Új Dunántúli Napló, 1997. április (8. évfolyam, 89-118. szám)

1997-04-29 / 117. szám

1997. április 29., kedd Kisebbségek Baranyában Dünántuli Napló 7 Oldalszerkesztő: Cseri László Hírcsatorna Német nyelvi pályázat. A Pécsi Német Önkormányzat pályázatot ír ki a német nyelv oktatásában, a ha­gyományok és a kultúra ápolásában, az azonosság- tudat erősítésében végzett városi munka támogatására. A megpályázható összeg 400 000 forint, intézmé­nyenként 50 000 forint. Pá­lyázhatnak társadalmi szer­vezetek, oktatási intézmé­nyek. A beküldési határidő május 31. Cím: Pécsi Német Önkormányzat, Pécs, Mun­kácsy M. u. 8. Orosz akvarellek. Orosz akvarell vemisszázs - el­adással egybekötött kiállítás - nyílik Pécsett május 8-án 17 órakor a Gyöngyszem Galériában, melyet előrelát­hatóan a budapesti Orosz Nagykövetség első titkára, az Örosz Kulturális Köz­pont igazgatója nyit meg. Ügyfélfogadás cigá­nyoknak. A Pécs Városi Cigány Kisebbségi Önkor­mányzat és a Cigány Ki­sebbségi Önkormányzatok Baranya Megyei Szövetsége a Pécs, Mária u. 9. szám alatti irodájukban az alábbi időpontokban tart ügyfélfo­gadást. Városi önkormány­zat: kedden 9-12 óráig, me­gyei szövetség: csütörtökön 9-12 óráig. Ikonkiállítás. Április 26-27-én került sor a pravo­szláv húsvétra, melynek egyik érdekes rendezvénye a Pécsi Magyar-Orosz Tár­saság szervezésében a Pécsi Bolgár Klubban szombaton megtartott házi ikonkiállítás volt. Vasárnap a bolgár ká­polnában közös istentiszte­leten vettek részt oroszok és bolgárok. Kereszt- és búzaszente­lés. Fazekasbodán két né­met család rendbehozta a 19. században felállított és felszentelt keresztet, amely a háborúk során megrongá­lódott. Az elmúlt hét végén búzaszenteléssel egybekö­tött körmenettel tisztelegtek a kereszt előtt a faluban élő németek és magyarok. A felújított keresztet Szűcs Fe­renc, geresdlaki esperes szentelte fel. Húsvét a szerb kápolnában A pravoszláv húsvét, hasonlóan a hazánkban élő többség által megszokotthoz, ugyancsak mozgó ünnep. Idén éppen az elmúlt hét végére esett. A Zrínyi utcai pécsi szerb kápolnában szombaton délelőtt nagyszombati liturgiára, késő este pedig a feltámadási misére került sor, melyen az itt élő szerbeken kívül nagy számban vettek részt a városban tanuló görögök és hozzátartozóik is. A szertartás része volt a gyertyás körmenet, mely során „Krisztus sírját” kivitték az utcára. A szerbek húsvét másnapján tartották a halottak napját. Ilyenkor a pópa a temetőben minden sírnál imát mond, és a sírt vörösborral meg is locsolja. Kenyérfúlek zsákszámra A Pécsi Magyar-Orosz Tár­saság csak alig néhány hóna­pos. Zömmel orosz szárma­zású magyar állampolgárok­ból áll, akik feleségként vagy férjként kerültek Magyar- országra. Az uránvárosi tetőtéri lakásban - ahogy egy kis éllel mondani szokás mifelénk - annyian vannak, mint az oroszok. Aki csak odafér, ott serénykedik az asztal körül. Készül az egyik legnépszerűbb orosz étel, a pilményi, amely voltaképpen húsos derelye. Eredetileg Szi­bériából származtatható, az ott élő nyelvrokonaink, a komik - kiknek nyelvén a pilményi ke­nyérfület jelent - zsákokban akasztják az eresz alá a félkész ételt, amely pillanatok alatt csonttá fagy a rettenetes hideg­ben. Aztán ebből visznek vadá­szatra, halászatra, ahol kifőzik, ha megéheznek. A pécsi oroszok az április végi pravoszláv húsvét ünne­pére készítik együtt a kétezer- nyolcszáz húsos derelyét, me­lyet addig mélyhűtőbe tárolnak. Á városban valamivel több, mint száz orosz nyelvet beszélő él, közülük 50-60-an járnak el a társaság rendezvényeire ­Készül a kétezernyolcszáz pilményi az orosz húsvétra amelyek elsősorban kulturális jellegűek - a Nevelők Házába. Mint Horváthné Szemerédi Mária, a társaság alelnöke el­mondta, a Pécsett élő kisebbsé­gek barátságosan fogadták a csoport létrejöttét, mely - re­mélhetően - a kezdeti nehézsé­gek után észrevehető mozza­nata lesz a Pécs város kulturális életének. Szokás, hogy egy-egy ünnepi alkalommal a többszáz pilmé­nyi valamelyikébe gombot vagy pénzdarabot rejtenek. Amelyik vendég ezt megtalálja, az a hagyomány szerint szeren­csés és boldog lesz. E sorok írója is megkóstolhatta az ételt, s bátran kijelentheti, szeren­csésnek érzi magát. Pedig nem talált se gombot, se pénzt. Málenkij robot és szentmise HÍMESHÁZA A Népek Barátsága Egyesü­let, mely 1990-ben alakult, ma mintegy száz tagot számlál. A testvérkapcsolat ápolása kizárólag az egyesü­let feladata a faluban. A németországi Fulda köze­lében lévő Rasdorffal alakí­tottak ki testvérkapcsolatot 1990-ben. Azóta évről évre egy busznyi ember megy ki, vagy utazik ide, s szoros, csa­ládi barátságok jöttek létre, meséli Rozmer Andrásáé (ké­pünkön), az egyesület elnöke. Az egyesület az elmúlt év­ben a falu fennállásának 275. évfordulóján kivette a részét a rendezvé­nyek sorá­ból: hagyo­mányőrző es­téket szer­veztek, pün­kösdkor nép­táncegyütte­seket, kóru­sokat láttak vendégül. Idén az önkor­mányzat által létrehozandó múzeum szervezésében segí­tenek, anyagokat szereznek, pályázatokat írnak. A szeptemberi búcsúra időzített nyitáskor emlékez­nek meg arról, hogy 50 éve tértek vissza a málenkij robot­ró1 az elhurcoltak; ekkor szentmisét tartanak, s minder­ről előadásokat szerveznek. A fesztiváltól a padlásig VERSEND A Versendi Horvát Kisebb­ségi Önkormányzat 1994- ben alakult az ősidők óta háromnemzetiségű faluban. A nyolcszáz lelket számláló településen egy ’90-es felmé­rés szerint 240-en vallották magukat horvátnak, mondja Balatinácz Mariann, az ön- kormányzat elnöke. A cigány és a német kisebbség után a horvátok élnek a legnagyobb számban itt. Sokan, a rossz történelmi tapasztalatok mi­att, még ma sem merik hor­vátnak vallani magukat. A legnagyobb gond, véli Mari­ann, hogy a horvát nyelvokta­tás megszűnt az iskolában, nem akadt ugyanis tanár. Mindenesetre 1990 óta leg­alább kulturális rendezvények vannak, melyeket eleinte fur­csállták a lakók, de az elmúlt évben már tele volt a kultúr- ház. Járt itt a Pécsi Horvát Színház, a júniusi horvát fesz­tiválon pedig hazai és horvát­országi kultúrcsoportok, szép számban. Rendeztek horvát nyelvű misét, a Baranya Me­gyei Horvátok Borversenyét. Minderre pályázaton nyertek pénzt. S a tavalyi sikeren fel­buzdulva idén júniusban is nagyszabású fesztivált ter­veznek, hasonló programok­kal. Kiállítást is szeretnének rendezni, hiszen a padlásokon rengeteg szép holmi poroso­dik, melyeket érdemes lenne közszemlére bocsátani. Kertészek a múzeumban A Harkányban hosszú ideig működő bolgár múzeum a rendszerváltással együtt be­zárta kapuit. Az anyag azonban bekerült Pécsre, a Várostörténeti Múzeumba. A tervek szerint Siklóson talál majd végleges otthonra a mú­zeum, mondja Bonev Jordán (képünkön), a Pécsi Bolgár Kisebbségi Önkormányzat elnöke. Addig is A magyar-bolgár kapcsolatok évszázadai cím­mel nyílik május 23-án ünne­pélyes keretek között egy ti­zenegy hónapig tartó időszaki kiállítás Pécsett a Várostörté­neti Múzeumban, széles körű összefogással. A pécsin kívül a budapesti, a miskolci bolgár önkormány­zat és az or­szág múze­umai, vala­mint számos magángyűj­temény se­gítségével, tájékoztatott Vonyó Jó­zsef, a Janus Pannonius Mú­zeum várostörténeti osztályá­nak vezetője. A kiállítás meg­jeleníti a letelepedéseket, az itt kinyomtatott első könyve­ket, egyházat, iskolákat - s a legjelentősebb tevékenységet, a kertészkedést, annak tárgyi emlékeit. Ez az első kiállítás Magyarországon, amely két kis ország kapcsolatainak tel­jességét kívánja bemutatni. A horvát nyelvtanulás gondjai A Széchenyi István Általános Iskolában és a Kisfaludy Gim­náziumban lehet horvátul tanulni. Utóbbiban huszonhét diák él a lehetőséggel, harmadik nyelvként. Az oktatás kö­rülményei azonban meglehetősen mostohák. MOHÁCS A törvény előírása szerint, ha egy osztályból nyolc tanuló valamilyen nyelvet szeretne tanulni, lehetővé kell tenni, és ebben az esetben fejkvóta is jár az államtól. Mohácson azonban a huszonhét tanuló ti­zenkilenc osztály diákjaiból verbuválódik, az osztályon­kénti nyolc tehát sehogyan sem áll össze. Csókáné Prakatur Mária (képünkön), a horvát nyelv ta­nára szerint semmi esély nincs az állami támogatásra. Egy­előre a nulladik vagy a 6.-7. órában hozzák össze, hihetet­lenül bonyolult szervezéssel, a különböző nyelvi megalapo­zottságú gyerekeket három csoportban: az érettségire készülőket, a középhala­dókat és a ki­csiket. Tekin­tettel arra, hogy nem jár fejkvóta, a te­lepülési ön- kormányzatra hárul a nyelvta­nulás finanszírozásának terhe, melyért évről évre meg kell küzdeni iskolának, tanárnak és szülőnek egyaránt. Cserdi András igazgató sze­rint az iskola minden segítsé­get megad, de kevés a pénzük. Úgy gondolja, hogy egy há­romnemzetiségű városnak tennie kell azért, hogy a ki­sebbség nyelvét tanulni lehes­sen az iskolákban. Udvarácz Mátyásné, a Hor­vát Kisebbségi Önkormányzat elnöke elmondta: indítvá­nyozzák, hogy a képviselő-tes­tület támogassa a horvát nyelvoktatást egy elkülönített alap létrehozásával, amely nem túl nagy összeg a város költségvetésében. Az országos önkormányzat tanügyi refe­rensétől is azt a tanácsot kap­ták, hogy a problémát helyben kell megoldani. Egy újjáéledő cigányzenekar Egykoron mindennapos je­lenség volt, hogy éttermek­ben, kerthelyiségekben ci­gányzenekarok szórakoztat­ták a vendégeket. Mára már hírmondójuk is alig maradt. Szalai Dodi cigányzenekarának tagjai 3-4 éve már játszottak együtt a Szúnyog csárdában. Aztán szerteszéledtek, mint a többiek mind. Baranyában már csupán ők és Dörömbözőék csapata játszanak. Pedig egyko­ron, mondja Dodi bácsi, volt olyan utca Pécs városában, amelyben kilenc cigányzenekar is játszott esténként. Szalai Dodi 52 éve muzsikál mint hivatásos zenész. Négy gyermeke közül egyik sem vá­lasztotta ezt a hivatást, s mint mondja, mások se nagyon, nincs utánpótlás. Pedig erre a fajta zenére, úgy gondolja, még mindig van igény, az emberek jó része szereti, a külföldieknek pedig kuriózum. Május elsejétől a Cellárium- ban péntek és szombat kivéte­lével minden este játszani fog­nak. Mindannyian - Lakatos Károly, Orsós Imre és Lakatos János is - nyugdíjasok már, de szívesen vállalták ezt a nem kevés koncentrációval járó munkát.

Next

/
Thumbnails
Contents