Új Dunántúli Napló, 1997. június (8. évfolyam, 148-177. szám)

1997-06-03 / 150. szám

1997. június 3., kedd Otthon - Lakberendezés - Divat Dünántúli Napló 7 Elegancia és kényelem Ahogyan Franciaország a női divat hazája, úgy Olaszország a bútorairól híres. Milánóban nemrég rendezték meg azt a nemzetközi kiállítást, melyen irodák, konyhák és lakószo­bák berendezéseit mutatták be mintegy félmillió négyzetmé­teren. A kiállított tárgyakat az elegancia, a kényelem, az íz­léses részletek jellemezték. A szögletes formájú ülőbú­torok többsége változtatható támlájú, variálható párnákkal, oldalzsebekkel. A huzat egy­színű, lehet bükié is, vagy a legváltozatosabb színű bőr, a feketét és a barnát kivéve. Ér­dekesség a tejüveg ajtóbetét és a belső világítás a szek­rénysorokban. Divat lett a fémszék, s a puha, steppelt huzat, amely praktikusan té­pőzárral, patenttal van rög­zítve. Kertbe és lakásba egy­aránt ajánlották az ismét diva­tos kovácsoltvas bútorokat. A stílbútorok az 1790-es évek, vagyis a directoire stílu­sában készültek, mestersége­sen öregített dió- vagy cse­resznyefából. A kiegészítő tárgyak, a csil­lárok, tükrök, kisasztalok, konzolok anyaga elsősorban fém, üveg, és porcelán. Testformáló öltözékek Mára a női fehérnemű célját tekintve igazán mindenoldalú ruhadarabbá vált. Idén a keb­leket szexisen megemelő melltartó, a fenék vagy a has apró hibáját korrigáló fűző­nadrág, a fürdőruhára emlé­keztető body sem pusztán ki­egészítő. Még a hatvanas években szerelemgyilkosnak kikiáltott bundabugyi rene­szánszára is számíthatunk. A legfinomabb csipke szinte láthatatlanul formázza át szo- borszerűen tökéletessé a nő­ket. Még a harisnyanadrág is olyan elasztikus anyagból ké­szül, amely feszessé vará­zsolja a combot és tökéletesen kerekké a vádlit. Nőiesen, szellősen és merészen Az idei nyárban a „látszani és a megmutatni” a jelszó, akár laza esésű, vadromantikus ruhákról, akár merész, fesze­sen a testhez simuló topokról van is szó. Ismét hódítanak a sikkesen nőies irányzatok a divatvilág­ban. A lazán leomló szövet en­gedelmesen simul a testhez, és ez nemcsak este, hanem már délelőtt is jóformán kötelező. Az áttetsző anyag nemcsak az idei télnek volt slágere, a terve­zők a nyári kollekciókban sem fukarkodtak a sejtelmesen át­látszó szövetekkel. Ha a ruha viselője kissé szé­gyenlős volna, akkor legalább leskelődésre alkalmas lyukat hagyjon a legfontosabb pon­toknál. A divattervezők modell­jeikkel egyfelől visszatértek a boldog békeidőkhöz, vagyis a húszas évekhez, keverve ezt a stílust az ötvenes esztendők olyan feminista trükkjeivel, mint a hátul semmi Marilyn-es- télyik. Még a kebleket is alig takarja valami. A fiatalabbak­nak a szűk felsők és nadrágok valók, persze a köldök itt is ki­villan. A szoknya hossza sem lefelé, sem pedig fölfelé nem ismer határokat, az egyetlen szabály, hogy maga a ruhadarab legyen rendkívül feszes. Még a kosz­tümök is a térd felett végződ­nek, a szigorú, kétrészes mene­dzserruháknak egy időre beal­konyult. A félig zárt szandál esetén az egyetlen előírás az, hogy a talpa legalább tíz centiméterre emelje viselőjét a föld fölé, s az sem baj, ha az orra olyan, mintha baltával formázták volna. Vásárból való virággyerekek Hogyan kerülnek az európai bemutatók hordhatatlannak tet­sző, mégis irányzatot csináló modelljei a pécsi vásárra? Az idei trend, a hetvenes évek divatja megjelent a ponyvák alatt. A kezdetet persze mindig a nagy tervezők jelentik. A stílust meghatározó, de nem elsősor­ban hétköznapi viseletre szánt Haute Couture-darabokat élénk figyelemmel szemlélik a nagy gyártó cégek megbízottai, akik azután az átlagemberek pénz­tárcájára is gondolva tervezte­tik meg a ruhákat, a szöveteket. Az elkészült ruhák egysze­rűbbek, olcsóbb anyagokból va­lók, s a bonyolultabb díszítő­varrásokat már lehagyják róluk. Németországból való szöve­tekből és külföldi szabásmin­tákból dolgozik a pécsi vásár több készítője is. Előnyben ré­szesítik a könnyen, olcsón és gyorsan előállítható fazonokat, idén pedig a hetvenes