Új Dunántúli napló, 1997. május (8. évfolyam, 119-147. szám)
1997-05-29 / 145. szám
1997. május 29., csütörtök Hitélet Dünántúli Napló 7 Szociális munkásokat képeztek Úrnapja Valamikor ezen a napon ünnepeltük Űrnapját. Évtizedek óta a következő vasárnapon. Élénken élnek bennem gyermekkorom és későbbi papi éveim felejthetetlen Űrnapjai. A férfiak hajnalban az erdőbe mentek és kocsiszám hozták a zöld gallyakat, melyekből reggelre sátrakat varázsoltak. Az asszonyok és lányok oltárt készítettek és kívülről-belül- ről elbontották virágokkal. A pár héttel előbb elsőáldozó kislányok virágszirmot hintettek a körmenetben. A mai kor embere, de talán minden kor embere megkérdezi: mi ebben a csodálni való? Hiszen mi inkább érthetetlennek tartjuk, hogy a személyes Isten a személyes emberekkel való intim találkozásra egy személytelen valamit, a kenyeret és bort választja eszközül... Jézus mégis merte vállalni a dologi lét személytelenségét, mert azt remélte, hogy az emberiség megtanul a dolgok mögé látni. Hiszen így akart ránevelni bennünket arra, hogy amint a hit által felfedezzük az Ő jelenvalóságát, úgy fedezzük fel a gondviselő Atya jóságos kezét a legkisebb és legegyszerűbb dolgokban is, kezdve a hajunk szálának leesésétől (Mt. 10. 30) vagy fekete vagy fehér színétől, (Mt. 5.36) a mezők liliomának - ahogy Ő az egyszerű füvet jelzi - pompájáig. (Mt. 6. 28- 29). Érdekes megfigyelni, hogy az Oltáriszentséget különösen tisztelő szentek egyben a természetszeretők is voltak. Szent Mechtildisz- től a mi Pro- hászkánkig. Talán így kötődtek össze régmúlt idők erdőgallyas, virágpompázó úmapi oltárai az Oltáriszent- séggel. Mégis, ami a külső pompa mellett mélyen megmaradt bennem: az emberek megrendítő hite, amellyel kísérték a harangzúgásban, csilingelő csengők zengő énekbe vegyült hangjával a személytelen ostya alatt valóságban jelenlevő Urat.. „százezerszer, meg ezerszer én Jézusom.” De ugyanezt a megrendülő hitet látom húsvét óta naponta a Szent Ágoston templomban, ahol egész napra hónapokon, éveken át az oltárra tesszük az Oltáriszentséget és a „templom csendes mélyén” hódolunk előtte, virrasztunk és beszélgetünk vele. Igaza van a középkori himnusznak: „O rés mirabilis” Ó csodálatos valóság!” És magam is ettől a megrendítő hittől illetődök meg, valahányszor az oltárhoz lépek és kezembe vehetem a kenyeret és a bort, és ismételhetem az Úr szavait „... ez az én testem, ez az én vérem ...” Báthory László apátplébános Magyar jezsuiták vallomásai Emlékeztető Lelkigyakorlat. A Magyar Katolikus Püspöki Kar hitoktatási bizottságának rendezésében a Győri Szemináriumban országos hitoktatási továbbképző lelkigyakorlat lesz június 23-tól 26- ig. A lelkigyakorlaton papok‘és világi hitoktatók vehetnek részt. Tájékoztatás és jelentkezési lap a Hitoktatási Irodában kapható Pécs, Káptalan u. 8. Tel: 72/310- 825. Jelentkezni június 10- ig lehet. Körmenet. Fazekasbodán felújították és rendbetették az úrnapi kápolnákat. Vasárnap délután a fél 3 órakor kezdődő szentmise után újraszentelik a kápolnákat, majd fúvószenekari kísérettel megtartják a hagyományos körmenetet. Fóvósze- nekar kíséri Véménden is az úrnapi körmenetet, a szentmise 9 órakor kezdődik. Mágocson szintén 9 órakor kezdődik a szentmise, utána körmenet, majd a kitelepítés ötvenedik évfordulójára együtt emlékeznek a németek és a felvidékiek. Pécsett a Bazilikában este 6 órakor lesz a szentmise, ezt követi a körmenet a Dóm téren. Romantikus muzsika oboára és orgonára címmel hangversenyt rendeznek Pécsett a kertvárosi katolikus templomban június 4-én szerdán 18.30-kor. Műsoron: Schindler, Schumann, Tag, Rheinberger és Hesse- művek. Orgonán Gerd Hofstadt (Németország) játszik, oboán Benyovszky Imre (Sopron). A vallásos kínaiak. Kínában történelmi minimumra csökkent azoknak a még aktív dolgozóknak a száma, akik hisznek a Kommunista Pártban és a szocializmus jövőjében, miközben emelkedik a vallásosak száma. A Kínai Kommunista Párt és a Szakszerveztek felmérése szerint tíz éve még az aktív dolgozók 58 százalék vallotta magát marxistának, ma már csak 29 ezrelékük. A hívők száma 9 százalékkal emelkedett, bár a jelentés nem írja mihez viszonyítva. A megtérések száma legmagasabb a városokban, a megtértek 40 százaléka pedig felsőfokú képzettséggel rendelkezik. A Pécsi Cserkészek Baráti Köre május 30-án, pénteken 17 órakor rendezi összejövetelét a Ciszterci Rendház Klubjában. Előadó: dr. Bőg- ner Miklós egyetemi tanár. Két fiatal is örömmel újságolta a komlói Caritas csoport helyi vezetőjének, Tamás Gyuláné Anikónak, hogy sikeresen letette a szociális munkás vizsgát.-A legnehezebb a nyelvtan volt - mondja a fiatalasszony. - Akkor ugye holnap elmegyünk a munkaügyi központ kirendeltségére? Alig fejezik be beszélgetésüket, amikor egy fiatal férfi lép hozzájuk. Mint kiderül, ő is ugyanarra a tanfolyamra járt, s szeretne minél hamarabb munkát találni. Örömmel mesél az elmúlt fél évről.- Sok a tennivaló, egyedül már nem győzöm - mondja Anikó. - Jól jön a segítség. Önkéntesek rendszeresen részt vesznek a Caritas munkájában, de munkatársakra is szükség van. Minél hamarabb szeretném munkába állítani ezeket a fiatalokat, de először pontosan meg kívánom tervezni, hogy mit is csinálnak majd. A Pécs-Egyházmegyei Cari- tasnak Tolna és Baranya megyében 27 csoportja működik háromszáz munkatárssal.- Éveken át elsősorban a menekültek ellátásával foglalkoztunk, de az elmúlt években már a nagyobb hangsúlyt a munkatársaink képzésére, alapfokú tanfolyamok szervezésére helyeztük - mondja Szálai János, a Pécs-Egyházmegyei Katolikus Caritas igazgatója. - Eddig elsősorban az elsősegélynyújtással, a betegápolással foglalkoztak, de megismerkedtek a szociális törvénnyel és azzal, hogy miként kell Caritas csoportokat szervezni. Nemrégiben féléves tanfolyamot tartottak a megyében élő cigány fiatalok részére, amelyen huszonhármán vettek részt. Alapfeltétel volt a nyolc osztály, de volt közöttük néhány érettségizett is. A szociális munkások képzése a Baranya Megyei Munkaügyi Központ kezdeményezésére indult, A krakkói Székesegyházban fehérmárvány síremlék őrzi Hedvig királynő földi maradványait, amely előtt Wojtyla érsek egyszer azt kérdezte magyar püspököktől: „Benneteket nem érdekel ez a Hedvig? Pedig a tietek is”. Ezt a Hedviget avatja szentté június 8-án lengyelországi útja során II. János Pál pápa. Hedvig Anjou Nagy Lajos magyar és lengyel király lánya. 1373 vagy 74-ben született. A királynak nem volt fiú utóda, Mária örökölte a magyar trónt, Hedviget a lengyelek választották királynőjüknek, és már 10 az Autonómia Alapítvány is támogatta a megrendezését.- Ezek a fiatalok a plébániák alkalmazottai lesznek, cigány közösségekben dolgoznak majd, ahol szociális munkát végeznek és lelki segítséget nyújtanak - folytatja Szalai János atya. - Számomra nagy élményt jelentett a velük való foglalkozás. A cigányság mélyen a lelkében hordja a misztikum iránti vonzalmat, a vallás alapjai benne gyökereznek ebben a népben. Az elméleti oktatás mellett gyakorlati képzésben is részt vettek a hallgatók. Rendszeresen kijártak Komlóra az ottani Caritas csoporthoz. Ezenkívül olyan helyekre, ahol jelentősebb a cigány pasztoráció, vagy cigány gondozás folyik. Alapfokú szociológiai, pszichológiai, pedagógiai ismereteket sajátítottak el, de tanultak helyesírást és hittant, ugyanis hitoktatói feladatokat is ellátnak majd. Nagyon sokat foglalkoztak alapvető egészségügyi kérdéévesen 1384-ben a gnieznoi püspök, Lengyelország prímása Krakkóban megkoronázta. Népe kívánságára Jagelló Ulászló litván fejedelem felesége lett, aki az ő kedvéért megkeresztelkedett és népét is az egyházba vezette. Hedvig igen népszerű királynő volt. Prágában 1397-ben papnevelő intézetet létesített litván papok képzésére, 1399- ben apja példáját követve egyetemet alapított, kórházat létesített. Gondoskodott a betegek ellátásáról és különös gondot fordított a parasztság sorsának javítására. sekkel. Orvosok, gondozónők és ápolónők tartottak órákat. Ezekre a hónapokra segélyt kaptak és ellátást a Caritasnál.- Nem az a cél, hogy ezek a fiatalok megoldják a gondokat, hanem, hogy felismerjék azokat és a szükséges helyre irányítsák a bajba jutottakat - folytatja Szalai János. - Az évzárót követően már próbáltuk tisztázni, hogy kinek tudnak állást adni. Beszéltek a munkaadókkal és a munkaügyi központokhoz beadták a pályázatukat, amelyek még egy évig vállalják a végzett szociális munkások fizetése jelentős részének folyósítását. A Pécs-Egyházmegyei Caritas azok képzésével is foglalkozik, akik beteg hozzátartozójukat szeretnék otthon szakszerűen ápolni. A terveik között szerepel intenzív oktatási formák bevezetése is. Júniusban egy hospice tanfolyam szervezését tervezik, amelyet egy osztrák szerzetes nővér tartana. Sz. K. - Fotó: Müller A. Az ünnep kultúrája A vasárnap ma a szociális siker és a határtalan szórakozásvágy pólusai között mozog. Ma a vágy az ünnep és az ünnepnap után él ugyan az emberben, de az ünnep kultúrájának elvesztése miatt ún. „vasárnapi neurózis”, az üresség és az unalom van az emberekben helyette. Sokak szemében a vasárnap egyszerűen az élvezet napja, míg korábban egy sikerült vasárnap a pihenés, a családi harmónia, családi védettség napja volt. A Rendalkotmány szerint a jezsuiták hivatása, hogy a világ bármely táján szolgálják az emberek üdvösségét Isten nagyobb dicsőségére. Tizenkilenc a világ különböző részére szétszóródott, magyar jezsuita életútját adja közre az Anima Una Kiadó „Magyar jezsuiták vallomásai” című, a napokban megjelent könyvében. 1948^49-ben, majd 56-57- ben, hogy megmentsék a tanuló ifjúságot az üldözések elől és felkészült munkásokat biztosítsanak a jövő feladatai számára, a Jezsuita Rend külföldre szöktette skolasztikusait. P. Tüli sok évi börtönnel fizetett érte, de a fiatalok felkészülhettek hivatásukra, jezsuiták lettek. És most beszámolnak életművükről. Többen ismerőseink a Pius- ból: Babos István, Nemes- szeghy Ervin, Hegyi János, Szabó Ferenc. Japán, Kína, a Fülöp-szigetek, Kongó, Brazília, Argentína, az Egyesült Államok, Kanada és Európa országainak arculata a szellemi-társadalmi folyamatok formálóinak optikájával jelenik meg előttünk. Betekintést kapunk olyan társadalmi rétegek, népek, országok életébe, amelyek szinte kiáltanak az Örömhírért. Történelmi eseményekről olvasunk, amelyek magyarázatot adnak az általunk is megélt jelenségekre. Átéljük a katolikus egyház újjászületési folyamatát olyan emberek szellemi szintjén, akik megtanulták, életükké vált, hogy történelmi távlatokban és szentignáci mércével gondolkodjanak és cselekedjenek. 1995-ben Üldözött jezsuiták vallomásai cím alatt az itthon maradt rendtagok beszéltek az üldöztetésről, börtönről, helytállásukról. Most a provincia másik fele szól hozzánk - érdekfeszítően, visszafogottan, de imponálóan szép teljesítményekkel. A könyv hétvégi olvasmány - mert nehéz letenni. Új magyar szent Gyermekvállalás és családalapítás a mában Dr. Hegedűs Lóránt református püspök az önpusztításról és a magyarságról A családalapítás és a gyermekvállalás került terítékre a közelmúltban Pécsett, a Keresztény Orvosok Társasága és a Magzatvédő Társaság közös rendezvényén, melyen dr. Hegedűs Lóránt református püspök mondott vitaindító előadást. Ebből villantunk fel néhány gondolatot. Örökkévalóan aktuális téma ez, különösen ma, 1997-ben valóban élet-halál kérdésünk a Kárpát-medencében és benne Baranyában, ahol annakidején hidasi kispap koromban sokszor említettem meg: nagy baj lesz akkor, ha egész Magyarországból Ormánság lesz. És most itt van, kihaló nemzetté lettünk. S tudjuk, hogy sajnos ez a halálos veszedelem csak a bekövetkezett példák után jut el az emberek tudatáig. Nos, a diagnózis után a terápiára is térjünk rá és keressük meg, hogy mi a megoldás népünk e „szalonképesnek” is mondható öngyilkossága szempontjából. A rákbetegség is azért félelmetes, mert ha valaki beteggé lesz, sokáig nem is érzékeli e gyilkos kórt, s mire megtudja, hogy beteg, szenvedésének kapujára gyakran már rá van írva, hogy késő, hagyj fel minden reménnyel. Ilyen a mi állapotunk, a demográfia, az élet vállalása , a szaporodás és sokasodás, a minőségi kibontakozás, a megmaradás győzelmes vállalkozása szempontjából. A legbeszédesebb hasonlat talán az, hogy olyan állapotban vagyunk, mint amikor az öngyilkos ember a századik emelet ablakából kiugrik, zuhan lefelé, s a hatvanadik és az ötvenedik emelet között megérzi az élet lehetőségét és kapkod, hogy megfogja azt, de csak a levegőt éri keze. Zuhan tovább, s e véget érni nem akaró végzetes zuhanás közben egy gondolatot keres, mely mégis visszaadná lelki egyensúlyát. Végül a harmadik emelet táján, azt mondja, ha eddig nem történt semmi, akkor már nagy baj nem lehet. Itt már csak felkiálthatunk, hogy Isten mentsen meg, végveszélyt nem érző, önpusztító önmagunktól. Mert a minket szalonképesen kiirtani akaró erők játszanak össze tudattalan közömbösségünkkel, kétség- beesett önmagunkkal. Látnunk kell az istentelen- ség már mögöttünk lévő időszakának elidegenedési folyamatát, mely nem az erkölcsöket rontotta meg csupán, hanem az erkölcsképző szerveket romlasztotta meg. Mert ha csak az erkölcsök romlanak, akkor egy pozitív példának meglátása, egy élő igének eszmélése hozhatja az alázat hirtelen javulását. Ha az erkölcsképző szervek romlottak meg, akkor már egy szép gondolatot is elutasít az ember, mondva, nem őrültem meg, hogy gyermeket vállaljak. Aki az élvezetet választja az áldozat nélkül, az vállalja, hogy a gyűlölet tengerében hal meg. Etikai apokaliptikus ficammá lettünk a kis közösségeken belül, a generációk váltásában, a felbomló családokban. Nincs többé Isten és börtön. Ilyen viszonylatokban szinte lehetetlen, hogy az élet pártján álljunk és ne a halál felé zuhanjunk. Egy kívülről irányított társadalom áldozatai vagyunk, amelyben nincs többé szép és igaz, csak kifizetődő és nem kifizetődő, s a negatív népesedési hullámok között hullámsírrá változunk negatív népesedési intézkedések közepette, amiben gyermeket vállalni nem lesz egyéb, mint bot- ládozó szegénység, párosulva a környezet olykor megvető lekicsinylésével. Mindez nemzetgyilkosságnak minősül. K. F.
