Új Dunántúli napló, 1997. május (8. évfolyam, 119-147. szám)

1997-05-24 / 140. szám

1997. május 24., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 9 Örkény István Budapesti litánia Te ringasd kék bölcsődben, nyári éj! S Csepeltől Óbudáig minden lámpa Egy csillagodnak legyen földi párja. Hadd járja által bűvös áramod. Hisz csupa seb volt - tedd, hogy legyen ép! A falak rését könnyű kóbor párák Takarják be s a hidak tört bokáját A Duna nyalogassa hűvösen. Te piros pitymallat, te költsed őt! Úgy áradj szét az utcarengetegben Mint forró tyúkleves a betegekben - A szinehagyott arcon légy a pír. S te szúrószemű, nyári, nyári dél, Te silbakolj az építőállványok Fölött s vigyázz, hogy tégláit ne álmok S ne árnyak kössék, hanem vakolat, Hogy ami épül, legyen mint a kő Oly ronthatatlan s még a lucskos ősz se Lazítsa meg, s a tömör tél vésője Csorbán s görbén pattanjon róla le .. . S most jövel, döngicsélő délután! Engedd, hogy zúgó kaptárodból sárga Rajokban szálljon széjjel az országba Egy szorgalmas, szerelmes nemzedék ­S ügyelj Te est, Te bodzaillatú, hogy két fiú szülessék minden lányra, S akinek ház jutott, hadd legyen párja, kit továbbringat majd a nyári éj! Krasznogorszki fogolytábor, 1946. Örkény István kiadatlan versét a Jelenkor májusi száma közli. Pécsi alkotó Reimsben Szakácsné Kozári Piroska a franciaországi Reimsben, a PHARE művelődési központ­jában állította ki nemrég ké­peit. Korábban közreműkö­dött Old község református templomfreskóinak feltárásá­ban és helyreállításában. A munkát franciaországi és svájci szakemberek végezték. Általuk nyert először meghí­vást az elzászi Drulingenbe. 1994. évi kiállítására Pécs al­polgármestere, dr. Révész Mária is ellátogatott. Martyn Ferenc, Gebauer Emő, Erdősi András egykori tanítványa Egerben végezte tanulmányait. Évtizedeken át dolgozott rajzpedagógusként. Most 35 művel, allegorikus képekkel, tájképekkel, port­rékkal szerepelt a francia kö­zönség előtt. Nagy érdeklő­dést keltettek magyar törté­nelmi tárgyú alkotásai. G. O. Futó László kedvelt alkotásai között fotó: laufer László Három dimenzió, ecsettel Néhány éve Magyarországon is láthatók már olyan mozi­előadások, melyeken egy pi­ros-zöld üvegű szemüveg se­gítségével térhatású képek futnak a nézők szeme előtt, akik három dimenzióban ér­zékelik a történéseket. Az úgynevezett anaglyph (domborműszerűség, térha­tás) módszer festészetben való alkalmazása a hetvenes években kezdődött. A Svájc­ból hazatelepült Futó László, aki nemrégiben nyitotta meg magánképtárát szülővárosá­ban, Pécsett, első magyar képviselője ennek a stílusnak, de egyik első kidolgozója is. Több mint húsz éve foglalko­zik az anaglyphen festészet tökéletesítésével, mely a mű­vészi készségen túl, technikai ismereteket és kísérletező haj­lamot követel meg művelőjé­től. Próbálkozásainak kö­szönhetően az alkotónak már nemcsak a három, de a négy és öt dimenziós hatást is sike­rült megvalósítania képein. Jóllehet a rajongók a térbe­liséget tartják ezen művészet legnagyobb vonzerejének, Futó László véleménye sze­rint ha csupán a színes szem­üvegen keresztül lennének él­vezhetők a művek, már nem beszélhetnénk festészetről. Épp ezért az a célja, hogy az adott kép a nézőnek az eszköz nélkül, két dimenziós műként is elnyerje tetszését. Az ér­deklődőket a művész minden pénteken 18 és 20 óra között várja Lotz Károly utca 13. szám alatti galériájában. V. G. Torkolattűz az Angyalvárban Évad végi bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban Azt hiszem, ez a szerencsénk - mármint a közönségnek -, hogy Blázy Lajos valós érzéki öröm­ként éli meg a zenét. Ha nem lezserkedi el feladatát - mert erre is akadt már példa -, kivé­teles élvezetben tudja részesí­teni vezényletével a kevésbé vájtfülűeket is. Ezt történt Puccini: Tosca című mazo-szadista operájának ezért még kérkedik is vele. Massányi Viktor a tőle meg­szokott magas színvonalú éne­kesi teljesítményt nyújtotta a bukott római köztársaság kon­zuljának, Cesare Angelottinak rövid szerepében. A rendszeres operalátogatók megértik, hogy kiemelem Győrfi Istvánt. Élcelődtem a terhére korábban sokat. Most a festő, Cavadarossi szerepében eddigi önmagát többszörösen felülmúlva énekelt. Színpadi mozgása is természetes lett. Miközben fejet hajtok az em­beri akarat teljesítménye előtt, még valamit megemlítenék, amiről nem szoktunk beszélni. Azt hiszem, a két zenei korre­petitor, Horváth Judit és Varga Márta is igen eredményes munkát végzett, s ez nemcsak Győrfi teljesítményén mérhető le. Annyi jót mondtam már a zenei összetevőről, hogy bi­zony, nehéz megmagyarázni, a bemutató közönsége miért csak egyetlen alkalommal tüntetett ki nyíltszíni tapssal áriát. Tosca imáját végre megtapsoltuk, de még a Levél-ária után sem ve­rődött össze tenyér, holott ezt szerényebb színvonal esetén is megszoktuk. Sir Georg Soltival Kodály Psalmus Hungaricusát és Bar­tók Cantata profanáját adták elő három este. A hangverseny után a Ma­estro úgy döntött, ezekből a da­rabokból felvételt készít velük. Nyáron Budapesten a Feszti­válzenekarral veszik lemezre a műveket. De nemcsak CD szü­Balikó Tamás rendező talán túlságosan is vigyázott, hogy e hősi opera hatásvadász részeit visszafogott játékkal ellensú­lyozza. Engem zavart, hogy Kuncz László Sekrestyése nem biceg: ez benne van a zenében. Bizonyára emlékezetesebbé tette volna Kuncz teljesítmé­nyét. Amikor olyan látvány­elemeket használ a rendező, mint a vérpatron, vagy az an­gyalvári sortűznél az erős tor­kolattűz, talán az áriákat követő taps kiprovokálásától sem kel­lett volna tartani. A legszebb rendezői megoldást egyébként akkor láttuk, amikor Tosca „fölravatalozza” a leszúrt rend­őrfőnököt. Sajnos, nem láthattam Bellái Eszter Toscáját. Somogyi Eszter bírja erővel és hanggal, stabil része a produkciónak, mint Ha- ramza László is (Spoletta). A jelmeztervező Tresz Zsu­zsa ezúttal csak jó volt, Hores- nyi Balázs díszlete gyönyörű, ám bosszantó dolog, ha egy forgószínpaddal bíró színház­ban 40 percig tart a színváltás. Megérné a szünetben egy opera-buffát előadni a közön­ség vigasztalására, a büfében. BUkkösdi László letik a közös munkából, hanem hangverseny is. A következő tavaszi fesztiválon a Budapest Kongresszusi Központban ad­ják elő ezeket a műveket. A hangverseny címe Solti és mes­terei, hiszen a karmestert annak idején Kodály, Bartók is taní­totta a főiskolán, akárcsak Weiner Leó. Hírcsatorna Siker a Liteában. Május 21-én a Pannónia Könyvek Budapesten, a Litea Könyv­szalonban Páva István a tri­anoni hadbalépéssel és a második világháborúban be­töltött szerepünkkel foglal­kozó könyveit mutatta be. Szakiskolások tárlata. A Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ nagytermében május 30-án 17 órakor kézműves kiállí­tás nyílik, ahol az intézmény szakiskolájának első és má­sodéves tanítványai vala­mint az ott tanító mesterek állítják ki munkáikat. In Memóriára Pákolitz. Az egy éve elhunyt Pákolitz István emlékére június 1-jén 11 órakor Pécsett, a Csont- váry Múzeumban a Pécsi Madrigálkórus zenei mati­nét tart, amelyen a költő versei és az alkotót felidéző művek hangzanak el. Köz­reműködik N. Rozgonyi Klára (hegedű), Nagy And­rás (gordonka) és Jandó Jenő zongoraművész. Záróelőadás. A Pécsi Nemzeti Színházban június 1-jén 11 órakor lesz a Mű­vészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozata végzős növendékeinek zá­róelőadása. Évfolyamvezető balettmester Rónay Márta, próbavezető Uhrik Dóra. Baranya „finnül”. A Pé­csi Magyar-Finn Társaság május 28-án 17 óra 30-kor a Nevelők Házában dr. Szász Levente könyvtáros mun­kásságára emlékezik, majd az itt élő finnek, SFOR-ka- tonák számára Baranyát bemutató klubestet rendez­nek. Kamesterknrzus. Május 26-tól 29-ig mesterkurzust rendez a Pécsi Szimfonikus Zenekar a weimari Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főis­kola növendékeinek részvé­telével. A mesterkurzust a Bécsi Zeneakadémia pro­fesszora, Günther Kahlert és a weimari főiskolán tanító Nicolas Pasquet, a pécsiek vendégkamagya vezeti. A zárókoncert 29-én 19 óra 30-kor lesz. Diplomahangversenyek. A Művészetek Háza Fülep Lajos termében június 2-án és 6-án 18 órakor, június 7- én majd 9-én és 30-án egy­aránt 16 órakor kerül sor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi Tagozata végzős növendékeinek dip­lomahangversenyére. Scarpia szerepében Egri Sándort láthatja a pécsi közönség fotó: Müller andrea május 16-i bemutatóján is a Pé­csi Nemzeti Színházban. A ze­nekar teljes értékű társa volt a karmesternek. Én különösen a fafűvósok plasztikus finomsá­gait élveztem, de ezt talán be sem kellene vallanom, hisz a többi hangszercsoport sem volt gyengébb. így aztán Puccini öt­letgazdag, az érzelmi szélsősé­geket is hitelesen megjelenítő, szinte cizelláltan hangszerelt muzsikája lenyűgözően hatott. A Witterle Gábor igazgatta kó­rus hangzása méltó társa volt a zenekarnak. Tanúi lehettünk néhány kimagasló énekesi tel­jesítménynek is. Mindenekelőtt Egri Sándor Scarpiaját kell kiemelni. Ez az ő napja volt. Nem csak a vele­jéig gonosz rendőrfőnököt és kéjsóvár bárót tudta érzékel­tetni, de azt az embert is, aki él­vezi saját kegyetlenségét, épp Sir Georg Solti és mesterei Az utóbbi időben egyre népsze­rűbb külföldön is a Magyar Rá­dió és Televízió Énekkara. Nemrég az Állami Hangver­senyzenekarral Görögország­ban szerepeltek hatalmas siker­rel, az előadások dirigense Fi­scher Ádám volt. Nem sokkal ezután a német fővárosban a Berlini Filharmonikusokkal és Az ősi tűz lángjánál Költészetről, zenéről Sebő Ferenccel József Attila-estjével járja az országot, Bartók népdalgyűj­teményét rendezi sajtó alá, ka­talógust készít a magyar nép­dalrendről, és arra vár, hogy ki­adják új lemezét. Sebő Ferencet arról kérdeztük: missziónak te- kinti-e azt, amit csinál.-Biztos, hogy az is, hiszen meg kell mutatni az emberek­nek: nemcsak a televízió van a világon, s a különböző gépek, amelyeknek összevissza nyom­kodjuk a gombjait, hanem akadnak érző emberek is, akik kinyitják a szájukat és énekel­nek. Riasztó, hogy mennyire háttérbe szőrük az éneklés.- Miért esett a választása Jó­zsef Attilára?-Nagy, kamaszkori felfede­zésem volt ő, vele kezdtem a pályámat. Sok olyan dalfor­májú versére bukkantam, amely régi dalformákban is megnyil­vánult. Egyébként kevés ilyen akadt a kortárs költők közül: Nagy László, Weöres Sándor és Szécsi Margit például.- Sokan azt tartják: a megze­nésített vers nem azonos az eredeti művel.- Ezek nem is megzenésített versek, hanem énekelt versek, amelyekkel jobban el tudom magyarázni az én világomat is. Egyébként nem igaz, hogy ez a vers nem az a vers. Az, csak egy más előadási módban. A legősibben, hiszen valamikor a verset csak énekelték. Az elő­adót pedig el kell viselni, mivel valakinek el kell mondania a verset. MTI-PRESS Fentmaradás a címe Romfeld Ákos képének, mely Hosszúfaluban készült a 70-es években. A Villányban élő fotóművész, aki civilben a helyi kultúrház vezetője, a Pécsi Ifjúsági Házban látható kiállítását nagyrészt még szülőhazá­jában, Erdélyben fényképezett anyagából válogatta. A do­kumentum erejű fotók június 11-ig tekinthetők meg. 7

Next

/
Thumbnails
Contents