Új Dunántúli Napló, 1997. április (8. évfolyam, 89-118. szám)
1997-04-02 / 90 szám
1997. április 2., szerda Nyugdíjasok Oldala Dhnántúli Napló 9 Percesek Béres csepp. Az eddigi gyakorlattól eltérően a jövőben nem csütörtökön, hanem hétfőn lehet nagykereskedelmi áron Béres csepphez jutni a Pécsi Nyugdíjasok Egyesületének székházában, a Rákóczi út 11. sz. alatt. Minden hétfőn délelőtt 10-től 12 óráig várják az idős embereket. A készlet ugyan korlátozott, de folyamatos az utánpótlás. Nyugdíjpénztárak. A nyugdíjpénztárakba az elmúlt években befizetett tőke az átlagos piaci hozamoknál magasabb jövedelmet biztosított a pénztártagoknak. Tavaly éves szinten 26,5 százalékos hozamot értek el átlagosan a pénztárak. Az eredményes működésnek köszönhetően a Magyarországon működő 280 nyugdíj- pénztár taglétszáma mára meghaladta a félmilliót, a felhalmozott vagyonuk pedig elérte a 30 milliárd forintot, jelentették be a Magyar Pénztárklub alakuló ülésén. Köszöntő. Kitüntetést már kapott a munkájáért, gratuláltak is neki, de a hivatalos elismerésen túl is szeretné tudatni Sipos Imrénével a Komlói Belváros Nőklub vezetőjével a klubtagság -• nevében Kása Emilné, hogy nagyra értékelik a tevékenységét. Siposné évek óta törődik a hatvan fős társaság- - -gal, gondoskodik a programjaikról, ami összetartja őket, örömet jelent nekik a hétköznapok sodrásában. Diabétesz. Április 4-ikén, pénteken délután 2 órakor találkoznak legközelebb Pécsett, az Apáca u. 15 sz. alatt a Diabétesz Baráti Társaság tagjai. A klubnapon három órától a cukorbetegség veseszövődményeiről tart előadást dr. Molnár Márta. Olcsó mosószer. Ma délután 1 órától ismét olcsó, kimértmosószer-vásár lesz Pécsett, a Mecsek Áruház mögötti parkolóban. Az Arany Pajzs Segítő Szolgálat munkatársai várják az időseket és a nagycsaládosokat. Kérik, hogy flakont, üveget vigyenek magukkal. Tervezetten üresedő pénzeszsák Amióta figyelhetjük az Országgyűlés nyugdíjemelési vitáit (mivelhogy ez kemény viták nélkül eddig soha nem ment!), tudhatjuk azt is, hogy mi a baj. Megtanulhattuk, hogy a mai nyugdíjrendszerünk elosztó-kirovó rendszerű. A lényeg az, hogy amit ma befizet nyugdíjjárulékként az aktív dolgozók széles tábora, azt - képletesen szólva - holnap már ki is fizetik nyugdíjként a nyugdíjasok ugyancsak széles táborának. Megtakarításról tehát szó sem lehet. így lett ez kitalálva akkor, amikor kis hazánkban minden dolgozó ember - nagyon helyesen! - nyugdíjas állású lett, nem úgy mint az előző átkosban, amikor csak a vasutasok, a postások, a köztisztviselők és még néhány foglalkozási ágban dolgozók. Bizony akkoriban nyugdíjas állásúnak lenni komoly társadalmi tekintélyt jelentett. Amit viszont az általánossá vált nyugdíjassjigról már aligha lehetett elmondani. Akkor vették el a nyugdíjpénztárak vagyonát, amit a rendszerváltás után elsőként kellett volna kamatostul visszaszolgáltatni, s nemcsak ígérgetni, egyre kevesebbet. Képzeljük csak el, hogy ama elvett vagyon mit fiallt volna negyven év alatt. De sajnos nem fiallt! Mindvégig - és még ma is - az állami költségvetés jelenti tb-költségvetés néven a pénzeszsákot a nyugdíjasok számára. De e zsák egyre szűkösebb. Most új fogalom hírlik. így hívják: tőkefedezeti rendszer. Meg azt is hallani, hogy az új „nyugdíjcsomagnak” április 18-ig kellene elkészülnie. De az is hírlik, hogy ezt erősen kétlik - no nem az ellenzék, hanem az érdekelt nyugdíjasok szervezetei. Ennek ellenére az is hírlik, hogy 1998-ban vezetnék be az új nyugdíjrendszert. Bár az még igen, hogy - és ebben rejlene a dolog tőkefedeze- tisége - a nyugdíjjárulék-befi- zetések egy része a Nyugdíj- biztosító Pénztár kasszájába folyna be, más része a születő, vagy már meglévő nyugdíj- pénztárakba. És ezen kezd elgondolkodni a nyugdíjas, amikor a jövő évi és a még utána valameddig igénybevehető nyugdíjára gondol. Mert úgy okoskodik: ha az „állami” pénztárba kevesebb pénz jut, akkor ugyan miből folyósítják majd neki a nyugdíjat? Hiszen semmiféle kapcsolata nem lesz az új pénztárakkal, az ő nyugdíjviszonya továbbra is az „állami” pénztárral érvényes, hiszen a maga járulékát évtizedeken át annak a jogelődjének, az „SZTK”-nak fizette, s az ő pénzét az fizetette tovább az akkori nyugdíjasoknak. Most akkor hogyan lesz? Hiszen a logika azt súgja, hogy ha a mai aktív dolgozóknak, akik ugyebár „eltartanak” bennünket, járulékuk egy részét máshová fizetik szinte kötelezően, akkor az állami pénzeszsák bevétele az eddigihez képest csökken. Tehát hogyan is van ez? Veszélyben lenne a jövő évi nyugdíj? Vagy az állami tb-költségvetésbe pumpálnak valahonnan kiegészítő pénzt? Hogy változatlanul fizetőképes maradjon a Nyugdíjbiztosító Pénztár? Higyjük, hogy az említett csomagba raktak be e kérdésre is határozott és megnyugtató választ. Hársfai István Öröm számára, hogy segíthet Szeretetével sokakat fog össze fotó: papp Zoltán Húsvétkor is megtelt a lakása. Vadidegenek jöttek hozzá, jobban mondva olyanok, akiket telefonon ismert, akikről hosszú idő óta tudja, mi nyomasztja, keseríti az életüket, akik ugyanúgy, mint a többi ünnepet, ezt is egyedül töltötték volna, ha ő nem mondja, hogy legyenek együtt. Nem először csinál ilyesmit. Karácsonykor negyven- ketten voltak nála. A másfélszobás panellakásban! Nem volt gazdagon terített, ünnepi asztal, de meleg tea és sütemény mindenkinek jutott. Meg néhány együtt töltött óra pont azon a kritikus estén, amit a legnehezebben vészelnek át a magányosan élők. Nagyon sokan vannak, ők is, meg azok is, akik elképzelhetetlenül szegények.- Sokféleképpen lehet segíteni - állítja Kovács Dezsőné, Éva asszony. - Van, amikor tényleg csak oly módon, hogy élelmiszert, gyógyszert adunk annak, aki rászorul. Gyakran kapok segítséget mások részére az önkormányzat szociális irodáitól, alapítványoktól. Sok ember ugyanis azt sem tudja, merre induljon el a gondjával, vagy ha tudja, szégyell kérni. Más az, ha helyette kémek... Éva asszonynak precíz kimutatása van azokról a karitatív szervezetekről, illetve a tevékenységükről, amelyek a városban találhatók. Mint mondja, az újságokból, a rádió és a televízió híradásaiból gyűjti össze a címüket. Mindennap - szombaton, vasárnap is - délután 1-től este 7 óráig ott ül a 212-813-as telefon mellett és a várja a hívásokat. Jönnek is, szépen egymás után. Régi, ismerős hangok és újak egyaránt. Nyugodt, halk hangon beszél velük, érzékelhetően irányított módon, ami kettős célt szolgál: biztatást adni annak, aki épp telefonál, de nem sokáig lefoglalni a vonalat azok elől, akik épp hívni akarják. A telefonok miatt beletelik egy időbe, amíg meg tudom kérdezni tőle, egyáltalán miért csinálja, mikor kezdte ezt a magán-humánszolgálatot?- Akkor, amikor újból magamra találtam. Két év alatt elvesztettem a szüléimét és féijemet. Képtelen voltam megbirkózni azzal a lelki állapottal, amit ez a trauma okozott. Kórházba kerültem, ahol nekem rengetegen segítettek. Nem csak orvosok, hanem azok a társaim, akik ha nem is ugyanilyen ok miatt, de szintén lelki betegek voltak. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire fájhat valami az embernek, ami nem látszik, ami műszerekkel nem diagnosztizálható. Én akkor megfogadtam, ha lehet - nem nekik - de másoknak ezt megszolgálom. Pedig akkor még nem tudtam, mennyi szeretetet kapok majd ezért. Ne gondolja, hogy felelőtlen vagyok, vagy oly sokat tartok magamról, hogy a lelki problémákkal küszködőket egyedül próbálom segíteni. A kritikus esetekben azonnal mondom az SOS-szolgálat telefonszámát, a többit pedig rendszeresen megbeszélem azzal a pszichiáterrel, aki engem is talpra állított, s aki legtöbbször a szabadidejében beszéli át velem: jó tanácsokat adtam-e, illetve tehetünk-e még valamit az illetőért. Egyvalaki nem ilyen értelemben kerül szóba. Egy kisfiú rendszeresen azért hívja, hogy segítsen neki megoldani a matek házit. Még szerencse, hogy Ádám csak hatodik osztályos ... T. É. Fizetni a semmiből Alapos felháborodást és csodálkozást keltett az az információnk, amelyet a két héttel ezelőtti, legutóbbi Nyárutó oldalunkon közöltünk. Ennek lényege, hogy a jelenlegi törvény értelmében annak is fizetni kellene a havi 1 800 forint egészségügyi hozzájárulást, aki időskorú eltartott. Akkor is, ha nincs semmilyen jövedelme. Több olvasónk képtelenségnek tartotta ami megjelent, kérve, hogy igazítsuk helyre az információt, mert ez nem lehet más, csak tévedés. Sajnáljuk, de nem tévedtünk. A törvényben foglaltakra a Nyugdijnél- küli Idősek Országos Szervezete hívta fel a figyelmet. Legutóbbi információink szerint ezt a nehezen minősíthető ellentmondást a jogalkotók is észrevették, és folyamatban van a módosítás. Ezt erősíti meg a népjóléti miniszter - országgyűlési képviselői kérdésre adott - válasza, melynek lényege az, hogy bővítenék a mentességet kapók körét. Ennek szellemében mentesülnének az egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól azok a személyek, akikre tekintettel hozzátartozójuk azért részesül szociális ellátásban, mert nincs jövedelmük, vagy csak nagyon alacsony összegű. A tervezet azonban a szociális ellátásra jogosultság indokoltságához kötné a mentesítést, vagyis a család jövedelmi viszonyaihoz. Ez nyilván nem csekély adminisztrációval jár, csakúgy, mint a másik tervezett változtatás. Eszerint a polgármester egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosító igazolványt állítana ki a szociálisan rászoruló személyek részére, s az ilyen igazolványra jogosultak körét kibővítenék a biztosított, illetve az egészség- ügyi szolgáltatásra szolidaritási alapon jogosult hozzátartozókkal. Az igazolvány mentesítené őket az egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól. Ha ezt a módosítást bevezetik, nem változtatnak sokat az érintettek helyzetén és véleményén. A többség ezt a mentességet, vagy igazolványt sokkal inkább bélyegnek, mint szolidáris magatartásnak fogják tekinteni. Hiszen mindazok, akikre ez a törvény