Új Dunántúli Napló, 1997. április (8. évfolyam, 89-118. szám)

1997-04-25 / 113. szám

1997. április 25., péntek Háttér - Riport Dftinántúli Napló 9 Emberek, akik nem léteznek A jó polgár éjszaka vetett ágyában alszik, s éjfél­tájt legfeljebb fordul egyet a meleg paplan takarásá­ban, megnézi az órát, s megiga­zítva párnáját alszik tovább. Ebben az időben ébrednek és élednek fel azok az emberek, akik egyébként nem léteznek. Akikről nemigen vesz tudomást senki. Nekik nincsenek hozzá­tartozóik, barátaik, nincsenek ismerőseik. Akik már önmagu­kat sem ismerik, s régóta nem kérdezik maguktól sem, miért vagy e Földön, öreg? A kertvárosi rendőrőrs köz­rendvédelmi parancsnoka Né­meth Gyula százados. Az óriási alvó városra vigyáznak embe­rei, köztük a fiatal zászlós, Ve- lényi Zoltán, ők e nehéz sorsú emberekre inkább azt a kifeje­zést használják, amit néhány napja dr. Báliké Mártától, a meszesi családvédő intézet ve­zetőnőjétől hallottam. Úgy be­szélnek róluk, hogy úton van­nak. Úton, útközben, tartva va­lami felé, amiről mindenki tud, de nem beszél róla. Ez a megváltó szép halál. Németh Gyulát kérdem:- Mit tudunk ezekről az em­berekről?- Valahol elrontották az éle­tüket. Többnyire férfiak, akik már akkor az élet peremére sodródtak, amikor munkanél­külivé majd pedig testi-lelki be­tegekké váltak. Otthoni vesze­kedés, válás, majd a maradék pénz felélése maradt osztályré­szük. Most mindenük az, ami rajtuk van, meg legfeljebb ami egy nejlonszatyorba belefér. Alszanak, ahol tudnak. Nyáron a jó levegőn, kint a füzesben, matracon, télen a fűtött lépcső­házakban. Besurrannak a me­legbe, hogy ne vegye őket észre senki, s vagy fölmennek a tető- följáróba, vagy le a pincébe, alagsorba. Ha észreveszik őket, csörög a telefon, s a bejelen­tésre kimegy a rendőr és intéz­kedik.- Hogyan ?-Hát hogyan. Emberséggel és olykor a szabályzatot is sajá­tosan értelmezve.- Ismerősök már talán ? -Természetesen. Néha fel­tűnik egy-egy új arc, de néhány nap elég arra, hogy kialakuljon közte és a rendőrök között egy­fajta sajátos kapcsolat. Ők ha­marabb megjegyzik a szolgálat- tevőt, nevén szólítják, előre kö­szönnek. Rendes, csöndes em­berek. Nem lopnak, nem randa­líroznak, nem ütköznek össze a törvénnyel. Olykor elbeszélge­tünk velük, megismerjük őket, kik voltak, mit csináltak. Sok­szor megdöbbentő tragédiákkal szembesülhetünk.- Ha nincsenek papírjaik, személyi igazolványuk?- Megkérjük őket, hogy menjenek be a városi kapitány­ságra, és intézzék el.- Miből élnek ezek az éjsza­kai emberek?- A kukákat válogatják. Mindegyiknek megvan a saját területe, s hajnalig megszerzik a napi megélhetéshez szüksé­ges pénzt, egyebet. A guberálás még aránylag ’’jól fizet”.- Hogy érti ezt?- Összegyűjtik a kenyeret, üvegbetétet, ruhát, fémet, mi­egymást.- A kukázás közegészségügyi szempontokat sért.-Ezt most kinek mondja? Ebben a nyomorban, elesett- ségben ki beszélhet közegész­ségügyről? Tudom, nem mindenki adta föl.- Akad egy olyan ismerős - mondja a zászlós -, aki taka­rékbetétbe gyűjt, s arról álmo­dik, hogy lakást vesz, esetleg újra nősül, s egyszer lesz csa­ládja is. Meszesen ezernyi tragédia. Pécs lecsúszott városrésze, s ha a külterületek között rang­sort lehetne vonni, a legmé­P écs több szektorra van osztva. A belváros, az a néhány ház ott az Angster úton jól fizető, hasonlóképpen elmegy a Kertváros is, ahol több mint félszázezer ember szemetében akad még tovább hasznosítható. Meszesen már nem érdemes a kukát átvizs­gálni. Éjjel végigjártam a gazda­gabb vidékeket, találkoztam néhány emberrel. A francia clochard-nak hívná őket, oh, mily' szép a jelző. Apám a csa­vargó jelzőt akasztotta volna rá­juk. Nem koldusok, mert leg­följebb egy cigarettát kértek tő­lem is (pechükre nem dohány­zóm), másrészt könnyed cseve­gők, élvezik a saját poénjaikat. Ez életük egyetlen sikerélmé­nye talán. Kevéssel beérik. Jel­lemző párbeszédünkre az alábbi:- Nem maga volt az a vállal­kozó, aki a hattyúk tavából ki­szippantotta az iszapot? - kér­dezte az egyik.- De - mondtam. Erre jót röhögtünk, majd fel­szólítottak, hogy ne zavarjam tovább őket a munka közben. Találkoztam fiatalabbat is, aki szerint az élet rövid, hosszú a sír, igyon az ember, ameddig bír. Legszomorúbb egy öregem­ber volt, aki Gyódról jár be ta­lán, meg egy nagymama az unokájával, akik alighanem a Hősök teréről járnak Kertvá­rosba kukázni. Őket nem za­varja el senki, számukra nincs kijelölt terület. Egy család kint lakott a fü­zesben, s éppen Velényi Zoltán zászlóstól tudom, hogy a na­pokban felköltöztek a kókényi szőlőhegybe. Présházat tudtak venni, s már létezhetnek ismét. lyebben van. A jelző lehet sértő, tudom. De mit mond az, ha a családvédő intézetben 800 olyan családot tartanak nyil­ván, akik ide már önszántuk­ból bekopogtattak.- Próbálunk segíteni - jegyzi meg Balikó Márta. - Próbáljuk kézen fogni őket, de nagyon nehéz a dolgunk. Iszonyatos a nyomor, az el- esettség.-Példát kérnék. Szokatlant, furcsát.- Nemrégiben egy asszony keresett fel minket, aki a gyere­két óvodába szerette volna be­adni, de a gyereknek nem volt semmiféle papírja, anya­könyve, semmi. Születéskor el­felejtették regisztráltatni. Az óvodai beíratáshoz pedig kell az anyakönyvi kivonat.- Ez a gyerek tényleg nem lé­tezett.- Nem.- Mi történt aztán?- Elmondtam az asszonynak, hogy segítünk. Ennek már több hete, de azóta nem láttam. Balikó Márta irodájának fa­lán gyermekrajz, egy vérvörös falevél. Alatta ákom-bákom: Márta néninek szeretettel . . A szomszédban, nem messze a Máltai Szeretetszolgálat Csilla Otthona, ahova péntekenként az elesett, szegényebb sorsú gyerekek bejárnak. Illetve, minden jelző nélkül: ahova a gyerekek bejárnak. Mondom: készül egy új tör­vény, rövidesen a parlament elé kerül. Benne a gyermekvéde­lem, ifjúságvédelem. Ennyiben maradtunk. A fiatalemberrel a Majorossy utcában találkoztam. Véletlenül kezdtünk el beszélgetni. Hu­szonhat éves már, árva, szüleit nem ismerte. Gyermekotthon­Az EGB a „Szabó családban” A közvélemény szinte semmit sem tud az ENSZ európai re­gionális szervezete, az Euró­pai Gazdasági Bizottság (EGB) tevékenységéről, holott annak eredményeivel nap mint nap találkozik egy magyar át­lagcsalád is, mondjuk "Sza­bóék", a jelek szerint tudtán kívül. A „Szabó család” valószí­nűleg nem tudja például, hogy biztonságosabbá és kevésbé környezetszennyezővé vált közlekedése a gépjárművek főbb alkatrészeiről és a veszé­lyes szállítmányokról az EGB égisze alatt létrejött nemzet­közi egyezményeknek kö­szönhetően. A kamionokon, narancs- sárga négyzetben látható rejté­lyes számok segítik azonosí­tani a veszélyes szállítmányt és megkezdeni a gyors men­tést