Új Dunántúli napló, 1997. május (8. évfolyam, 119-147. szám)

1997-05-08 / 125. szám

1997. május 8., csütörtök Hitélet Dünántúli Napló 7 Hírcsatorna Kórustalálkozó. Az első pécsi ökumenikus kórusta­lálkozó programja hív soka­kat május 11-én, vasárnap délután 5 órára a pécs-kert- városi református temp­lomba, s feltehetően nagy élményben lehet része mindazoknak, akik szeretik a kórusmuzsikát. Ott lesz a rendezvényen a Ciszterci Diákszövetség Janus Pan­nonius Női Kórusa, a Belvá­rosi Református Gyülekezet Kórusa, a Katolikus Általá­nos Iskola és Zeneiskola Kolping Gyermekkórusa, az Adventista Egyház Advent Kórusa, az Evangélikus Kó­rus, a Kertvárosi Gyülekezet Psalmus Kórusa, a Belvá­rosi Templom Jubilate Kó­rusa, a pécsi Pius Templom Énekkara, a Baptista Temp­lom Énekkara és a Bazilika Bárdos Kórusa. (a) Fogyó népesség. Vajon milyen tanácsokat ad és ad­hat egy lelkész a családala­pítási és a gyermekvállalási kedv fokozására a mai vi­lágunkban, amikor fogyó­ban a nagycsalád, s köztu­dottan fogyó népességű Magyarország is. Erről, és egyéb, a társadalmat érintő napi gondokról és problé­mákról tart összejövetelt Pécsett, a Nevelők Háza nagytermében május 12-én 19 órai kezdettel a Keresz­tény Orvosok Társasága és a Magzatvédő Társaság, melyre minden érdeklődőt szeretettel várnak. A nap -vendége dr. Hegedűs Ló­ránt, a Dunamelléki Egy­házkerület református püs­pöke lesz, aki az említett témában előadást tart. (a) Ausztria szociálpoliti­kája címmel tart előadást Mag. Franz Kübel, az oszt­rák Caritas országos elnöke Pécsett, a Janus Pannonius u. 4. sz. alatt május 9-én délután 6 órakor. A szociális szakember a pécsi Caritas vendégeként jön Pécsre. Az előadást és utána a beszélge­tést tolmácsolással bonyolít­ják le. A részvétel díjtalan. Várják mindazokat, akik a szociális kérdések iránt ér­deklődnek. Felvilágosítás a Karitász-irodában és tel/fax: 327-352. Pünkösdkor a Mária- képhez. Pünkösd vasárnap­ján 15 órakor a Mária-kép- hez zarándokolnak a Zengő­vidék plébániáiról. Pécsvá- radról gyalogszerrel 13 óra­kor indulnak a Kossuth tér­ről, míg gépkocsival, autó­busszal 14 órakor van az in­dulás ugyaninnen. (v) P. Henri Boulad S. J. misszója A teljes életet érő ember Pécsett járt az elmúlt héten egy nagyszerű ember, akit tisztelői a kalkuttai Teréz anyával együtt emlegetnek. Filozófus és karitatív munkás, gyógyít lepra­telepeken, részt vesz evangeli­zációs körutakon (ez a jelenlegi európai látogatása is), könyvet ír mindenkinek a teljes életről Isten dicsőségére. P. Henri Boulad S. J. Pécset is meghódította. Erről beszélgettünk Her­mann Judittal, a Pécsi Egy­házmegye sajtóreferensével és a program tolmácsával, aki számára nem volt meglepetés, hogy a Boulad- esteken annyian voltak, hogy ta­lán egy gyufaszá­lat sem lehetett leejteni a Cisz­terci Rend Nagy Lajos Gimnázi­uma dísztermé­ben.- P. Boulad első könyve a pé­csi Vácz atya fordításában lett közkinccsé, s immár a kilence­dik megjelenteté­sének előkészüle­teiről szólhatunk. Hogy jellemezné Boulad atyá­val történt találkozását?