Új Dunántúli Napló, 1997. április (8. évfolyam, 89-118. szám)

1997-04-23 / 111. szám

1997. április 23., szerda Politikai Vitafórum Dünántúli Napló 9 PÁRTHÍREK Szent-Istványi István, az SZDSZ frakcióvezetője má­jus 8-án, csütörtökön Bara­nyába látogat. Páva Zoltán országgyűlési képviselő csütörtöki fo­gadóórája elmarad, helyette április 25-én 12.30-14.00 óra között tart fogadóórát Komlón, a polgármesteri hivatalban. Az MSZP Ingyenes jogse­gélyszolgálatát április 24- én, csütörtökön 16.30 óra­kor dr. Bechesz Mária ve­zeti, elsősorban polgári jogi ügyekben, a Tüzér utca 3/1- ben. A Szegfű Klub „Találko­zások országgyűlési képvi­selőkkel” sorozatában ápri­lis 25-én, pénteken 17 óra­kor dr. Szili Katalin állam­titkárral találkozhatnak az érdeklődők a Tüzér utcai mozgalmi házban. Az Ifjúsági Keresztény- demokrata Unió Pécsi Szervezete ezúton értesíti régi, új és leendő tagjait, hogy április 29-én, kedden 18 órától vezetőségválasztó taggyűlést tart a KDNP székházban (Pécs, Rákóczi út 50.). A Magyar Igazság és Élet Pártja Baranya megyei szervezete április 19-én tartott tisztújító küldött- gyűlésén az alábbi határo­zatokat hozta: megyei el­nök Deák Péter, alelnökök dr. Balázs Ferenc és Win- kert László, országos vá­lasztmányi tagok Balogh János, Polgár Károly. Kap­csolattartási címük: 7624 Pécs, Herman Ottó u. 5. Tel.: 06/72-332-781, 06/30-271-496. 7617 Pécs, Postafiók 3. 17. sz. Posta- hivatal. A Független Kisgazda- párt megyei vezetősége a 4. számú választókörzetben lakossági fórumot tart Kom­lón, a Pártok Házában ápri­lis 25-én, 17 órakor. Erőművek reklámáron A magyar energiaágazat rész­leges eladása - ahogyan az megvalósult - több mint bűn: hiba. Az erőművek eladását az átgondolatlanság, az ésszerűt- lenség, a szakmai hi­bák sorozata jellemezte. A ’95 végi, nagy tömegű eladás (kó- tyavetye) so­rán alig ötöd- áron mond­tunk le a jövőnk szempontjából stratégiai fontosságú energia- ágazat nagy részének ellenőr­zéséről. A kormány ráadásul 8% profitot garantált az új tu­lajdonosoknak. (Az év eleji 25%-os áremelésből 15% en­nek tudható be.) De ami ennél is elképesztőbb: míg a külföldi kézbe került cégek 25-47%-os díjemelést élveznek, addig a hazai tulajdonban maradt erő­művek - a kormány döntése alapján - maximum 3%-ot! Ez már nem csak a nemzeti érdek érvényesülését, hanem a szek­torsemlegesség elvét is sérti. Ami hosszabb távon is ag­gasztó: kizárólag az új tulajdo­nosok mérlegelésén múlik, hogy a többletforrásokat kor­szerűsítésre fordítják, vagy azt elhanyagolva, rövid távú extra­profitot biztosítanak részvénye­seiknek. Tehetik: az adásvételi szerződésben a vevő semmi biztosítékot nem vállal a fej­lesztésre. A magyar állam ga­ranciavállalása viszont olyan mértékű, hogy legrosszabb esetben az új tulajdonosok a tel­jes vételárat is visszakaphatják. Vagyis előfordulhat az, ami a Budapest Banknál már megtör­tént: a kormány elajándékozta a közvagyont! A „privatizációnak” nevezett folyamat során az erőművek részvénytöbbségét olyan kül­földi cégeknek adták el, ame­lyek zömében állami vagy ön­kormányzati tulajdonban van­nak. (Most az állam rossz tulaj­donos vagy nem?) Ez a „priva­tizációs” gőzhenger nem állt le: épp a minap adták el nettó 4 milliárdért a Budapesti Erőmű 24 milliárdos részvénycsomag­ját. A ’95-ös, máig titkosan ke­zelt, üzletileg rendkívül hátrá­nyos, több esetben törvénysértő szerződésekért (amelyet két hét alatt csaptak össze) mintegy 2,8 milliárd (!) Ft tanácsadói díjat fizetett ki az állam. Emlékez­zünk: a Hom-Bokros csomag szociális kurtításai révén ennek az összegnek a