vonatkozhat, jórészt azok az anyák, akik 1950-es, 60-as években gyermeknevelés, vagy hozzátartozók ápolása egyáltalán a nők foglalkoztatottsága miatt nem tudták a nyugdíjhoz szükséges éveket megszerezni, és azok, akiket - például az önálló mezőgazda- sági főfoglalkozásúak - az akkori rendelkezések kizártak a nyugdíjjárulék fizetéséből. Tavalyi megélhetési határ A KSH számításai szerint tavaly 15 172 forint volt hazánkban a létminimum egy főre jutó országos átlaga. Az életkori sajátosságok és a korösszetétel hatásának figyelembevételére olyan számítást alkalmaznak, amelyben a háztartás első tagja a többieknél nagyobb súlyt kap. E módszer alapján a különböző háztartástípusokra érvényes egy főre jutó értékek tavaly 12 és 19 ezer forint közötti sávban szóródtak. Az 1-2 személyes háztartásokat a nagyobb, a többszemélyeseket az alacsonyabb értékek jellemezték. Fiatal nyugdíjasként falun A fiatalembert az uránbányánál ért üzemi balesete és tízéves munkaviszonya alatt szerzett egészségkárosodása miatt nyugdíjazták. Pécsi lakásukból Mohács-szigetre költöztek. Emeletes házban élt Stummer András egy évvel ezelőttig. Felesége is a városi forgataghoz szokott, csakúgy mint két kislányuk, de most azt mondják, semennyiért sem költöznének még egyszer vissza Pécsre. Homorúdon, a falu széli portájuk végében méltóságteljesen szemlélődik egy törpe kecske. A baromfiudvart Gáspár és Márton, a két liba uralja, csőrüket fenyegetően nyújtogatva sziszegnek, míg a négy kacsa sokkal békésebb képet vágva totyog a drótkerítésig. A néhány tyúk tudomást sem véve az idegenről, sebtében válogatja a vájúból a takarmányt. Alig várták a libapár távozását, pár percre övék lehet a „terített asztal”. Julcsi, az anyakoca délutáni sétáját követően éppen pihen. Április 4-re várják, hogy ellik, addig is naponta kétszer körutat tesz az udvarban. Ilyenkor elvégzi minden „dolgát”, így trágyázni sem kell. Andrea, a negyedikes kislány fekete-fehér bundás nyuszit tartogat a kezében, húga, Alexandra pedig egyetlen percre sem m, Dorkát, a házőrző kuvaszt tartja szemmel, mert éppen sorra születnek a kiskutyák. Két fekete és egy fehér már világra jött. Közben Babát, a pajkos pónilovat is szabadon engedik, fusson pár kört, míg mi megnézzük a veteményest, az 51 gyümölcsfát, és latolgatjuk, mennyire kellett volna visszametszeni a szőlőlugast, na meg a szomszédnál kidobásra ítélt, ám Stummeréknál befogadott öreg rózsatöveket.- Most tanuljuk a gazdálkodást - magyarázza a fiatalember. Kérdezem a szomszédokat, mit hogyan csináljak, és sok könyvet is beszereztem már, azokat böngészem. Tavaly, mikor ide költöztünk, az elvadult kertben előbb kaszai:^ kellett, hogy egyáltalán hozzáférjünk a fákhoz, szőlőhöz. Szépen termett is minden, de a gyümölcs java férges lett. Idén már, remélem, szakszerűen metszettem, és talán a permetezést is eltalálom. Stummemé a szépen elmunkált konyhakert mellett a lakást mutatja büszkélkedve. A tizedik emeleti két szoba után itt öt szobát rendeztek be. Azt mondja, a tél sem volt riasztó. Lovas szánt kaptak ajándékba egy családtól, befogták a pónit és jókat szánkóztak. Áz iskolq pedig kimondottan kedvükre való: szőnyegpadlós osztályban, nyolcadmagukkal tanul a harmadikos és a negyedikes kislány is. Ráadásul esetenként lóháton járhatnak iskolába! Berta Mária
