Új Dunántúli Napló, 1997. július (8. évfolyam, 178-208. szám)
1997-07-10 / 187. szám
1997. július 10., csütörtök Hobbiállatok Dunántúli Napló 11 Oldalszerkesztő: Török Éva Aprókák A Misina Egyesületnél (Pécs-Somogy, Pajtás u. 6., telefon: 72/337-035) gazdára váró talált kutyák. Lili: Kertvárosban találták 1997.06. 26-án, közepes termetű, fehér alapon, fekete foltos, barna jegyekkel, sima szőrű szuka. Molly: Vasason találták, 06. 28-án, fekete-vörös, német juhász jellegű és méretű szuka. Tacsi: 06. 30-án vitte be saját gazdája, fekete-barna, tacskó jellegű keverék kan. Szuszi: 06. 28-án hozta be saját gazdája, fekete alapon, vörösen tűzött tacskó kan. Lédi: 1997. 06. 25. vitte be saját gazdája, fekete-vörös, német juhász jellegű, álló fülű, keverék szuka. Burkus: fekete-vörös, hosszú lábú, kopó jellegű, sima, rövid szőrű kan. Negró: a gyepmester vitte be, 1997. 06. 30-án, fekete, fehéres mellényű és lábú, körülbelül 5 hónapos kan. Hógi: a gyepmester vitte be 1997. 06. 30-án, fekete, fehéres mellényű, farkú és lábú, 2 hónapos kan. Sári: a gyepmester vitte be 1997. 06. 30-án, kistermetű, sárga, rövid szőrű, harapós szuka. A HEROSZ-nál (telefon: 72/441-703) új gazdát váró állatok: egy fajtatiszta kuvasz kan, egy keverék kuvasz kan, négy kuvasz kölyökkutya (közülük 3 szuka), egy 2,5 éves tanított kaukázusi juhászkutya kan, egy 3 hónapos szürke, félhosszú szőrű, tigriscsíkos kan, egy német juhászkutya kan, kifejezetten őrző-védő munkára, egy 3 éves újfundlandi koromfekete kan, egy 1 éves újfundlandi koromfekete szuka, továbbá 7 hetes kaukázusi német juhászkutya kölykök, egy 6-7 hetes hófehér hasky-féle kölyökkutya, ezenkívül egy sziámi macska( kandúr), illetve egy törzskönyvezett fekete perzsa kandúr, valamint a legkülönbözőbb színű és nagyságú, szebbnél szebb házimacskák várnak még új gazdára. Elveszett Orfűn egy fehér-zsemleszínű heréit Burma kandúr macska. Nyaralás velük vagy nélkülük? Itt a nyár, tanakodnak a családok: mi legyen a kedvencükkel a nyaralás alatt. Akik rágcsálót vagy teknőst tartanak, elég, illetve nagyon is szükséges ha megkérnek egy kedves rokont, barátot vagy szomszédot arra, hogy kétnaponként adjon az állatkáknak enni. A legalkalmasabb lehet erre az a személy, aki úgy is feljár hozzánk, hogy megöntözze a virágokat. Nagyobb a gond ott, ahol kedvencként kutyát vagy macskát tartanak. Vigyék-e magukkal a család szeme-fé- nyét, vagy hagyják otthon, s ha marad, ki vigyázzon rá? Természetesen ez is - mint minden - egyéni döntés kérdése, de néhány szempont talán segít a döntésben. Először is az, hogy milyen típusú nyaralást tervezünk, hogy külföldre megyünk, vagy itthon maradunk Magyar- országon. Ha például külföldi városlátogatást tervezünk, kedvencünknek is jobbat teszünk azzal, ha nem visszük magunkkal. Ha pihenni megyünk, akkor is jó tudni előre, hogy a szálláshelyen beengedik-e. Ugyancsak fontos megtudni, hogy az adott országban milyen állategészségügyi előírások vannak. Angliába és Skandináviába például egyáltalán nem szabad bevinni állatot, függetlenül egészségi állapotuktól karanténba zárják őket. Tengerparti nyaralás esetén furcsa helyzet áll elő. A legtöbb olaszországi szállodába vagy apartmanba például beengedik a kistestű háziállatot, a partra azonban nem ajánlatos - sok helyen tilos - levinni magunkkal, hiszen vannak olyan nyaralók,- akiket zavar a rohangáló állat. Ha az utazás mellett döntünk, az állatot ugyanúgy fel kell készíteni, mint saját magunkat. Ennek alapfeltétele, hogy kiállíttassuk „útlevelét”, amely nélkül nem engedik ki Magyarországról, s nem mehet be azokba az országokba sem, ahova amúgy beengedik. Az állat útlevelét az állatorvostól kapjuk, ez valójában egy igazolás arról, hogy egészséges, az oltásai rendben vannak, s hogy lakóhelyének 50 kilométeres körzetében egy éven belül veszettség nem fordult elő. Kell nyakörv, amelyen valamilyen formában rajta van nevünk és otthoni címünk, valamint a tervezett szálláshely címe és telefonszáma. Vigyük el saját megszokott tálkáját, plédjét és kedvenc játékát, és ha hozzászokott egyféle táphoz, vigyünk abból is megfelelő készletet, hogy ne annak keresésével teljenek napjaink. Róka észjárású ál-állatvédő A HÉROSZ nevével élt vissza az a meglehetősen élelmes férfi, aki a tagtoborzásról hallva járta a pécsi házakat, lakásokat.