Új Dunántúli napló, 1997. május (8. évfolyam, 119-147. szám)
1997-05-22 / 138. szám
1997. május 22., csütörtök Háttér - Riport Dhnántúli Napló 11 Siklósi harc - magyar vállalkozók nélkül Nem tévedés, még magyar nyelvterületen vagyunk, de mindent a bavásárlóturizmusért Egyetlen valódi csata volt. Horvát menedékesek és magyar roma valutázók mulasztották el • előzetesen felosztani egymás között a piacot, komoly bunyó lett belőle - de a piac mostanra rendben van. Mint mindenütt, teszi hozzá a rendőrtiszt. Vannak csetepaték valutázók és bolti biztonsági őrök között - rendszerint az utóbbiak keserűségére. Van gázspray is. Verés is. Van még egy felosztás: a horvátok a kereskedelembe fészkelődnek be Siklóson, a bosnyákok Harkányban a vendéglátásba. Az utóbbi szakmában dolgozó helyi magyar vállalkozó szerint a tulajdonukban talán két vendéglő van, négy-öt lehet a bérelt üzletek száma. Ezekbe a vendéglőkbe bosnyákok járnak szórakozni is, így a nációk közötti konfliktus lehetősége minimálisra csökkent. Hozzáteszi azonban a magyar vállalkozó, hogy magyar vendéglősből-vendéglőből is mintha egy kicsit sok lenne. A konfliktusokról azonban nem beszél senki. Általában visszafogottak a vélemények, amelyek okát az egyik siklósi vállalkozó az óvatosságban, sőt félelemben jelölte meg. A harkányi vendéglős is utalt az idegen konkurencia kemény eszközeire, anélkül azonban, hogy konkrét esetről tudomása lenne. Egy siklósi vállalkozó azért berzenkedik, mert az egyik nagykereskedelmi áruházláncban a horvátok is kaphatnak vásárlókártyát, ami, fejtegeti, elvileg csak a magyar vállalkozóknak jár. Amikor közbevetem: mi köze ennek a délszlávok harkányi, siklósi térhódításának a kereskedelem, a szolgáltatások, a vendéglátás terén, azt mondja: elviszi az említett nagyáruház a bevásárlóturizmus alanyait. Ez pedig nem feltétlenül igaz. A siklósi polgár- mesteri hivatalban most készülnek annak felmérésére, hogy nagyjából mekkora áru- mennyiség mozog a város boltjaiban. Vélhetően elképesztően nagy értéket kapnak, mert Siklóson minden van. Az áru nagy része Budapestről érkezik, néha kamionokban, néha kisebb furgonokon, a silány minőségű kínai holmi viszi a prímet. De már az is elképesztő - az adatot Osztás Andrástól (első képünkön), a polgármesteri hivatal főtanácsosától kapom -, hogy a városban 472 olyan kereskedő dolgozik, akinek boltja van. Ami persze nem azt jelenti, hogy csak a boltban forgalmaz, mert egy részük árul - vagy árulhatnak neki akár öten - vásározóként is. Ezen már fennakad Varga Zoltán, a helyi Vállalkozók Egyesületének elnöke, mert - mondja - az iparűzési adót a telephelyen elért, bevallott forgalom után kell fizetni. Legalábbis őket, magyarokat ez szorosan kordában tartja, de vajon ki az, aki a boltos-vásározó délszláv forgalmát figyelemmel tudja kísérni? A siklósi polgármesteri hivatalban azonban nincs olyan adat, hogy mennyi helyi adóbevételtől esnek el emiatt. Nincs olyan sem, hogy hány idegen, vagy részben idegen alapítású társas vállalkozás van. Varga Zoltán nem beszél konfrontációról a magyar és az idegen kereskedők között. Azt azonban ugyancsak kifogásolja, hogy foglalkoztatottság szempontjából hátrányos a délszlávok térhódítása, a munkaerőpiacot nem védi semmi.- Se Németországban, se Horvátországban nem lehet ilyen könnyen céget alapítania, vállalkozást kezdenie egy külföldinek - teszi hozzá. Egy másik siklósi vállalkozó próbálta Eszéken - a boltja megnyitását követő egy hét múlva a felrobbantásával fenyegetőztek. Inkább hazajött. A külföldi érdekeltségű cégek jó részét - káeftéket, bétákét - strómanokat használva hozzák létre, azaz magyar név mögött külföldi pénz, vállalkozó áll. Egyébként döntően betéti társaságok, ahol elegendő az alapításhoz ötezer forint. Abból azonban, hogy a múlt év december 31-ei adat szerint a városban 910 adóalany volt, ebből 671 az egyéni vállalkozó, kiszámítható, hogy 239 a „társas”. Az aljegyző, Létai János szerint mintegy 70 lehet közöttük a külföldi cég, vegyesen horvát, bosnyák és szerb. A magyar kereskedők nem tagadják a délszlávok vállalkozási kedvének piacélénkítő hatását. Gyakorlatilag megegyező a véleményük arról, hogy jól jön a városnak a bevásárlóturizmus. Az már szúrja a szemüket, hogy sok külföldi itt kereskedik, de nem itt ad el. Azaz nálunk csak beszerzi az árut, amit kivisz, s ott értékesíti. Ezzel együtt úgy becsülik, hogy a Siklóson forgalmazott áru- mennyiségnek mintegy 80 százalékát külföldiek - nyilván döntően délszlávok veszik meg, s viszik el. A magyarázat a horvát és a magyar árszínvonal közötti különbségben keresendő. Az előbbi 1,4-1,5-szöröse a mienknek. Megéri tehát a határon átívelő bizniszt működtetni. Ebben rejlik - teszi hozzá a rendőrségi szakember - egy jövőbeni konfliktus lehetősége. Miután óriási az árumennyiség Siklóson, s ez csak azért lehet, mert nagy a vásárlóerő is, az árak kiegyenlítődése után nem lesz értelme Magyarországra járni. A piac beszűkül, s megindul majd a keményebb harc, hogy az új helyzetben ki tud mégis talpon maradni. Ugyanez a véleménye a Vállalkozók Egyesületének és a polgármesteri hivatalnak is. A városi rendőrkapitányságon hallott vélemények szerint különösebb ok nem indokolja a fokozott figyelmet a horvátok, szerbek, bosnyákok jelenlétére a két városban. Tény, hogy Siklós és Harkány - Barccsal együtt - hídfője a háború által kiszorítottaknak, vagy az elől menekülőknek. Se a gépkocsilopások számában, se a zsebe- sek fokozott működésében, egyáltalában, a közrend szokott színvonalában ennek hatása nem mérhető. Olyan, mint másutt, Magyarország bármely pontjára mutatva - mondják. Legalábbis most. Dr. Czin- czár Ede (második képünkön) városi vezető ügyész a bevásárlóturizmus kezdeti időszakának jellemzői közül a zsebesek számának emelkedését említi.-Ezeket azonban nehéz bíróság elé juttatni - mondja. - Részben mert döntően külföldiek sérelmére dolgoztak, akik elutaztak haza, másrészt mert az emberek féltek a zsebesek- kel szemben tanúskodni, akik egyébként magyar romák voltak. Egy-két ügyet tudtunk befejezni. Többen mondták: ha nem kell szembe nézniük velük, akkor tanúskodnak. Ezért ilyen alacsony a felderítési arány. Amióta egy őrző-védő kft. emberei cirkálnak az utcákon, azóta drasztikusan megcsappant a zsebesek száma. Egyébként a városi ügyészségre olyan lakossági jelzés, amelyik a délszlávok jelenlétének negatív oldalát erősítette volna, egy sem érkezett. Nem olyan feszült a helyzet Siklóson, mint a szóbeszédek alapján vélni lehetne. „A délszlávok kilóra megvették Harkányt!” - ezt pedig egyszerűen tagadják a fürdőhelyen. Azzal együtt sem fedi a valóságot, hogy az itt ténykedő bosnyák vállalkozók közül jóval többen tulajdonukban lévő ingatlanokban működtetik cégüket, mint a siklósi horvátok, akik üzletvitelére még mindig inkább a bérlet a jellemző. A bérleti díj azonban irgalmatlanul magas, kiváló bevételi lehetősége a helybelieknek. - Bár - teszi hozzá Létai János - látom, az ügyesebbek már itt is erre törekednek. Az ügyesebbek természetesen a tehetősebb délszláv vállalkozók, mert közöttük sok olyan is volt, akinek pénze a próbára futotta, nem sikerült, jöttek és el is mentek. Az aljegyző véleménye azonban egy észrevételt visszhangoz: minek mennének visz- sza? Nincs vége „ott lent” az ellentéteknek. Ezért fordulhat elő az is, hogy egy horvát vámos, aki természetesen a túlsó oldalon vigyáz a tiszta határforgalomra, Siklósra jön haza és másnap innen megy munkába - haza. A siklósi emberek azonban nehezebben viselik el a nap mint nap ismétlődő tumultuózus jeleneteket. Nekik mindegy, hogy fizet adót a horvát, vagy sem, hogyan osztják fel egymás között a piacot, lesz-e belőle handabandázó ordíto- zás, csihi-puhi. Hol tudok parkolni? - ez a mindennapi gondja, valamint az, hogy elöntötte az utcákat a délszláv nyelvű táblák sokasága, hogy számos olyan bolt van, ahol nem is tudnak az eladók magyarul, hogy jogos a szorongása a tömeges „megtelepedést” figyelve: jöhetnek velük a kemény fickók, a szervezett bűnözés is. Mészáros Attila A vevőknek az áruk ára és minősége a döntő, nem az üzlet tulajdonosának nemzetisége Nemcsak forinttal fizethetünk FOTÓK: TÓTH A karikatúra áldozattana Parlamentáris demokráciánk hőskorának, a múlt század utolsó harmadának vezéralakjai abba is belekóstoltak, hogy a közszerepléssel a karikaturisták céltáblájává válnak. Ám a humorérzékkel megáldottak a maguk javára tudták fordítani ezt a sajátos műfajt. Például Tisza Kálmán - aki másfél évtizedig volt miniszterelnökként a legfőbb téma - egy választási kampány során ezzel hárította el a fényképének kéretlen közléséért benyújtott számlát: „Minek fizetnék, amikor az élclapok ingyen közlik arcképemet egész éven át". A politikusok alighanem szívesen betiltották volna az élclapok efféle kritikáit, mégsem merték megtenni, mert a karikatúra - korábbi önkényuralmi üldöztetései miatt - a szabadság egyik jelképe lett. Ma is az. A véleményalkotás szabadságáról szóló alkotmánybírósági határozat eléggé tág teret enged a karikaturistáknak a közszereplők megformálására. Elvégre ennek a műfajnak éppen az a lényege, hogy görbített tükörben láttatja az áldozatát. A személyiségi jog megsértése miatt indított efféle ügyekben ítélkező bíróságainknak pedig igencsak fel van adva lecke: mikor minősül a karikatúra megalázónak, valótlan tényállítást kifejezőnek, vagy a szent magánszférában való turkálás- nak. Ebből következően azon politikusaink - ámbár inkább csak a sértődékenyebb, érzékenyebb lelkű hölgyek - hol nyernek, hol vesztenek az efféle perekben. A közelmúltban épp az utóbbira volt példa az egyik képviselőnő - és al-pártvezér - esetében, aki mágnesként vonzza a karikatúra támadásait. Netán reagálásaival is. Eötvös Józsefet, egyik legnagyobb kultúrpolitikusunkat az. 1870-es évek elején szamárnak ábrázolta egy akkori lap. Ám ő csak ennyit mondott: „Az a szerkesztő elég udvarias volt, hogy a szamár oldalára reáíratta nevemet, mert attól tartott, hogy különben nem ismernének rám még az előfizetői sem. ” S alighanem ez a karikatúra áldozattanának alapkérdése: a ráismerhetőség. Ami - ahogy Eötvös József példája is mutatja - közel sem azonos a felismerhetőséggel. Házaspárt vesecsere Szokatlan hirdetést tett közzé egy német házaspár: „vesecserét” ajánlanak egy hasonló helyzetben levő másik párnak. A férj ugyanis egyik veséjét szeretné felajánlani évek óta művesekezelésre szoruló feleségének, vércsoportja azonban nem megfelelő a szervadáshoz. Ezért egy hasonló gonddal küszködő másik házaspárt keresnek, méghozzá olyat, amelynél az adományozó vércsoportja megfelelő lenne az asszonynak, és fordítva. Ha a dolog összejönne, ez lenne a világon az első keresztbe adományozás házaspárok között - amire az orvosok szerint kevés az esély. Néwáltoztató országok Az egykori Zaire, korábban Belga-Kongó a hatalomváltással nevet is változtatott: Kongói Demokratikus Köztársaság lett. Ennek kapcsán az AFP összegezte az. utóbbi negyedszázadban bekövetkezett állami névváltoztatásokat.- 1972. május 22-én Ceylon a köztársaság kikiáltása alkalmából felvette eredeti nevét, Sri Lanka („Tündöklő Sziget”) lett.- 1975. november 30-án Dahomey Köztársaság a nevét Benini Népi Köztársaságra változtatta három évvel azután, hogy Kerekou alezredes államcsínnyel magához ragadta a hatalmat. 1990. februártól az ország neve Benini Köztársaság.- 1979. január 11-én, Phnompenh elestének napján a vietnamiak új rezsimet juttattak hatalomra, és az állam felvette a Kambodzsai Népköz- társaság nevet. Jelenleg Kambodzsai Királyság a neve.- 1984. augusztus 4-én Felső-Volta változtatta meg az állam nevét és nemzeti zászlaját. Jelenleg Burkina Faso (Burkinai Köztársaság) néven ismert.- 1989. május 27-én Burma változtatott nevet és felvette (a Burmái Unió elnevezés helyett) a Mianmari Államszövetség nevet. A névváltoztatásra azért került sor, mert el akarták kerülni, hogy előnyös helyzetbe hozzák a több száz más etnikummal szemben a többségi burmai közösséget. \ i