szerencsétlenség esetén. Az út mentén látható, zöld mezőben E-betűt és egy szá­mot tartalmazó jeleket látva Szabóék most már tudhatják, hogy azon a főúton az EGB ál­tal kidolgozott európai szab­ványok garantálják biztonsá­gos közlekedését. A Szabó család valószínű­leg azt sem sejti, hogy új nyu­gati autójának biztonságos használatát ugyancsak az ENSZ járműbiztonsági normái alapján gyártott alkatrészek­nek köszönheti. A szélvédőn, egy karikában látható kis E- betű, amelyet talán gyártási hibának vél az erre vonatkozó garanciapecsét. ban nőtt fel, aztán kikerült az utcára, s ma már pontosan hét esztendeje, hogy nem aludt ágyban. Mosdatlan, ápolatlan, szembe-szélben iszonyatosan büdös. Arra büszke, hogy egy­kor lakott Budapest hetedik ke­rületében.- Miből él?- Koldulok. Meg néha, ha alkalom nyílik rá, lenyúlok va­lakit.- Miért nem dolgozik?- Rengeteg oka van. Először is nézzen rám: maga felvenne? Ugye, nem. Másodszor pedig nem is tudnék dolgozni.- Semmi szakmája, semmi­hez sem ért?- A szakma még hagyján. De úgy át vagyok fázva, hogy állni is alig tudok a lábamon.- Miért nem jár be a Gomba utcába? Biztosan tudja, ott van az éjjeli menedékhely?- Többet nem megyek.- Miért?- Én is ezt kérdem. És nincs rá válasz, legfeljebb annyi, hogy magam döntöttem így. Egyébként verekedtem ott, s félek. E mberek, akik nem létez­nek, akik régen kihullot­tak már a társadalomból. Azon a szociális hálón át, me­lyet a szakadások tartanak még össze valahogy, vala­meddig. Rühesek, tüdőbajo­sak. Úton vannak. Nem gondol rájuk senki, vagy csak nagyon kevesek, akik időnként a már nem használatos régi ruhákat kimosva, összehajtogatva te­szik ki a kukásedény mellé. Avval a nem titkolt gondolat­tal, hogy hátha valakinek még jó lesz. Kozma Ferenc - Fotó: Läufer Balogh Zoltán jegyzete Bagyipénz A fiatal demokraták múlt hét végi kongresszusán a párt egyik vezető gazdaságpoliti­kusa szerint - így egyes napi­laphírek - a miniszterelnök nem tud különbséget tenni az ukrán géppisztolyos és a számlát nem adó zöldséges, következésképpen a fekete- és a szürkegazdaság között. Jóllehet érdekes a párhuzam az UZI-s gengszter és a piaci kofa tekintetében, a jelenlegi kormány eddigi gazdaságpoli­tikájának bírálatában a nehéz­lovassági támadások mellett e kijelentés legföljebb revolve- rezésnek tűnik. Bár, ki tudja. Ugyanis a szónok prog­rammá nemesített kijelentése szerint pártja a fekete- és a szürkegazdaság visszaszorítá­sát szorgalmazza. Ugyanak­kor határozott módon segí­tené elő a kis- és középvállal­kozások támogatását, köz­vetve a polgári rétegek fel- emelkedését. Sokan és rengetegszer ki­mondták már: a nyelv hűen tükrözi az adott társadalom pillanatnyi állapotát. A minap véletlenül fülta­núja voltam egy utcai beszél­getésnek. Egy betéti társaság nevével jelzett családi ház előtt faggatta a - vélhetően - főnök a ki tudja milyen fuvar­ral megérkezőket: Van-e ba­gyipénz? Bár most először ta­lálkoztam ezzel a kifejezéssel, az adott helyzetből mégis azt a következtetést vontam le, hogy olyan juttatásról lehet szó, amit azért kapnak - per­sze, a kialakult játékszabá­lyok szerint, az egyéb szabá­lyokat megkerülve - mert va­lamilyen üzleti kapcsolatba kerültek valakivel. Egy felmérés szerint tavaly Magyarországon a háztartá­sok összes kiadásaiból átlago­san 11-14 százalékkal