felénél is keve­sebb mértékű megtakarítás ke­letkezett! Ismét bebizonyoso­dott: amilyen érzéketlen a kor­mány a széles néprétegek élet­viszonyai iránt, olyannyira bő­kezű bizonyos üzleti lobbicso­portok számára - természetesen mindannyiunk rovására. Hegedűs Tamás Néppárt-MDNP Elégedettek a csehek Egy mostani fölmérés szerint a csehek 77%-a elégedett kormá­nyával, a jelenlegi helyzettel, a gazdaság teljesítményével, az életkörülmények alakulásával. Hányszor hallottam, olvas­tam a rádióban, tévében, a saj­tóban lekicsinyelni, lefitymálni a csehországi kuponos privati­zációt, merthogy az „nem is volt privatizáció”, meg hogy „nem hajtották végre a szüksé­ges reformokat” stb. Savanyú a szőlő, ahogy ez szokott lenni. A kuponos privatizáció kizárta a szabadrablást, a korrupció el­burjánzását, sőt, az volt az igazi privatizáció! Az állami tulajdon ugyanis sohasem elvontan létezett, ha­nem konkrét emberek, konkrét csoportok működtették, a saját egyéni és csoportérdekeiknek megfelelően, a nemzet többi tagja kárára. Ezért nem volt ez „össznépi tulajdon”, meg „tár­sadalmi tulajdon”. Magyarországon a „privati­záció” csupán azt jelentette, hogy az egyik szűk csoport ke­zéből átment egy másik szűk csoport kezébe ugyanez a tulaj­don, sőt, gyakran a szereplők ugyanazok maradtak. Csehországban viszont tény­legesen priva­tizálták a tu­lajdont. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a világ legnagyobb vállalatának, az amerikai General Mo- tors-nak ma kb. egymillió rész­vényese, azaz tulajdonosa van. Hát ehhez a struktúrához ha­sonlít a mai cseh tulajdonszer­kezet. A magyarországi tulajdon­szerkezet viszont inkább hason­lít a Marx-korabeli vadkapita­lizmuséhoz vagy a jelenlegi la­tin-amerikai struktúrához. Mel­lesleg Németországban a Volkswagen cégnek is kb. fél­millió részvényese van, vagyis nem igaz a tőkekoncentráció törvénye már nyugaton. Nem attól van valahol „kapitaliz­mus”, hogy egy szűk kisebbség kezében halmozódik föl a nem­zeti termelő vagyon, hanem hogy tiszta világos tulajdonvi­szonyok léteznek-e. Nem a tu­lajdonosok döntenek a straté­giai kérdésekben, hanem a megbízott menedzsment, amely a szükséges információkkal rendelkezik. Teljesen mindegy viszont, hogy az adott vállalat­nak mennyi tulajdonosa van. Csehországban tehát valós, nyugati értelemben vett privati­záció volt, míg Magyarorszá­gon dél-amerikai típusú sza­badrablás. Az eredmény meg is látszik. Végezzenek csak egy fölmérést Magyarországon, hogy hányán elégedettek a kormánnyal (1988-ban meglesz ez a fölmérés!), valamint saját helyzetükkel. Csehországnak nincs szá­mottevő adósságállománya, te­hát fokozódó nehézségei elle­nére még mindig jó helyzetből startol. Gazdag László A tények makacs dolgok Figyeltem a kékvérű urat, amint hazánk fennállásának tizenegy évszázadáról a különféle médi­umoknak nyilatkozott. Olybá tűnt, mintha kizárólag a saját szemszögéből emlékezett volna a ma­gyar népet ért történelmi vi­harokra. Né­melykor vas­kos melléfo­gásokkal fű­szerezte él­ményanyagát, más esetekben cáfolhatatlan történelmi té­nyekről „feledkezett meg”. Olyanokról, mint az 1671-es Wesselényi-féle összeesküvés megtorlása, a Thököly Imre ne­vével jelzett kuruc független­ségi harcok és a Rákóczi feje­delem vezette szabadságharc leverése, a magyar jakobinusok 1795-ben történt kivégzése, Kossuth Lajos 1837-es bebör­tönzése. Az 1848-49-es magyar for­radalom és szabadságharc vér- befojtása kétszázezer behívott cári orosz fegyveres közremű­ködésével, majd a szabadság- harc tizenhárom vezénylő tá­bornokának kíméletlen aradi kivégzése. Azt követően a Haynau-rémuralom és a hírhedt Bach-korszak nyílt abszolutisz­tikus önkényuralma, s vele pár­huzamosan Magyarország ön­álló állami létének megszünte­tése 1849-1867 között. Ezek a tények igen makacs dolgok: fölösleges őket elfü­lelni, illetve a szőnyeg alá sö­pörni. A nyilatkozó tárgyilagosság dolgában sem tekinthető telje­sen kompetensnek. Jelzi ezt, hogy a magyarországi létező szocializmus négy évtizedét a tatárjárással és a török hódolt­sággal helyezte egy sorba, melynek következménye - úgymond - „negyvenéves rom­bolás volt”. Az átlag magyar - saját jobb tapasztalatai függvé­nyében - azt mondja erről: fül­lentés! Többsége ugyanis tudja és elismeri, hogy ebben az or­szágban a II. világháborút kö­vető negyven évben - 1956 őszének néhány napját kivéve - kizárólag építés folyt. Évszáza­dos lemaradásokat ellensúlyozó és jövőbe mutató tömeges alko­tás. Ezt az össznépi produktu­mot tette tönkre néhány esz­tendő alatt a visszacsempészett és legalizált rablókapitalizmus; s ennyiben már mostanra meg­valósult mindaz, amit a szocia­lizmus megátalkodott ellenzői oly hőn óhajtottak. Elpusztították az előző rend­szer gazdasági szerkezetét és felépítményét. Fölszámolták az állampolgári jogon megillető egészségügyi ellátást: meg­szüntették a felsőoktatás ingye­nességét, kiterebélyesítették a bűnözést, leépítették a szociális rendeltetésű vívmányok több­ségét, elvetették az emberek jö­vőbe vetett bizalmát, százezrek kezéből kivették a megélhetés alapjául szolgáló munkát, s ez­zel krónikus pangásra ítélték a társadalmat. A létfeltételek dolgában és morálisan lapátra tett, apátiába kergetett milliókat pedig a bol­dogabb jövő ígéretével kecseg­tetik, mely puszta önámítás ma­rad mindenütt, ahol a rablókapi­talizmust tekintik a társadalmi fölemelkedés forrásának. Dr. SUdi Bertalan szóvivő Munkáspárt Kakukk! A kisgazdák időről időre, mint a kakukkos óra, megszó­lalnak és elkiáltják magukat, hogy SZDSZ! Rituális han­goskodássá vált már ez. Most az egyik kisgazda (1. ÚDN, április 9.) valami olyasmit mond, hogy az SZDSZ csu­pán a budapesti belvárosi elit­tel foglalkozik oktatáspoliti­kájában, és nyilván gondolja azt is, ami ebből következni szokott. A kisgazdákat nem zavarja, hogy a közoktatási törvény át­fogó módosítása garanciákat biztosít, amelyek lényegesen csökkentik az állandó költ­ségvetési alkukat, ugyanis az összoktatási kiadások megha­tározott százalékában rögzíti azt a minimumot, amit a köz­ponti támogatásból mindig biztosítani kell. Hogy nagy­mértékben növekedett a kiste­lepülések iskoláit támogató normatíva. A közoktatási rendszer egyik legfontosabb feladata az új informatikai kommuni­kációs nyelv terjesztése, taní­tása. A liberális oktatási rend­szernek mondhatni sorsdöntő része az a program, amelynek fedezete 1997-re biztosított. A tervek szerint 1998 szep­temberéig az összes középis­kola bekapcsolódhat az inter­nethálózatba. Ez a program a tudás és az esélyegyenlőség programja. 1997-ben 37 százalékkal növekszik a felsőoktatási központi forrásokból való ré­szesedése. Programfinanszírozásra a korábbi 1,6 milliárd forint he­lyett az idén 3,4 milliárd forint áll rendelke­zésre. Ennek egy része az elkülönített szakkönyv- és tankönyv­kiadási nor­matíva - ez 680 millió forint. Ilyen célra soha ekkora ösz- szeget nem fordítottak. Fontos még megemlíteni az iskolai könyvtári normatívát, amely tanulónként 1300 fo­rint, kistelepüléseken pedig ennek a duplája, 2600 forint. Ez összességében mintegy 2,5 milliárdot jelent az iskolai könyvtárak számára. E tények helyett az említett cikkben azt olvasom, hogy más országokban „70% feletti az egyetemet, főiskolát végzet­tek” száma. Szeretném kö­zölni, hogy ilyen ország nincs. Még az Egyesült Államokban is - melyet az írás elítélőleg említ - ez a szám 60% körüli, egy-egy korcsoporton belül. Sebaj! Majd csak valahogy elboldogulnak tények nélkül is a kisgazdák! Bretter Zoltán Országgyűlési képviselő, SZDSZ Nemzethalál? Nincs még egy nép Európá­ban, amely lassan három évti­zede minden évben elvesz­tené a maga mohácsi csa­táját.