Új Dunántúli napló, 1997. május (8. évfolyam, 119-147. szám)

1997-05-27 / 143. szám

1997. május 27., kedd Barkácsolás Dunántúli Napló 7 Oldalszerkesztő: B. Murányi László Bgä W: Ötletsarok Átjelölés fémre. Nincs an­nál bosszantóbb, mint amikor a hosszas és gondos mérics- kéléssel a megdolgozandó fémtárgyra vagy anyagra ce­ruzával, golyóstollal felvitt jelölés letörlődik. Fémtárgyra csakis karctűvel, esetleg erő­sebb szeg jól kihegyezett vé­gével karcoljuk adott helyre a szükséges jelölést. Esőcsatorna-tisztítás. Családi vagy hétvégi há­zunk esőcsatornáit ajánlatos rendszeres kitisztítani a belé hulló levektől, ugyanis azok összetapadva elzárják a víz útját, ráadásul idő előtt rozsdássá tehetik, károsít­hatják a fémcsatoma anya­gát. A tisztítást hagyomá­nyosan létráról végezhetjük olyan fogásokkal dolgozva, amennyire a kezünkkel még elérjük az ereszcsatornából kiszedendő anyagokat. Az esőcsatorna vályúinak tisztí­tásához készíthetünk mun­kánkat könnyítő kotrókana­lat kemény, de hőre lágyuló műanyag lapból (az ugyanis nem sérti a vályú belső falán sem a festéket, sem a hor­ganyréteget). A kotrófejet úgy vágjuk ki, hogy félkör­íve a vályú méretéhez iga­zodjon és hagyjunk rá annyi fület az egyenes részén, amivel hosszabb, erősebb lécre csavarozhatjuk a de­rékszögbe hajlított fület. Minél hosszabb (esetleg toldható) a léc, annál köny- nyebb a dolgunk, mert a lét­rát elég egyetlen helyre, a csatorna közepénél felállí­tani és jól megtámasztani. MŰANYAG NYÍLÁSZÁRÓK Már 10.684,-Ft-tól (1x1 m fix üvegezésű) Centro Nyílászárótechnika Pécs, Verseny u. 1/b Tel: 72/224-018, 413-952 Tel./Fax: 72/224-017 Barkácsgépet és tartozékot vásároljon és javíttasson az Elektrió Kft-néi! Pécs, Szabadság u. 28. Tel.: 72/336-685 A háztartási varrógép nem bírja az ipari igénybevételt Szakszerű használat és gondozás Kenésre csak a speciálisan erre a célra szolgáló varrógépolajat használjuk fotó: Müller A háztartási munkákra vásárolt varrógép nem alkalmas be­dolgozói és hasonló profi munkákra. A családi varrógép meg­hálálja a rendszeres karbantartást és ápolást. Érdemes időt szakítani a hasz­nálati utasítás alapos áttanul­mányozására, mielőtt munkára fognánk varrógépünket. Ke­nésre csak a speciálisan erre a célra szolgáló varrógépolajat használjuk, de abból is csak egy-két cseppet, mert a túlola- jozás is árt. A háztartási varrógép nem szereti a gőzös, párás, nyirkos, poros, szöszös helyet, kényes az alsó és felső szál feszessé­gére, a varrandó anyaghoz illő tűre és cérnára. A varrandó anyagot soha se feszítsük, de túl lazára se hagyjuk. A rendszeres tisztítás, olajo­zás, a természetes alapanyagú (tehát nem műszálas) cérnák használata megnöveli az ilyen gépek élettartamát és megbíz­hatóságát. Fontos, hogy a talp és az anyagtovábbító között még a leállított gépnél is hagy­junk anyagot. Varrás közben ne orsózzunk, tehát csak varrjunk vagy orsóz­zunk, de egy időben csakis egyetlen műveletet végezzük. Ha a meghajtó motor nem avagy csak csikorogva indul, ne erőltessük. Ellenőrizzük, hogy az elektromos becsatlakoztatá- sokat ütközésig nyomtuk-e, mert a nem megfelelő érintke­zés sok bosszúságot okozhat. Ha szerintünk minden csatla­kozás tökéletesen érintkezik, mégsem indul, avagy csikorog a gépet meghajtó motor, nézzük meg, hogy a meghajtó szíj nem csúszik-e. Ha az nem túl feszes és nem is lötyög, a gépünk még sem dolgozik, forduljunk szak­emberhez. A pedálos, azaz láb­hajtású varrógépünk túl feszes, netán túl bő bőrszíja is előidéz­het hasonló tüneteket. A göm­bölyű átmérőjű szíjat némi gyakorlattal magunk is megrö­vidíthetjük, esetleg meghosz- szabbíthatjuk, hogy kellőkép­pen átadja a meghajtott pedál erejét a gépnek. A leggyakrabban az okozhat gépleállást, ha a varrópálya és a hajó közé cérna- vagy anyag­maradék kerül. Ilyenkor tisztít­suk ki a hajópályát finom ecset­tel, amennyire csak tudjuk. Milyen barkácsgépet vegyünk? (7.) Hálózatról működő sarokcsiszolók A hálózati sarokcsiszoló gép hasznos segítőnk lehet a kü­lönféle fémek, műanyagok, egyéb anyagok vágására, il­letve a megfelelő csiszolóko­ronggal azok durva és finom csiszolására, tisztítására. Mire és miként használhatjuk a sarokcsiszolót? A szorosan tar­tott gép vágási munkálatoknál megközelítően 30-40 fokos, csi­szolásnál 20-30 fokos szöget zárjon be a munkadarabbal, de sose gyakoroljunk a gépre nagy nyomást. Mielőtt a munkada­rabra vezetjük a forgó-, vágó­vagy csiszolókorongot, várjuk meg, amíg a gép eléri a maximá­lis fordulatszámot. Tilos földelni a kettős szige­telésű, rádió és tv zavarszűrés­sel ellátott sarokcsiszolókat. Az ilyen gépek igen veszélyesek lehetnek, ha nem tartjuk be a kezelési útmutató előírásait, és nem a géphez való eredeti tar­tozékokkal, és az előírt átmé­rőjű vágó- vagy csiszolóko­ronggal használjuk. Az ilyen gép speciális és megfelelő át­mérőjű szerszámmal fa csiszo­lására is alkalmas, de fűrésztár­csával tilos használni. Ne emeljük a gépet az elekt­romos kábelnél fogva, vagy a kapcsolón tartott ujjal. Ne használjuk könnyen gyúló vagy robbanásveszélyes anyagok közelében, de akkor sem, ha a készülék nedves lett. A munka­darabot mindig kellő bizton­sággal rögzítsük, és ne használ­juk laza hajjal, kibontott ruhá­zattal, védőszemüveg nélkül. A munkadarabból kivágandó csa­var, szög, egyéb a vágásnál ki­repülhet, tehát balesetveszélyes lehet. A vágó- vagy csiszoló­tárcsától mindig tartsuk távol az elektromos kábelt. Ne hasz­náljunk elkopott vagy deformá­lódott vágó- vagy csiszolóko­rongot. A gépet kikapcsolását követően sose fékezzük, állít­suk meg kézzel. Használatakor ajánlatos gumitalpú cipőt vi­selni. A sarokcsiszolót sose használjuk becsavart oldalfo­gantyú és felszerelt védőpajzs nélkül. Azt talán már mondani sem kell, hogy a sarokcsiszoló gépet sem szabad túlerőltetni, ko­rongcserénél stb. ki kell kap­csolni és a vezeték dugóját is ki kell húzni a konnektorból. A gép szellőzőnyílásait mindig tartsuk tisztán. Szögek, csavarok tárolása Megbosszulja magát, ha öm­lesztve tároljuk a különféle csavarokat, szögeket. Ezeknél az a legfontosabb és kevésbé időt rabló művelet, ha az épp szükséges csavarért, szögért tudjuk, hová kell nyúlnunk. Ne sajnáljuk az időt kincse­ink szétválogatására. Tárolá­sukra kimosott tejfölös, jog- hurtos poharak, különféle szé­lesebb szájú üvegek is megte­szik, azoknak meg készíthe­tünk tartó ládikát, amiben nem dőlhetnek fel, netán pe­remes polcot, amiről nem tudnak leesni. (Mert akkor kezdhetjük elölről a rendkívül sziszifuszi szortírozást). A szögeket lehetőleg hosz- szúságuk szerint gyűjtsük. Ha kisebb a tároló helyünk, az is könnyebbséget jelent, ha a méretükben legfeljebb egy­két centiméteres eltérésűeket tároljuk egy helyen. (így még mindig könnyebb kiválaszta­nunk az épp szükségest, mint egy nagy kupacból.) A különféle fém-, fa- és lemezcsavarok, sima- és ru­gós alátétek, valamint csavar­anyák méret és fajta szerinti szétválogatása és külön-külön tárolása még több későbbi bosszúságtól kímél meg min­ket, ha van rá időnk. Az is megoldás, hogy a csavar­szárra felfűzzük a hozzá való különböző alátéteket és azokra hajtjuk rá az anyát, anyákat. így legalább együtt van minden, ha épp arra a mé­retre van szükségünk. De a közel azonos méretűeket is tá­rolhatjuk együtt. Ismerjük meg a szögeket Melyik szegre mi a jellemző? Huzalszeg: különféle mé­retű (hosszúságú és átmé­rőjű), laposfejű szeg. A ke­rékgyártó, azaz bognárszeg ismertetője a hengeres alakú fej. A kék színű kárpitos (kar­tács) szeg rövidszárú és la­posfejű. A kárpitos díszszeg rövidszárú és nagy, félgömbö­lyű fejű. A zárszeg: rövid és tömzsi szárú, kis félgömbölyű fejjel. A sarokpántszeg köze­pes hosszú szárú és lapos fejű, a nyakánál recézett. Az U-kapocs egyenlő szárú ív­ben hajlított, a végein élesre vágott. A kampósszeg feje a szárból ferdén visszahajlik. A képhorog szeg négyszögletes szárú, a feje derékszögű és egyenes lapú. A stukatúr szeg hosszú és vékonyszárú, nagy lapos fejjel. A kézi, tex szeg rövid, lapos fejű és hosszában bordázott. Az üveges szeg há­romszögalakú felső éle köze­pén behajlított félkörívvel. Kéznél - Eszközeink legyenek mindig rendezettek, a polcon könnyen elérhetőek fotó: müller andrea Ha nincs kéznél satu Ugyancsak dühítő, ha vékony acél, réz vagy alumínium le­mezcsíkot, netán szöget, bármit kellene hajlítanunk, és nincs sa­tunk. Ilyenkor franciakulcsot, jó erősen megszorított kombi­nált vagy laposfogót, akár asz­talos pillanatszorítót is hasz­nálhatunk rögzítőeszközként. A meghajlítandó lemezdara­bot helyezzük két egyenes szélű fadarab közé úgy, hogy a hajlítás vonala a fadarabok (lé­cek stb.) egyenes széléhez ke­rüljön és a fadarabok közé tett lemezt fogjuk be jó erősen pil- lanatszorítóba (képünkön). A kinyúló lemezszélt egyenes élű erősebb léccel erősen nyomjuk le vagy kalapáccsal, azt egyen­letesen ütögetve hajlítsuk meg. A hőre lágyuló műanyag le­mezt ugyanígy hajlíthatjuk két fadarab és pillanatszorító közé fogva, de a hajlítást megelő­zően hajszárítóval melegítsük, azaz lágyítsuk meg a műanyag lapot. A gyorsrögzítő popszegecsek Az egyik legstabilabb anyag­kötési mód a szegecselés pop­szegecs fogóval és a hozzá való különféle szegeccsel (ké­pünkön). A nyitott szegecsek vékonyabb anyagokhoz, (fácánt le­mezekhez), a lezárt végűek lég- vagy vízmentesen záró részek egymáshoz erősítéséhez, a hornyoltak a puha, mor­zsolódó anyagok (fa) stabil összekötéséhez használhatók. A szegecs lehet félgömb- vagy süllyesztett fejű, rövid vagy hosszú törésű rögzítő szárú, szegecsbe ágyazott vagy ki­pattanó fejű alumínium, vö­rösréz, lágyacél vagy nikkel­réz ötvözet. A kötések szilárd­sága függ a szegecs anyagától, annak minőségétől, vastagsá­gától és a szegecs típusától. Az összeerősítendő anya­gokat egymásra szorítva fúr­juk át a szegecs testvastagsá­gának megfelelő (legfeljebb 1- 2 tizedmilli- méterrel na­gyobb átmérőjű) csigafúróval. A megfelelő hosz- szúságú és ki­képzésű szegecs rögzítőszárát az annak megfelelő fogófuratba míg a szegecset a ki­fúrt lyukba dug­juk, a fogó szá­rait összenyom­juk, és a fejet erősen a lyukhoz szorítjuk. Ál­talában a harmadik húzásra el­törik a szár és kész a biztos, teherbíró kötésünk. Az univerzális franciakulcs Az állítható csavarkulcs, a ná­lunk közismert nevén francia­kulcs még hasznosabb kézi- szerszámmá varázsolható, ha a szembenéző szorító pofáiba 120 fokos szögben éket (szak­nyelven az ilyen mélyedéseket prizmának nevezik) reszelünk. Az így „fogóssá” tett fran­ciakulccsal hengeres vagy cso­darabokat is kellő biztonsággal befoghatunk úgy, hogy azok nem fordulnak el. Az igen kemény anyagú po­fákba ajánlatos reszelés helyett sarkos köszörűvel bevájnunk a süllyesztékeket. Ügyeljünk arra, hogy a pofák mélységi vastagságának egyharmadánál mélyebbre ne kerüljön a bevá­gás belső hegye, mert ha az mé­lyebbre kerül, adott .esetben akár még a pofa is eltörhet. t

Next

/
Thumbnails
Contents