy nyers sárga­répa, citromlé, egy mokkáska­nál csípős mustár, petrezse­lyemzöld szükséges hozzá. A lecsepegtetett tonhalat, a ring- lit keverőtálba tesszük, hozzá­adjuk a margarint, egy evőka­nál citromlevet, a mustárt, íz­lés szerint sózzuk, és együtt habosra turmixoljuk. A tonhalkrémet hosszúkás tálon egy kanál hátuljával hal alakúra formázzuk, lazán leta­karjuk egy fóliával és legalább 2-3 órára hűtőszekrénybe tesszük. Tálalás előtt a meg­mosott uborkát héjával együtt legyaluljuk, s az uborkakari­kákat a hal törzsére - a fejét és a farkát kihagyva - kissé egymásra csúsztatva felrak­juk, mintha pikkelyek lenné­nek. A sárgarépát nagy lyukú reszelőn lereszeljük, ebből formázzuk az uszonyokat és a szájat. A hal szeme egy szem zöldborsó, vagy olajbogyó le­het, a tálra díszítésnek pedig citromgerezdeket és petre­zselymet tegyünk. A halkré­met pirított kenyérrel kínáljuk. Míg a halkrém akár előző nap is készülhet, hűtőszek­rényben tárolhatjuk, a zöldség­díszítést viszont mindig rövid­del a tálalás előtt tegyük rá, mert ezek hamar kiszáradnak, és akkor már nem olyan szép.

Next

/
Thumbnails
Contents