évek di­vatját idéző ruhákat. Ahogyan egyikük elmondta, figyelik a divatlapokat, de egyszerre nem gyártanak sok darabot. A vásárt szinte elárasztják a hippikorszak nyomottmintás, virágos szoknyái, nadrágjai, az A-vonalú ruhák, a feszes pólók, illetve a farmerek. A jersey-ha- tást a trikóanyag helyettesíti. Tarolnak a 97-es divatszínek: a kék, a zöld, a citromsárga, akár egymással kombinálva is. Jó tudni viszont a divatot követő vásárlónak, hogy az op-artos minta a hatvanas évekből van, s hogy a virággyerekek trapéz­nadrágot hordtak, nem bokában szűkét. A szívekkel ékesített trikó­hoz virágos nadrág való Apróságok Diszkrét báj. Az elmúlt 100 év női fehérneműiből nyílt kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban. Ma­gyarországon eddig a visel- kedéstörténeti kutatások nem terjedtek ki az alsóne­műre, a múzeumokban őr­zött tárgyakat tudományo­san nem is dolgozták fel. „A divathölgy diszkrét bája” című válogatásban most száz fehérneműt és haris­nyát mutattak be. Csak ér­dekesség, hogy például ké­szült fűző papírból, sőt ven­déglőkben fölvásárolt da- masztabroszokból is. Az év háza. A Családi Ház című folyóirat újra meghir­deti „Az év háza” című épí­tészeti pályázatot. Az épít­tető vagy a tervező a kész lakóház dokumentációjával jelentkezhet. Mint olvasó­ink már tudják, tavaly 75 anyag érkezett, 11 kapott dí­jat, köztük két pécsi tervező is. Papi divat. Nagy-Britannia vezető miseruha-tervezői megrendezték a világon az első papi divatbemutatót Angliában, vállalkozó kedvű egyházfik és lelkész­nők szereplésével. Az új színeket és formákat kereső darabok leglátványosabbika az a miseruha volt, melyen a Teremtés története elevene­dett meg. Álmok légágyon. Nem­csak vízágy létezik, hanem olyan fekvőhely is, melyben speciális anyagból készült, habszivacsba ágyazott lég­betét van. Az ilyen matrac egyenes tartást ad a csigo­lyáknak, s ezzel megelőzi a kellemetlen derékfájást. A légágy Amerika után már Magyarországon is kapható. Vissza a dinamóhoz. A tréfás nyelvhasználat dina­mónadrágnak ismeri azt a konszolidált férfialsót, melyben évtizedekkel ez­előtt pompáztak a teremtés koronái. Most a boxer és a tanga után visszatért a férfi­divatba a rövid száras, ma­gas derekú, nyílással ellátott pamutfehémemű. A ha­gyománytisztelő darabot francia divatcégek dobták piacra. Vízpartra A csík és az aszimmetria je­gyében alakították a tervezők az idei fürdőruhadivatot is, és nem Calvin Klein köztük az egyetlen, aki továbbra is a feke­téhez vonzódik. A falatnyi bi­kini helyett a visszafogottan felszabott szár a jellemző, s a felsőrészben is bőven van anyag. Nem ritka, hogy a kétré­szes alsó darabja más színű, esetleg anyagú, mint a felső. A felemás vállpánt kötelező lett, lehetőleg nagy, ezüstfényű csatokkal. Molettebbeknek örömhír, hogy visszanyerte trónját az egyberészes fürdő­ruha. A fiataloknak a rikító vi­deószíneket ajánljuk (persze csak ha az kék vagy zöld), míg a higgadtabb hölgyek a sötét­kék, a négerbarna, a fekete vagy a hófehér között válogat­hatnak. Napvirágok a kerti asztalon Újra hódít a mozaiktechnika. A régi kerti asztal is szebbé tehető, ha csempedarabokkal díszítjük. Ehhez először körbe kell keríteni alumíniumsza­laggal, majd széles spahtlival felvihetjük rá a csemperagasz­tót. Ebbe nyomkodjuk bele a kerámia- vagy csempedarabo­kat, s hagyjuk száradni 6-8 órán át. Fontos, hogy vízszin­tes legyen a felület, de ez könnyen ellenőrizhető víz- szintmérővel. A következő lépés a (lehe­tőleg kékre) színezett fugázó­cement felkenése. Beszívódá- sáig legalább fél óráig várni kell. Végül nedves szivaccsal átdörzsöljük a felületet, egy napon át szárítjuk, s alaposan letisztítjuk. Befejezésül színte­len lakkal lekenjük a művet. Amikor teljesen kész az asztal, el lehet távolítani az alumíni­umszegélyt is. A mintát ki-ki fantáziája szerint alakíthatja ki, de az egészen egyedi tervezésűeken túl a legkedveltebb manapság a gondosan összeválogatott színekből készült egykarú vagy kétkarú spirális forma. r

Next

/
Thumbnails
Contents