Új Dunántúli napló, 1997. május (8. évfolyam, 119-147. szám)

1997-05-26 / 142. szám

10 Dlmántúli Napló Háttér - Riport 1997. május 26., hétfő A turisták különösen kedvelik a belváros mediterrán hangulatát és a történelmi műemlékeket fotó: laufer László Vendégvárás egy kultúrvárosban Úriember Van olyan ország, ahol az ide­genre nincs is kifejezés. Csak a vendég szót ismerik, s minden máshonnan érkező barát, aki­nek a kényelméért a sajátját is feláldozza a házigazda. Az utcákon zsongás. Május­ban már útnak erednek a magyar iskolások és a külföldi nyugdíja­sok. Pécs az egyik legkedvesebb magyarországi célpont, mert ahogyan mondják, a város han­gulatos és a klíma szeh'd. „Kul- túrváros”, emlegetik. Derékig Balkán? Az egyszemélyes kis bolt vezetője a Ferencesek utcában elmondta, hogy ő már elparan­csolta a környékéről a túlságo­san erőszakosan kéregető kol­dusokat. A Király utcában, a Citrom utcában, a nagyáruhá­zak környékén azonban mindig üldögél egy-egy kolduló, sőt az sem ritka, hogy a járókelők nyomában maradva ostromol­ják őket az adományért. Balkán vagy nem, nem lehet úgy tenni, mintha koldusok nem létezné­nek. Az egyik üzletben elmond­ták, nem is ez a baj. Inkább va­lahogy úgy kellene, ahogyan például Barcelonában, ahol a Ramblas elég hosszú és széles arra, hogy mindenki ráférjen. Persze ott még az is csinál va­lamit, aki kéregét, képeslapot árul, apróságokat, zenél vagy éppen pantomimez. Bartáné Szilágyi Zsuzsanna közel 9 éve foglalkozik idegen- vezetéssel, s a Nagy Lajos Gimnáziumban tanítja is, fakul­tációban. ’ Tapasztalatairól szólva elmondta:- Egy városnézés során eze­ket a helyeket nem érintjük. A Széchenyi tér, a Káptalan utca, a Székesegyház, a Barbakánfér a programba, esetleg a Kórház téri dzsámi, bár a nyitvatartása nagyon alkalmatlan. A Barba- kán a belvárosban az egyetlen magas pont, ezért is megyünk oda. A lépcsősort viszont már ideje lenne rendbe tenni, van, ahol már életveszélyes. A turisták imádják, hogy Pécs egyre inkább mediterrán hangulatú várossá válik, este is zajlik az élet. Magyar viszony­latban kevés ilyen van, s az idegenvezető szerint ezt a kü­lönleges vonzerőt még jobban ki lehetne használni. Kíváncsi voltam rá, hogy aki vonattal vagy busszal érkezik a városba, kap-e legalább mini­mális tájékoztatást arról, hol ta­lálja a főbb látnivalókat. A vas­útállomáson két várostérkép is van, igaz, hogy az egyiken szorgos kezek új városrészeket jegyeztek be „Görény” és „Anyád/Szinya” név alatt. Az újságosoknál térkép is kapható, és egy füzet a legfontosabb lát­nivalókról, magyar, német és angol nyelven. A képeslapkíná­lat közepes, viszont van. A buszpályaudvaron is rábukkan­hatunk az információs táblára, és ezt legalább nem ragasztot­ták tele plakátokkal, mint a Kossuth térit. Szemmagasságban Európa A Jókai tér egyik sarkában fiatal nő üldögél. Kezében váz­latfüzet, kréta. Kapukat, épület­részleteket rajzol. Laurie Her­man Hollandiából érkezett. Először jár itt, de azt mondja, a város lenyűgöző. „Egészen Eu­rópa”, ismételi, és körbemutat.- Egyre több visszatérő ven­dégünk van - emelte ki Feny­vesi Béla, a Pécsi Kulturális Központ Információs Irodájá­nak vezetője (képünkön). - Ózdtól Szombathelyig telefo­nálnak, érdeklődnek, kérdezik. hová érdemes elmenni a város­ban, milyen kulturális progra­mokat tudunk ajánlani. Van, akit például csak a zenei ese­mények érdekelnek, de volt, aki a nyári szín­házat kereste, azt hitte, még működik. A város­háza oldalá­ban meghú­zódó iroda központi he­lyen van, és szombaton is nyitva áll. Térké­pet, útikönyvet is tartanak, és kapható minden Pécsről készült könyv, CD. Már a vasúton utazó is tudhat róluk, de ajánla­taik az Interneten is hozzáférhe­tők. Odafönt a történelem Az ember lakóhelyéről szé­peket csak egy idegen tud mondani. Figyeljük meg ma­gunkat, ha külföldön járunk, vagy máshol Magyarországon, rendre fölfelé is nézünk. Itthon az ember a földön jár, a dolga után rohan, lefelé figyel, siet. Pedig ha fölpillantunk olykor egy-egy épületünkre, ott a tör­ténelem. Az idegenvezető mesélte, hogy a vidéki gyerekeket az amerikai stílusú gyorsbüfék te­rítik le. A kultúra iránt érdeklő­dők az összevont napijegyet hi­ányolják a múzeumokban. A boltos elmondta, hogy egyre több az együtt kiránduló, Pécsre látogató család, persze nem tudni, hogy azért-e, mert már erre is jut, vagy azért, mert már csak erre, külföldre, vagy a Balatonra nem. Ők olcsó szál­lást, éttermet keresnek. De van, aki konferenciát akar itt ren­dezni, és nemcsak a város, de a megye is érdekli. A Széchenyi téren található a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ Tour- inform irodája. Szombaton és vasárnap is váiják az érdeklő­dőket. Talán ez a hely is segít­het abban, hogy a hétvégén a turista ne legyen olyan, mint egy apátlan-anyátlan árva. A központ vezetője, Bokor Béla (képünkön) szerint itt kulturális és idegenforgalmi tájékoztatást is tudnak adni, kapható busz­jegy, képeslap, váltanak pénzt, adnak prospektusokat. De ha valaki éppen azt akarja tudni, hol van a patika, vagy mit tegyen, ha ellopták a ko­csiját, abban is segítenek.-A legna­gyobb igény a kis ismertetőfüzetekre van - mondta el Bokor Béla. - Nem­csak az ideérkezők keresik, ha­nem azok is, akik Pécsről utaz­nak külföldre, és vinnék a hí­rünket. fia. irodában a megye egész éves kulturális programterve hozzáférhető. Hamarosan új vá­rostérkép is lesz, és tervezik, hogy olyan gasztronómiai ka­lauz is készül, melyben a cím mellett az egyes éttermek sajá­tos ízei, különlegességei is sze­repelni fognak. A városlakó persze szigo­rúbban ítéli meg lakóhelyét, mint egy látogató, akinek min­den tetszik, mert minden más, minden új. Azért azt mindenki­nek javasolhatom, hogy egy­szer egy hétvégén induljon út­nak úgy, mintha maga is vándor lenne. És amikor csak teheti, pillantson fel a szemmagasság fölé. Hodnik I. Gy. ... És akkor bekerítettük a disznóólát, ahol az úriember rejtőzködött - meséli az in­tézkedő rendőr a Tv-riporter- nek. Felszólítottuk, adja meg magát. Erre kijött két ártány, de célzott lövéseinkre vissza­vonultak. Aztán kijött ez az úriember... Az „úriember” egy partvisfrizurás, alulöltö­zött (felül nem) személy be­lemosolyog a kamerába, hogy kivillan az összes foga (mind a kettő) és elmondja, hogy öt postát rabolt ki. További történetek. Ez az úriember kiugrott a szenes­pince ablakán (a járdára), majd felpattant a Göncölsze- kérre. Célzott lövéssel kilőt­tük a hátsó kerekét, mire megadta magát. Akiről szó van 142 centiméter alacsony, majomszabású ember, enyhén makog, amit meg lehet érteni (ha magyarul szól, azt nem). Valószínű nyitópár lesz az úriemberek Operabálján. Mo­solyogva meséli, hogy Corin­far és Algopyrin hatására (plusz 1 liter rum) megtetszett neki a 107 éves Ilka néni, aki­nek megkérte a kezét. Mivel Ilka néni nem adta, hát le­vágta (a másikat is). Ezután kifosztotta. Többek között el­vitte az idős hölgy nyugdíjból megspórolt négy forint hetven fillér megtakarított pénzét is. Jószerével még őrzi a nyom­dagépek melegét a JPTÉ Ál­lam- és Jogtudományi Kara Bűnügyi Tudományok Tan­széke professzora és adjunk­tusa - dr. Tremmel Flórián, illetve dr. Fenyvesi Csaba - legújabb munkája, a Krimina­lisztika címet viselő jegyzet. Lényegében folytatása a pro­fesszor egy évvel ezelőtt kia­dott Büntető eljárásjog tan­könyvének, s előzménye a már készülő kriminalisztikai atlasznak. Utóbbi Magyaror­szágon újdonság. A Kriminalisztika nem csak a joghallgatóknak, de a bűnüldözés gyakorlati szak­embereinek is készült, amennyiben jelentős részében a krimináltechnikai ismerete­ket tartalmazza. Ilyen egye­temi jegyzet egyébként ezt megelőzőn utoljára 1965-ben jelent meg. Egyébként a hazai jogi A következő alany egy összekaszabolt, kegyetlen arcú férfi. - Ez az úriember bérgyilkos - mondja a nyo­mozó. De a többit már a bű­nöző meséli. Megtudhattuk, hogy fix árai vannak, de lehet alkudni. Kéz, orr, fül levágás darab szerint megy, áfa nél­kül. Több személy esetében 20% kedvezmény. Továbbiakban a követke­zők mosolyogtak bele a ka- ' merába: egy megnyerő mo­dorú valaki, aki 7 bikát és egy egész disznókondát vitt el fi­zetség nélkül. Egy ezermes­ter, akinek szatyrából minden autóhoz való ajtózámyitó szerszámok voltak (még Za- porozsechez is!). Aztán jöttek a robbantok, késelők, drogo­sok, pénzhamisítók, szőkítők, bamítók, mind, mind úriem­berek. De valahogy egyik sem hasonlít Jávor Pálra sem kül­lemben, sem stílusban. Ezek lennének a jövő úriemberei? Szegény hazám! Ázt mondja nekem Lajos barátom, aki paradicsomos káposztás skutellákat tologat kétkerekű kiskocsin: nem úri­emberek ezek, hanem címeres gazemberek! Jaj Lajoskám, ilyet nem szabad mondani manapság. Én nem is mondok. Juszt sem! egyetemi oktatásban egyedül a pécsi karon folyik kötelező tantárgyként a kriminalisztika oktatása. A hallgatókra voltak tekintettel a szerzők, amikor a munka készítésekor szem­pontnak tartották, hogy elér­hető árú tananyagot adjanak diákjaik kezébe. A kriminalisztikai atlasz anyagának gyűjtése már fo­lyamatban van. A tanszék két oktatója valamennyi, a bűnül­dözésben feladatot ellátó szervezetet - a megyei rend­őrfőkapitányságoktól a Bűn­ügyi Szakértői és Kutatóinté­zetig - megkért a közremű­ködésre, a szükséges adatok, dokumentumok elküldésére. A készülő jegyzet képek, áb­rák, azokhoz tartozó rövid magyarázatok segítségével mutatja majd be az eredmé­nyes kriminalisztikai tevé­kenységhez szükséges gya­korlati ismereteket. M. A. Ujjnyomok a katedrán Adományok viharkárosultaknak A csütörtöki jégverés és szélvi­har nyomán a legnagyobb ká­rokat elszenvedett Told lakói­nak megsegítésére az egész or­szágból érkeznek az adomá­nyok. Darai Kálmán polgár- mester elmondta: magánszemé­lyek, önkormányzatok, cégek, intézmények, civil szervezetek vannak az adományozók kö­zött. Számlájukra eddig 1,4 millió forint érkezett. A Vörös- kereszt és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ruhákkal se­gíti a hajléktalanná vált embe­reket, de vasárnap megérkeztek az első bútoradományok is. Mindent megtesznek annak ér­dekében, hogy a kultúrházban rekedt családokat - köztük mintegy harminc gyereket - mielőbb megfelelő körülmé­nyek közé helyezzék. B al füle cimpáján egy ki­csi és egy nagyobb ka­rika fityeg, kopaszra nyírt fején kendő. Hirtelen meg se ismerem. A fehér por a két szemöldöke között felkiál­tójelként fölfutó, éles ráncba is beült. Még a homloka is ki van fugázva. A szögletes kecske- szakáll körül serked a borosta, és az életkedve is a régi. Beülhetnénk Torbó Gyulá­val a pécsi, Király utcai John Bull söröző elegáns székeibe is, ahol a napokban talált Zsol- nay-Cupidó díszeleg. Az an­gyalszobrocska könyökét, se­beit jórészt ő gyógyította be az Illa Gyula és Fiai Kőfaragó Bt. műhelyében mestere segítsé­gével. De a májusi kánikula és a leszálló est egy olcsó sörrel csalogató komlói műintéz­ménybe vert be bennünket múltidézőre. Kérgesen fénylő ujjbegyeit mutatja - másfél hónapja szok­tatja mázsás kőtáblák peremé­hez. Azt magyarázza, hogy végre úgy érzi, nem teltek ha­szontalanul az évek. Az a har­minckét év nem „elszelelt” - ahogy József Attila mondaná. Hogy tanárainak Szegeden a Tömörkény Művészeti Gim­náziumban milyen igazuk volt, amikor leteremtették ezért vagy azért. Hogy azok még a türelmetlenség évei voltak. Még farönkötr agyagot cipelt a kollégiumba, hogy rövidesen ki is tessékeljék onnan. Hogy ugyan a festőművész édesapa 1975-ben disszidált, majd rö­videsen meghalt az édesanyja is, de azért nevelőapjától, Csete Ferenctől, a Hódmező­vásárhelyen dolgozó építész­mérnöktől is milyen sokat ta­nult! De még vele is képes volt hülye módon összeveszni, amikor az csak leteremtette, amikor részegen kiabált a há­zában. Akkor dobta a vállára a háti­zsákját és jött el stoppal Kom­lóra, a nagyanyjához. A türelmetlenség évei múl­tak el? És azóta, amióta a kö­vekkel küszködik és nem a XII. Kongresszussal, amit té­telként húzott az érettségin? Vagy amióta kénytelen volt felhagyni a tervével, hogy Pá­rizsban az apját meglátogatja? És túltette már magát azon is, hogy a képzőművészeti főisko­láról elutasították, tán egy ké­sei balhé vagy más miatt? És a négy gyerek? A sör ágaskodó habja kicsit megbillen, majd elmajszolódik a bajszán. „Sofőrködtem, mert azt hit­tem, képes leszek eltartani a családom. Hogy sofőrködés, szakkör együtt is menni fog. Próbáltam el is felejteni, hogy épületszobrász vagy grafikus szeretnék lenni. A vállalatnál is járt a szám - én nehezen tu­dom elfojtani a véleményem. Most egy hét alatt keresek annyit, amennyit ott egy hónap alatt. Amihez persze néha 14- 16 órát kell dolgozni, és mind­egy hogy szombat vagy vasár­nap van. Az áprilisi kiállítá­somra még úgy készültem, hogy napokig éheztem. Tudod, hogy egy képemet ellopták? És persze mit látok a 14 éves lá­nyom iskolájában? Legköny- nyebben melyik órát veszik el? A rajzórát! Pedig ez arra sar­kallhatná az embereket, hogy ne csak az anyagi világban él­jenek. De miért nem a meste­remről készítesz portrét? Ren­geteget tanultam tőle, persze az ő tudásához képest ez még nagyon-nagyon kevés. Bóka Róbert Sörhabos Cupido 4 ft 1 »

Next

/
Thumbnails
Contents