Új Dunántúli Napló, 1997. július (8. évfolyam, 178-208. szám)
1997-07-02 / 179. szám
6 Dünántúli Napló Politikai Vitafórum 1997. július 2., szerda Az iskola-összevonások margójára Egységet a KDNP-n belül! A pártunkon belül kialakult helyzet kapcsán a saját véleményemet fogalmazom meg, nem a KDNP Baranya megyei szervezeteinek hivatalos álláspontját. A rövid távon rendezendő lényeges dolgok, megválaszolandó kérdések: 1. Az elmérgesedett légkör megszüntetése, a személyi ellentétek rendezése. 2. A választási stratégia, választási szövetség kérdése. 3. A bírósági eljárások kezelése. Az 1994. évi választásokon elszenvedett súlyos vereség után egy-másfél évvel az ellenzékben maradt pártok kiheverték a kudarcot. Ez nem ment súlyos belső viták nélkül, ami az MDF-ben pártszakadáshoz is vezetett. A magyar belpolitikai életben 1996 őszétől új helyzet alakult ki. A Bokros-csomag életszínvonal-rontó hatásai, a beígért szakértelem hiánya és a közvélemény által vélt vagy valós korrupció megrendítette a jelenlegi kormánypártok népszerűségét. Az ellenzéki pártok „összességében ki tudták használni” a kormány megítélésének erőteljes romlását. Nem igaz ez a KDNP-re. Gyakorlatilag pártunk a legmélyebb válságát éli át megalakulása óta. Ennek oka az az egyre jobban eldurvult belső vita, amelynek következményeként a KDNP jelenleg a közvélemény előtt „veszekedős”, „békéden” és komolyan nem vehető pártként jelenik meg. Csupán néhány hónapunk van arra, hogy elkerüljük a jóvátehetetlen károkat. Ha nem sikerül haladéktalanul megteremteni a KDNP-n belüli egységet, akkor még az is előfordulhat, hogy a parla- menú választásokon nem érjük el az 5%-ot! Minden esély meg lett volna rá, hogy a KDNP az ellenzék egyik meghatározó ereje, majd a leendő kormánykoalíció fontos tagja legyen. Sajnos akadtak köztünk magukat kereszténydemokratáknak vallók, akik felvállalták a KDNP szétverését, belülről. A baj akkor kezdődött, amikor 1995. november 11-én az Országos Választmány elutasította a Polgári Szövetséget. Mint a KDNP legfelsőbb döntéshozó testületé ezt jogosan és megfontoltan tette. De egyesek, főleg frakciótagok, nem tudták ezt elviselni, s már másnap megjelentek ellenkező vélemények a sajtóban. Demokrácia ott van, ahol a döntés előtt érvek felsorakoztatásával lehet vitatkozni, de a többség döntése után a kisebbségnek is a többségi döntést kell végrehajtania. Ursprung János Kisemmizve Több hónapos előkészítő munka után, június 26-án eldöntetett a több éve hú- zott-halasztott közoktatási intézmény-átszervezések legjelentősebb lépéssorozata. 1997. április közepére a költségvetési helyzet áttekintése során kényszerítő szükségszerűségként vált világossá, hogy a város költségvetési szerkezetében a legnagyobb hányadot képviselő intézményi költségek változatlan struktúra mellett 1998-ra a város működőképességét veszélyeztetik. A gazdasági szféra, a folyamatban lévő fejlesztések és elkötelezettségek áttekintése, a megtakarítási lehetőségek és intézkedések megtétele után szükségessé vált a Polgármesteri Hivatalban is létszámváltozásokkal és szervezési intézkedésekkel együtt járó döntések meghozatala, a szociális, kulturális és nem utolsó sorban a közoktatási intézményrendszerben változások és változtatások megfogalmazása. A 44 képviselőből álló pécsi ön- kormányzati testület 23 fős többségű MSZP-SZDSZ koalíciója alpolgármestereik - Papp Béla és Újvári Jenő - előteijesz- tésében a június 26-ai Közgyűlésen a közoktatási intézmények széles körét érintő „átszervezést” szavazott meg. A döntés több, mint harminc intézményt közvetlenül is érint. Ezen belül megszüntetésre került nyolc általános iskola, melyeket a 70-es évek gyakorlatát idéző módon körzetesítéssel más iskolákkal vontak össze a döntést követő ötödik napi, július 1-jei hatály- lyal. Ezzel megteremtették annak a feltételét, hogy az összevont iskolákban közgyűlési döntés nélkül, láthatatlan helyről és személytől érkező utasításra lehessen csoportokat összevonni, programokat megszüntetni, pedagógusokat elbocsátani. Ezzel az előző önkormányzati ciklusban konszenzussal megvalósuló, a közoktatást érintő jelentős fejlesztések után most visszafejlesztés következik. A közgyűlési vitában világossá vált, hogy a helyi MSZP-SZDSZ többség katasztrofális költségvetési gazdálkodásának következményeit a közoktatáson akaija behozni. Pedig az iskolák gazdálkodási adataiból megállapítható, hogy Szükségszerűen és racionálisan, hisz az évtized elejéhez képest kb. 6000 általános iskolással és 500 középiskolással kevesebben koptatják az iskolaváros útjait. Új Közoktatási Törvénnyel és a Nemzeti Alaptanterv kihívásaival, átalakult központi finanszírozási rendszerrel, fogyatkozó városi vagyonnal, a gyermekek, a szülők növekvő elvárásaival is szembe kell néznünk az ezredforduló előtt. Apadó önkormányzati patakokból kellene táplálni a szélesre duzzadó és a pénzügyi forrásokat szomjazó folyam medrét. A változatlan struktúrák csak rövid távon tarthatók fenn fokozott vagyonfeléléssel, a több éves közműfejlesztések radikális visszafogásával, jelentős adóemelésekkel, drasztikus szolgáltatási díjemelésekkel, az önkormányzat társaságaiban lévő ingatlan- és közművagyon fenntartásához és fejlesztéséhez szükséges források erőszakos kiszivattyúzásával, vagyis a fenntartható fejlődés mozgatórugóinak és a polgári társadalom jogos elvárásainak ellehetetlenítésével. ez a döntés már nem az ágazat tartalékainak feltárásáról szól, így az a közoktatás minőségi visszaesését fogja eredményezni, tovább mélyül a szakadék a peremkerületi és a belvárosi iskolák között. Álláspontunk szerint még a Pécshez hasonló regionális, kulturális központokban is előállhat olyan helyzet, hogy intézményi átszervezésre lehet szükség. De ezt, az intézmények bonyolult szolgáltatási rendszerére és a működésüket meghatározó jogszabályok pontos betartására tekintettel csak türelmesen, az abban részt vevő szakmával és oktatási műhelyekkel folyamatosan egyeztetve lehet megtenni, különös tekintettel az iskolák önállóságára, és nem elnyomva a tantestületek kreativitását. Ilyen nagyságú átszervezésnél pedig a város lakóinak véleményét is indokolt lehet kikérni. Amikor mi vezettük a várost, akkor körültekintő előkészítés után szüntettük meg a Petőfi utcai Általános Iskolát és építettünk le 1996 május elején 320 intézményi álláshelyet. Ez belső tartalékokat tárt fel, így jelentős költségvetési megtakarítással járt, de az ágazat nem sínylette meg, és nem voltak demonstrációk. Mi örülünk annak, hogy a két Meggyőződésünk, hogy városunk polgárainak nem érdeke a rövid távú politikai érdekek által vezérelt döntéshalogatás és kisszerű pártpolitikai csatározás. A közoktatási szakma, az előrelátóan gondolkodó érdek- képviseletek is elismerték a változások szükségszerűségét, de rendszerszemléletű megoldási javaslatokat nem fogalmaztak. Úgy látjuk, hogy a politikai döntéshozóknak világos kihívásokat, működési-fejlesztési kereteket kell rajzolniuk, és szakemberekre bízniuk a pedagógiai módszerek és programok, az épületek és eszközök, az ehhez szükséges és elégséges emberi erőforrások komplex rendszerként való „kitalálásának” lehetőségét. Az intézmények összevonása ezt a célt szolgálja! Nem iskolabezárásokról, hanem intézmények átszervezéséről döntöttünk, így szeptembertől valamennyi kisiskolás a megszokott környezetében kezdheti meg az új oktatási évet. Az átszervezéstől azt várjuk, hogy a törvényi előírásoknak megfelelő, az önkormányzat áloktatási műszakos oktatás után, az előállt pedagógus-diák arány legalább arra lehetőséget adott, hogy a gyerekekkel való alaposabb foglalkozás miatt a nehezebb helyzetben lévő gyerekek is egyre jobb eredményeket tudtak produkálni. Számunkra iskola és