Új Dunántúli napló, 1997. május (8. évfolyam, 119-147. szám)
1997-05-28 / 144. szám
1997. május 28., szerda Nyugdíjasok Oldala Dünántúli Napló 9 Percesek Ünnepelnek. A BÁZIS Építők Nyugdíjas Klub tagjai ünnepséget rendeznek június 5-én délután 2 órakor Pécsett, az Apáca u. 15. sz. alatti helyiségükben. A családi, baráti összejövetelt az Építők napja alkalmából szervezik. Örökölhető-e a cukorbetegség? A Pécsett tevékenykedő Diabétesz Baráti Társaság június 6-án, 14 órai kezdettel tartja következő klubfoglalkozását. Ezúttal arról beszélgethetnek szakemberekkel, hogy örökölhető-e a cukorbetegség. Verseny. Regionális sportvetélkedőt rendeznek ma a mozs- gói sportpályán több szociális intézmény lakóinak részvételével. A verseny kezdeményezője az értelmi fogyatékosok mozs- gói otthona. Az egész napos programra meghívták a dráva- tamási, regölyi, bólyi, helesfa- rigópusztai és a szigetvár-tur- békpusztai sorstársaikat. A találkozó 10 órakor kezdődik. Olcsó mosószer. Kimért, olcsó mosószervásár lesz ma délután 1-től 3 óráig Pécsett, a Mecsek Áruház mögötti parkolóban. Az Arany Pajzs Segítő Szolgálat munkatársai elsősorban a nyugdíjasokat és a nagy- családosokat várják, s egyben kérik, hogy üveget, flakont mindenki vigyen magával. Állandó árusítóhelyük Pécsett, a húsipari előtt található faház, ahol naponta 8-tól 4 óráig várják a rászorulókat. Kerékpártúra. A jövőben rendszeresen és közösen kerékpározhatnak azok a nyugdíjasok, akik csatlakoznak a pécsi egyesület által szervezendő túrákhoz. A napokban tartott első közös kerékpározást követően minden hónap második vasárnapján délelőtt 9 órakor találkoznak a pécsi, Verseny utcai Postás-pálya nyugati sarkánál, ahonnét Malomvölgybe kerekeznek. Nappali szolgálat. Mindennap 13-18 között felhívhatnak egy pécsi telefonszámot, ha úgy érzik, hogy bajban vannak, segítségre szorulnak, tanácstalanok, magányosak. A szám: 212-813. Az Önálló Életvitel Központ, - amely a fogyatékkal élők segítő szolgálata - Pécsett a Szent István tér 17. sz. alatt található. Telefon: 72/211-891. Valóban elégedettek lehetünk? A napokban többször hallhattuk, hogy az új nyugdíjtörvény társadalmi vitája közmegelégedéssel zárult, és megnyugodhatnak a mai nyugdíjasok, hiszen ezután jobban járnak, mint eddig! Tény, hogy a nyugdíjtörvény legutolsó tervezete, amely ismereteink szerint a parlament elé kerül, hosszú tárgyalássorozatok eredménye, de hogy a mai nyugdíjasok kedvezőbb helyzetbe kerülhetnek, az csak álom! Igaz, hogy a fontos kérdés - a nyugdíj pénzügyi fedezete - a törvénytervezetben úgy szerepel, hogy azt - esetleges hiány esetén - a költségvetésből ki kell egészíteni. A nyugdíjak rendszeres évi emelése, valamint az annyira várt özvegyi nyugdíj rendszere viszont már egyáltalán nem úgy került a tervezetbe, mint ahogy azt nyugdíjasok országos szervezeteinek vezetői - minimális követelményként - annyiszor megfogalmaztak. Nekünk, nyugdíjasoknak az az álláspontunk, hogy legalább az aktív dolgozók átlagos jövedelmének évenkénti növekedésével megegyezően emeljék a nyugdíjakat. Örültünk, hogy az 1048/96 (V. 22.) kormányhatározat ezt a kérdést végre megnyugtatóan rendezte, még akkor is, ha 1996- ban ez igen kedvezőtlen volt számunkra a 12,5% emeléssel. Az 1997 évi emeléssel az előző év „hibáit” kívánták korrigálni oly módon, hogy január 1-jétől kaptuk meg - a várható számok alapján - a nyugdíjemelést. Ma már senki sem beszél arról, hogy ősszel áttekintik-e: a 96. évi tényleges bérnövekményhez hogyan viszonyul a mi január 1-jei 17%-os emelésünk? A törvénytervezet alapján pedig még bizonytalanabb lesz a nyugdíjemelés, hiszen hol várható, hol tényleges számokat, a fogyasztói árszínvonalat és tervezett bérnövekményt, illetve ezek kombinációját említi. Nap mint nap halljuk a kormány inflációcsökkentésre vonatkozó elképzeléseit, ami a nyugdíjemelést 30, majd később 50%-ban befolyásolhatja, ami mindenképpen hátrányosan érint bennünket. A törvénytervezet szerint ugyan minden év novemberében megvizsgálják a tervezett és tényleges adatok viszonyát és ezzel korrigálják a nyugdíjakat, de egész évben ismét csak a szűkre szabott pénztárcából kell