Új Dunántúli Napló, 1997. június (8. évfolyam, 148-177. szám)

1997-06-13 / 160. szám

Főzőcske - Receptek - Háztartás Dhnántúli Napló 7 1997. június 13., péntek Nem a horád „közép”! Ayurvédikus bolyongásainkat dr. Vasant Lad útmutatásai alapján folytatva, az alkatban is létezik középút, de ez nem a horatiusi „arany közép”. És most nem is vers- és borjúlá­bakról szólnék, hanem, hogy a levegő-éter elemű vékony, „ideges” vata alkat valamint a „nehézkes”, masszív, anyag­cseréjében lassúbb kapha (víz-föld) között a víz és a tűz elemét egyesítő pitta ember jelenti a „közepet”. Középmagas, közepesen izmolt, de erős anyagcseréjű - a tűz eleme! - izzadékony, jó étvágyú és szellemében is energikus típus, akit vendég­ként sem kell sokat unszolni, hogy egyen még. Jó, ha kerüli az indulatait csak tovább he­vítő napfényt, s ha a méreg­erős szegedi halászlébe nem tesz még egy cseresznyepap­rikát. Epe- és májbántal­makra, fekélyre, bőrbetegsé­gekre, érelmeszedésekre, isi­ászra e nélkül is hajlamos. Először is ne egye végig az ét­lapot. Hagymafélék, paradi­csom, retek, diófélék, magok, méz és a fűszerek fogyasztá­sában igen mértékletes le­gyen, „élesebb” gyümöl­csökre, a húsok közül a szár­nyasok és a vadak szárazabb húsára vágyakozzon. Édes­keserű ízek illenek hozzá. A pitta alkat - mint mindig hangsúlyozzuk; lehetőleg or­vosi ellenőrzéssel - egy-két napos böjttel már kikergetheti magából a mérgeket, míg a túl hosszú koplalástól felébred­het benne a „tűz”, azaz túl­tenghet a gyomrában a föl­szaporodó, munka nélkül ma­radt gyomorsav. Neki hasz­nálhat a legkevésbé az éh­gyomorra fölhörpintett reg­geli feketekávé. B. R. Indiai joghurtos uborka Nemzetközi konyha, nemcsak haladóknak Az indiai konyhaművészet az egyik legváltozatosabb a vi­lágon, mely a vallási sokszí­nűséggel is magyarázható. A hinduk, a mohamedánok, a szikhek, a párszik, a buddhis­ták, a keresztények, a dzsi- nizmust vallók számára más­más étel számít tabunak vagy éppen kedvencnek. Mai éte­lünk ebből a szempontból semlegesnek nevezhető, s még a vegetáriánusok köré­ben is - akik több millióan él­nek Indiában - megállja a he­lyét. Hozzávalók: egy fél nagy kígyóuborka meghámozva, 1 újhagyma, 1 evőkanál menta­levél, 1 evőkanál bazsalikom, 2,5 dl natúr joghurt, 2 evőka­nál mazsola, 2 evőkanál aprí­tott dióbél vagy pisztácia, késhegynyi só. Az uborkát félbevágjuk, kanállal kikapar­juk a magját, és apró kockára vagdaljuk. Hozzáadjuk a megtisztított, vékonyan felka- rikázott újhagymát, a mazso­lát és a diót. Sózzuk, fűsze­rezzük, összekeverjük a jog­hurttal, és tálalás előtt leg­alább egy órán át állni hagy­juk. Készíthetünk hozzá in­diai kenyeret. Ehhez vegyünk 15 dkg lisztet, csipet sót, 1,5 dl vizet, s gyúrjunk belőle kemény tésztát. Pihentessük kb. fél órát, majd formázzunk belőle lángost. Előmelegített sütőben, zsírtalan tepsin süs­sük ki lassú tűzön. Leves, vagdalt, saláta - gombából Bár nem most van az igazi szezon, levesnek, pörköltnek, vagy akár mártásnak is kitűnő róka- és galambgombát mégis láttunk a pécsi piaccsarnokban tegnap fotö: Tóth A legtöbb gomba sokfélekép­pen elkészíthető, s a háziasszo­nyoknak általában nem is okoz fejtörést, hogy milyen ételt va­rázsoljanak a szedett vagy vá­sárolt mennyiségből. Talán mégsem haszontalan, ha tud­juk, melyik fajta milyen étel­ként állja meg leginkább a he­lyét, miként érvényesül legtel­jesebben aromája. A legízletesebb gombaleves a mezei szegfűgombából és tő­kegombából főzhető. A csá­szárgomba levese szép sáfrány­színű és a húslevesre emlékez­tető ízű. Nagyon finom levest ad a kerti csiperke és a nagy őz­lábgomba. Utóbbinál célszerű, ha a levesből a főzés után ki­vesszük a rágós gombarészeket. A zsírban pirított hagymás gomba kitűnő önálló étel, külö­nösen petrezselyemmel fűsze­rezve. E célra legkiválóbbak a puha húsú gombák: például a piruló galóca, a tintagombafé- lék. A legfinomabb gombás rántotta rókagombából készül, de kitűnő csiperkéből, a nem nyálkás vargányából, lila pe- reszkéből is. Kirántva legízletesebb a ri- zike, a kerti csiperke és fiatal vargánya. A nagy őzlábgomba fiatal kalapjai egészben rántva különösen zamatosak. Az óriás pöfetegekkel egyetemben ily módon elkészítve halhúsra em­lékeztet az ízük. A gombakalapot sütve is el­készíthetjük a tűzhely lapján, roston vagy sütőben. A darabo­kat sózzuk majd zsírozzuk meg, s juhtúrót vagy füstölt szalon­nát tegyünk rájuk. Kiváló sütve a rizike, a kenyérgomba, az ehető galambgombák, s kizáró­lag így finom a keserűgomba. Fasírozott és gombáshústöl- telék készítésére minden fajta felhasználható: igen finom a többféle gombából álló keve­rék, amelyet fele vagy harmad részben hússal darálunk össze. Különleges csemege az ilyen vagdalékokkal töltött kucsma­gomba. Salátának legjobban a rizike felel meg, mert kalapjai ecetben is rugalmasak maradnak. Al­kalmas még a késői laska­gomba, a fülőke, a gyűrűs tus- kógomba, az ízletes vargánya fiataljai, a kerti csiperke vala­mint a kisebb termetű, nem nyálkás gombák. Finom ízek, féltett receptek A finomságairól ismert hús­üzem jó pár termékének előállí­tási receptjét híres ínyenceknek sem adja ki, - még akkor sem, ha azok titoktartást ígérnek. Hoppon maradt például egy, a konyhaművészetnek hódoló vámparancsnok is, amikor a füstölt francia májas készítésé­nek részletei után érdeklődött. Huber János üzemvezető elmondta, hogy bizonyos konyhai trükkökbe ő sincs bea­vatva. Annyit azért tud, hogy a stifolder, a parasztkolbász házi, elsősorban bólyi, szajki és bor- jádi technológiák szerint ké­szül. A különös zamatokat, íze­ket a füstölés és az érlelés idő­tartama, valamint bizonyos fű­szerek alkalmazása adja meg. Nem mindegy például, hogy a disznósajtot miként préselik. A hangsúly a fűszereken van, tudtuk meg Elek Tivadamé konyhai és technológiai főnök­től. Az említett májas készítési leírását egy idős bólyi férfitől kapták, aki a régi sváb konyhai szokások szerint meglepő és egyedi fűszerarányokat alakí­tott ki. Ezt a fűszerkeveréket egészíti ki a külföldi tulajdo­nostárs ugyancsak féltve őrzött fűszer-receptúrája. Egy azért biztos: a majoránna és a csípős paprika fő ízesítőnek számít. Az utóbbit a házi kertekben termesztik. Csuti J. Fogyókúrák, diéták A fogyókúra vakvágányai Bármilyen fájdalmas, be kell látni, hogy fogyni csak akkor lehet, ha valaki kevesebbet eszik, mint amennyi energiát a szervezete felhasznál. (Persze, csak ha nem betegség van a hí­zás hátterében.) Vannak a diétáknak vakvá­gányai is. Egyesek hashajtók szedésével próbálkoznak, ezek­től azonban a zsírpárnák nem csökkennek, sőt gyakran éppen fokozódik az emésztőrendszer működése, megnő az étvágy. A vízhajtók eredménye is csak látszólagos, hiszen a 2-3 kilós „súlycsökkenés” egy pillanat alatt semmivé lesz, mert az el­vesztett vízmennyiséget az em­ber hamar pótolja. Az étvágycsökkentő gyógy­szerek némelyike olyan kelle­metlen mellékhatásokat válthat ki, mint például a szájszárazság vagy a szomjúságérzet, az ide­gesség, az álmatlanság. Az sport az egyetlen, amivel a testsúly ténylegesen csök­kenthető, a mozgással ugyanis felgyorsulnak az anyagcsere- folyamatok, s a szervezet el­égeti a fölös kalóriákat. H. I. Gy. Oldalszerkesztő: Velősy Gabriella Morzsák Az öreg burgonya jobb ízű lesz, ha lehámozva, víz helyett húslében főzzük, vagy egy kanál ecetet te­szünk a főzővízébe.' A hurkát sütés előtt fél vagy egy órán át áztassuk vízbe. A kiszáradt bél újra rugalmassá válik, s nem re­ped ki. Az őrölt paprika festék­anyaga nem oldódik vízben. Ezért ne keverjük a paprikát közvetlenül a már elkészí­tett levesbe vagy mártásba, hanem előbb egy kis edény­ben forró zsiradékban old­juk fel és ezután vegyítsük az ételbe. Csak így marad meg szép, piros színe. Piskótatekercset ha vajas krémmel akarjuk megtöl­teni, hagyjuk kihűlni. Hogy a tészta ne töredezzen, te­gyük még melegen nedves papírra vagy törlőruhára, és így göngyöljük össze. Ha kihűlt, széttekerjük, a kré­met rákenjük, és újra össze- csavarjuk. Alumínium edényekben legelőször mindig tejet vagy zsíros levest főzzünk. Első alkalommal sohase forral­junk benne vizet, mert meg­feketedik. A megszáradt dióbél újra nedvdússá válik, ha rövid időre tejbe vagy gyengén sós vízbe áztatjuk. A megkezdett füstölt kolbász hamar kiszárad. Több napon át friss marad, ha a vágás felületét beken­jük zsírral, vajjal vagy lezár­juk egy citromkarikával. Murphy asszony a bevásárlólistáról 1. Bevásárlólistád mindig átgondolt, teljes - és otthon marad a hűtőgép tetején. 2. Az ember benéz a kamrába, megúja a listát, megjön a boltból, és akkor látja: a gye­rekek csupa üres dobozzal tömték tele a polcokat. 3. Amit már nem írtál fel a listára, mert annyira nyil­vánvaló volt, hogy hozni kell, éppen az lesz, amit nem hozol. • • Orökmenza Semmi sem vész el, csak átala­kul - tanultuk a fizikai tör­vényt, és valóban, tapasztaltuk az utóbbi néhány évben az át­alakulást bőven, bár kétsége­ink támadtak, hogy semmi sem veszik-e el? Egy dolog biztos, hogy nem veszett el, sőt még át sem alakult, az a menza intéz­ménye. Persze az árak magasab­bak, mint 20-25 éve, de nem érdemes folyton az árakon lo­vagolni, főleg ha valaminek a „szelleméről" beszélünk. Nem is tudom, a menzában mi a legjellemzőbb vagy leg­fontosabb - úgy ahogy van, ki­törölhetetlen az életünkből. Az a szag, amit már a folyo­són érez az ember, és mind­egy, hogy aznap kelkáposzta­főzelék van vagy rántott hús krumplipürével, a szag egysé­ges. Nem éppen kihívó, mint egy Laura Biagiotti, de az ide­gekbe biztos beeszi magát. Az eszközök tökéletes ha­gyományőrzése: valószínűleg a mai gyerekek ugyanazokról a háromszögletű, elnyűhetet- len, ám már domborzati tér­képpé görbült alumínium tál­cáról eszegetnek, mint szüleik, és ugyanúgy nem tudják ezen a háromszögön elhelyezni a leveses, húsos és savanyúsá- gos tányér köreit, mint a ré­giek - lehet, hogy mértanból képzetlenek csak kicsit. És természetesen - anélkül, hogy bárkit is meg akarnék bántani - szólni a kell a kony- hás néniről, aki számomra egyetlen kikristályosodott termetes asszonyságot jelent, maszatos fehér köpenyben, fe­jén hajhálóval, visszeres lábán műanyagpapuccsal. A kony- hás nénik mindig ott állnak az óriási kondérok mellett, merő­kanállal csapkodják a tányé­rokba az adagokat, az étkező­ket „Aranyoskámnak" szólít­ják, de valamiért mindig mér­gesek kicsit. Biztos nevetnek néha a konyhán, de mi azt sose halljuk. Hát ilyen a menza. Hogy enni mit eszik az ember, majd­nem mellékes, bár megjegy­zendő, hogy minden menzának van valami specialitása, amit tényleg nagyon jól főznek. A menzákat illetően azon­ban mégis csak az idő meg­szépítette emlékeimből táplál­kozom. Méhes K. Méreg a halban A Columbo-sorozat kedvelői talán emlékeznek arra az epi­zódra, amelyben a gyilkos egy szándékosan rosszul elkészített halkülönlegességgel ölte meg áldozatát. A hal neve: Fugu, s Japánban korábban évente szá­zan kerültek kórházba amiatt, mert ettek belőle. A fogyasztók fele bele is halt a torkosságba. Az igen ritka és emiatt drága halfajta húsa teljesen ártalmat­lan és különlegesen finom cse­mege. Az állat bőre és bélcsa- tomája azonban erős idegmér­get tartalmaz. Ezt is közömbö­sítené a nátronos főzővíz, ám némelyik szakács nem alkal­mazza, mert fél, hogy ezzel el­rontaná az ízhatást. A kataszt­rófák elkerülésére állítólag már kötelezték az éttermeket, hogy csak „Fugu-diplomás” szakács készítheti el az ételcsodát, de azért nem árt az óvatosság. Zománcmártás sültekhez A hideg sül­tekhez ajánl­ható zománc­mártás elké­szítése kicsit munkaigé­nyes, de iga­zán finom és különleges bevonat lesz az eredmény. Első lépésként világos alapmártást készítünk, tej­színnel, tojássárgájával sűrí­tett szárnyashúslevesből, majd ebben felolvasztunk egy kevés zselatint. A mártást ez­után jégtalapzaton keverges- sük addig, amíg a massza a kanálra nem tapad. A jégta­lapzat nem ördöngösség, csu­pán a mártásostálnál nagyobb tálba borított jégkockákat je­lent. A be­vonni kívánt kész és hideg sültet (ha az szárnyas, és még rajta van a bőr) helyezzük néhány percre forró leves­lébe, majd hűt- sük le, és húz­zuk le a bőrt. Két réteg szósz­bevonattal borítsuk. Az igazi díszt az ebbe a be­vonatba helyezett zöldség je­lenti. Zöld, piros, sárga pap­rika húsából, répaszeletből, uborkahéjból virágokat, koc­kákat nyomkodhatunk bele, újhagyma szárából, félbevá­gott zöldborsóból pedig do­minómintát alakíthatunk ki. H. I. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents