Új Dunántúli Napló, 1997. június (8. évfolyam, 148-177. szám)
1997-06-02 / 149. szám
18 Dunántúli Napló Sport 1997. június 2., hétfő Pécsi kosártörténelem (2.) * Küzdelemben a pécsi lányok (fehérben) 1986/87-ben aztán a Locomotív elhozta a pécsi lányok számára is az ezüstnyarat. A csapat úgy jutott el a legjobb négy közé, hogy az alapszakaszban egy ízben 74-52-re páholta el a Tungsramot. A döntőbejutást a BSE igyekezett megnehezíteni számukra. Az első találkozón Pécsett 74-63-ra győztek a hazaiak. A visszavágó, női mezőnyben ritkán látható, kemény és kiélezett küzdelmet hozott. Végül 73-70-re hozta a meccset a pécsi csapat, és következett a bajnoki döntő, a Tungsram ellen. A lámpagyáriak akkor még túl nagy falatnak bizonyultak, de ezen senki sem bánkódott: - „ Örömteli meglepetés az ezüstérem - mondta Varga Ferenc. Komoly pénzeket veszítettem emiatt fogadásokkal, mert csak a rájátszásban, az elődöntőkön túljutva hittem el, hogy bejuthatunk a fináléba. De bánja a fene a fogadások miatti veszteséget, fő az, hogy a második hely lett a miénk. Az ezüst-lányok névsora: Patt Andrea, Czukomé Hollós Anna, Szittya Imréné Nedoba Agnes, dr. Krékits Enikő, dr. Angáné Sztojkovics Éva, Ber- csényiné Horváth Judit, Halász Judit, Veres Judit, Balázs Hajnal, Kiefer Csilla, dr. Kováts Katalin, Harmatha Ivette. A Varga-korszak további évei aztán árnyat hoztak arany helyett, hogy 1990 nyarán új időszámítás kezdődjék a PVSK-nál. Czerpán Istvánt még 1989 márciusában megválasztották az egyesület elnökének, s nemsokára kialakult az új szakosztályvezetés is. Az elnök Bujdosó Attila, a technikai vezető Radnai Lászlóné, az intéző Móró Zoltánná, a vezetőedző Vertetics István, az utánpótlásedző Máté János lett. Az aranyévadot az 1991/92- es szezon jelentette. A Ron- chetti Kupa eredményei már sejtették, hogy beindult az aranyexpressz. Kétszer is nyertek a pécsiek az Ankara ellen, megszerezték a Tuzla és a Sö- dertalle skalpját. A bajnokságban veretlenek maradtak az első öt találkozó során, majd a Diósgyőr megállította a szárnyalást. Az alapszakaszban csupán a DVTK és a Tungsram szerzett két győzelmet Vertetics csapata ellen, egyszer bizonyult jobbnak a BEAC és a BSE. Ez a teljesítmény a négy közé kerülést jelentette, ahol a kedves „mumus”, a Tungsram SC várt a pécsiekre. 2-2 után az ötödik mérkőzésen kétszeri hosszabbítás után született meg a vasutasgyőzelem, ami a döntőbe jutást eredményezte. Bombameglepetés született a másik ágon is: a Diósgyőr kiverte az esélyesebbnek számító MTK-t, így két vidéki csapat találkozott a döntőben. Az első mérkőzés után így szólt a Népsport szalagsora: „Sztojkoviccsal az élen Diósgyőrben szerzett előnyt a Pécs. ” Pécsett háromezerötszázan voltak kíváncsiak az újabb derbire, s ez akkoriban nézőcsúcsot jelentett. 80-74-re győztek Horváth Juciék, elérhető közelségbe került az aranyérem. Az ünneplésre azonban még várni kellett. A fejben elfáradt csapat harmincas zakót, kapott idegenben, következett a negyedik erőpróba. Az egységes, szervezett, küzdőképes, meg nem alkuvó jelzőket kiérdemlő csapat 76-68-as győzelmével szerzett felejthetetlen estét rajongóinak, csapatsportágban első aranyérmét nyerve a városnak. A várva várt elsőséget ők harcolták ki: Sajni Beatrix, Pálvölgyi Anett, Sztojkovics Éva, Czigler Tímea, Jolanta Vi- lutyte, Papp Katalin, Rébai Dóra, Veres Judit, Horváth Judit, Halász Judit, Czékus Zsuzsa. A bajnoki cím egyben