megélni! Bizonytalan továbbá, hogyan mérik a fogyasztói árszínvonal alakulását! Biztos másképp érinti ez az idős, elszegényedett korosztályt, mint a társadalom többi rétegét! Ezért tiltakozunk továbbra is az indexálás tervezett módszere ellen, és ragaszkodunk a jelenlegi kormányhatározat továbbviteléhez legalább az átmeneti, 2007-ig tartó időszakban. A másik kulcskérdés az özvegyi nyugdíj, amitől annyian remélik helyzetük jobbra fordulását. A tervezett 20%-os özvegyi nyugdíj, mintegy 17-20 milliárd forint többletkifizetést jelentene, aminek fedezetét „belső átrendezéssel” kívánják előteremteni. Ez ellen határozottan tiltakoznunk kell! A nyugdíjalap megemelkedett a korhatáremeléssel, a TB-já- rulékfizetők körének kibővítésével. Megtervezhető tehát, hogy valamennyi megözvegyült nyugdíjaskorú, elhalt társának 1997. december 31-re valorizált nyugdíja után 20% kiegészítésben részesüljön. Szekeres Istvánná a Nyugdíjasok Pécsi Egyesületének elnöke Derűs percek Ezek a képek cáfolatok. Válaszok arra a véleményre, miszerint a derű, az önfeledt pillanat, életkorhoz kötött. Lehet, hogy az idő múlásával valóban kevesebb jut belőle, s lehet, hogy az ember elfelejti, egykor mi mindenen tudott nevetni. De újabb örömforrások léphetnek az elfeledettek helyébe. Köztük olyanok, amelyeket azoknak nincs módjukban átélni, akik még jóval fiatalabbak. Talán mert kevesebb az élményük, emlékük, talán mert még nem tudják, egyszer mekkora büszkeség lesz mindazt megcsinálni, ami fiatalon oly természetesnek, oly könnyűnek tűnt. Mint egy labdát ütögetve vezetni. És mekkora öröm megnevettetni a társakat. Mondjuk egy történettel, ami egykor megesett. És mit jelent térdre venni az unokát. Mert annak is lehet örülni, hogy ez az érzés megadatott. Fotók: Müller „Fogadj szeretetedbe” MOHÁCS Ma 16 órakor a Kossuth Filmszínház színpadán amatőr előadók rendhagyó bemutatóját rendezik: az Újvárosi Pándy Kálmán Szociális Otthon gondozottal szerepelnek. Régi hagyománya az intézménynek, hogy ünnepek alkalmával műsort adnak. Az otthon lakói hetekig, néha hónapokig készülnek ezekre az eseményekre, és talán el sem hiszi az, aki még nem vett részt náluk egy-egy jeles nap rendezvényén, milyen hihetetlen örömmel mutatják meg tudásukat! A szereplésnek viszont igazi varázsát a színpad adja - s ezt a betegek is jól tudják. Kolutácz Györgyné, az otthon vezetője és valamennyi dolgozó pedig éppen azért, hogy örömet szerezzenek a náluk élőknek, elhatározták, megtalálják a lehetőséget e kívánságuk teljesítésére is. A Bartók Béla Művelődési Központ munkatársai személyében megértő segítőkre találtak, s így jöhetett létre a ma délutáni szereplésük. A műsor természetesen ingyenes, egyetlen céljuk, hogy minél többen legyenek a nézőtéren, akik, ha majd látják az előadást, biztos megértik a szándékot, értékelik a szereplők igyekezetét, s miután kellemes meglepetésben bőven lesz részük, őszinte tapssal jutalmazzák a bemutatókat. Senki ne gondolja, hogy szánalmat keltő, lehangoló élmény a fellépésük. Közöttük is vannak, akik - az átlagos képességű emberhez hasonlóan - egy-egy területen kimagasló teljesítményt nyújtanak. Észre sem fogják venni például az angol keringőt táncolok csoportjában, hogy az egyik fiatalember süketnéma, mert ő kiválóan utánoz, ezért nem kell hallania a zenét. A versmondók között lesz, aki nem tud olvasni, ám a nővértől megtanulta a hosszú verset. És még valami: a szereplők színpadi ruhában lépnek föl! Berta M. Vendégségben Nagyatádon Másokkal is megosztották örömüket a nagyatádi nyugdíjasok, akik abból az alkalomból ünnepeltek, hogy tíz évvel ezelőtt alakult meg a város őszi napfény elnevezésű nyugdíjas klubja. Dél-Dunántúl számos klubját meghívták a találkozóra. így jutottak el a pár nappal ezelőtti eseményre a Pécsi Nyugdíjas Egyesület tagjai is.- A BAT Pécsi Dohánygyár adta nekünk azt a két autóbuszt, amellyel csaknem nyolcvanan utaztunk Nagyatádra - kezdte az ismertetést Lajtai László, az egyesület alelnöke. - A város fiatal polgármestere, Ormai István mondta a meleg hangú köszöntőt, amely egyaránt szólt az ünneplő nagyatádiakhoz és a vendég-nyugdíjasokhoz. Utána ismerkedhettünk meg a klub rendkívül sokrétű tevékenységével, amit szóban Gergő Sán- domé klubvezető vázolt, s amit a népdalkörük, tánckaruk, színjátszóik bemutatója követett. Kiállításon nézhettük meg, milyen igényes, szép darabok kerülnek ki a kézimunkaszakkör tagjainak kezéből. A vendégfellépők közül nekünk a marcali nyugdíjasok temperamentumos cigánytánca tetszett legjobban. Megalapozták az ünnepséget követő zenés-táncos összejövetel hangulatát. Cukorbetegek kapcsolata A szomszédok jelentkeztek. Név szerint Tripolszky Márta, eszéki gyógyszerész, aki személyes indíttatásból karolta fel az eszéki cukorbetegeket. A férje is cukorbeteg volt, meghalt a háború alatt. Tripolszky Márta a saját házában nyitott klubot a diabé- teszesek számára, azzal a céllal, hogy a lehetőségeihez mérten segítsen nekik. Ilyen indíttatásból kereste meg a pécsi Diabétesz Baráti Társaságot is, s meghívta őket egy látogatásra. A pécsiek a napokban jártak náluk.- Rendkívül meglepett bennünket a szívélyes és ünnepélyes fogadtatás - mondta Benczes Dénesné, a pécsi Diabétesz Baráti Társaság vezetője. - A leglényegesebb eseményt - a két klub közötti együttműködési megállapodás aláírását - az Eszéki Polgármesteri Hivatal fogadótermében rendezték. Nagyon gazdag programot állítottak össze nekünk, sok szépet láttunk, de összekapcsoltuk a kellemes kirándulást, ismerkedést hasznos tapasztalatcserével. A velünk tartó szakemberek, köztük orvosok, az eszékiekkel beszélgettek a különböző megelőzési, kezelési lehetőségekről, mi pedig recepteket, kiadványokat adtunk eszéki sorstársainknak. A két város kapcsolatának jegyében született klubmegállapodás legközelebbi fontos eseménye a nyáron lesz. Ekkor viszonozza az eszéki klub a pécsiek látogatását. A tragédiát nem lehet elfelejteni! Alapítvány a második világháborúban elesett katonák emlékére- A második világháborúban elesett hősök emlékére már szinte az ország valamennyi kis településén állítottak emlékművet, ám Pécs elöljáróinak se ideje nem volt eddig számba venni, tulajdonképpen hány embert sirattak, vártak hiába haza a városukban, sem pénzük arra, hogy egy főhajtásra méltó helyen emlékművet építtessenek - mondja Keszthelyi István nyugalmazott postaműszaki főfelügyelő.- Két évvel ezelőtt alapítványt tettem a háborúban elesettek emlékének a tiszteletére felállítandó alkotás megvalósítása érdekében, de 84 évesen talán nem veszik tőlem rossz néven a türelmetlenséget, ha azt mondom, nekem nincs időm újabb két évet várni, hogy a szándékom eredményét lássam. Márpedig nagyon vontatódnak érzem az ügyünket. 1995-től csupán addig jutottunk, hogy fölállt az alapítvány kuratóriuma, néhány napja pedig megkaptuk azokat a csekkeket, amelyeken a közadományokat gyűjthetjük az építéshez.-Lassan mennek a dolgok nagyon. A város vezetői a kulturális bizottságra bízták a célunkkal kapcsolatos teendőket, ők egy alkalommal hívtak meg az ülésükre, de akkor is közölték, olyan sok napirendet kell tárgyalniuk, hogy ránk már nem kerülhet sor. Közben megtudtam, hogy egy héttel korábban az emlékművel kapcsolatban olyan álláspontot alakítottak ki, miszerint a jelenlegi gazdasági körülmények miatt nincs értelme foglalkozni a témával. Áthidaló megoldásnak pedig javaslatként elhangzott, tegyünk egy kiegészítő táblát a mecseki Niké-szobra melletti falra, esetleg a temető katonai sírjai parcellájába.-Tudom én, hogy aki nem élte át azt a poklot a Donnál, akinek fogalma sincs, milyen érzés az éhezéstől, a meleg ruha hiányától elgyötörtén vándorló seregből ezrével kihulló, megfagyott bajtársát temetetlenül idegen földön hagyni, annak nem olyan fontos az az emlékmű, mint nekünk, akik még néhányan élő tanúi vagyunk az embertelen megpróbáltatásoknak. De azt azért tudniuk kell, hogy múlt nélkül nincs jelen, és azt a katasztrófát soha nem szabad elfelejteni!- Ha lenne egy emlékhely, akkor mi, akik 1943 januárjában megjártuk a poklok-poklát, ott is emlékezhetnénk a bajtársainkra. S ha már e kor túlélői sem lesznek, legalább a hely szelleme figyelmeztető lehetne a következő nemzedékeknek.- Nincs pénz - mondják. Kutyafuttatóra van? Egymillióért azt építtet a város! Berta M.