tanuló létezik, nem pedig telephely és iskolahasználó, mint ahogy azt az előteijesztés tartalmazza. Ha pedig baj van a költségvetéssel, akkor a költségvetés egészét kell megvizsgálni a kiadási és a bevételi oldallal együtt, és nem csupán a kiadási oldal egyik szeletét jelentő közoktatási tételeket. Ez minősíthetetlen szakmai hiba. Ezek után a döntést meghozók nem vállalták a név szerinti szavazást, sőt még a gépi szavazást sem. Ugyanis mindkettő módszer a jegyzőkönyv számára örökre megőrizte volna, hogy ki hogyan voksolt ebben a kérdésben. A kézfel- emeléses szavazást kényszerítették a testületre, hogy a jövő számára nyomtalanul eltűnjön felelősségük, hiszen ilyenkor a jegyzőkönyv csak az igenek, a nemek és a tartózkodások számát őrzi meg, a hozzájuk tartozó neveket nem. Alulírott frakciók két képviselőtársunkkal együtt azért kényszerültal finanszírozható létszámú pedagógus végezze felelősségteljes munkáját, az iskolák pedagógiai programjai más iskolák által is alkalmazhatóak legyenek, továbbá lehetőség nyíljon a nyelvi, számítástechnikai és más készségfejlesztő képzések szélesebb körben való „átjárhatóságának” megteremtésére. Az átszervezések a kollégiumi férőhelyek jobb kihasználását, a Papnövelde utcai iskola hátrányos helyzetű diákjainak emberibb környezetbe való átköltöztetését is eredményezik. Az esetenként tapasztalt meg nem értés és a megalapozatlan politikai támadások ellenére bízunk abban, hogy az intézmények tantestületei kialakítják az új működési, együttműködési normákat és végül is ennek hasznát a gyermekek élvezhetik. Dr. Kékes Ferenc MSZP frakcióvezető Papp Béla SZDSZ frakcióvezető szakértő tünk a szavazás előtt nevünk és az átszervezést érintő NEM szavazatunk bemondásával a kivonulásra, mert véleményünket csak így tudtuk a jegyzőkönyv számára dokumentálható vá tenni. Az MSZP-SZDSZ többség azt sem vállalta, hogy az iskolaigazgatóknak akár csak öt perc időkeretben is szót adjon, annak érdekében, hogy ők kifejthessék meglátásaikat az előterjesztés iskoláikat érintő hatásairól. A szakértő helyi „kormány” nem adott szót a szakmának. Végül, de nem utolsó sorban: Troska Gyula, a közoktatási bizottság elnöke és Kunszt Márta, a kulturális bizottság elnöke, a JPTE BTK dékánhelyettese a vitában egyetlen szót sem szólt! Ezek után a kérdés már csak az, hogy vajon mi az ára Simo- novics Ferenc (MSZP), Traj Ferenc (MSZP), Kukái András (MSZP) és Péter Pál (SZDSZ) egyéni képviselők választókerületük iskolái ellen leadott - korábbi véleményükkel ellentétes - szavazatainak? Ugyanis egyikük tartózkodása is elég lett volna az iskolák elleni döntések megakadályozásához. A Közgyűlés Fidesz-MPP, FKgP, KDNP és MDF frakciói Magyarországon a két világháború közötti időben, sőt még azután is 1953-ig, az államosításig, minden település (község, város) rendelkezett közös tulajdonú erdővel, szántófölddel, réttel, legelővel. Ezeket a földeket a települések a jó gazda gondosságával megművelték. A művelés haszna, jövedelme teljes mértékben a köz javát szolgálta, az illető település bevételét képezte. Hosszú idő után eljött a földrendezés ideje, elkezdődött a földkárpótlás. Az akkori politikai vezetés (kormány, Parlament) legsúlyosabb hibája, sőt megbocsáthatatlan bűne, hogy a községek, városok nem kapták vissza földjeiket. Nem volt kártérítés, még kárpótlás sem! Az az igen csekély foldvagyon, ami mégis visszakerült az önkormányzatok tulajdonába, közép- vagy felsőszintű lobbyzás eredménye. Volt idő - nem is olyan régen -, amikor a lobbyzás nemkívánatos tevékenység, sőt minden módon üldözni való cselekmény volt. Ma már ezt kívánatosnak, elvárhatónak tartják. Csak a lobbyzás lehetőségei és módjai enyhén szólva furcsán egyenlőtlenek és kivételezettek. Rendkívül igazságtalan és szomorú állapot, hogy az ön- kormányzatok 1953 után most veszítik el másodszor - immár véglegesen - a földva- gyonukat. Ne szónokoljon senki sem demokráciáról és egyenlőségről, amikor a szegénység és a gazdasági kiszolgáltatottság jármai alatt kell nyögnünk köztevékenység közben. Dr. Tarai Lajos polgármester Abaliget MSZP-SZDSZ: 23 Politikai viharok az atomhulladék körül PÁRTHÍREK Az Ifjúsági Demokrata Fórum tábort szervez Balatongyörökön július 19-25- ig. Jelentkezés július 3-án 17-19 óráig a 315-568-as telefonszámon, személyesen július 4-én ugyancsak 17 és 19 óra között az Apáca utca 16-ban Füredi Péternél. A FKgP Pécs Városi Szervezete szokásos havi taggyűlését július 7-én 17 órakor tartja az FKgP megyei pártszervezete nagytermében. Minden érdeklődőt szeretettel várnak. A Munkáspárt megyei koordinációs bizottsága július 4-én (pénteken) 14 órától ingyenes jogsegélyszolgálatot tart a Varsány utca 20. szám alatti székházában. A paksi atomerőműben keletkező kis- és közepes aktivitású hulladék elhelyezése szerves része az atomerőmű üzemeltetési technológiájának. Olyan lecke ez, amelyet néhány évtizedre el lehetne odázni, véglegesen azonban nem. A szakemberek világszerte olyan területet igyekeznek kiválasztani, ahol a természeti környezet már önmagában gátja lehet a sugárzó anyagok elvándorlásának, s ezt csak megerősíti a műszaki védelem. 1988-ban állami és pártdöntés szólt arról, hogy a hatszáz évre tervezett. tároló Ófalu körzetében lesz. A diktátumok kora azonban éppen ebben az időszakban járt le, így a lakossági tiltakozás hatására az illetékes kormánybizottságnak újabb és újabb telephelyeket kellett megvizsgálnia. A kilencvenes évek elején kutatások kezdődtek Paks közvetlen környékén - a hulladékot jelenleg az atomerőmű területén tárolják -, és Tolna megye déli részén, a Mórágyi-rög- ben is. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy az Ófalutól alig néhány kilométerre fekvő Bátaapáti tárt karokkal fogadná a hulladéktemetőt. Persze ez már Tolna megye, a PA Rt. megyéje, amely sokat köszönhet a mamutvállalatnak. Az apátiak nem is titkolják, hogy az atomlobby által kínált busás fájdalomdíj komoly szerepet játszott döntésükben. A napokban Véménden ült össze a hulladékelhelyezést ellenző Kelet-Mecsek és Völgység Környezetvédelmi Társulat, hogy a nyilvánosság segítségét kérjék tiltakozásukhoz. Ä találkozóra hiába várták az illetékes ipari minisztert, aki válaszra sem méltatta meghívásukat. A Kelet-Mecsek és Völgység Környezetvédelmi Társulat az MDF által is támogatott tiltakozás világossá teszi: csupán megtévesztés az atomhulladék elhelyezésére irányuló országszerte folyó további kutatás, hiszen a jelek egyértelműen arra mutatnak, hogy végső döntést jelent az az 1 200 000 000 Ft, amit a térségben az előkészítésre költöttek. A tervezett nagy beruházás a megyehatáron egy tömbben évszázadok óta élő németség szétszóródásához vezethet, amit az MDF nem nézhet tétlenül. Úgy ahogy Ófalu esetében annak idején, a körzetben élők ma is számíthatnak a Demokrata Fórum határozott kiállására érdekeik védelmében. Ezt nemcsak mint pártunk megyei vezetője, hanem a körzetben - Ge- resdlakon - élő közember is megígérhetem. Fel fogunk lépni minden olyan kezdeményezés ellen, amely a már-már katasztrofális baranyai elszegényedést még ökológiai katasztrófával tetézné. Habjánecz Tibor megyei elnök A Fidesz az ellenzéki együttműködésről Az ellenzéki együttműködésről is szó esett az Országgyűlés Fidesz-frakció- jának sajtótájékoztatóján. Szájer József szerint a Fidesz számára egyértelművé vált, hogy a KDNP kiesett a lehetséges szövetségesek köréből. A fideszes politikus úgy fogalmazott, hogy Giczy György elnök újraválasztásával az együttműködés esélyei minimálisra csökkentek. Szájer József azt is érzékeltette, hogy a jelenlegi választójogi szabályok módosítása után a Fidesz szövetségeseivel az eredetileg tervezettől eltérően „lazább” választási együttműködést képzel el. MTI t l