azt is jelentette, hogy a következő szezonban a PVSK-nak nemcsak a bajnokságban, hanem a BEK-ben is helyt kellett állnia. Illetve: kellett volna, mert egyik sem sikerült. A nemzetközi porondon a hatos döntőig ugyan még elverekedték magukat, de ott győzelem nélkül fejezték be a sorozatot. Az NB I- ben csak a hatodik helyet sikerült megszereznie a bajnoknak. Vertetics távozott, s érkezett egy fiatal, sikerre éhes szakember, akit Rátgéber Lászlónak hívnak. A Rátgéber-egyetem siker- története még frissen él olvasóink emlékezetében, de talán nem árt feleleveníteni a legjelentősebb történéseket. A 93-as őszi idényre készülő csapatnál nagy volt a jövés-menés. A keret tagjai Horváth, Balázs, Kiefer, Veres, Czékus, Donkó, Ivá- nyi, Tahi, Czigler, Fischer, Zsolnay, Russai és Vilutyte voltak. Sztojkovics, Halász, Ábrahám, Papp már nem vettek részt az alapozáson. Érkezett viszont az egykori jugoszláv válogatott Slavica Pecikoza. Rátgébemek akkor a következő volt a véleménye a csapatról és a vele szemben támasztott elvárásról: - Azt várják tőlünk, hogy a legjobb négy közé kerüljünk. Hogy aztán ott mi történik, már apró dolgokon, egy elcsúszáson vagy bírói ítéleten is múlhat, de a négy közé jutás az kötelező, s ezt teljesítenünk is kell. Az előző évad hatására még lelkileg romos társaság a tervet teljesítette: a dobogó harmadik fokára állhatott föl a Tungsram és a Diósgyőr mögött. A PVSK mindenesetre Rátgéber irányításával elsajátította a modem európai kosárlabdajátékot. Jött az új bajnokság,, s vele a megerősödött ellenfelek: az öt válogatottat igazoló BSE, az idegenlégiósokkal megtűzdelt Diósgyőr és Tungsram, az egységes MTK, és a mezőny legjobb szerkezetű csapata a Soproni GYSEV. Pécsre érkezett Anitics Lívia és Iványi Dalma, a veszteségoldalon a gyermeket váró Veres, s a Szerbiába visszatért Pecikoza állt. A szezonkezdetet a Ron- chetti Kupa jelentette, ahol az albán Flamurtari Vlorén, a Lo- komotiva Zagreben és a Rila Coop Szófián túljutva került a csapat a legjobb tizenhat közé. A bajnokságban a kecskeméti Univer volt az első áldozat, nem jelentve nagy feladatot az amúgy holtfáradt csapatnak. A kupaszereplésről csak annyit, hogy nem vallott szégyent a csapat, de Pécs hiába bányászváros (többek között), a jó szerencse nem állt melléjük, mások ülhettek fel Fortuna szekerére. Azért az említésre méltó, hogy olasz és spanyol ellenféllel szemben is képesek voltak nyerni. A bajnokságban kilenc hónapig tartották veretlenségüket, amikor a Szombathely két ponttal nyerni tudott Pécsett. Jelentősége nem volt a dolognak, több is veszett Mohácsnál. A BSE és a Tungsram mögött a harmadik helyen végeztek a dáliák, s az MTK várt rájuk a negyeddöntőben. Bár az öltözőjük leginkább kórházi szobára hasonlított, három mérkőzésen simán elintézték a kék-fehéreket. A döntőbe jutásért a Tungsram következett. A jelszó talán az volt, hogy nincs kegyelem, mert alapos sötétség támadt a lámpagyárban: 3-0-val a PVSK-Dália jutott a döntőbe, a másik ágon pedig a Dream Team, a BSE. A finálé első találkozóján pécsi bomba robbant a Majorban, hiszen a toronymagas esélyesnek számító hazaiak 86-76ra alulmaradtak. A Dália aztán hozta a pécsi mérkőzést, a nyuszi pedig az aranyérmet a harmadik összecsapás után. Mi jöhet ezután? - sóhajtottak föl a törzsszurkolók nem feledve, hogy milyen évad következett az első bajnokság megnyerése után. Nos, csupa jó dolog jött. Az alapszakaszban a PVSK kosarában „fordult meg” legkevesebbszer a labda, élen várhatta a Pécs a folytatást. A négy közé jutásért csupán ujjgyakorlatnak bizonyult átgázolni a kecskemétieken. A döntős helyért azonban a visszavágni készülő BSE következett. Az álomcsapat igen álmos volt az első találkozón Pécsett, a hazaiak 92-73-as győzelmükkel tudatosították bennük, hogy a hölgyek között ők az „urak”. A fővárosiak azonban hamar túltették magukat a fiaskón, mert utána kétszer nyertek, s elúszni látszott a pécsi duplázás. A negyedik találkozón aztán emberfelettit nyújtva Balázs emlékezetes három büntetőjének köszönhetően sikerült egalizálni, hogy az ötödik ismerkedési est után sírva menjenek haza a pesti lányok: a PVSK-Dália lett a bál szépe, s várt reá a Diósgyőr a dámák döntőjében. Márpedig ha Diósgyőrött azt kiabálják, hogy Pééécs, elret- tentőbb hatást váltanak ki a helyiekben, mintha krampuszt, vagy ördögöt emlegetnének. Arról nem beszélve, hogy a mai gazdasági helyzetben a nyulat sem akarták munkanélkül hagyni a pécsiek, így aztán Tapsinak ismét útba kellett ejtenie városunkat, hogy elhozza a három nyertes meccs után járó aranyérmet. Hogy mi történt a legutóbbi bajnokságban, arra valóban jól emlékszik minden kosárbarát, hiszen nem telt el a zárás óta hosszú idő. Harmadik hely az NB I-ben, s a szakosztály fennállása óta először győzelem a kupában. Hogy ezt ki, milyen módon értékeli, tegye meg belátása szerint (feltételezésem szerint mindenki meg is tette). Egy dolog viszont biztos: a csapat és a sportvezetők sikerei arra kötelezik a várost, hogy jó házigazdája legyen az Európa- bajnokságnak. Ebben segíthetnek nekik, s a magyar válogatottnak rengeteget a pécsi szurkolók. Berzeviczy Zsolt BOZSIK LÁSZLÓ JEGYZETE Gyertek ki, nyertek ti (is)i i Nehéz összevetni a budapesti Üllői úti stadiont és a pécsi Városi Sportcsarnokot, mégis megpróbálom. Ha az Üllői úton nem a Fradi játszik, sokkal kevesebben vannak, mint a kedvenc csapatuk sikerén vagy kínlódásán. Ha a városi sportcsarnokban nem a PVSK-Dália női kosárlabdázói meccseinek, akár a bajnokesélyes riválissal vagy a kiesővel, mindig kevesebben teszik tiszteletüket. Vagyis nem azért mennek az emberek egy adott helyszínre, mert azt szeretik, hanem mert ott olyan program van, amely érdekli őket. Csak bízni tudunk abban, hogy a pécsi szurkolók szeretni fogják a június hatodikán kezdődő női kosárlabda Eu- rópa-bajnokságot, amelynek egyik csoportjának Pécs ad otthont. Pécs, ahova várják péntektől (sorrendben) az olasz, az orosz, a moldáviai, a szlovák és a bosnyák válogatottat. Az utóbbi évek legjelentősebb pécsi sporteseménye ez Pécsett. Felelőtlenség lenne azt mondani, hogy minden sport- szeretőtől elvárt, hogy bizonyítsa, akkor is tud és szeret a helyszínen drukkolni, ha saját városának kedvencei esetleg csak közvetve érdekeltek. Pécsett, ahol várják a lelkes szurkolókat, hogy a magyar kosarasoknak, a hazai legjobb női kosarasoknak drukkoljanak, még akkor is, ha csupán másfél pécsi szerepel a csapatban. Másfél, hiszen Csák Magdolna mellett a jelenleg az Egyesült Államokban tanuló Iványi Dalma az irányító. Arról, hogy mi lesz a dal ma, azaz péntektől, csak találgatni lehet. Mindenesetre ezeket a megismételhetetlen meccseket több, mint tíz ország televíziója adja, viszont csak egyetlen helyen, a pécsi Városi Sportcsarnokban lehet nézni élőben. A PVSK-Dália idei bajnokságban szerepelt csapata fotók: Müller