- Környezetvédelmi felügyelőnek, illetve egyesületünk megbízottjának adta ki magát - mondta Szalai István, a HÉROSZ megyei titkára. - Tagdíjként 1200 forint befizetését kérte. A jóhiszemű emberek egy része adott is pénzt, cserébe kaptak egy házilag készített, állatvédelmi tevékenységre „feljogosító meghatalmazást”, aztán várták az egyesületi tagkönyvük megérkezését. Természetesen hiába, s miután felhívtak, akkor derült ki, hogy csalás az egész. A HÉROSZ kizárólag csekken fogad el bármilyen befizetést, legyen az tagdíj, vagy adomány! Cica a tetőn, veréb a neonburában A csavargó macskákat a legtöbben üldözik. Mintha ezt éreznék az állatok. Egy macskaanya két kölykével csak akkor veszi birtokába a pécsi Diana téri piac épületeinek tetejét, amikor bezár az utolsó árus is. Amíg tart a piac, a tér környékére se merészkednek: érzékenyek a zajra és az emberekre. Az alkonyban a cserép- és palatető-borítás mélyedéseiben ugrálnak, szaladgálnak, elbújnak a kúpcserepek hézagaiban, a tetőillesztések repedéseiben. A Melinda utca 29. számú lakótömbnél az utcai higanygőz- lámpa burájában verébcsalád tanyázik. Fészekaljuk az égőket öleli körbe. Áram nem rázta meg a beköltözőket, a fészekaljat erősítő pihe nem gyulladt ki. A lakók vidáman és kényelmesen élnek. A bura repedésén, ami a fészek-ház bejárata, télen más madarak is bebújnak melegedni. Csuti J. Kutyák a műjégpályán Nemzetközi kiállítás lesz Pécsett Nemzetközi Kutyakiállítás lesz a hét végén Pécsett, a műjégpályán és a mellette lévő parkban a Pécsi MEOE Önálló Jogú Szervezete rendezésében. Európa több országából és hazai kutyákból mintegy 1300-1400 különleges és ismert fajta látható majd ezen a megmérettetésen. Szombaton és vasárnap is 10 órától nonstop AGILITI és őrző-védő kutyabemutató lesz. Ez idő alatt zajlanak a bírálatok és megtörténik a legszebb egye- dek kiválasztása. Mindkét napon 14 órakor kezdődik a fajtagyőztes kutyák felvonulása. Az állatorvos tanácsai Dr. Gyökeres Sándor A védőoltásokról Az immunprophylaxis mai modem korszakában az embert és az állatvilágot fenyegető fertőző betegségek jelentős részét sikerült felszámolni, illetve visszaszorítani. Az aktív immunizálás során az antigén bejuttatásával arra ösztönözzük a szervezet védekező rendszerét, hogy ellenanyagokat termeljen az adott kórokozóval szemben. A kutya és a macska fertőző megbetegedései elleni védekezés egyrészt az állat egészségének megőrzését, bizonyos esetekben azonban a velük érintkező embert is védi. Számos vakcina van forgalomban az 1-2 kompo- nensűektől egészen a 6-7 összetevőt tartalmazókig. Legismertebbek a veszettség elleni oltóanyagok, melyek alkalmazására törvény kötelez minden 3 hónapos kort betöltött eb esetében. Kutyáknál a Parvo és Corona vírusos bélgyulladás szopornyica, a fertőző májgyulladás, a Leptospirosis és a kennelköhögés a legfontosabb megbetegedések, melyek ellen célszerű védekezni. Cicák esetében is kívánatos lenne a veszettség elleni oltás, de ajánlott a légzőszervi megbetegedések, a panleucopénia esetleg a leucosis elleni vakcinázás is. Az oltások hatékonyságát igen sok tényező befolyásolja. Csak egészséges állat képes a megfelelő immunválaszra. A férges, legyengült, esetleg már beteg állat oltása értelmetlen vagy egyenesen kontraindikált. Különböző stressz- tényezők, gyógyszerek, toxi- nok káros hatása ugyancsak érvényre juthat. Az örökletes faktorok szerepe-különösen túltenyésztett fajtákban sem elhanyagolható, mind gyakoribb a genetikai hibára visz- szavezethető defektus. Az anyától származó ellenanyagok az élet első heteiben védik a kölyköt, de a korán bevitt antigéneket is semlegesítik. A 10-12 hetes kor előtt adott oltások előnye abban mutatkozik, hogy a szervezet a második vakcinázásra magasabb szintű immunválaszt ad, így szűkíthető az az időtartam, amikor az anyai ellenanyagok már a vakcinázásra kialakultak, még nem védik az állatot. Figyelembe kell venni, hogy az anya átesett-e fertőzésen, illetve vemhes- sége alatt volt-e vakcinázva. Más és más esetben indokolt az élő és az inaktivált vakcinák használata, ugyan ez áll az egy vagy több kompo- nensű alkalmazására is. Tekintetbe kell venni az aktuális járványhelyzetet, nem feltétlenül „parvo” ellen kell először oltani, tomboló szopornyica esetében. A fentiekből remélhetőleg kiderült, hogy a kérdéskör nem az oltóanyag egyszerű befecskendezéséből áll. Állatorvos által végzett, az oltási könyvben aláírt, lepecsételt vakcinázást tekinthetjük hitelesnek. Óvakodjunk a félszakértők kontárkodásaitól! Megfelelően átgondolt, az adott esetre adaptált oltási program következetes végrehajtásától várhatjuk csak a lehetőleg magasabb szintű védelmet. Környezetünk madarai A feketerigó Valamikor csak a bokros erdők lakója volt, alig egy évszázada azonban mind nagyobb számban él már a városok kertjeiben, parkjaiban is, s ősszel sem költözik innen, másokhoz hasonlóan a melegebb égtájakra. Egyik legismertebb rigófélénk. Az öreg hím tollazata korom színű, csőre és szemgyűrűje aranysárga, lába feketés. A tojó és a fiatalok barnás ámyalatúak, csőrük szarubama. Az ifjabb példányok alsóteste jól láthatóan foltozott. Településeinken már február vége felé hallhatjuk a hímek kellemes flótálását, s március második felében a tojók fészekrakásának is tanúi lehetünk. Költésre a fák, bokrok legalkalmasabb ágvilláit választják, de odúkban, a házak ereszei alatt is szívesen ülnek a 4-6, kékeszöld alapon sűrű, sötét foltozású tojásra. A feketerigó táplálkozásában különösen télen segíthetünk, de a madarak egész évben szívesen veszik a törődést s tavasszal, nyár elején a hajnali, alkonyati órákban gyönyörű énekükkel fizetnek érte. Matyikó Tibor Liliké, a tacskó csodacsatár... Olykor hanyatt feküdt a heve- rőn, mind a négy lábát az égnek emelte, a két mellsőt enyhén behajlította, aprókat vak- kantott, szemében huncut fények csillantak. Ez volt a játék ideje. Ilyenkor a hasát kellett simogatni, és ő kéjesen teker- gődzött, majd egy óvatlan pillanatban átvetette magát a fotelembe, ott keresztbe feküdt és kajánul nézett vissza rám. - Kicseleztelek! - mondta a szeme, és kedvenc ülőhelyemet már csak ő bitorolta. Törzskönyvezett törpe tacskó volt, rövidszőrű, sötétbarna, szelíd őzike arccal. Kedves volt, ragaszkodó, bo- hókás és igen fegyelmezett. Történt, hogy magammal vittem hét végi bevásárlásra. A bolt előtt leültettem. Mivel sokfélét kellett vásárolnom, és a pénztárnál is hosszú volt a sor, megfeledkeztem szegénykéről és hazasiettem. - Es Liliké hol van? - kérdezte nejem riadtan. Visszarohantam. lücsi kutyám pontosan ott volt még mindig, ahová leültettem. Nemrég még fanatikus focidrukker voltam. Szombatonként fölkerekedtünk Lilikém- mel és vasárnap estig jártuk a pécsi pályákat. Ha az idő borús volt, s a kutyám nem kapott kimenőt nejemtől, a pályarendezők számon kérték. Történt egyszer, hogy bemelegítéskor a labdát a kapu előtt hagyták az aranylábúak. Kis barátnőm fölpattant, odafutott és orrával hálóba terelte a labdát. A nézők tapsoltak. Utóbb kiderült ez volt a matiné legjobb csatárteljesítménye. Nem hagyhattuk otthon egyedül. Ám lakodalomba voltunk hivatalosak. Mondták, ha már itt van Liliké, kössük ki az udvarra. Először megdöbbent, mert hogy eddig ilyesmi nem történt vele, aztán fölháborodott, végül sírni kezdett. Mit tehettem? Ölembe kaptam és beálltam a lakodalmas menetbe. Miután átpártoltam a teniszhez és reggelenként a pályára készülődtem, Lilikém ott ült az előszobában, szemét érdeklőn rám függesztette, a hívó szóra várt. Hát vinni kellett. Emelt fővel, farkát csóválva, büszkén poroszkált mellettem. Amikor úttesthez értünk, megállt, éberen figyelt, s amikor elkiáltottam magam: most! - szinte átrepült a túloldalra, hosszú fülei szinte lobogtak. Ez volt Liliké nagy futása. Dr. Freppán György
