Új Dunántúli Napló, 1997. április (8. évfolyam, 89-118. szám)

1997-04-06 / 94 szám

6 Btíhántúli Napló Magazin 1997. április 6., vasárnap A történelem és a First Lady-k Oktatók tilosban A brit hölgyek nagy része ezentúl nem szerezhet gya­korlatot az éjszakai vezetés­ben. A szigetországi autós­iskolák szövetsége ugyanis megtiltotta a férfi oktatók számára, hogy alkonyat után órát adjanak a szebbik nem képviselőinek. A döntés számos panaszos bejelentés után született, amelyek arról tanúskodtak, hogy az okta­tók szeretnek a sötétben ta­pogatózni, visszaélve a vo­lán mögött ülő bájos mazso­lák helyzetével. A szövetség kidolgozta az új viselkedési kódexet, amely előírja, hogy este csak abban az esetben ülhet tanár és tanítvány egy kocsiban, ha azonos ne­műek. Viccparádé Cicák. Két fekete macska beszélget a tetőn. „Döguna­lom ez a mai nap.” „Gyere, vigyünk körbe egy kis bal- szerencsét!” Változás. Hogy hívják a Csipet csapatot, ha elüti őket a vonat? Cefet cafat. Stirlitz. A híres kém megy az erdőben, villanást észlel. „Az erdő nagy va­rázslója csodát tesz” - gon­dolja Stirlitz. „Meghalsz” - gondolja a puskagolyó. Tájékozódás. Beront egy vak az áruházba, és pórázá­nál fogva kezdi pörgetni a kutyáját a feje fölött. Az el­adó megkérdezi, mit csinál. „Körülnézek” - mondja a vak. Párbeszéd. „Beértünk már a városba?” „Biztos, mert egyre gyakrabban ütünk el valakit.” „Hát, ak­kor lassíts!” „Hogyan, mi­kor te vezetsz?!” Tőzsde. „Hallottad, hogy egyes országokban megtil­tották, hogy a nők 12 és egy óra között bemenjenek a tőzsdére?” „Nem, miért?” „Mert olyankor sok férfi el­veszti ott a gatyáját.” Alkohol. Részeg tántorog a széles út közepén, meg­kérdi a rendőr, miért nem a járdán megy. A válasz nem késik: „Mi vagyok én, kötél­táncos?” Morbid. Bemegy a beteg az orvoshoz, és mondja, na­gyon köhög. Az orvos kimu­tat az ablakon a közeli teme­tőre: „Látja azokat a síro­kat? Azok milyen szívesen köhögnének!” Továbbra is várjuk vicce­iket, ötleteiket lapunk cí­mére, bármilyen műfajban. Összeállította: Bozsik László Az elnökfeleségek, noha nem választják őket és fizetést sem kapnak, mégis reflektorfényben vannak. Gyakran egész rága­lomhadjáratot kell eltűrniük, ami voltaképpen nem is nekik, hanem áttételesen a férjüknek szól. „A közvélemény szentet vagy ördögöt csinál belőlük, pedig azt hiszem, hogy a kö­rülményeikhez képest eddig mind a 43 amerikai First Lady megállta a helyét” - írja új könyvében a hírneves Smithso­nian Múzeum vezető történé­sze, Edith Mayo. Az Egyesült Államok ne­gyedik elnökének neje, Dolley Madison volt az első, aki a megtisztelő Első Hölgy címet kapta. James Monroe párját csak rá­Aki azt gondolná, hogy az aszt­ronómiai felfedezések hatására leáldozott az asztrológia csil­laga, téved. Még mindig olyan szilárdan tartja magát, mint ré­gen. Az asztrológia őshazájában, Mezopotámiában eredetileg nem is készültek személyes ho­roszkópok, csak az uralkodók számára. Az ő sorsuk egyben népük jövőjét is megmutatta. A középkorban minden királynak, uralkodónak volt saját, udvari csillagjósa. A modem korban az állam­férfiak nem dicsekednek azzal, ha konzultálnak asztrológusa­ikkal. Teddy Roosewelt ameri­kai elnök azonban például so­hasem titkolta, hogy hisz a csil­tarti Elizabeth-ként emlegetik az egykorú történeti források, azaz a vele konkurens politi­kusfeleségek. Leginkább azt sé­relmezték e hölgyek, hogy mi­vel Mrs. Monroe elvből nem vett részt a Fehér Ház-beli fo­gadásokon, ezért azokra más asszonyokat sem hívtak meg. Elizabeth Monroe-hoz hasonla­tosan rossz a híre Mary Lin­colnnak. Pedig szegényt inkább nevezhetnénk a szó szoros ér­telmében szerencsétlennek - magánéletében és politikailag is -, hiszen összes baja abból fakadt, hogy délinek született, s ezért környezete rásütötte az áruló bélyegét. Ugyancsak a múlt században volt elnökné Julia Gardiner Tyler. 1844-ben, 24 évesen lagokban. Személyes horosz­kópját a Fehér Házban a falra is kirakta. Ronald Reagan és fele­sége olyannyira fontosnak tar­totta Carroll Righter holly­woodi csillagjós tanácsait, hogy minden reggel fölhívták, mit tud mondani a számukra. Ami­kor azonban a szakértő nem látta előre az 1981-es merény­letkísérletet, Mrs. Reagan Joan Quigley San Franciscó-i jósnőre cserélte le őt. Amikor a CIA vezetői meg­tudták, hogy Nancy Reagan rendszeresen beszél asztroló­gussal, óriási pánikba estek. At­tól rettegtek, hogy a telefonbe­szélgetéseket a KGB lehall­gatja, s így megtudja az elnök részletes programját. Pedig a ment feleségül a nála harminc esztendővel idősebb John Tylerhez. A huszadik századi elnökfe­leségek közül talán a legismer­tebb Eleanor Roosevelt, akinek viszont - a történésznő szerint - „sokan alábecsülték politikai befolyását”. Nancy Reaganról ma már kevesebb szó esik, vélhetőleg túlságosan „hollywoodias” asztrológia-őrülete miatt. Hillary Clinton szavaival zárja kötetét a tudós törté­nésznő: „A mi életünk számta­lan szerep elegye, s amíg meg­találjuk az egyensúlyt, bizony sokat billenünk. Számomra a család, a munka, a szolgálat je­lenti ezt az elegyet. Csakúgy, mint minden nőnek.” CIA kémfőnökei amúgy nem zárkóztak el a csillagjóslástól. Az 1950-es és 60-as években pontos listájuk volt azokról az államelnökökről, akik asztroló­giai támogatást igényeltek, s vesztegetéssel és más módon elhelyezték a maguk , jósait” a környezetükben. Mehmet Sehu albán miniszterelnök, Kwame Nkrumah ghanai elnök, Szu­ka mo indonéz államfő sohasem tudta meg, hogy beépített jósok amerikai befolyásra vallatták a csillagokat. Nkrumah elnököt is így buk­tatták meg: ,jósai” Kínába küldték látogatóba, távóllété- ben pedig vértelen puccsal megdöntötték kormányát. H. I. Gy. A prágai Viaszmúzeumban állították ki Hrucsov és Sztálin viaszszobrát, melyeket egyen­ként hétezer dollárért vásároltak Oroszországtól. Csillagjósok és politikusok Rohanunk a semmibe? Kemény jóslat, de Konrad Lo- renznek, a sajnos már elhunyt Nobel-díjas osztrák tudósnak volt mersze feltenni a kérdést. A következtetését a hétköz­napokból vonta le. Egyszerűen körbenézett, s az emberek ma­gatartásából „kiszámolta”, hogy amilyeh ütemben tesszük tönkre környezetünket, csakis a katasztrofális vég jöhet. Tegyük fel, hogy Lorenz tu­datosan túloz. Azok a jelensé­gek azonban, amelyeket sötét színekkel a jövő palettájára kénytelen felfesteni, valóban meghökkentőek. Ami azonban tragikus: az ember tisztában van a saját vi­lágát romboló magatartásával, ám ezen a levont tanulságok ellenére sem hajlandó változ­tatni. Konrad Lorenz pedig va­lóban alaposan körbenézett. Az írott és „képernyős” kul­túrától kezdve a jövő generá­cióinak e szempontból nem kellően irányított magatartásán keresztül a pénzügyi-ipari lob­bik világirányító hatalmán át megmutatja, hogy pokolba ve­zető utat kövezünk ki. A tudós azonban a közvé­lemény előtt nem annyira jö­vőkutatóként ismert, hanem mint az állatok magatartásával foglalkozó szakember. Ezt csak azért említjük, mert e körbe tartozó jó néhány meg­figyeléséből azt a következte­tést vonhatjuk le, hogy az álla­tok hamarabb tanulják meg - éspedig nem is évszázezrede- ket kívánó időtartam alatt - a természet elvárásaihoz való alkalmazkodást. Sőt, ijó közérzetük” érde­kében villámgyorsan is képe­sek alkalmazkodni az igé­nyekhez. A példát Lorenz egy kollé­gájának majmáról vette. Az értelmes jószágnak - gazdájával együtt élt egy la­kásban - egyetlen rossz tulaj­donsága volt: mindig odacsi­nált a szőnyegre. A gazda persze igyekezett leszoktatni róla az állatot. Durva eszközöknek nem lé­vén barátja, egyszerűen ilyen alkalmakkor a fenekére vert a majomnak, majd kilódította a földszintes ház ablakán a kertbe. Magyarul: tanuld meg te majom, hogy az ilyesmit a bokrok alatt szokás elintézni! Nos, az állat három dorgálás után kapcsolt. A szőnyegre ugyan továbbra is odápiszkí- tott, de utána öntudatosan a sa­ját fenekére vert - és kiugrott az ablakon ... Mármost az ide kissé el­lentmondásosnak tűnő példa - az emberiség sorsa és egy ma­jom pajkossága - csak azért jó, mert éppenséggel mi is be­piszkítjuk „lakásunkat”, azaz a Földet. Csakhogy a már felismert veszély miatti dorgálások mit sem érnek. Meglehet, mi is majd azt csináljuk, amit a ma­jom: kiugrunk. Félő azonban, hogy akkor már nem lesz hova. Mészáros A. Brüsszelben megrendezték a tizedik nemzetközi testfestő versenyt, melyen négy óra állt a résztvevők rendelkezé­sére, hogy elképzeléseiket megvalósítsák. Képünkön az egyik „mű” a sok közül. Főzzünk változatosan! Gömböc. Hozzávalók: a tész­tához 2 deci liszt, 2 deci tej­föl, 2 egész tojás, 1 kávéska­nálnyi só, az öntethez 10 deka füstölt szalonna vagy tarja, il­letve 5 deka reszelt sajt és 2 deci tejföl. A lisztet elkever­jük a sóval, majd a tejföllel és a felvert tojásokkal. Gömbö­cöt formálunk belőle, és tiszta konyharuhába vagy vászon­darabba kötjük. Főzőkanálra akasztva egy forró vízzel teli fazékra függesszük úgy, hogy a tésztát a víz ellepje. Űjrafor- rás után a tüzet mérsékeljük, és 40 percig lassan forralva főzzük. A gömböcöt felszele­telve köretnek adhatjuk va­das, mártásos húsok mellé. Önálló ételként is tálalhatjuk tejföllel és reszelt sajttal, vagy pirított füstölt szalonnával ké­szült tejfölös öntettel. Fo­gyasztható hússal, darált pari- zerrel gazdagított fűszeres pa­radicsommártással is. Tejes tészta. 20-25 deka finommetéltet vagy szélesme­téltet 5-6 deci tejben, 3 deka vajjal, csipetnyi sóval addig főzzük, míg a tej zömét ma­gába szívta. Leszűijük, meg­szórjuk 10 deka cukros darált dióval, mákkal, vagy fahéjas pirított morzsával. Ha gazda­gabbra akarjuk, margarinnal kikent jénai tálba simítjuk. 2 tojás sárgáját 2 evőkanál cu­korral habosra keverjük, el­vegyítjük vele 2 tojás ke­ményre vert habját és a tész­tán elegyengetjük. Közepesen meleg sütőben addig sütjük, míg a tojáshab rózsaszínűre pirul. W. M. Egy NDK-s Hollywoodban Emil Jannings volt az első és egyben utolsó német filmszí­nész, aki még 1928-ban Oscar- díjat kapott, így az idei jelölés a Shine című filmben nyújtott alakításáért már magában meg­tiszteltetés volt Ármin Mueller- Stahlmk, az NDK volt vezető színészének, akit Szabó István Redl ezredes című munkájában láthattunk Ferenc Feídinánd szerepében. Mueller-Stahl néhány éve már Hollywoodban él, és a nagy fordulat után szó volt róla, hogy Mike Ovitz, az egyik legmenőbb producer Sean Connery-kaliberű szupersztárt csinál belőle. A színész erre így emléke­zik:- Remek vacsorán voltunk Ovitznál, de én az időeltolódás miatt egyre álmosabb lettem, közben Robin Williams az egyik viccet mondta a másik után, nem tudtunk a tárgyra térni, úgyhogy egy idő után már se angolul, se németül nem ér­tettem egy kukkot sem. Elmen­tem lefeküdni. Ennek ellenére Mueller- Stahlt folyamatosan foglalkoz­tatják Hollywoodban, aki mégse tudta teljesen megsze­retni a világ film-fővárosát.-Már maga Los Angeles is egy őrült város. Mindenki sztár szeretne lenni. Az utcán meg lehet figyelni, ki éppen milyen szerepet játszik. Kamerák nél­kül ugyan, de mindenki a maga kis filmjében alakít. Holly­woodra pedig rá lehet mondani, hogy a legdrágább, legfelesle­gesebb dolgokkal berendezett, leginkább életidegen Paradi­csom a Földön. Egy jelenetet, amit Európában egyetlen kame­rával vesznek, itt biztos, hogy öttel; egy-egy beállítást nálunk leforgatnak maximum három­szor, Spielberggel megcsinál­tuk tizenötször. Van rá idő, van rá pénz. A szerződéseim, ami­ket az ügyrtököm tető alá hoz, 300 oldal vastag könyvek. A legapróbb részletekig minden bennük van, például, hogy a la- kóbüszomban milyen típusú ágy lesz, milyen könyvek, vi­deofilmek és egy sereg holmi, amire amúgy semmi szüksé­gem. Visszaemlékszem a régi NDK-s időkre: akkor a lakó­buszt egy rozzant szék helyet­tesítette, vagy sokszor még az sem! M. K.

Next

/
Thumbnails
Contents