Új Dunántúli napló, 1997. május (8. évfolyam, 119-147. szám)
1997-05-07 / 124. szám
10 Dhnántúli Napló Politikai Vitafórum 1997. május 7., szerda Generációváltás, hagyományos értékek mentén A Fidelitas egyszerre új és már hagyományokkal bíró szervezet. 1996-os alakulásunk nem előzmények nélkül való, hiszen szervezetünk jogutódja az 1990-ben létrejött Középiskolások Szövetségének. A KÖSZ ’90 felett azonban eljárt az idő, tagjai, új társakkal megerősödve úgy döntöttek, váltani kell. így született a Fidelitas, ami bár továbbra is diákszervezet, immár elsősorban az egyetemistákat, főiskolásokat váija tagjai közé. A Fidelitas tagjai közé vár minden fiatalt, aki választ kíván adni arra a kérdésre, hogy milyen legyen a második évezredbe lépő Magyarország. Minden diákot, aki választ keresve a kérdésre vonzónak találja a polgári életeszményt: a saját sorsukért felelősséget érző polgárokból álló, anyagilag gyarapodó, lelkiekben megerősödő, hagyományait megőrző, értékeiben megbizonyosodó nemzet eszményét. Mindenkit, akinek jövőképében egy olyan nemzet szerepel, amely Európa egyenjogú tagjává válhat. Melynek kultúrája, nemzeti sajátosságai, termékei és polgárai gazdagítják Európát. Ahol kevesek jólétének nem az általános elszegényedés az ára. Ahol érvényesül a demokrácia, a társadalmi szolidaritás, a közösségi érzés. Mi, a Fidelitas tagjai azonban hiszünk abban, hogy a helyzet nem reménytelen, s annak jobbra fordulásában fiatalokként, diákokként különleges szerepünk lehet. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a polgárosodás, nemzeti felemelkedés nem lehetséges a magyar társadalom lelki-szel- lemi-erkölcsi megújulása nélkül, a társadalmat összetartó morális és közösségi kötelékek megerősödése nélkül. A megújulás pedig a mostani fiatal generáció tagjaitól és azok közösségeitől várható a leginkább. A Fidelitas egy ilyen közösség. Részt veszünk a nemzetközi ifjúsági életben, és jó kapcsolatunk van a hozzánk hasonlóan gondolkodó ifjúsági szervezetekkel Európa szinte minden országában. Nemzetközi konferenciák, szemináriumok és táborok segítségével ismerhetik meg a környező és távolabbi országok politikai, oktatási vagy éppen gazdasági rendszerét. Adataink, cím: 1062 Budapest, Lendvay u. 28., telefon: 1-269-5353/200, fax: 1-269- 5343. Nagy Csaba JPTE PMMF Kar, Pécs Raffay Gábor Államigazgatási Főisk.Bp. Párthírek AII. világháború európai befejezésének napján, május 8-án, 11 órakor az MSZP Pécs városi szervezete és a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének baranyai csoportja megkoszorúzza a pécsi köztemetőben a magyar, szovjet és német katonasírokat. Az MSZP ingyenes jogsegélyszolgálatát Ter- jánszkyné dr. Ujváry Kornélia tartja május 8-án 16 órától a Tüzér utcai pártszékházban, elsősorban ingatlan és polgári jogi ügyekben. * Nagy Csaba és Körömi Attila pécsi önkormányzati képviselők fogadóórát tartanak május 8-án 18 órától a FIDESZ-MPP Zólyom u. 2. sz. alatti irodájában. * A Klimo György Társaság és a Haza és Haladás alapítvány Összefogás címmel vitaestet rendez május 18-án 18 órakor a Palatínus Szálló Bartók-termé- ben. Előadók: dr. Kádár Béla (MDF) - Európai integráció, dr. Szakolczay György (KDNP) - Gazdaságpolitika Magyarországon, dr. Trombitás Zoltán (FIDESZ-MPP) - Alkotmányosság, önkormányzat. * Megalakult az Ifjúsági Demokrata Fórum sátorhelyi és harkányi szervezete. * C sarka István Baranyában. A Magyar Igazság és Élet Pártja Baranya megyei szervezete politikai nagygyűlést és fórumot szervez Szigetváron a Bérlők Házában (volt Pártház, Deák Ferenc tér 16. sz.) május 16-án pénteken 17 órakor. Vendégek: Csurka István a párt elnöke, dr. Rozgonyi Ernő közgazdász és Győri Béla a MIEP szóvivője. A rendezvényre közös utat is szerveznek. Felvilágosítás a 72/332-33-781-es számon. * Spanyol nyelvű verseny. A Pécsi Magyar-Spanyol Társaság és