része­sedett a számla nélküli feke­tekereskedelem és -szolgálta­tás. S most itt az új fogalom: a bagyipénz. Nem kell Ka- zinczy-formátumú nyelvújí­tónak - aki a polgárság fel- emelkedéséért küzdött - len­nünk ahhoz, hogy eszünkbe jusson, milyen szó jöhet ez­után. Bagyiország. Bikini sarkvidéki nyárra A norvégiai Tromsö város hi­deg időjárásához alkalmaz­kodó bikinit alkotott az ott élő Tarunn Anfinsen divatterve­zőnő, aki kétméteres új hó előtt mutatta be fürdőruháját, amelynek fő előnyét az „ér­zékeny testrészeket védő bá­ránybőrben” látja. A bikini két alapvető darabja tetszőle­gesen egészíthető ki norvég mintás kötött részekkel. A Skála Konzum és a divat A pécsi Konzum immáron másfél éve fontos lánc­szeme a Skála áruházi lán­colatnak. Mint az integráció többi áruházában, a pécsi­ben is a Skála, hazánkban még újnak számító kon­cepciója érvényesül: ennek eredményeként a tematikai­lag azonos árucsoportok egy területen kapnak he­lyet, ahogyan ezt a férfi és női osztályok is reprezentál­ják. Az első emeleten a hölgyek és az urak is egy helyen megtalálnak minden öltözködési „kelléket” - kedvező árakon. Az áruházlánc tagjaként a Konzum komoly kínálat változást ért el, amely jelen­tős színvonal emelkedést is jelent. Ahogy végigtekin­tünk a választékon Leh­mann Beátával, a női ruhák és kiegészítők értékesíté­sének vezetőjével, azt álla­pítjuk meg, hogy a klasszi­kus, elegáns konfekció márkái - Catherine, Mona Lisa, Silhouette -, mellett hangsúlyosan jelen vannak a minden napi viseletre szánt Charmeuse ruhák is. A tervezők ugyanúgy tud­ják, mint a vásárlók, hogy a kifogástalan szabás és a jól választott kelme alapja az eleganciának. A tavaszi di­vatszínek, mint a sárga és a zöld több tónusa éppen úgy jellemző a blézerek, nadrágok, kosztümök, szoknyák között, mint az örök kék-fehér - olyan el­rendezésben, hogy a vásár­lók a variálhatóságra is öt­leteket kapnak. A kiegészí­tők is csupán néhány lé­pésre vannak, így . a höl­gyek rövid áttekintést köve­tően „képbe lehetnek”, hogy a megvett ruhához mi­lyen muszlim és selyem sál, Girardi-kalap illik. Nem kell sokat sétálni a szellő- sen elhelyezett állványok között, hogy megtalálják a Bellinda, Albers, PR Unique és Kunért harisnyák ma­gasfényű és lycrás változa­tait, a zoknikat, valamint a Triumph, Felina, Sariana és DIM fehérneműket. A férfi részen az igényes Baumler és minőségi Styl divatos öltönyök, zakók, nadrágok jelzik a Skála Konzum új üzletpolitikáját. A szabásvonalak és alap­anyagok a nyugati trendet követik - szinte napraké­szen. A Pierre Cardin, Pi­erre Clarence, Alain Delon, Placido Domingo, Signa­ture ingek minőségét a jól csengő márkanevek garan­tálják. Fekete Lászlóné szerint a férfiak között is sok a rendszeresen vissza­térő vásárló. A divat jelen­tős változásának köszönhe­tően az idén a vichy-kockás zakó egysoros, három­gombos változata a legu- ralkodóbb, de egyre nép­szerűbb az állógallér is. Az ingeknél a friss eper, a na­rancssárga, a királykék szí­nek dominálnak, sőt, a nyakkendők világát sem a visszafogottság jellemzi már. A hölgyeknek, urak­nak csak pár métert kell megtenniük, hogy a parfü­mök, illatkreációk közül ki­választhassák azt, amely új öltözetükhöz és személyi­ségükhöz a leginkább il­leszkedik. (X) t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents