Új Dunántúli napló, 1997. május (8. évfolyam, 119-147. szám)

1997-05-20 / 136. szám

1997. május 20., kedd Magazin Dlinántúli Napló 13 Reményvesztett menekültek A Moszkvától 50 kilométerre északra fekvő zelenogradszkiji „menekültotthonban” (a bentlakók egyszerűen csak lágernek nevezik) az eredetileg néhány hetesre szánt ott-tartózkodás jó néhány menekült számára hosszú évekre nyúlt. Az afgánok a polgárháború elől menekültek ide, a kurdok azért, mivel felültek a híreszte­léseknek, hogy itt majd barát­ságosan fogadják őket, a töb­biek pedig Iránból, Irakból és számos afrikai országból azért kerültek ide, mert ez volt a leg­olcsóbb változat: egy jegy az Aeroflot járatára és irány Moszkva. Zelenogradszkij egyike az ENSZ Menekültügyi Főbiztos­sága (UNHCR) két központjá­nak. Korábban öregek otthona volt. Az összesen kereken 30 ezer, a Független Államok Kö­zösségén (FÁK) kívüli orszá­gokból származó menekültből 400-an élnek itt. Nekik még szerencséjük van, van fedél a fejük fölött, 15 négyzetméter jut egy hattagú családra, és kapnak enni. Mégis lidércnyo­másnak érzik az itteni életet. Alig merészkednek ki az „ott­honból”, mivel attól félnek, hogy letartóztatják, megverik vagy „deportálják” őket. Az egykori Szovjetunió ál­lamaiból származó menekültek - ők az Amnesty International szerint mintegy 1,2 millióan vannak - valamivel közelebb állnak ahhoz, hogy bevándor­lóknak ismerjék el őket, életkö­rülményeik azonban a francia segélyszervezet, az Equilibre szerint alig különböznek Zele- nogradszkijban levő sorstársai­kétól. „Egy-két hónapja a rend­őrség keményebben lép fel, és újabban egyre több a kitolonco- lási határozat” - állítja Patrick Daru a szervezettől. Mivel azonban az illetékes hivatalok csődbe jutottak és nincs pénz a repülőjegyre, a menekültek a végén börtönben kötnek ki. Az Amnesty International egy jelentésében azzal vádolta meg Oroszországot, hogy nem tartja be a genfi menekültügyi egyezményt. A hatóságok nem teszik lehetővé, hogy a mene­kültek végigjárják a menedék­jog elnyeréséhez szükséges procedúrát, gyakran mindjárt megérkezésük után, a repülő­térről küldik vissza őket szár­mazási helyükre, azokat pedig, akiknek sikerül Oroszország­ban maradniuk, abszolút jog­fosztott állapotban tartják. A menekültek semmilyen papíro­kat nem kapnak, nincs munka- vállalási engedélyük, lakásuk, pénzük, de Oroszország elha­gyására sem kapnak engedélyt. Az orosz hatóságok vissza­utasítják az emberjogi csopor­tok ezen vádjait. Szerintük a legtöbb menekült fel sem veszi a kapcsolatot velük, mivelhogy illegálisan utaztak be, és Oroszországot csupán tranzit­országnak tekintik. Menekült státussal ugyanis nem utazhat­nának tovább. Néhányuknak sikerül azon­ban átszámítva csaknem félmil­lió forintért hamis útlevelet sze­rezniük és Németországba vagy Hollandiába kiutazniuk, mint például az iraki kurd Munir Ali feleségének és három kislányá­nak. Ok most Németországban ugyancsak lágerben vannak, de legalább útlevéllel - sóhajt a félj, aki pénzhiány miatt nem tudta követni családját. Ilyen reményei alighanem nincsenek a most 19 éves afgán Hornéra Zalandnak, aki 1992- ben érkezett ide a háború pok­lából. Azóta öt évet teaivással, ablakon való kifelé bámulással töltött el. Helyzetét rosszabb­nak érzi, mintha börtönben ülne, mivel legalább tudná, hogy mikor tölti ki a büntetést - írta az APA. Színes világ A Humor és Szatíra Otthona Bulgáriában összesen több mint huszonötezer kötetnyi szati­rikus könyvet és különböző lapot őriz a bulgáriai Gabrovó- ban a Humor és Szatíra Otthona. (A hely stílusos, hiszen a bolgár viccekben az egyszeri ember általában a „gabrovói”.) A könyvtárban öt kontinens több mint 35 nyelvén találhatók meg a legkülönbözőbb anyagok. A leggazdagabb tárháza a humor otthonában a klasszikus humoristáknak és szatiriku­soknak, így például Arisztofanésznek, Moliere-nek és Go­golnak van. Ezen kívül a könyvtár őrzi a humor, valamint a szatíra témakörben kiosztott nemzetközi irodalmi díjak tulaj­donosainak műveit is. A leggyakoribb családnév: Li A leggyakoribb családnév ma a világon a Li, amely az első­ségért folytatott nemes versengésben immár maga mögé utasította a korábban élen álló Csángót. Számszerűsítve, je­lenleg a han-kínaiak 7,9 százaléka, vagyis 87 millió ember viseli a Li családnevet - jelentette az Új-Kína Hírügynökség a kínai családnévlexikon megállapításaira alapozva. A lexi­kont a Kínai Tudományos Akadémia két professzora készí­tette. Kutatásaik alapján kiderült, hogy Kínában nem túl nagy a családnevek változatossága. 350 millióan mindössze öt csa­ládnéven osztoznak, ezek a Li, a Wang, a Csang, a Liu és a Csen. A világ legsikeresebb kincsvadásza Kolumbusz rekonstruált hajóján megismételte Kolumbusz útját A világ legsikeresebb kincs­vadásza, a 60 éves Bob Marx, akit a tengeri régé­szek leginkább gyűlölnek, 40 éve kutat a tengerek fe­nekén olyan kincsszállító vi­torlás hajók után, amelyek a XVI. században az Újvilág és az Óvilág között ingáz­tak, továbbá olyan kereske­delmi hajók után, amelyek fűszert s nagy rakomány rúdaranyat és porcelánt hoztak Ázsiából Európába.- Mindenki másnál több roncsot találtam és több kin­cset mentettem ki - büszkél­kedett a párizsi UNESCO So­urces című lapnak nyilat­kozva. Számítása szerint 2500 roncsot „nézett meg” szerte a világban. 62 országban dol­gozott, legtöbbször a kor­mány és a nemzeti vagy a tengerészeti múzeumok ta­nácsadójaként, és azok között volt, akik elsőként alkalmaz­tak fejlett technikát a roncsok feltárásához. A kanadai Sas- katchewanban megtanulta a régi spanyol nyelvet, hogy el tudja olvasni azokat a spanyol levéltári iratokat, amelyek részletezik a kincsszállító flották útvonalát és rakomá­nyait. A hatvanas években a spanyol kormány kitüntette őt, amiért rekonstruálta Ko­lumbusz Kristóf egyik hajó­ját, a Nina-t, és megismételte az 1492-ben megtett utat, amely Spanyolországból San Salvadorba vezetett. Már gyermekkorában ra­jongott a hajóroncsokért és szenvedélyesen érdekelte őt a tengerhajózás története. Élet­rajza az Indiana Jones forga­tókönyvéhez hasonló. Diplo­mát azonban nem szerzett ré­gészetből. Ezt részletkérdés­nek tekinti, és azzal érvel, hogy gyakorlati tapasztalatai pótolnak bármilyen diplomát.- Amikor elkezdtem, még nem is létezett tengeri régé­szét - mondja. - Es én elég hamar rájöttem, hogy ha a ha­jóroncsok mániájának akarok hódolni, akkor pénzt kell sze­reznem a vállalkozásokhoz. Napi 30-40 ezer dollárba ke­rül egy roncs feltárása. Ez azt jelenti, hogy magánbefekte­tőkre van szükség, akik vi­szonzást várnak a pénzükért, s ez pedig a leletekből való ré­szesedést jelenti. Bob Marx cáfolja, hogy gyakran nagyobb volt a része­sedése, mint amekkora járt neki. - A normális megosztás a 75 százalék nekünk és 25 százalék annak az országnak, amelynek vizein dolgozunk. Az összes egyedülálló .tárgyi leletet is ez az ország kapja - mondja Bob Marx, és kitar­tóan védelmezi feltárási mód­szereit, amelyeket a szakem­berek rendszeresen kifogá­solnak. - Manapság mindenki régészekkel dolgozik, és ré­gészek mondják meg nekünk, hogy a dolgokat hogyan kell csinálni. Az általunk alkalma­zott technika korábban isme­retlen precizitást tesz ■ lehe­tővé. A felfedezés izgalma és az ismeretszerzés motiválja, nem a kincs. „Milliomos va­gyok, nincs szükségem pénzre” - jegyzi meg. Számos cikkben szorgalmazta a víz alatti kulturális örökség vé­delmét, és szükségesnek tartja a hajóroncsokra vonatkozó amerikai törvények módosítá­sát is, hogy megvédjék a kincsvadászoktól a roncsokat. „A hajóroncsokra és bármi másra, ami a tengerben meg­lelhető, soha nem szabad al­kalmazni azt az elgondolást, hogy a megtaláló a tulajdo­nos. Mindig is az volt a meg­győződésem, hogy a hajóron­csok és más víz alatti leletek az egész emberiségé” - mondta 1985-ben az amerikai törvényhozás oceanográfiai albizottsága előtt. Bírálói szerint ezzel a blöf- fel a régészek elismerését akarta kivívni, vagy szívessé­get és feltárási engedélyt várt valamelyik kormánytól. Min­dig elszántan járja a maga út­ját, megveti a bürokráciát és a nacionalizmust, magas beosz­tású barátok révén szerez ma­gának befolyást és éri el tör­vények megváltoztatását, amint az Azori-szigeteken történt. Mindez annyira köz­tudott, hogy sok kormány most becsukja előtte a kaput. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye egy olyan megál­lapodásról, amelynek célja az ő tevékenységének a korláto­zása, meglepetten elnevette magát, majd a legőszintébben így válaszolt: Dehát én ré­gészként dolgozom, miért érintene ez engem? Pannon GSM MX-3000 P" « mobiltelefon DUU ■ b /hónap! Előfizetés 9.900 forintnyi ingyenes beszélgetésser csak 19.900 Ft! Ha május 23. és június 14. között 19.900 forintért előfizet a Pannon GSM szolgáltatására - amely 6 x 1.650 Ft értékű ingyenes belföldi beszélgetést is tartalmaz akkor Ön is megkapja a Pannon GSM bérletét. E bérlettel máris használhatja az új, világszínvonalú Pannon GSM MX-3000 mobiltelefont, amely egy született zseni. Hiszen a Pannon GSM MX-3000 mobiltelefon már születése pillanatában is olyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint fel­nőtt társai: intelligens, vele igénybe vehetők a Pannon GSM különleges szolgáltatásai. Magyar nyelvű menürend­szere egyszerűvé teszi a készülék használatát. Továbbá kézhezálló, egyedi, modern forma és kedvező kapacitású akkumulátor jellemzik. Mi több, az ára is zseniális: Önnek havonta csak 500 Ft bérleti díjat kell érte fizetnie. További részletekért keresse fel területi képviseletünket (Pécs, Ferencesek utcája 6., tel.: 06 72 333 967), vagy bármelyik hivatalos viszonteladónkat! Pannon GSM nonstop ügyfélszolgálat: 06 1 270 4120, 06 20 200 200. *Csak belföldi beszél­getésekre vonatkozik! Az árak ÁFA nélkül értendők! Az ajánlat a készlet erejéig érvényes! A készülék csak a vele egyidóben vásárolt SÍM kártyával használható! Részletek az üzletekben! PANNON GSM Bérlet a Pannonhoz! A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents