Új Dunántúli napló, 1997. május (8. évfolyam, 119-147. szám)

1997-05-10 / 127. szám

1997. május 10., szombat Háttér - Riport Dünántúli Napló 9 Milyen messze van Győr? A város műemlékeinek listája csaknem teljes A pécsi építészek számára úgy tűnhetett a Magyar Urbaniszti­kai Társaság áprilisi, területi ülésén, hogy messzebb a kívá­natosnál. Győr neves építésze, dr. Winkler Gábor, a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem tanszékvezető tanára ezen az ülésen ugyanis a folyóparti te­lepülés történeti belvárosának a rehabilitációjáról számolt be kollégáinak. A városukért ag­gódó pécsiek pedig nem min­den féltékenység nélkül állapít­hatták meg, hogy a Dunántúl északnyugati pólusán olyan va­lami történt, amit majd a hálát­lan utókor is megköszönhet: múltunk legszótlanabb és mégis beszédes tanúit, az építé­szet értékeit igyekeztek meg­menteni a jövőnek egy gazda­ságilag dinamikusan fejlődő városban. Igaz ugyan, hogy a privatizá­ció, az anyagi gyarapodás szempontjai végtelenül önzők lehetnek, de a város valameny- nyi épületét még időben - a ki­lencvenes évek elején - felmér­ték, hogy a foghíjbeépítéseket és a rehabilitáció egészét szinte telkenként szabályozni tudják. Az önkormányzat pedig sokkal többet tett a nálunk megszo­kottnál. Cégeknél kilincselt si­kerrel, alapítványt hozott létre, radikálisan emelte az üzletek bérleti díját (a nem-fizetőkkel szemben pert nyert), hogy a há­zak felújítására pénzt tudjon fordítani. Ahhoz, hogy a város úgy nézzen ki, mint amilyenné mára formálódott, kidolgoztak egy ötéves ciklusban gondol­kodó rehabilitációs ütemtervet is. Az önkormányzat, élén a részvénytársasággá alakult in­gatlankezelő vállalattal, mind­végig ragaszkodott ahhoz, hogy a belváros felújításához köze legyen, s ehhez évről évről je­lentős összegekkel járult. Ez a hozzájárulás, mint az előadó el­árulta, esetenként százmilliós nagyságrendet jelentett. Mint megtudtuk, a győri épí­tészek elképzeléseiben is akad­tak utópiák, és ott sem zajlott le minden hibátlanul. Dévényi Sándor azonban még így is fel- tehette a kérdést - nem kevés keserűséggel és Pécset illető iróniával -, hogy vajon hol van ez a város? Nyilvánvalóan a szerencsés helyzetű Győr és az avult iparszerkezetét vedlő Pécs is Magyarországon van, de azon nem lehet és nincs is mit szépíteni, hogy a bányáit vesztő, a horvát válságot is megsínylő mecsekalji város lé­péshátránya jelentős. Weiler Árpád, a Magyar Építészek Kamarájának helyi elnöke ugyan nem sok biztatót tud mondani, annyit azonban igen, hogy Zámbó Terézia építész szervezésében már készülőben a részletes rendezési terv, rövi­desen kész a Havi-hegyi terü­leté és csaknem teljes a műem­lékek listája is.- Természetesen vannak utó­lag már nehezen vagy sóhajévá nem tehető bűnök is - mondja az építész. - Ezek közé tartozik a Park mozi eltüntetése, a Sza- lay András utca szétrombolása, az, hogy a magasház megépül­hetett, vagy a panelépületek megjelenése a Mecsek-oldal- ban. Most az első feladat a vá­rosmag megmentése lenne.- Elég a Mária utca, a Hal tér beépítésre váró telkeire, a csu­pasz tűzfalakra vagy az alagút fölötti boltívekre gondolni. FOTÓK: MÜLLER ANDREA- Nem tudom mi lesz a Hal térrel. Valakinek ide nézett a WC-ablaka és megfellebbezte az egészet! Dévényinek ide is készült egy szép beépítési ter­ve ... A Búza tér déli oldalán az új hangversenyteremhez a pénz hiányzott. A Sopiana téri parkolóház terve pocsékba ment, mert a régészeti és az épí­tészeti törvény sincs szinkron­ban. A Flórián tér sarka jó ideje be van deszkázva. Ide Borza Endre készített jó tervet, a be­ruházást már régen el kellett volna kezdeni. A Mária utcai foghíjbeépítéseknél pedig volt Pécs szégyene: a magasház eset, hogy az Országos Műem­léki Felügyelőség ébredt későn, amikor már hozzáfogtak volna egy öreg ház lebontásához. Eb­ből is az a tanulság, hogy a vá­ros házairól teljes kataszternek kell készülnie. Tudomásom szerint a plébánián fölmerült, az alagút fölötti építmény ko- lumbáriumnak adhatna helyet. De lehetne akár borozó is, mint Máriagyűdön. Weiler kollégáival egyetem­ben arra számít, hogy a még hi­ányzó új építészeti törvény se­gíteni fogja a szakmát, s hogy a bürokrácia, az egymást gán­csoló érdekek sűrűjében végre tisztább helyzetet teremt.- Sajnos nálunk a történelmi váltások miatt mindig nulláról kellett újraindulni - mondja az építész. Most is óriási erőfeszí­tés lesz rendet tenni a káoszban. Jellemző, hogy a Czinderi utcai sarki épület engedély nélkül épült, utólag mégis engedélyt kaptak. Építészeti kulturáltsá­gunk nagyon alacsony. Nem veszi komolyan a tervező szel­lemi munkáját, amely a kivite­lezőétől élesen elválik. Sokkal nagyobb horderejű annál, még­sem beszélnek nálunk erről úgy soha, ahogy a szobrászatról vagy a festészetről. A kamara igyekszik mindent megtenni azért, hogy a szakmaiság érvé­nyesüljön. Tavaly az építészeti albizottság létrehozásával az önkormányzat is komoly lépést tett efelé. Először fordul elő, hogy a város nem politikusokra bízza ezeket a döntéseket, ha­nem egy a MÉSZ és a kamara tagjaiból álló grémiumra, amely önálló előterjesztésekre is jogosult. És még visszatérve a rehabilitációra: nagyon fontos lenne a védelmet idejében kiter­jeszteni a modem építészetre, így a Bauhaus jegyében épült, az eklektikus vagy az ötvenes évek szocreáf stílusú házaira is. B. R. Méhes Károly T jegyzete Tovább, tovább A földi életben mindig min­den csak tovább, tovább, míg egyszer csak nincs tovább. Persze, mindez ezen a má­jusi esős vagy napsütéses bal­lagási napon oly hihetetlen és voltaképp nem is fontos. Fia­talságuk teljes fényében pompázó lányok és fiúk, mind tizennyolc évesek, szépen ki­öltözködve, megfésülködve lépegetnek egymás mögött, egymásba karolva, fogva az egy szál virágot, és éneklik, ki könnyekig lelkesen, ki végte­lenül lazára véve a figurát, ki egészen másra gondolva azt a bizonyos „.. . tovább, to­vább”-ot. Talán nem is tudják, hogy mégiscsak nagy nap ez a mai, talán valamilyen okból nem is szeretik a „nagy napokat” - és biztos, hogy nem hiszik el a „felnőtteknek”, hogy egyszer majd, lehet hogy nem is olyan sokára visszavágynak, meg hogy azért jó volt itt és a többi szentimentális hülyeséget, ami most, még benne élve tel­jesen elképzelhetetlen az is­koláról. Ebben a pillanatban még minden előre van és ez - ha bevallatlanul is - kíváncsivá tesz, picikét izgalmas, mégha azt is sulykolták a fejekbe, hogy az élet nem fenékig ha­bostorta, mert kegyetlen ver­seny van, meg kell méretni magad minden nap, egyedül vagy, csak magadra számít­hatsz. De ez most egy más lapra, egy más napra tartozik. Patetikus, óvó és klisékkel megtűzdelt beszédek hangza­nak el, szülői csókok, bizo­nyára kisebb-nagyobb aján­dékok kerülnek kiosztásra. Egy jó ebéd a rokonokkal, akik nem győznek csodál­kozni, milyen gyorsan elrö­pült az idő, hogy megnőttek ezek a gyerekek. Tovább, tovább. Mert jön az a csúnya hétfő, az érettségi. És utána az egész élet. Új élet - kényelmesen A legújabb tanácsokat Andrew Weil amerikai szerző könyvé­ben olvashatjuk arról, hogyan éljünk egyre egészségesebben. Az első héten például az egészségtelen, nehéz hús helyett egy­szer együnk friss halat, egyre gyakrabban brokkolit és minden étkezésnél nyeljünk le egy C-vitamin tablettát is. A recepthez tartozik eleinte napi 10 perc séta, 5 percnyi légzésgyakorlat - valamint naponta friss virágok elhelyezése a lakásban. A fenti­eket a következő hetekben folytatni kell, mégpedig növekvő arányban: gyakrabban együnk halat, többet sétáljunk. Emellett a kávé helyett téijünk át a zöld tea fogyasztására és együnk mind több szójaterméket. Nem kevésbé fontos, hogy kerüljük a mesterséges édesítőszereket és olívaolajat használjunk. Amszterdam bordélyházai A városi hatóságok bordély­házakat vásárolnak Amszter­dam híres-hírhedt „vörös lámpás negyedében”, hogy ezzel is segítsék a XVII. szá­zadban a csatornák mentén épült házak fennmaradását. A város nem tervezi, hogy üzemeltesse is a bordélyháza­kat, amelyeknek földszinti ab­lakaiban lenge öltözetű höl- gyikék kelletik magukat. „Amszterdam városi tanácsa nem stricik testületé. Semmi­képpen sem hajlandó együtt­működni bordélyház-tulajdo- nosokkal” - mutatott rá Ri­chard Lancee városi szóvivő, cáfolva a hírt, mely szerint a városi elöljáróság azt tervezi, hogy az utcalányok képvise­lőivel együttműködve ,.mo- dell-bordélyházat” üzemeltet. Amszterdam önkormány­zata szigorú rendelkezéseket léptetett életbe, hogy javítsa a prostituáltak „munkakörül­ményeit”, és megakadályozza illegálisan érkezett külföldiek alkalmaztatását. E rendelke­zések néhány bordélyház be­zárásához vezettek, és a város most azokat az épületeket vá­sárolja meg. Hollandiában törvény tiltja bordélyházak üzemeltetését, de azt a hatóságok hallgatóla­gosan eltűrik, miközben szi­gorúan ellenőrzik a prostituál­tak „munkakörülményeit”. Haladni kell a korral fotó: müller andrea A toryknak segített kicsit Miklósvári Adrienn pécsi köz­gazdaságtan-hallgató (képün­kön) három éve az angol par­lament munkáját tanulmá­nyozta Gary Waller konzerva­tív politikus mellé beosztva. Most, hogy Nagy-Britanniában választásokat tartottak, a képvi­selő meghívta valamikori famu- lusát, hogy segítsen a hajrá le­bonyolításában.- Mi volt a feladata ?- Kékszalagos, tory önkén­tesként dolgoztam az egy hó­napos intenzív kampány utolsó három hetében. Végeztem a le­velezést, és például telefonon kerestem meg a választókat kérdéseinkkel, melyek párt­szimpátiára, várakozásokra, reményekre vonatkoztak. Többségük kulturáltan vála­szolt, hiszen tudják, hogy itt nem a meggyőzés, hanem a tá­jékozódás, illetve talán a tájé­koztatás a cél. De volt, aki el­hajtott, vagy egyszerűen le­csapta a kagylót.- Miképp alakult a választás azon „képviselője” számára?-Gary Waller Észak-York- shire két kerületének, Keigley- nek és Ilkley-nek volt a képvi­selője 17 éven át, tehát a Tha- tcher-korszak óta. Az ellenje­lölt egy munkáspárti hölgy volt, Ann Cryer, aki eddig nem dol­gozott a politikában, és ki is je­lentette, hogy a családot és gye­rekeket ezután is politizálás elé fogja helyezni. Mr. Waller most 200 volt képviselőtársával munka nélkül maradt, és Lon­donban elég nehéz lesz elhe­lyezkedniük, hiszen mindegyi­kük volt politikai kapcsolatai révén akar ál­láshoz jutni, és az igazság szerint - bár lelkiismerete­sen végezte végig a mun­káját - nem volt potens személyiség.-Miért kaptak ki ennyire a konzervatívok?- Mert megosztott párt. Még olyan fontos kérdésekben, mint az Európához való viszony, is különböző szárnyak vannak, és az emberek nem ismerik ki ma­gukat a frakciók között. Más­részt romlott az egészségügyi és szociális helyzet, valamint egyes tory személyiségeket a hosszú évek alatt mélységesen meggyűlöltek az emberek. Ezen túl a sajtó is teljes mell­szélességgel a Munkáspárt mö­gött sorakozott fel, még az olyan tradicionálisan konzerva­tív lapok is, mint a The Times, az Independent vagy Guardian - ez persze arra is visszavezet­hető, hogy a sajtómágnások, Murdock és a Maxwell-örökö- sök csúnyán összevesztek a Major-kormánnyal.-Mi a legtanulságosabb a brit kampányból számunkra ?- Minden nagyon gördülé­keny, profin szervezett. Talán több időt fordítanak a választó- polgárral való személyes kon­taktusra, ezért azok a saját, és nem a politikusok fontosságát érzik. így érthető, hogy 76%-os volt a szavazási arány - az eredményt pedig már tudjuk! Méhes K.

Next

/
Thumbnails
Contents