- A mi köreinkben egy ilyen találkozást és tapasztalat-át­adást apostoli találkozónak ne­vezzük. Ez azt jelenti, hogy mindenkit komolyan érintett, érinthetett mindaz, amit hallott. Egy hiteles ember komoly út­mutatása hangzott el mindenki­nek szólóan. Sokak nevében mondhatom, hogy a találkozó örömteli élményként rögződött mindannyiunkban.- Milyen ember P. Boulad? Közvetlen?-Alighanem más, mint azt bárki is előre gondolná. Rend­kívül következetes, a munkára koncentráló. Sokkal könnye­debbnek képzeltem, de ehelyett szigorúsága, határozottsága le­pett meg. Bölcs, és bölcsen érezteti azt a felelősséget, ami vélhetően reá hárul.-Mindenről nem válthatunk szót, mégis érdekelne: Ön sze­rint előadásainak mely részeit érdemes továbbvinni, tovább­gondolni?- Mindenkit foglalkoztató kérdés a tudomány és a vallásos világkép látszólagos ellentéte. Boulad a francia Teilhard de Chardin gondolkodásmódját ál­lította elénk példának arra, hogy az egységlátás, a szinté­zist teremtő gondolkodásmód a tudományok világában éppen oly elengedhetetlenül szüksé­ges, ahogyan az igazán helyes vallásos világkép kialakításá­ban is nagy jelentőségű.-A Teilhard-i gondolkodást misztikának nevezve.- A jó értelemben vett misz­tikus ugyanakkor lényeglátó. A világmindenség és az ember egységben való látásáról van szó, a lényeg pedig mindig a szeretet felfedezése, megélése. Az evolúció ezek szerint nem befejezett folyamat: a fejlődés a szeretet útja. Mindig magasabb és magasabb képesség a szere- tetre, amíg minden nem egyesül egy Főben. Ez egy olyan krisz­tusi világkép, amely az embert a teremtés folyamatának része­sévé teszi, tudatos istenkere­sésre ösztönöz.- P. Boulad hirdeti, hogy mindig van lehetőség a'megúju- lásra, a változásra.- Az emberi tudat, az ember szeretetképessége arra predesz­tinál bennünket, hogy Isten munkatársai legyünk a terem­tésben. Csak bátran és csele­kedni merve. Ha keresem Is­tent, minden javamra válik. Té­vedések, szenvedések, elbuká­sok. Valahogy úgy, ahogy járok - mondta Boulad atya -, egyik lábamról a másikra helyezem a testsúlyomat, s e kettő között merem elveszíteni az egyensúlyomat a következő pontig. Az akadályok, a ne­hézségek a megúju­lás lehetőségei. A Vezető velünk van. Isten dicsősége a tel­jes életet élő ember.-A látogatás em­léke nem feledhető. Lesz-e valamilyen folytatása itt, sző­kébb pátriánkban, ahol tulajdonképpen felfedeztük Magyarország számára Boulad atyát.- Az újra evangelizáció jel­szava, melyet II. János Pál pápa teljes életével hirdet, arra mu­tat, hogy meijük és akaijuk új­ból felfedezni önmagunk és mások számára az alapvető igazságokat, a krisztusi életet. Elsősorban ezt érhettük tetten Boulad atya missziójában, ahogy és amikor velünk volt. Hiteles élete, személyes odaadó munkája is bizonyságul szol­gált szavaira. Ezért is késztet továbbgondolkodásra mindaz, amit tőle ittléte során hallot­tunk. K. F. - Fotó: Papp Z. Konfirmáció Százharminc esztendeje alapí­tották a Pécsi Evangélikus Egy­letet: szép jubileum. Az idő mú­lásában tradíciókat jelez. Min­denesetre jó néhány esztendeje már, hogy a pécsi evangéliku­sok körében évről évre sok-sok fiatal vesz részt a többnyire húsvét és pünkösd időszakában, a tavaszünnepen tartandó kon­firmáción, e szép és igaz hitbéli megerősítésen. Az idén április 26-án voltak a vizsgák, s egy nappal később az ünnepi istentisztelet, melyen Varsányi Ferenc lelkész hirde­tett igét, s melyen az evangéli­kus kórus szolgált. A szólót a Berlini Opera magánénekese, Verebély Veronika énekelte. A konfirmandusok névsora: Bodor Adrián, Faluvégi Zsófia, Faubl Gábor, Faubl György, Fejér Dávid, Keresztes Anikó, Koszorús János, Kretz Adrienn, Légrádi Attila, Mammel Eve­lin, Mohai Lygia, Mosonyi Miklós, Papp Tímea, Rákos- falvy Gergely, Rákosfalvy Ist­ván, Szlovenszki Erika, Varga Balázs, Willant Mónika, Wil- lant Zoltán, Vörös Tamás és Weisz Gábor. K. F. Fatima A fatimai Mária-jelenések 80. évfordulója alkalmából Pécsett a Havi Boldogasszony temp­lomban május 13-án kedden, 8 órától 18 óráig ünnepi program lesz. 18.30-kor a Bazilikában tartanak Mária-köszöntő szo­borfogadást, 19 órakor püspöki szentmise, 20.30-kor horvát nyelvű mise, 21.30-kor ifjúsági imaóra, 23 órakor német nyelvű mise, 24 órakor éjféli mise. 1- 2-ig a görög katolikusok, 2—3-ig a Pius és Magyarürög, 3—4-ig az Élő víz közösség, 4-5-ig a Foco- lare közösség, 5-6-ig a Kolping közösség tart ájtatosságot. 6 órakor Mária-köszöntő. Mennybemenetel „Fölment az Isten örvende­zéssel, az Úr harsonaszóval” énekeljük a 46. zsoltár 6. ver­sében, melyben Krisztus mennybemenetelének örven­dünk. Ezzel az ünneppel befe­jeződik üdvösségtörténetünk­nek az a része, amelyben a megváltó Krisztus fizikailag is együtt volt a megváltásra szoruló emberiséggel. Lezá­rult az a korszak, amely a ná­záreti fogantatással, betle­hemi születéssel kezdődött. Jézus az Istenember eddig csupán egy helyen volt jelen, ahová teste kötötte. Menny- bemenetele után mindenütt je­lenvalóvá lett, mert a Szentlé­lek új testet adott számára: az Egyházat. Ez részben most is érvényes: ott tartózkodik, ahol a teste van: mindenütt, ahol egyháza működik. „íme én veletek vagyok minden nap a világ végeze­téig.” Arról kell tanúságot tennünk, hogy nem vagyunk egyedül, Jézus velünk van, bennünk marad, csak más módban, mint ahogy eddig élt a földön. Itt van minden szentmisében, imádságos összejövetelünkben, szentsé­gek vételekor, a Szentírás ol­vasásakor. „Felme­gyek az én Atyámhoz és a ti Atyátok­hoz ...” Megáldotta apostolait és szemük lát­tára fölment a mennybe, „hogy helyet készítsek nek­tek, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is”. Figyeljük meg a Napot: minél magasabbra emelkedik, annál nagyobb területet vilá­gít be, annál nagyobb lesz me­lege. Jézus feljutott a csúcsra, fényessége és dicsősége az egész világot beragyogja. Az érettünk való üdvözítő gondviselést teljesen bevé­gezte, a földieket a mennyei­ekkel egyesítve emelkedett föl - a jól elvégzett küldetés örömével. így könnyű elbú­csúzni a Földtől. Nem vádolta senki, nem vádolta semmi. Nyugodtan ment a Mennyei Atya elé a nagy beszámolóra. Adja meg nekünk is a Megváltónk, hogy a mi eltá­vozásunk is örömteli menny- bemenetel legyen! Gulybán Tibor paróchus »Kelj föl és járj!” Péter és János apostolok a je- ruzsálemi templom kapujánál a kiszolgáltatott sántát ezek­kel a szavakkal segítették: „Aranyam, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom, - Jé­zus nevében parancsolom, kelj föl és járj!” A 2000. év küszöbén sokan és sokféleképpen kiszolgálta­tottak vagyunk. Vannak, akik az aranyuktól nem tudnak tár­suk felé lépni. Másokat a nél­külözés és létbizonytalanság köt gúzsba. Lelki, szellemi, erkölcsi lebénultság fojtogatja a társadalmat. Fényűző tech­nikánk csapdájából, nyomo­rultul kiszolgáltatott sánta­ságban koldulva keressük: Van-e, aki tud segíteni? A vá­lasz egyértelműen és kizáró­lagosan adva van: Jézus ne­vében. Nem adatott más, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus. Mi Krisztusban élő embe­rek bátran megszólítjuk a tár­sadalmat, minden embert: Nézz ránk! Jézus erejéből kelj föl és járj! Fogadd be Isten szeretetét! És ha abban élsz már, fogadd be még jobban, hogy foghatóbban tudd to­vábbadni: Isten a szeretet, a szabadság, a béke és az öröm. Mindezt neked akarja ajándé­kozni Jézus - aki feltámadt és ma is él, éle­tet, új életet kínál neked. Ha hiszel benne és el­fogadod, amit tett ér­ted, belép a szívedbe és eláraszt az Atya lángoló szeretetével! ő szól Hozzád: „Nézd, az ajtó­ban állok és kopogok!” Ha beengednéd, rátalálnál önma­gadra, leomlanának bilin­cseid. Járni tudnál. Akkor a kevesek markában visszatar­tott aranyból a nélkülözőknek új távlat nyílna. Élhetnél Krisztussal testvérek között. Gyere el a Pécsi Sportcsar­nokba május 24-én - Jézus nevében neked is akaijuk mondani: Kelj föl és járj! Meghallgathatod Isten neked küldött felszabadító üzenetét, Jézus örömhírét. Kérhetsz személyes közbenjáró imád­ságot hited megerősödéséért, testi-lelki gyógyulásért. Részt vehetsz a hálaadó püspöki szentmisén 19.30 órakor. Engedd, hogy az isteni sze­retet tüze fellángolhasson benned! Engedd, hogy meg­érintsen a gyógyító szó: „Kelj föl és járj!” Morvay Imre 4 Zeffirino Jimenez Malla Május 4-én a Szentatya Ró­mában boldoggá avatott egy spanyol cigányt, Zeffirino Ji­menez Mailát, akit így hívtak: El Pelé. Sokáig nomád életet élt, később Barbastro város­ban telepedett le. Lovakkal és más állatokkal kereskedett, de ezt a mesterséget mindig tisz­tességesen űzte. Cigány mó­don kötött házasságot, de ké­sőbb ezt egyházilag is ren­dezte. Ettől kezdve rendszere­sen hétköznap is járt temp­lomba, mindig áldozott. Fele­sége halála után kezdett igen jámbor életet élni: állandóan rózsafüzért imádkozott, több jámbor társaság aktív tagja volt, összegyűjtötte és taní­totta a gyermekeket, látogatta a betegeket és öregeket. A spanyol polgárháború idején Zeffirino az utcán meg akart védeni egy fiatal papot, akit börtönbe hurcoltak. ót is elfogták, megtalálták nála a rózsafüzért, ezért letartóztat­ták. Egy befolyásos anar­chista, aki Pelé barátja volt, segíteni akart neki: „Ne lás­sanak többé annyit imád­kozni, dugd el a rózsafüzére­det, és kiszabadítalak”. Pelé megköszönte a tanácsot, de nem fogadta el. Augusztus 9- én a kora hajnali órákban egy teherautón a temetőbe vitték tizenkét elítélt társával együtt. Velük volt Florentin püspök is. Pelé egész úton ezt kiál­totta: „Éljen Krisztus király”, és rózsafüzérrel a kezében halt meg. Zeffirinót beledob­ták a közös sírba, soha többé nem tudták azonosítani. Hogyan szolgált Jézus? A pécsi Baptista Gyülekezet 1984 óta szervez ifjúsági konferenciákat. Általában ápri­lis utolsó hétvége az időpont, most azonban a munkarendvál­tozás miatt egy héttel később, május 1—3-ig volt együtt az a kb. 450 fiatal, akik az ország különböző részeiből Pécsre utaztak. ’A konferencia fő témája a Szolgálat volt. Pontosabban, ennek bibliai, keresztény (krisz­tusi) értelmezése, ill. gyakorlá­sának lehetőségei a jelenben. Az Újszövetségben, a János apostol szerinti evangéliumban olvasunk egy tudósítást: „Jézus, jól tudva, hogy az Atya min­dent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: felkelt a vacsorától, le­tette felsőruháját és egy kendőt véve, körülkötötte magát, az után vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni azzal a kendő­vel, amivel körül volt kötve.” A szituáció 2000 év távlatából is furcsának tűnik, érzünk benne valami természetelleneset. A kortárs tanítványok számára pedig egyenesen botrányos. A korabeli szokásról ezt íija a Ke­resztény Bibliai Lexikon: „A lábmosás étkezés előtti szokás a zsidóknál. Az udvariasság jele az, ha a vendégnek érkezé­sekor vizet adnak, hogy meg­mossa a lábát. A lábak megmo- sása a rabszolgák feladata volt.” Ezt a rabszolgamunkát vé­gezte tehát Jézus, Isten Fia, akinek az Atya mindent kezébe adott. Ilyen példát adott ne­künk. A téma aktualizálásának le­hetőségeiről három előadás hangzott el Csiszár István, két- egyházi baptista lelkipásztor tolmácsolásában. Az első a szolgálat lényegéről szólt: nem Istennek hiányzik a mi szolgá­latunk, hanem ő ad erőt az egymás felé való szolgálatunk­hoz és teszi azt teljessé. A következőben arról volt szó, hogyan szolgált Jézus: „személyiségének minden jogát letette, de nem volt hajlandó ki­szolgálni senki elképzeléseit” pl.: gazdag ifjú, népvezért kí­vánó tömeg stb. Az Egyház, a Krisztus Teste nem arra hiva­tott, hogy kiszolgálja a világ igényeit, hanem hogy szolgál­jon az Isten nélkül, reménység nélkül élő emberek felé, vagyis, hogy az evangéliumot hirdes­sük szavakban és minden tevé­kenységünkben. Az utolsó előadásban a nyil­vánosan végzett szolgálatról volt szó. Ezzel kapcsolatban hívta fel a figyelmet az előadó Isten Igéje alapján, hogy „senki ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell.” Pál levele a Rómaiakhoz. Felmerül a kérdés, mi ér­telme van a mai világban egyál­talán beszélni ilyesmiről, rá­adásul fiataloknak. Mindenki tudja, mennyire nem „kifize­tődő” tevékenység az önzetlen mások felé fordulás. Ez a gondolkodásmód, bár­mennyire általánosan elteijedt, mégis hamis. Nem számol Is­tennel és az ő korlátlan lehető­ségeivel. Neki van hatalma arra, hogy az ót szolgáló embe­reket boldoggá, életüket értel­messé tegye. Van hatalma arra, hogy mások számára adott ja­vainkat kipótolja, és gondos­kodjon rólunk életünk minden területén. Balogh Barnabás, a Baptista Gyülekezet ifjúsági pásztora t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents