Új Dunántúli Napló, 1997. április (8. évfolyam, 89-118. szám)

1997-04-23 / 111. szám

1997. április 23., szerda Magazin Dhnántúli Napló 15 Kilencvenhat neve volt Olaszország, de talán egész Eu­rópa legleleményesebb betörő­nője a 28 éves Rada Markovics. A szerb származású fiatalasz- szony eddig 96 alkalommal vál­tott személyazonosságot. Radát először 1980-ban érték tetten Nápolyban. Lakásbetörés volt, a zsákmány meglehetősen csekély, mintegy 40 ezer fo­rintnak megfelelő érték. Valódi személyi adatait akkor közölte először és utoljára a rendőrség­gel. Tizenegy esztendős lány­ként még büntetlenséget élve­zett. Néhány nappal később megkezdte nagy utazását Itá­liában. Egyik lakást a másik után rámolta ki. Mindannyi­szor, amikor a zsaruk elcsípték, más-más szláv nevet és szüle­tési időpontot adott meg a saját­jaként, papírjai pedig sohasem voltak. A rendőrség központi nyilvántartó számítógépe per­sze, „büntetlen előéletűként” tartotta nyilván. Elengedték, s ő folytatta a betöréseket. Legutóbb Rada a torinói rendőrségre került, és amikor kérdezték, a legtermészetesebb hangon közölte személyi ada­tait, nevét: Sola Dinics. Biztos volt benne, hogy pillanatokon belül nyílik előtte az utcára ve­zető ajtó. Csakhogy ujjlenyo­mata alapján a pármai idegen- rendészet jelezte: ez az a nő, akit hónapok óta keresnek. „Másodpercekkel azután, hogy ujjlenyomatát betápláltuk a számítógépes rendszerünkbe, a komputer elkezdte sorolni a hozzá tartozó neveket és egyéb adatokat” - mondja a torinói kapitányság ügyeletese. Két napra és két éjszakára volt szükség, míg összeállították Rada dossziéját. Kiderült, hogy eddig legalább 96-szor változ­tatta meg személyazonosságát. Az ifjú hölgyet a felhalmo­zott jogerős bírói ítéletek alap­ján most börtönbe szállították. Mégsem lesz ott sokáig, mivel nyolcadik hónapos terhes, és az olasz törvények szerint a szülés előtt félbe kell szakítani a bün­tetés végrehajtását. Vajon mi lesz a gyerek neve? Vietnami meglepetések Aki manapság Vietnamba láto­gat, meglepődve konstatálja, hogy mennyit változott az or­szág az utóbbi néhány évben. A szakértők szerint a vietnami vezetőség a nyolcvanas évek közepe táján felismerte, hogy a kommunista rendszer államosí­tott gazdaságá­val az ország soha nem lesz képes utolérni a térség „tigri­seit”, Thaiföldet vagy Szinga­púrt. A sikeres délkelet-ázsiai térség motorját a külföldi tőke és a szabad keres­kedelem hajtja, ugyanezeket akaiják érvé­nyesíteni Viet­namban is. A kormány meg­hirdette a dói moi-nak nevezett gazdasági re­formot. Az elmúlt évtizedben az infláció 680 százalékról 5 százalék alá csökkent, a gazda­ság évi növekedése átlagosan 9 százalék. A változások legjobb illusztrációját a hárommilliós nagyváros, Hanoi szolgáltatja. Néhány évvel ezelőtt a kihalt utcákon legfeljebb néhány bi­ciklit és orosz teherautót lehe­tett látni. Az éhező emberek órákig álltak sorba egy marék rizsért. A hajdanán fényűző Metropol szállodában patká­nyok tanyáztak, a padló lyukain át pedig leláttak az alsó szo­bákba. Ma a városban alig lehet közlekedni a hatalmas forga­lom miatt, és bár a biciklik megmaradtak, az egyre tehető­sebb középosztály tagjainál már a Honda robogó a státus- szimbólum. A boltokban ma is vannak sorok, de hűtőszekrény­től a rizses-zsákig a legfonto­sabb közfogyasztási cikkek kaphatók. A Metropolt reno­válták, estén­ként mind a négy éttermében más zenekar szórakoztatja a vendégeket. A város művészeti élete pezseg. Az a mondás járja, hogy ha a csil­logó Ho Si Minh-város (a korábbi Saigon) Vietnam New Yorkja, akkor Hanoi Boston­hoz hasonlatos. A nyugati szakértők mindazon­által a legbiztatóbb jelnek azt látják, hogy a vietnami kor­mány működését nem ideoló­giai vagy személyi szempontok vezérlik. Sokkal inkább az a „megszállottság”, hogy az or­szágot remélhetőleg egy em­beröltő leforgása alatt felzár­kóztassa a gazdag szomszé­dokhoz. A vietnamiakon ez nem múlik, hiszen született vál­lalkozók. Mesélik, hogy amikor tavalyelőtt a kormány közbiz­tonsági okokra hivatkozva be­tiltotta az ünnepi petárdák használatát, a kereskedők fel­vették magnókazettára a durro­gást, és azt kezdték árusítani. A valódi Párizs. A Diadalív madártávlatból FEB FOTO Az amerikai Las Vegas, a fény (és a kaszinók) városa új at­trakcióra készül: nemsokára elkezdik építeni a maguk Pári­zsát, az Eiffel-torony feleak­kora másával, Szent Lajos szi­getével, a Szajnával és a Dia­dalívvel. A tervek szerint minden megtévesztésig hason­lít majd az eredetire - sőt, sokkal jobb is lesz, az „undok” franciák és kutyapiszok nél­kül. A Hilton szállodalánc 750 millió dolláros beruházásában helyet kap egy háromezer fé­rőhelyes hotel, kilenc étterem és egy hatalmas alapterületű kaszinó is. A grandiózus épí­tészeti mű vázlatát a Hilton vezetői bemutatták Párizs pol­gármesterének is. Jean Tiberi arcán állítólag nyoma sem volt annak a felháborodásnak, mely a franciákra oly jel­lemző, amikor egy-egy ameri­kai túlkapás kerül a szemük elé. Mi több, Monsieur Tiberi abban reménykedik, hogy ép­pen a „mű-város” fog kedvet csinálni az igazi Párizs megte­kintéséhez. A polgármester Párizs - Las Vegasban azonban azt is hozzátette, hogy az amcsik igazán fizet­hetnének némi százalékot a „szerzői” jogokért. A Hilton hatja majd Las Vegasba, s a francia légitársaság, illetve az idegenforgalmi hivatal irodát nyithat a szórakoztatóparkban. Ez pedig Las Vegas. Az MGM kaszinó és szálloda szerencsejáték-ügyi igazgatója azonban kis híján az arcába nevetett. Az építtetők úgy vé­lik, Párizsnak legyen elég, hogy bizonyos termékeit (bor, ruházat, műtárgy) exportál­A kérdés csak az, hogy Las Vegas több mint háromezer fős kiszolgálóseregének köte­lező lesz-e a mű-Párizsban az angol mellett még franciául is beszélni? Életfogytiglan a „fekete özvegyinek Hatalmas aranykereszttel a nyakában azt pró­bálta bizonygatni, hogy ő hívő lélek és ártatlan. Tette azt az osztrák rendőrségen Elfriede Blau- ensteiner, a 66 esztendős asszony, akit öt gyil­kossággal gyanúsítanak. Blauensteinemé a hirdetések alapján megis­mert férjeinek - idős, elesett, ápolásra-gyámolí- tásra szoruló öregembereknek - adagolta a mé­reggé vált gyógyszereket, rájuk nyitotta a met­sző hideg téli éjszakán az ablakot vagy éppen szívszélhűdést okozó „zuhanyterápiát” alkal­mazott. Ezt követően meghamisította az öreg férfiak végakaratát, hogy beleülhessen a va­gyonúkba, a házukba, a lakásukba. Alattomos, pénzéhes, kapzsi, számító, go­nosz, lelkiismeretlen - jellemezte az ügyész, a „fekete özvegyet”. Hét órán át tanácskoztak az esküdtek, mire ítéletet mondtak a vádlott fölött: életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Bűnsegéddé „előlépett” ügyvédje sem úszta meg: a 40 éves Harald Schmidt hét évet kapott, amiért közreműködött meggyilkolt férfiak vég­rendeletének a meghamisításában. Az ufók foglyai „Hárman állnak körül. Rette­gek. Egy asztalon fekszem meztelenül. Tűt szúrnak mé­lyen a hasamba ..Egy 43 éves amerikai nő szavai ezek a pszichiáter pamlagán. Egyike azoknak, akiket állítólag föl­dönkívüli lények raboltak el kí­sérleti célokra. Az idegeneknek nem ő az egyetlen „áldozata”. Sokan éltek, élnek át hasonlót. Egyre többen ... James S. Gordon, a washin- toni Georgetown Egyetem pszichiátria professzora évek óta foglalkozik a hasonló pana­szokkal jelentkező betegekkel. Az amerikaiak háromnegyede szerint igenis vannak földönkí­vüli értelmes lények, és több­szörjártak is már bolygónkon. Az ufók által elkövetett em­berrablásról először Betty és Bamev Hill adott hírt 1961- ben. Ok írták le, mi történik, ha földönkívüliek hatalmába kerül valaki. Állandó szorongás, rémálmok, álmatlanság. A leg­főbb tünet azonban az időki­esés. Olyan időszak ez, amelyre nem tud vagy nem akar emlé­kezni az illető. A pszichológusok szerint a páciensek ilyenkor vágyálmai­kat vetítik ki, hiszen a földön­kívüliek általában bölcsebbek, , jobb emberek”, mint a földiek. Az élmény hatására gyakran szegődnek valamilyen mozga­lom, szekta, elmélet szolgála­tába. A kiesett idő feltárására sok pszichiáter próbálkozott már hipnóziskezeléssel, de nem ke­vesen vannak szakmai körök­ben, akik szerint a hipnózis tel­jesen alkalmatlan eszköz erre. Dr. Gordon szerint az ufók és földönkívüliek által elkövetett emberrablások valójában korai pszichés traumák kivetülései, mondjuk a kisgyermek korban elszenvedett szexuális zaklatá­sok emléknyomai. Például: az áldozat úgy dolgozza fel a traumát, hogy nem a szülei, ha­nem földönkívüli lények bán­talmazták, befolyásolták, kerí­tették hatalmukba. Lehet, hogy a személyiséghasadás egyik eddig le nem írt megnyilvánu­lási formájával állunk szemben, véli dr. Gordon. Érdekes, hogy az „elrabol­tak” szinte kivétel nélkül fehér emberek, általában átlagon fe­lül intelligensek és kíváncsiak. Iszonyodnak a publicitástól, nem paranoiások, nem őrültek, a konkrét élménytől eltekintve semmilyen más skizofrén tüne­tet nem produkálnak. Sokan úgy vélik, hogy a föl­dönkívüliekkel kapcsolatos él­mények az embernek, s főleg a világ dolgaira nyitott, érdek­lődő embernek azt a vágyát tes­tesítik meg, hogy ne legyen egy szál maga az univerzumban, kötődjék valahova, valamihez. Ferenczy Europress Patkányinvázió Párizsban Ezzel a riasztó címmel figyel­meztet egy új veszedelemre a tekintélyes Le Figaro. Mégpe­dig azzal a teóriával állt elő, hogy az elszaporodott terror- cselekményeknek, utcai rob­bantásoknak egyenes, de köz­vetett következménye lesz a patkányinvázió. A terroristák bombáikat ugyanis az utcai hulladékgyűj­tőkbe rejtették, ezért a párizsi polgármester elrendelte: zárják le mind a huszonötezer kukát fedőkkel. A polgároknak ez nem nagyon tetszett, követke­zésképpen szemetes zacskóikat leginkább a szemetesek mellé helyezték el. Ez csalogatta elő a patkányokat a párizsi kanálisok mélyéből, és a bőséges táplá- lék-tánpótlás intenzív szaporo­dásra buzdította a rágcsálókat. Megmenekült a berlini palota Szerették is, meg nem is a ke­let-berliniek a város szívében 1976-ban fölépített Köztársa­sági Palotát, melynek a Dóm­mal szembeni szárnyában volt az NDK parlamentje. Szerették benne a jó színhá­zat, a tekepályát, az olcsó és jó éttermeket, sörözőt, kávézót mások szégyellték, gúnyolták, például Honecker csillárbolt­jának nevezték, mert napnyug­tától napkeltéig minden lámpa világított a hatalmas üvegtáb­lák mögött, a Palast der Repub- likot „a köztársaság ballasztjá­nak”, meg „Palazzo Prozzó- nak” (a kivagyiság palotájá­nak) is titulálták. Amikor 1991-ben hivatalo­san is kiderült, hogy a palota levegője súlyosan mérgező az építőanyagába kevert azbeszt miatt, nyomban bezárták. Ami mozdítható volt benne, elad­ták. S egymást érték a haszno­sítását illető, gyakorta képte­lenségnek tartott ötletek. Le­bontani! Szanálni! Félig lebon­tani, hogy jusson hely a (me­gint csak nem különösebben szeretett) egykori császári csa­lád, a Hohenzollemok valami­kori palotájának újjáépítésére. A legfrissebb döntés szerint az épületben állami és magán­pénzekből „Németország és Európa föderációját kifejező” kongresszusi, könyvtár-, szál­loda és kereskedelmi együttest alakítanak ki. A palota meg­menekült. Ferenczy Europress A Köztársasági Palotában kongresszusi központ, könyvtár és szálloda kap majd helyet

Next

/
Thumbnails
Contents