-Az or­szág lakos­sága 1968 óta folyama­tosan fogy, mára évi 40 ezerrel le­szünk kevesebben.- Az egy családra eső gyermekszám átlag 1,57.- Az eltelt idő alatt 4 millió abortusz történt.-A kereső eltartott arány 1:2-höz, ami pont fordítottja a normálisnak.- A várható élettartam Eu­rópában itt a legalacsonyabb, a népesség elöregedett, egész­ségi állapota rossz. A baj az, hogy a tendencia egy idő után visszafordíthatat­lanná válik, vagyis a fogyás nem állítható meg. Ez oda ve­zethet, hogy 2020-ra egy nem egészen 9 milliós, 2050-re 6-7 milliós elöregedett, rossz egészségi állapotú nemzet fogja lakni Magyarországot. A határainkon túl élő ma­gyarság még képezhetné né­pünk biológiai aranytartalé­kát, de az ő sorvasztásuk, mely 76 év óta tart, mára fel­gyorsult. Ehhez járul hozzá az alapszerződések politikája, amelyeknek sorát sajnos, az előző, magát nemzetinek valló kormány nyitotta meg. Ezek alapján nekünk most két választásunk van: vagy hallgatunk, elhisszük a jelen­legi kormánypártok szólamait és belenyugszunk, hogy a nemzethalál-vízióból valóság lesz, vagy a sarkunkra állunk, és a jelenlegi koalíció levál­tása mellett olyan, a nemzet jövője iránt elkötelezett erőkre bízzuk a kormányzás felelősségét, amelyek politi­kájának középpontjában a nemzetépítő állam van. Ez egy összetett gazdasági és politikai program, amely megteremti a családalapítás, és a gyermeknevelés anyagi alapjait azáltal, hogy az ál­lamháztartás gyökeres átala­kításával forrásokat teremt a szociális juttatások széleskörű kiterjesztéséhez, a főfoglal­kozású anyaság intézményé­nek bevezetéséhez. A nagycsaládosok és a gyermekeiket egyedül neve­lők anyagi biztonsága és a nyugdíjak értékállóságának megteremtése elsőrendű fel­adataink közé tartozik. A ne­velésben a család szerepének és fontosságának hangsúlyo­zásával kell a fiatalok figyel­mét ráirányítani ezekre a problémákra. A magyar politikában a fentieket először a MIÉP mondta ki 1993-ban, magára vonva ezzel a támadások össztüzét és a tendenciózus elhallgatást. Mi azonban nem hallgatha­tunk! Deák Péter MIÉP A Nyerjen egy Suzuki GLX-et az Uj Dunántúli Naplóval! Minden eséllyel indul ­Örömmel tájékoztatjuk Tisztelt Olvasóinkat, hogy április 18-átói újabb akciót indítottunk olvasóink pl részére. Akciónk lényege, hogy azon jelenlegi előfizetőink, akik május és június hónapban is előfizetik CIUIIZ/CIU az ÚDN-t, részt vesznek sorsolásunkon. A fődíj egy extra felszereltségű Suzuki Swift GLX személygépkocsi, melyet a pécsi Suzuki Szabolcs Kft-nél vásároltunk meg. A sorsolást egy egész napos, szabadtéri szórakoztató műsor keretében rendezzük, június 14-én, Pécsett. Azon olvasóink is bekapcsolódhatnak játékunkba, akik most nem előfizetői az Uj Dunántúli Naplónak. Nekik nem kell mást tenniük, mint hogy június 8-áig - bármikor - három hónapra előfizetik a lapunkat. Ne feledje tehát: zsályazöld Suzuki GLX-et nyerhet az Új Dunántúli Naplóval! További információk a 06-80- 200-089-es, ingyenesen hívható (zöld)számon munkanapokon 8-11 óráig. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents