Új Dunántúli napló, 1997. május (8. évfolyam, 119-147. szám)
1997-05-17 / 134. szám
8 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1997. május 17., szombat Hírcsatorna Jótékonysági hangverseny. A Szentlőrincért Köz- alapítvány Kuratóriuma és a Szentlőrinci Zeneiskola jótékonysági hangversenyt rendez a Zeneiskola javára május 17-én 19 órakor a szentlőrinci katolikus templomban. (gy) Könyvújdonságok. Két könyvet is megjelentetett egy időben a Pannónia Könyvek. Tüskés Tibor „Az utolsó évszak” című kötete Csorba Győző költészetének 1981-től 1995-ig tartó időszakát fogja át. Sárosi István elbeszéléseinek, novelláinak gyűjteménye a „Mirabell” című munka. A válogatásban 27 írás kapott helyet. (ly) A Retina Debrecenben. A „Több szempont” Országos Video és Filmfesztiválon Debrecenben, a Szigetvári Retina Műhely tavalyi fesztivál anyagából készült három órás válogatással vett részt, sikerrel. Hanczik János, a szigetvári program igazgatója 1998. augusztus 20-ára meghívta a szigetvári 7. Retina Fesztiválra a Debreceni Video Műhely tagjait. (gy) Új időpontban. Május 20- a helyett 22-én nyílik meg a pécsi Művészetek Házában a „Sokszínű Izrael” című kiállítás. Az esemény 17 órakor kezdődik, utána pedig „Hétköznapok és ünnepek” címmel dr. Schweitzer József országos főrabbi tart előadást. (ly) Tavaszi matiné. Koncertet szervez a Pécsi Kulturális Központ május 18-án 11 órára a Csontváry-múze- umba. A műsorban barokk szerzők műveiből játszik Krommer Lucia, Ratkó Ágnes és Prehojfer Gábor, (ly) Fiatal kiállítók. Három végzett mesteriskolás munkáiból látható válogatás a pécsi Angol Központban. Gyénis Tibor, Enyingi Tamás és Kuti László szobrokat, fotókat, videókat hozott a bemutatkozásra. (ly) Reneszánsz est. Janus Pannonius halálának 525. évfordulójára reneszánsz irodalmi estet rendez a Baranya Megyei Könyvtár május 22-én 16.30-kor a könyvtár kertjében. A műsorban versfordítások, tanulmányrészletek hangzanak el, a Pécsi Nemzeti Színház művészeinek közreműködésével. (ly) Kobayashi Ken-Ichiro vezényelte a héten nagy sikerű koncerten a Magyar Állami Hangversenyzenekart Pécsett, a POTE aulájában. A műsorban Chopin c-moll zongoraversenye és Saint-Saens Orgonaszimfóniája hangzott el. fotó: laufer László Adolf a doktor díványán A történelemben a „ha” értelmezhetetlen fogalom, a művészetben azonban egyáltalán nem. Ott éppenhogy téma, lehetőség a játékra, a gondolkodásra. Ha tehát Hitler 1919-ben valóban felkereste volna doktor Freudot bécsi rendelőjében, ha a jó doktor esetleg foglalkozott volna az elfuserált festő nyomasztó lelki viharaival, ha Adolf, mondjuk, rendbejön, és hálásan emlékezik vissza zsidó származású terapeutájára, talán másképpen alakul a történelem. Hogy mi történt volna, persze sohasem tudjuk már meg, mint ahogyan nem derülhet ez ki Miro Gavran horvát drámaíró gondolatébresztő darabjából sem, melyet május 10-én mutattak be Pécsett. A Pécsi Nemzeti Színház Szobaszínházában ezen az estén különleges színházi esemény zajlott, először magyar nyelven, majd horvátul játszották el a darabot, melynek mindkét változatát Halikó Tamás rendezte. A két előadás összehasonlítására a nyelv ismerete nélkül mint kritikus nem vállalkozhatom, mert bár a szcenika, a gesztusok, a színészi játék jó része értelmezhető így is, a szöveg szükséges eleme ennek a játéknak. A magyar nyelvű premier nem sokat adott volna, ha megmarad az izgalmas kiindulóhelyzetnél, Hitler és Freud elképzelt találkozásánál. Az előadásból egyébként inkább az tűnt ki, hogy Hitlert akár Schmidtnek is hívhatnák, mert nem is a név a leglényegesebb itt, hanem az, hogyan születik meg apránként egy tömeggyilkos diktátor. Ezért szól egy pikáns ötletnél többről Balikó rendezése, aki megpróbálta a darab minél több rétegét megfejteni. Fillár István Hitler szerepében hihetően ábrázolta a lelki nyomorúság fokozatait, az ötéves agresszív kisgyerektől a tehetségtelen, de nagyratörő, szuicid kamaszon át a nemi tehetségében, férfiasságában megalázott, s ezért védekezésül az elhárítás legkülönbözőbb módjait bevető férfiig. Ezért tudta elhitetni a közönséggel, hogy utolsó sikertelensége éppen az a pillanat, amikor eldől a XX. századi világ sorsa. A paranoid figurában csak a humora nem tűnt hihetőnek, érződött, hogy ez a fajta meleg humor nem a szerep, hanem a szereplő sajátja. Barkó György egy ravasz rabbi, egy hiú tudós és egy mo- rózus terapeuta keverékéből hozta létre Freud életszerű alakját. Végig egyenletesen játszott, de talán épp ezért nem lett világos, voltaképpen mi is motiválta az általa megformált figurát arra, hogy kezelésbe vegye az utcáról betérő idegent. Fillárral való hipnózis-jelenete az előadás egyik legdinamikusabb része. Az előadást erősíti Fábián Anita (Christine) is. Játéka üde, bár a figura, amit létrehoz, inkább egy 'feszült, de igyekvő szűzleányt idéz, semmint egy tapasztalt, fiatal, élnivágyó özvegyasszonyt. Ez azonban nem változtat a két férfi hozzá való viszonyán. A kis játéktérben Horesnyi Balázs díszletei teremtettek kifejező helyszíneket. Míg Freud doktor polgári környezete hasonlítani próbál az eredetihez, addig a cellaszerű szállodaszoba, a falra firkált rajzokkal már egy sivár, de agresszív világot fest. A színükkel is a szereplők lelkiségére utaló jelmezek Kitty Lauro munkái voltak. A horvát nyelvű előadáson Freudot Drago Krca, Hitlert Darko Milasx Christine-t pedig Sandra Loncaric játszotta. Hodnik I. Gy. Barkó György (balról) és Fillár István fotó: Müller andrea Egy zeneiskola lemezen A németországi Erding zeneiskolájában járva tapasztalta Apáthy Árpád, a Pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója, hogy milyen nagyszerű dolog, ha egy intézménynek CD-je van. Mindettől fellelkesülve döntötte el hazafelé jövet, hogy a pécsi iskola is kiad egy lemezt. A zeneiskola elsősorban a szülői munkaközösségre és az intézmény által létrehozott Muzsika Hangja a Gyermekekért Alapítványra támaszkodhatott, de akadtak szponzorok is, akik segítséget nyújtottak a megjelenéshez. Az igazgató úgy gondolta, hogy a CD-nek olyan színes műsort kell tartalmaznia, amely nem csupán a szakemberek igényeit elégítik ki, de zenei élvezetet is szerez még a laikusok számára is. A különböző klasszikusok mellett így Benny Goodman egy műve is megszólal. A pécsi do-Iá stúdió által kitűnő minőségben elkészített lemezen az iskola a korábbi éveknél jóval több tehetsége közül válogatott: tizenkét szólista, egy kamarazenekar és három zenekar produkciója szólalhat meg. így is sok tehetség kimaradt, mondja Apáthy Árpád, de a hatvan percnyi idő átléphetetlen korlát volt. Az ezer példány egy része ajándékként, a gyerekek év végi jutalmazásaként talál gazdára, de árusítani is fogják, s reményeik szerint üzleti vállalkozásként sem lesz sikertelen a lemez. Cs. L. Mim-tini-szótár Hoffmann Ottó könyvének címe sejteti azt a játékosságot és nyelvi leleményt, amely a diáknyelvre jellemző. A pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetem BTK tanára hosszú éveket szentelt a magyar diáknyelv kutatásának, és amit létrehozott, az az első magyar diáknyelvi szótár. Megjelent a JPTE gondozásában. Az 1975-90. években a 10-14 éves korosztály körében folytatta gyűjtését Magyarország területén és a határon túli magyarok körében is. Összegyűlt 23 témakörben 1760 címszó, továbbá több mint 30 000 szó és kifejezés, amihez többnyelvű jelentéstani és etimológiai magyarázatjárul. Ä szótár fontos nyelvészeti kézikönyv a diákszleng, az ifjúsági nyelv témájában. Mint Szépe György professzor előszava figyelmeztet, a pedagógiai alkalmazott nyelvészetben kevés az életkori vizsgálat, és az is a gyermeknyelvre vonatkozik. (Az érettségizőket már felnőttnek tekintik a kutatók.) A tizenévesek, a tinik nyelve, nyelvalkotó készsége termékeny és dinamikus, jellemzi a kreativitás és a játékosság. Az elégtelen érdemjegy fogalmához pl. 200 rokonértelmű szót használnak a 10-14 évesek. Hoffmann Ottó Mini-tini- szótára hasznos forrásmunkául szolgál a nyelvészet társ- tudományai számára. De témájánál fogva mulatságos, érdekes olvasmány mindenki számára - tükre a tiniket körülvevő világnak is. G. O. Alkotó nemzedékek A rendhagyó kiállítások közé tartozik, amikor egy olyan család tagjai lépnek alkotásaikkal a nyilvánosság elé, amelyben többen foglalkoznak magas szinten egy-egy művészeti ággal. Ilyen bemutatkozás a Bogáthy és a Svas- tics-családé, amely a pécsi Nevelők Házában látható, s amit Takács Dezső grafikus nyitott meg. Pécsett nem voltak ritkák az olyan családok, melynek tagjait mélyen átitatta a művészet szeretete, éspedig nemzedékeken át. Bogáthy Ferenc, a nyugalmazott rajztanár tűzzománc képeit, felesége népi hímzéseit, leányuk, Bogáthy Zsuzsa fafaragásait mutatja be. Svas- tics Pál építész, Piatsek József ükunokája többek között térrácsszerkezetével szerepel, mely az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság innovációs nagydíját nyerte el. Felesége Svasticsné Bogáthy Zsuzsanna egyik alapító tagja az Alkotó Pedagógus Képzőművészeti műhelynek, egyedi és sokszorosított grafikákat készít. Leányuk, Svastics Andrea számos tárgyalkotói tevékenység után érkezett el a grafikához. Ez a kiállítás arról is beszél, miként gazdagíthatják egymást a családban élő különböző személyiségek. G. O. Futnak a képek FILM JEGYZET Agyúdörgés volt, vagy a szívem dobbanása? Az ápolónő szerepében Juliette Binoche Tévedés volna azt hinni, hogy Az angol beteg (The English Patient) azért kapott kilenc Os- car-díjat, mert korszakalkotó jelentőségű film. De azoknak sincs igazuk, akik fölényesen legyintenek, s azt mondják: monumentális giccs, amelytől, rájuk jellemző módon, elájultak a hollywoodi döntnökök. Anthony Minghella filmje egy harmadik kategóriába tartozik: szórakoztató film, vitathatatlan igényességgel elkészített populáris mozi. Jellemzői: szakszerű rendezés, elsőrendű operatőri munka, jó színészek és érdekfeszítő cselekmény. (A film alapjául szolgáló Michael Ondaatje-regény rangos irodalmi díjat kapott.) Első helyen John Scale fényképezéséről kell szólni. A film főmotívumát, a repülést, amely részint valóságos kaland, részint pedig az érzelmek szárnyalásának metaforája, parádés légifelvételek és totálképek idézik meg, egyaránt sejtetve a helyszínül szolgáló sivatagi táj fenyegető veszedelmeit, valamint a női test domborulataira és hajlataira emlékeztető hullámzását. A képek, hangulati telítettségük által, stilizált teret képeznek, ahol időtlen egy- másmellettiségben léteznek az emberi kultúra alkotásai az ősi barlangrajzoktól a reneszánsz freskóig és Hérodotosztól Kip- lingig, miként a szenvedélyek is kiemelkednek az idő korlátái közül. Szemléletesen érzékelteti ezt a film zenei főmotívuma, az egyszerre archaikus és modem magyar népdal, a Szerelem, szerelem, Sebestyén Márta szép és ihletett előadásában. A lényege szerint időtlen érzés éppen azáltal válik tragikussá, hogy nem számol az adott kor realitásaival, miáltal a szerelmesek, mint most Almásy gróf és Katherine, hajótörést szenvednek a korviszonyok szirtjein. Az angol beteg díjesője ugyanakkor egyfajta ízlésváltozásról is tanúskodik. Annak a romantikus filmregénynek a hagyományait eleveníti fel, persze, a mai mozi eszközeivel, amelyet az Elfújta a szél vagy a Casablanca képviselt egykor. E sajátos eklektika nem kerülheti meg a közhelyeket, amiből egy lehangol, de száz, ahogy Umberto Eco mondta, már megható. Minghella közel háromórás művét nézve többször is eszembe jutott Kertész Mihály halhatatlan filmjének az a jelenete, mikor a szerelmespár állt egy párizsi hotelszoba ablakában, éppen vonultak be a németek a városba, s egyszercsak megszólalt a hősnő: ,Agyúdörgés volt, vagy a szívem dobbanása?” - kérdezte. Ez közhely, illetve az lenne, ha nem Ingrid Bergman mondaná Humphrey Bogartnak... A szereposztás ezúttal is kitűnő. Almásy grófot Ralph Fiennes idézi meg szug- gesztív játékkal, a két színésznő pedig remekül kiegészíti egymást: Kristin Scott Thomas hűvösen és izgalmasan szőke, a l barna Juliette Binoche pedig őztekintetű és jóságos. Brit rendező, hollywoodi producer, tengerentúli és európai színészek. A történetben pedig magyar hős, angol, kanadai, arab és indiai szereplők. Mert ez a romantika nemcsak időtlen, de nemzetekfeletti is. Mint a szívünk dobbanása, ugyebár. Nagy Imre 1