a Gandhi-ala- pítványi Gimnázium spanyol nyelvű vers- és prózamondó versenyt hirdet általános és középiskolás diákoknak. A verseny május 21-én 17 órakor lesz a Gandhi Gimnáziumban. (Komját A. u. 5.) Jelentkezési határidő: május 16. * A Munkáspárt Baranya megyei szervezete a MEHSZ, és az MSZP helyi szervezetével közösen ko- szorúzási ünnepséget szervez május 8-án a Győzelem napja alkalmából 11 órakor a Nagytemetőben a Szovjet Hősi Emlékműnél. Esélyegyenlőséget a fiataloknak! Az MDF nem fogadja el azt a kialakulóban lévő helyzetet, amelyben a fiatalok tanulása - s ennek következtében esélyeik az életben - családjuk anyagi helyzetétől függ. Minden, jövőre figyelő társadalom gondoskodik arról, hogy a szerény anyagi háttérrel bíró, vagy kimondottan szegény családok is taníttathassák tanulni vágyó gyermekeiket, s azok kibontakoztathassák tehetségüket. Az MDF fenn akarja tartani és tovább kívánja fejleszteni a magas színvonalú, tandíjmentes állami közoktatást. Megszüntetjük az egyházi fenntartású oktatási intézmények hátrányos megkülönböztetését. A „Nemzeti Alaptanterv” az esélyegyenlőség jelszavával csupán alacsony színvonalú „tömegműveltség” terjesztésére képes. Az MDF kormányzati pozícióban felfüggeszti a jelenlegi Nemzeti Alaptanterv bevezetését. Javasolja a kötelező iskoláztatás határának 18 éves korig történő kiterjesztését. Olyan oktatási intézményhálózatot akarunk, amely nem enged színvonalromlást. Az egyetemek autonómiája gazdasági önállóság nélkül üres szólam. Az MDF a rendelkezésre álló eszközökkel növelni fogja az intézményekbe bejutó hallgatók számát. A fiatalok gyenge egészségi állapotát mutatja, hogy ma már a sorkötelesek 40%-a alkalmatlan a katonai szolgálatra. Az egészséges életmódra nevelés elengedhetetlen feltétele az iskolai testnevelés, mely egyben A harmadik út: szociális piacgazdaság? Az elmúlt évtizedek gazdaságpolitikája bebizonyította, hogy a kommunista tervgazdálkodás nem képes megfelelni a társadalmi elvárásoknak. Az önkény és egyéb gyarlóságok fenyegették az emberek és a piac szabad érvényesülését. Az elmúlt évek gyakorlatát nézve látjuk és saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy a piacközpontú és ugyanakkor restriktiv gazdaságpolitika elnyomorítja a társadalom zömét. Nem képes, és talán nem is szándékozik enyhíteni a szociális igazságtalanságokat. Az állami (kézi) irányítás és a zabolátlan szabadpiac között kellene „hazánkban is” megtalálni azt a versenyszellemű, szabadságérdekű, és mégis stabilitást biztosító megoldást, amely megfelel az elvárásoknak. Történelmi példák sokaságával lehet bizonyítani, hogy a fentiekre van megoldás. A szociális piacgazdaság az a gazdaságpolitikai forma, amely meg tud felelni ezen kihívásoknak. A szociális piacgazdaság lényege az a gondolat és természetesen annak a megvalósítása, amikor a társadalmon belül enyhülnek az életszínvonalbeli különbségek. Vagyis a társadalmi igazságosság jegyében újra elosztásra kerül az anyagi javak egy része az előnyös és hátrányos helyzetű társadalmi csoportok között. Ä KDNP gazdaságpolitikája: - a sokszor harmadik útként is emlegetett - szociális piacgazdaság keretein belül próbálja megtalálni a feleletet a fenti kiDöglött aknák... Baranya leg- ugyanis különösebb jogvégalapja a sportegyesületek és az élsport utánpótlás-nevelésének is. Ezért az MDF a kormányzati időszakában megkezdett tornaterem-építéseket továbbra is fontosnak tartja és folytatni kívánja. Ma megszűnnek a vidéki kisiskolák, megállt a tornaterem-építési program. Kormányzati helyzetbe jutva az MDF folytatni fogja programját, mellyel támogatja a kistelepüléseket iskoláik megőrzésében, vagy újak építésében. Habjánecz Tibor, az MDF Ifjúsági és Sportbizottsága országos elnöke hívásokra. Elsődleges feladatként határozzuk meg, hogy a gazdaság terén:- elhárítjuk a gazdasági szélsőségeket,- törvényes kereteken belül felülvizsgáljuk az óriási vagyonok eredetét,- támogatjuk a szociális partnerek közötti érdekegyeztetés alapján történő döntéseket,- egyensúly megteremtése az ellentétes érdekek között,- támogatjuk az esélyegyenlőség elvének érvényesülését. Tudjuk, hogy ezen célkitűzések megvalósításához társakat kell találnunk és el kell nyerni a választópolgárok bizalmát. Természetesen ismerjük a régi mondást: „Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó!” Kár, hogy ezt egyesek nem ismerik! Perényi József KDNP Keresztényszociális Műhely főbb közjogi méltósága minap így nyilatkozott: „Megválasztásom óta aknák között lépkedek és most ráléptem egyre.” Ezzel a hasonlattal próbálta szemléletessé tenni az újságíró számára az elmúlt hét Baranya megyei politikai botrányát. Talán maga az elnök sem gondolta, hogy a hasonlat mennyire találó. Ő mint a Baranya Megyei Védelmi Bizottság elnöke tudhatta viszont azt is, hogy az akna veszélyes jószág, robban, és gyakran öl, de biztos hogy aki rálép és túléli, mindig emlékezni fog rá. Nézzük azonban azt az aknát, amibe elnökünk botlott, vajon robban-e, döglött-e? Vagy netán csak gyakorló akna? A tény, a Baranya Megyei Közgyűlés elnöke törvényt sértett. Szerinte jóhiszeműen, hiszen visszafizette azt a 400 000 forintot, amit két hónappal „aknára lépése” előtt vett fel. Kár, hogy ezt csak két nappal a közgyűlés előtt fizette vissza, amikor megtudta, hogy megtudták és majd megkérdezik. Tóth Sándor előtt ekkor vált világossá, hogy ez a jogtalan pénzfelvétel akár politikai akna is lehet, pedig neki remek szakértői, tanácsadói és kiváló tűzszerészei vannak, lévén ő a legszakértőbbekből álló párt választottja. A Közgyűlés elnöke most utólag azt akarja elhitetni, hogy közel 2 hónap alatt ezen remek szakértőknek nem sikerült olyan álláspontot kialakítania, hogy cselekedete törvényes volt-e vagy sem? Természetesen ezt az aggodalmat a Közgyűléssel nem osztotta meg, ott zettség nélkül is meg tudták volna mondani, hogy cselekedete amorális és törvénysértő. Miért bízott abban a Megyei Közgyűlés elnöke, hogy döglött aknák között jár? Azért mert bízott sérthetetlenségében, koalíciója szilárdságában. Eddigi szövetségesei érdekeik szerint úgy is megvédték, és majd megvédik eztán is. Pártja már ki is mondta legutóbbi választmányi ülésén, „nem bűnös, hanem áldozat”!. Tűzszerészei is már készülődnek - az Ügyrendi Bizottság is hamarosan összeül. Tóth Sándor bátran bizakodhat, az általa vezetett koalíció kovászai legfőbb szövetségesei, a kisgazdák, újra megmenthetik. Nem hiába mondják, hogy a politika huncutság, hiába pártelnökük Torgyán József heves szocialista-ellenessége, harca a közéleti tisztaságért, helyi korifeusai mégis azt gondolják, hogy személyes érdekeik szerint dönthetnek. A megyei szocialista választmány felmentő határozata is csak azt bizonyítja, hogy fütyülnek választási ígéreteikre, a közéleti tisztaságra, a „szakértelemre”. Inkább tartsunk össze, védjük meg egymást, ez a jelszavuk. Ez pedig sajnos oda vezet, hogy a politika elveszti hitelét, leértékelődik és igazuk lesz azoknak akik elfordulnak tőle. Új politikára, politikusokra, a politika és erkölcs legalább köszönő-viszonyára lenne szükség. A Néppárt vallja, hogy olyan politizálásra van szükség, amiben még hinni lehet, amely nem hazugságokra, érdekekre, érdekszövetségekre épül, hanem morális alapelvekre, amelyet minden politikusnak kötelessége betartani. Dr. Bíró Ferenc Magyar Demokrata Néppárt Kit érdekel Tiborc panasza? Játék a szavakkal, játék a számokkal. Olvassuk, halljuk, látjuk: „A stabilizációs politika lassan meghozza a gyümölcsét ... túl vagyunk a mélyponton ... nem volt hiábavaló az áldozatvállalás” stb. Néha egy-egy hihető adat is becsúszik: „... a verseny- szférában az első negyedévben a reálkeresetek 5,9 %-kal nőttek ...” Kié? Mert ezen a pályán az átlagmagyar még csak a startvonalhoz sem állhat. Örvendj magyar! Hogy közben a béljárulékok, a benzin, gyógyszer és élelmiszer- árak (egy ország panaszáradatával együtt) az egekig emelkedtek? Hogy közben az ország fizikailag is elfogy? Csekélység. A társadalmat és politikát vezénylő szűk réteg és a nép között fényévnyi távolság nyílt. Anyagilag és érzelmileg egyaránt. Ugyan kit érdekel Tiborc panasza! Megszokta ez a nép a folyamatos agóniát az évszázados megszállások alatt. (A restrikciós politikából csak a restrikcióhoz van joga.) Ezért kell fejet hajtanunk Kosa és Zsikla népe előtt. Az emelt fővel járók előtt. Ők az „útszéli” magyarok. Dr. Balázs Ferenc, a MIÉP Baranya megyei alelnöke Az SZDSZ oktatáspolitikájának kritikája A piaci erők gazdaságban való érvényesítésének helyes elvétől eljutottunk a szociális, egészségügyi és az oktatási rendszerek szétrombolásáig. Az ok nem a forráshiány. Ez a liberális filozófia következménye. Amikor az SZDSZ oktatás- politikáját kritizáljuk, aggódva hívjuk fel a figyelmet az oktatás, a kultúra, tudomány helyzetére. A humán tőke nagysága a döntő, a legfontosabb tényezője leendő fejlődésünknek. A kézzel fogható anyagi vagyon soha nem volt több mint az adott társadalom 4-5 évi jövedelme, míg az emberekben megtestesülő tőke 10-15 évi jövedelmet tart lekötve, tehát már ma is legalább háromszorosa az előbbinek. A világ leggyorsabb fejlődését felmutató országokban (Japán, Szingapúr) ismerték ezt fel legkorábban. Ott 70% feletti a főiskolát végzettek és 90% feletti az érettségit letettek aránya. Ezen országok gyakorlatát tartjuk követendőnek, akik sikereiket ilyen elvű oktatáspolitikájukra alapozva értek el. Példájuk bizonyít. Ezért a legfontosabb a társadalom átlagműveltségének emelése. A széles látókörű emberek magasabb hatékonysággal hasznosítják magukat, másként viszonyulnak a környezethez, az egészségükhöz, mindenhez. Politikai szempontból pedig biztos támaszai a demokráciának, mert nem manipulálhatóak. Az emberhez méltó élethez hozzátartozik a tudáshoz, a kultúrához, a művelődéshez jutás lehetősége. A liberális pénzügyi elit rövidtávú hasznáért, mohóságáért nem szabad sem a humánum oldaláról, sem a hosszú távú közgazdasági racionalitás értelmében a tudáshoz jutást piaci feltételekhez kötni. Ez egy generáció alatt nagyobb kárt okoz a nemzetnek mint az adóssághegy, a korrupciós botrányok és a Hom-kormány gazdasági baklövései együttvéve. Az SZDSZ politikusok büszkén verik a mellüket, s hirdetik, hogy ilyen nagy támogatásokat sem az iskolák, sem a tanulók korábban nem kaptak. A továbbtanuló vagy tanulni vágyó fiatalok, s szüleik szemébe azonban nem szökik könny a meghatottságtól. Ők tudnak számolni! Az igaz, hogy a korábbi 600-800 Ft helyett most 1500 Ft körüli támogatást kap egy tanuló, de az előbbit 500 Ft-tal kellett kiegészítenie, hogy a tankönyveit megvehesse, a mostani „nagy támogatáshoz” az egyik szülő félhavi nettó keresetét kell még hozzátenniük. Az SZDSZ az ilyen egyszeri „nagylelkű” támogatáshoz adott havonta fizetendő ennél nagyobb összegű tandíjat, piaci kollégiumi és tanszerárakat. Ezek után azt állítani, hogy a szülőknek most könnyebb, hogy a kisgazdák kakukkolnak, nem zavarják őket a tények, nem tűnik észérvelésnek. Az Egyesült Államokban az SZDSZ által favorizált és másolni próbált oktatási rendszer olyan társadalmi torzulásokat hozott létre, hogy Bili Clinton elnök az unió helyzetét értékelő beszédében erre külön kitért és hangsúlyozta a változtatás szükségességét. Az oktatás piacosításával a helyzet ott már odajutott, hogy „míg 30 évvel ezelőtt egy átlag amerikai munkás egymaga eltartotta a családját, addig ma a családban három keresőnek kell lennie ahhoz, hogy egy tagja egyetemet végezhessen”. Ezt a jövőképet teszi az SZDSZ a magyar családok elé! Dr. Sütő László, Független Kisgazdapárt 4 V
