Új Dunántúli Napló, 1997. június (8. évfolyam, 148-177. szám)
1997-06-08 / 155. szám
1997. június 8., vasárnap Magazin WhántM Napló 7 Íyíhívti|afni\iintú W Pénz vagy szerelem? Ha a „Baba Jaga" jeligéjű olvasónk elég türelmes volt, most választ kaphat arra a kérdésre, elengedje-e a nagy Ő-t a másik lányhoz, annak ellenére, hogy a férfit ahhoz a hölgyhöz csak érdekkapcsolat fűzi. Amióta a levelet küldte, talán már maga is rájött a megoldásra: ezúttal az a legjobb, ha ultimátumot ad a fiúnak. Mondja el neki, hogy az érzései őszinték és komolyak, hogy igazán szereti, de szólítsa fel, hogy egy meghatározott idő alatt döntse el, ki mellé áll. Amíg a fiú gondolkozik, ne találkozzon vele, és semmiképpen ne legyen vele bizalmasabb (esetleg testi) közelségben. Azt a lapok már most is elmondják, hogy abban a bizonyos érdekkapcsolatban, mely barátját a másik, gazdag és befolyásos lányhoz fűzi, máris változás állt be, ha nem, akkor fog hamarosan. Nem értik ők meg olyan jól egymást, és a pénz sem minden. Ennél azonban most az a fontosabb, hogy partnere és Ön között milyen a viszony. Mindketten azon keseregnek, hogy egy esetleges távolság hatalmas akadályokat jelent. Partnere attól tart, hogy jó lehetőségeket szalaszt el. Nehezíti a helyzetet, hogy nincsenek eléggé stabil baráti kapcsolatai, melyek idekötnék. A lapokból azt látom, mintha mindketten lemondtak volna arról, hogy megoldást keressenek. Ha barátját az állás kecsegteti, elmondhatjuk, hogy az még egyáltalán nem biztos, és könnyen megeshet, hogy partnere nagyot koppan a végén. Ha a fiú a gazdag lányt választja, ne sajnálja. Örüljön annak, ami szép és boldogító volt a kapcsolatukban idáig, de ha ez a fiú az érzelmek gazdagságáról, a szeretetről csupán a vagyon kedvéért lemond, nem kár érte. Hodnik Ildikó Gy. Aférflvágyakat felkorbácsoló öltözéket a nyárra ajánlják a hölgyeknek. Nagy valószínűséggel e különleges angol kollekció nem lesz a hétköznapok divatja. Sylva grófnő az Erdészházban Jutta Speidel A művésznő volt férje és lányai társaságában. Az 1989-ben indult Erdészház Falkenaauban (Forsthaus Fal- kenau) című német sorozat „megárvult” Sylva grófnője szerepében a német filmvilág egyik vonzó egyéniségével, Jutta Speidellel (43) találkozhatnak a Tv 2 műsorában a hazai nézők. A bájos művésznőről kevesen hiszik, hogy kétgyermekes családanya (Franziska 14, Antonia 11), aki 1954. március 26- án született Münchenben és 1985 májusában ment féijhez ahhoz a dr. Stefan Feuerstein kereskedelmi vállalkozóhoz és gazdaságkutatóhoz, aki a két leánygyermeke édesapja. A kritikus 7. év - a Nyugaton régóta divatos - „hétvégi házasságukban” is meredek fordulópontot jelentett, mivel elváltak, amit a lányok is nehezen viseltek el.- Házasságunk kezdettől fogva csak „hétvégi házasság” volt. Elhidegültünk egymástól - nyilatkozta a ZDF egyik sokat foglalkoztatott üdvöskéje a Hamburgban megjelenő Das neue Blatt c. lapnak. A művésznő 1994 júliusában mondott búcsút az Erdészház Falkenauban című sorozatnak arra hivatkozva, hogy az megfosztotta őt egy sor. színházi szerepajánlattól és a családjától: 3 évvel ezelőtt végre eljutott addig, hogy a két lányával reggelizhetett és vacsorázhatott. A most műsoron lévő német sorozaioan is megcsodálhatják a nézők a művésznő remek „formáját”, aminek az egyik titka: az étlapján a saláta, a főzelék, a hal és kevés hús játssza a fő szerepet. Legnagyobb gyermekkori élményének azt tekintette 36 éves korában, amikor a szülei áldásukat adták arra az elhatározásra, hogy színésznő lesz. Csupán egyetlen kikötésük volt: kitűnőnek lenni, mert a középszerűség „kizárva”. Hajzer Lajos Nagy nyári csábítási trükkök Míg a tavasz a bimbózó szerelmek ideje, addig a nyár vitathatatlanul az izgalmas kalandoknak, a csábításnak kedvez. A nők szétdobálják ruhás- szekrényüket, majd boldogtalanul ülnek a romokon, megállapítva, hogy nincs egy rongyuk, amit felvehetnének. De mi is az valójában, ami vonzani tudja az erősebb nemet? A férfiak szerint a szexis nő tiszta és ápolt, ad a külsejére, az öltözködésére, de nem követi minden áron a legfeltűnőbb divatot. Nem használ kilónyi festéket, mert senki sem szeretne egy csók előtt fél óráig falat nyalni. Jó, ha a hölgynek van önbizalma, ha az illata természetesen tiszta, a járása pedig szexis. Ez utóbbi azonban nem azt jelenti, hogy óriási sarkakon imbolyog. A ruhák színét is érdemes jól megválasztani, ha a hölgy a partnerét csábítani akarja. A szürke, a bézs, az iszapszínű árnyalatok elriasztják a férfit, sőt a zöld különféle árnyalataitól is irtóznak. A legjobban azok a színek nyerik el a tetszésüket, melyek a bőrre emlékeztetik őket: a rózsaszín, a piros. Ha egy nő élénkpiros ruhát vesz fel, hatalmas sikerre számíthat, viszont a paradicsompiros és a rozsdabarna elrontja a kedvező hatást. Érzékinek és romantikusnak tartják a férfiak a fekete színt, de az ilyen ruhát öltő hölgyet akár nehezen megközelíthető- nek is vélhetik. A férfiak csábereje, bármilyen furcsa is, nem a kidüllesz- tett szőrös mellkasokban, és a nagyhangú, figyelemfelkeltő szövegekben van. A nők megbízható, diszkrét és erőt sugárzó férfiakat keresnek, bár azt el kell mondani, hogy titokban minden nő odafigyel rá (akár bevallja, akár nem), milyen a férfi hátsó fele. Az izmos, de nem túl nagy hátsó valódi előnyt jelent, ha egy nő partnert keres magának. H. I. Gy. Amikor elsüllyedt a Pajtás Huszonhárom ember lelte halálát a hullámsírban 1954-ben, a balatoni szezonnyitón, amikor is Balatonfüreden, a kikötőben elsüllyedt a Pajtás névre hallgató kirándulóhajó. Vitorlás- verseny miatt az utasok a hajó egyik oldalára tódultak, s a súlyponti zavarok és a gyors fordulás okozta a tragédiát. Ez volt a tó történetének egyik legnagyobb szerencsétlensége, amiről természetesen az akkori sajtó nem számolhatott be, s a partokon megjelenő rendőrök és titkosrendőrök minden fényképezőgépet és filmet elkoboztak. Ugyanis a hajót Rákosi Mátyás tiszteletére nevezték el Pajtásnak. Később persze kiemelték, s ma a Dunán teljesít szolgálatot Dömsöd néven. Kozma F. Előbb megbillent a hajó, majd belefordult a kikötő vizébe Nyomok a kőeszközökön A Kárpát-medence kőkorszakáról korabeli írásos emlékek - sajnos - nem vallanak. A régész számára a tárgyi lelet, a csont- és településmaradvány az egyetlen bizonyíték, mely alapján következtetni próbál a kor emberének szokásaira, lelkivilágára is. Az edények, mivel fából, bőrből, háncsból készültek, idővel elkorhadtak, így bizonyítási forrásként nem jöhetnek számításba; csak a kőeszköz vészeli át az évezredeket. Ezek megmunkálását vizsgálja dr. Mester Zsolt őstörténész, a történelemtudományok kandidátusa. Legértékesebbek a halottak mellé elhelyezett kőszerszámok, mert felületükön mikroszkóppal vizsgálva kimutathatók azok a korabeli anyagok, melyeket az eszközzel megmunkáltak. Sok kőkalapács, -nyílhegy, -balta, stb. nem került elhunyt mellé, hanem évezredeken át használták őket. így is megmaradtak a velük kezelt bőr, fa, csont, háncs szemmel nem látható maradványai az eszközök felületi, finom repedéseiben még akkor is, ha víz, vagy egyéb oldóanyag érte volna azokat. Értékes leleteknek számítanak ezek is, de már a molekulák világából. Mint amikor a sebész operál elektromikroszkóp segítségével, hasonló aprólékossággal kutat Mester Zsolt is, aki szerint arra még nincs bizonyíték, hogy a kőeszközkészítés önálló foglalkozás lett volna. Csuti J. RÁDIÓ MELLETT JEGYZET „Akciós” drágaság a nagy boltokban. A rádió - mint mindig is - gondosan fogadja a hozzájuk forduló hallgatók panaszát, következésképpen megtudhatjuk, melyek az országosan jellemző gondok, bajok, egyebek. Legutóbb egy vidéki, alföldi városból .jajkiáltásként” érkezett a hír: az egyik labdarúgópályát megvásárolja egy cég és benzinkutat, illetve melléje szupermarketet kívánnak felépíteni, magántőkével persze. A téma ismerős a pécsiek számára is. Érvek szólnak mellette: a pálya kihasználatlan - van még néhány sportpályájuk -, az önkormányzat meg évente fizeti rá a fönntartási költséget, a semmiért. Ellene is érvelnek: a környező lakók nem kedvelik a közelükben a rossz szagú és „veszélyes” (?) benzinkutat, a szupermarket pedig - ahogy mondták - tönkreteszi a kiskereskedelmet. Ez utóbbi hangzott el legutóbb a parlamentben is, ám ellenérvként elhangzott a válasz: „A nagy élelmiszer áruházak viszont letörik a magas, kiskereskedelmi árakat...” Ez nem igaz. Tessék csak jól megfigyelni a néhány országos napilap által közölt statisztikai adatokat: a kiskereskedelmi húsboltok például rendszeresen drágábban kínálják a húst és a húskészítményeket, a különbség gyakran eléri a 100-120 forintot is, a vásárlók kárára. De a kisboltok tulajdonosai is panaszkodnak, joggal: „Olyan magas az üzletbér, hogy lehetetlen másként megélni, mint hogy némely portéka árát emelnünk kell.” Aztán: mit gondol - mondja egy boltos hogy mi miért tartunk nyitva miden nap, még ünnepek alkalmával is és nyújtott műszakkal? Mert magas a rezsi és csak így tudunk talpon maradni. A társadalmi szervek hiába hőbörögnek, hogy például május elsején is üzemelt a hazai boltok nagy része, hát álljanak be a pult mögé és majd rájönnek, milyen tiszta haszonnal zátjuk mondjuk a hónapot. Én nem vagyok szakszervezet ellenes, de ne szóljanak bele, hogy én és a beosztottam hány órát dolgozunk hetente ... Mások is dolgoznak vasárnap és munkaszüneti napon, sok százezren, gondoljon csak az egészségügyre, vagy a közlekedésre . De nézzük csak: a nagy cégek letörik az árakat? A nagy élelmiszer áruházak - amelyeknek zöme külföldi tőkével működik - egyáltalán nem törik le a 600-670-750 - sőt esetenként a 800 - forintos húsárakat! Igaz, rendeznek hetente akciós napokat, erről hírt is adnak a papírreklámjaikon, és - maradjunk a húsnál - „mély árak!”-at ígérnek, de a fenti árakon. A vásárlót baleknak nézik. A kávé világpiaci ára már a télen esett, de nálunk a viszonylag jó kávé ára mozdulatlan, csak a cikóriával, árpakávéval vegyített szemeskávénak viszik le az árát, amely annyira rossz, hogy az ember legszívesebben az ellenségével itatná meg. Ez a kávé megtalálható az „akciós” - vagyis csökkentett áruk - gondolájának végében. Már lerágott csont a fővárosi Dréher halászcsárda ügye, ahol 1 400 000 forintra vágtak le egy dán turistát, négy vacsora és valamennyi ital fejében. Itt kétféle étlap volt: egyiken feltüntették az árat, a másikon csak a kódszámokat. Mert ugye számítógépes már a túlvilág is. A pincérek mindig azt az étlapot nyújtották oda a vendégnek, akiről feltételezték, hogy hülye, tehát beveszi a kódszámok halmazát. Az ötlet aljas, de nem új. Sorozatban található olyan • • árucikk a nagy élelmiszer áruházakban, amelyen nem tüntetik fel az árat, hanem egy-egy odaragasztott cetlin csak kódszámok láthatók. A flegma eladók egyike-másikánál pedig hiába reklamál az ember. „Ne idegesítsen!” rivallt rám egy kislány, amikor az ásványvíz ára után tudakozódtam nála. De folytathatnánk sirámainkat az áruk eredetét illetően is. A külföldi cégek kezében lévő áruházakban már alig találni magyar portékát. A kintről beszállított terméket pedig annyiért árusítja, amennyiért akarja. Letörik az árakat? Ugyan, kérem.
