Új Dunántúli Napló, 1997. április (8. évfolyam, 89-118. szám)

1997-04-02 / 90 szám

1997. április 2., szerda Nyugdíjasok Oldala Dhnántúli Napló 9 Percesek Béres csepp. Az eddigi gyakorlattól eltérően a jö­vőben nem csütörtökön, ha­nem hétfőn lehet nagyke­reskedelmi áron Béres csepphez jutni a Pécsi Nyugdíjasok Egyesületének székházában, a Rákóczi út 11. sz. alatt. Minden hétfőn délelőtt 10-től 12 óráig vár­ják az idős embereket. A készlet ugyan korlátozott, de folyamatos az utánpótlás. Nyugdíjpénztárak. A nyugdíjpénztárakba az el­múlt években befizetett tőke az átlagos piaci hozamoknál magasabb jövedelmet bizto­sított a pénztártagoknak. Ta­valy éves szinten 26,5 száza­lékos hozamot értek el átla­gosan a pénztárak. Az ered­ményes működésnek kö­szönhetően a Magyarorszá­gon működő 280 nyugdíj- pénztár taglétszáma mára meghaladta a félmilliót, a felhalmozott vagyonuk pe­dig elérte a 30 milliárd forin­tot, jelentették be a Magyar Pénztárklub alakuló ülésén. Köszöntő. Kitüntetést már kapott a munkájáért, gratu­láltak is neki, de a hivatalos elismerésen túl is szeretné tudatni Sipos Imrénével a Komlói Belváros Nőklub vezetőjével a klubtagság -• nevében Kása Emilné, hogy nagyra értékelik a tevékeny­ségét. Siposné évek óta tö­rődik a hatvan fős társaság- - -gal, gondoskodik a prog­ramjaikról, ami összetartja őket, örömet jelent nekik a hétköznapok sodrásában. Diabétesz. Április 4-ikén, pénteken délután 2 órakor találkoznak legközelebb Pé­csett, az Apáca u. 15 sz. alatt a Diabétesz Baráti Tár­saság tagjai. A klubnapon három órától a cukorbeteg­ség veseszövődményeiről tart előadást dr. Molnár Márta. Olcsó mosószer. Ma dél­után 1 órától ismét olcsó, kimértmosószer-vásár lesz Pécsett, a Mecsek Áruház mögötti parkolóban. Az Arany Pajzs Segítő Szolgá­lat munkatársai várják az időseket és a nagycsaládo­sokat. Kérik, hogy flakont, üveget vigyenek magukkal. Tervezetten üresedő pénzeszsák Amióta figyelhetjük az Or­szággyűlés nyugdíjemelési vi­táit (mivelhogy ez kemény vi­ták nélkül eddig soha nem ment!), tudhatjuk azt is, hogy mi a baj. Megtanulhattuk, hogy a mai nyugdíjrendsze­rünk elosztó-kirovó rendszerű. A lényeg az, hogy amit ma be­fizet nyugdíjjárulékként az ak­tív dolgozók széles tábora, azt - képletesen szólva - holnap már ki is fizetik nyugdíjként a nyugdíjasok ugyancsak széles táborának. Megtakarításról te­hát szó sem lehet. így lett ez kitalálva akkor, amikor kis ha­zánkban minden dolgozó em­ber - nagyon helyesen! - nyugdíjas állású lett, nem úgy mint az előző átkosban, amikor csak a vasutasok, a postások, a köztisztviselők és még néhány foglalkozási ágban dolgozók. Bizony akkoriban nyugdíjas állásúnak lenni komoly társa­dalmi tekintélyt jelentett. Amit viszont az általánossá vált nyugdíjassjigról már aligha le­hetett elmondani. Akkor vették el a nyugdíjpénztárak vagyo­nát, amit a rendszerváltás után elsőként kellett volna kamatos­tul visszaszolgáltatni, s nem­csak ígérgetni, egyre keveseb­bet. Képzeljük csak el, hogy ama elvett vagyon mit fiallt volna negyven év alatt. De saj­nos nem fiallt! Mindvégig - és még ma is - az állami költség­vetés jelenti tb-költségvetés néven a pénzeszsákot a nyug­díjasok számára. De e zsák egyre szűkösebb. Most új fogalom hírlik. így hívják: tőkefedezeti rendszer. Meg azt is hallani, hogy az új „nyugdíjcsomagnak” április 18-ig kellene elkészülnie. De az is hírlik, hogy ezt erősen kétlik - no nem az ellenzék, hanem az érdekelt nyugdíjasok szervezetei. Ennek ellenére az is hírlik, hogy 1998-ban vezet­nék be az új nyugdíjrendszert. Bár az még igen, hogy - és eb­ben rejlene a dolog tőkefedeze- tisége - a nyugdíjjárulék-befi- zetések egy része a Nyugdíj- biztosító Pénztár kasszájába folyna be, más része a születő, vagy már meglévő nyugdíj- pénztárakba. És ezen kezd el­gondolkodni a nyugdíjas, ami­kor a jövő évi és a még utána valameddig igénybevehető nyugdíjára gondol. Mert úgy okoskodik: ha az „állami” pénztárba kevesebb pénz jut, akkor ugyan miből folyósítják majd neki a nyugdí­jat? Hiszen semmiféle kapcso­lata nem lesz az új pénztárak­kal, az ő nyugdíjviszonya to­vábbra is az „állami” pénztár­ral érvényes, hiszen a maga já­rulékát évtizedeken át annak a jogelődjének, az „SZTK”-nak fizette, s az ő pénzét az fize­tette tovább az akkori nyugdí­jasoknak. Most akkor hogyan lesz? Hiszen a logika azt súgja, hogy ha a mai aktív dolgozók­nak, akik ugyebár „eltartanak” bennünket, járulékuk egy ré­szét máshová fizetik szinte kö­telezően, akkor az állami pénzeszsák bevétele az eddigi­hez képest csökken. Tehát ho­gyan is van ez? Veszélyben lenne a jövő évi nyugdíj? Vagy az állami tb-költségvetésbe pumpálnak valahonnan kiegé­szítő pénzt? Hogy változatla­nul fizetőképes maradjon a Nyugdíjbiztosító Pénztár? Higyjük, hogy az említett csomagba raktak be e kérdésre is határozott és megnyugtató választ. Hársfai István Öröm számára, hogy segíthet Szeretetével sokakat fog össze fotó: papp Zoltán Húsvétkor is megtelt a lakása. Vadidegenek jöttek hozzá, jobban mondva olyanok, aki­ket telefonon ismert, akikről hosszú idő óta tudja, mi nyo­masztja, keseríti az életüket, akik ugyanúgy, mint a többi ünnepet, ezt is egyedül töltöt­ték volna, ha ő nem mondja, hogy legyenek együtt. Nem először csinál ilyes­mit. Karácsonykor negyven- ketten voltak nála. A másfél­szobás panellakásban! Nem volt gazdagon terített, ünnepi asztal, de meleg tea és süte­mény mindenkinek jutott. Meg néhány együtt töltött óra pont azon a kritikus estén, amit a legnehezebben vészel­nek át a magányosan élők. Nagyon sokan vannak, ők is, meg azok is, akik elképzel­hetetlenül szegények.- Sokféleképpen lehet segí­teni - állítja Kovács Dezsőné, Éva asszony. - Van, amikor tényleg csak oly módon, hogy élelmiszert, gyógyszert adunk annak, aki rászorul. Gyakran kapok segítséget mások ré­szére az önkormányzat szociá­lis irodáitól, alapítványoktól. Sok ember ugyanis azt sem tudja, merre induljon el a gondjával, vagy ha tudja, szé­gyell kérni. Más az, ha he­lyette kémek... Éva asszonynak precíz ki­mutatása van azokról a karita­tív szervezetekről, illetve a te­vékenységükről, amelyek a városban találhatók. Mint mondja, az újságokból, a rádió és a televízió híradásaiból gyűjti össze a címüket. Mindennap - szombaton, vasárnap is - délután 1-től este 7 óráig ott ül a 212-813-as te­lefon mellett és a várja a hívá­sokat. Jönnek is, szépen egy­más után. Régi, ismerős han­gok és újak egyaránt. Nyu­godt, halk hangon beszél ve­lük, érzékelhetően irányított módon, ami kettős célt szol­gál: biztatást adni annak, aki épp telefonál, de nem sokáig lefoglalni a vonalat azok elől, akik épp hívni akarják. A tele­fonok miatt beletelik egy időbe, amíg meg tudom kér­dezni tőle, egyáltalán miért csinálja, mikor kezdte ezt a magán-humánszolgálatot?- Akkor, amikor újból ma­gamra találtam. Két év alatt elvesztettem a szüléimét és féijemet. Képtelen voltam megbirkózni azzal a lelki álla­pottal, amit ez a trauma oko­zott. Kórházba kerültem, ahol nekem rengetegen segítettek. Nem csak orvosok, hanem azok a társaim, akik ha nem is ugyanilyen ok miatt, de szin­tén lelki betegek voltak. So­sem gondoltam volna, hogy ennyire fájhat valami az em­bernek, ami nem látszik, ami műszerekkel nem diagnoszti­zálható. Én akkor megfogad­tam, ha lehet - nem nekik - de másoknak ezt megszolgálom. Pedig akkor még nem tudtam, mennyi szeretetet kapok majd ezért. Ne gondolja, hogy fele­lőtlen vagyok, vagy oly sokat tartok magamról, hogy a lelki problémákkal küszködőket egyedül próbálom segíteni. A kritikus esetekben azonnal mondom az SOS-szolgálat te­lefonszámát, a többit pedig rendszeresen megbeszélem azzal a pszichiáterrel, aki en­gem is talpra állított, s aki leg­többször a szabadidejében be­széli át velem: jó tanácsokat adtam-e, illetve tehetünk-e még valamit az illetőért. Egyvalaki nem ilyen érte­lemben kerül szóba. Egy kis­fiú rendszeresen azért hívja, hogy segítsen neki megoldani a matek házit. Még szerencse, hogy Ádám csak hatodik osz­tályos ... T. É. Fizetni a semmiből Alapos felháborodást és csodálkozást keltett az az információnk, amelyet a két héttel ezelőtti, legutóbbi Nyárutó oldalunkon közöl­tünk. Ennek lényege, hogy a jelenlegi törvény értelmében annak is fizetni kellene a havi 1 800 forint egészségügyi hozzájárulást, aki időskorú eltartott. Akkor is, ha nincs semmilyen jövedelme. Több olvasónk képtelenség­nek tartotta ami megjelent, kérve, hogy igazítsuk helyre az információt, mert ez nem lehet más, csak tévedés. Sajnáljuk, de nem tévedtünk. A törvény­ben foglaltakra a Nyugdijnél- küli Idősek Országos Szerve­zete hívta fel a figyelmet. Legutóbbi információink szerint ezt a nehezen minősít­hető ellentmondást a jogalko­tók is észrevették, és folyamat­ban van a módosítás. Ezt erősíti meg a népjóléti miniszter - or­szággyűlési képviselői kérdésre adott - válasza, melynek lé­nyege az, hogy bővítenék a mentességet kapók körét. En­nek szellemében mentesülné­nek az egészségügyi hozzájáru­lás megfizetése alól azok a személyek, akikre tekintettel hozzátartozójuk azért részesül szociális ellátásban, mert nincs jövedelmük, vagy csak nagyon alacsony összegű. A tervezet azonban a szociális ellátásra jogosultság indokoltságához kötné a mentesítést, vagyis a család jövedelmi viszonyaihoz. Ez nyilván nem csekély admi­nisztrációval jár, csakúgy, mint a másik tervezett változtatás. Eszerint a polgármester egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosító iga­zolványt állítana ki a szociáli­san rászoruló személyek ré­szére, s az ilyen igazolványra jogosultak körét kibővítenék a biztosított, illetve az egészség- ügyi szolgáltatásra szolidaritási alapon jogosult hozzátartozók­kal. Az igazolvány mentesítené őket az egészségügyi hozzájá­rulás megfizetése alól. Ha ezt a módosítást beveze­tik, nem változtatnak sokat az érintettek helyzetén és vélemé­nyén. A többség ezt a mentes­séget, vagy igazolványt sokkal inkább bélyegnek, mint szoli­dáris magatartásnak fogják te­kinteni. Hiszen mindazok, akikre ez a törvény vonatkozhat, jórészt azok az anyák, akik 1950-es, 60-as években gyermekneve­lés, vagy hozzátartozók ápolása egyáltalán a nők foglalkozta­tottsága miatt nem tudták a nyugdíjhoz szükséges éveket megszerezni, és azok, akiket - például az önálló mezőgazda- sági főfoglalkozásúak - az ak­kori rendelkezések kizártak a nyugdíjjárulék fizetéséből. Tavalyi megélhetési határ A KSH számításai szerint ta­valy 15 172 forint volt hazánk­ban a létminimum egy főre jutó országos átlaga. Az életkori sa­játosságok és a korösszetétel hatásának figyelembevételére olyan számítást alkalmaznak, amelyben a háztartás első tagja a többieknél nagyobb súlyt kap. E módszer alapján a külön­böző háztartástípusokra érvé­nyes egy főre jutó értékek ta­valy 12 és 19 ezer forint közötti sávban szóródtak. Az 1-2 sze­mélyes háztartásokat a na­gyobb, a többszemélyeseket az alacsonyabb értékek jellemez­ték. Fiatal nyugdíjasként falun A fiatalembert az uránbányánál ért üzemi balesete és tízéves munkaviszonya alatt szerzett egészségkárosodása miatt nyugdíjazták. Pécsi lakásukból Mohács-szigetre költöztek. Emeletes házban élt Stummer András egy évvel ezelőttig. Fe­lesége is a városi forgataghoz szokott, csakúgy mint két kis­lányuk, de most azt mondják, semennyiért sem költöznének még egyszer vissza Pécsre. Homorúdon, a falu széli portájuk végében méltóságtel­jesen szemlélődik egy törpe kecske. A baromfiudvart Gás­pár és Márton, a két liba uralja, csőrüket fenyegetően nyújto­gatva sziszegnek, míg a négy kacsa sokkal békésebb képet vágva totyog a drótkerítésig. A néhány tyúk tudomást sem véve az idegenről, sebtében válogatja a vájúból a takar­mányt. Alig várták a libapár távozását, pár percre övék le­het a „terített asztal”. Julcsi, az anyakoca délutáni sétáját követően éppen pihen. Április 4-re várják, hogy ellik, addig is naponta kétszer kör­utat tesz az udvarban. Ilyenkor elvégzi minden „dolgát”, így trágyázni sem kell. Andrea, a negyedikes kislány fekete-fe­hér bundás nyuszit tartogat a kezében, húga, Alexandra pe­dig egyetlen percre sem m, Dorkát, a házőrző kuvaszt tartja szemmel, mert éppen sorra születnek a kiskutyák. Két fekete és egy fehér már vi­lágra jött. Közben Babát, a pajkos pónilovat is szabadon engedik, fusson pár kört, míg mi megnézzük a veteményest, az 51 gyümölcsfát, és latolgat­juk, mennyire kellett volna visszametszeni a szőlőlugast, na meg a szomszédnál kido­básra ítélt, ám Stummeréknál befogadott öreg rózsatöveket.- Most tanuljuk a gazdálko­dást - magyarázza a fiatalem­ber. Kérdezem a szomszédo­kat, mit hogyan csináljak, és sok könyvet is beszereztem már, azokat böngészem. Ta­valy, mikor ide költöztünk, az elvadult kertben előbb ka­szai:^ kellett, hogy egyáltalán hozzáférjünk a fákhoz, szőlő­höz. Szépen termett is minden, de a gyümölcs java férges lett. Idén már, remélem, szaksze­rűen metszettem, és talán a permetezést is eltalálom. Stummemé a szépen el­munkált konyhakert mellett a lakást mutatja büszkélkedve. A tizedik emeleti két szoba után itt öt szobát rendeztek be. Azt mondja, a tél sem volt ri­asztó. Lovas szánt kaptak ajándékba egy családtól, be­fogták a pónit és jókat szán­kóztak. Áz iskolq pedig ki­mondottan kedvükre való: szőnyegpadlós osztályban, nyolcadmagukkal tanul a har­madikos és a negyedikes kis­lány is. Ráadásul esetenként lóháton járhatnak iskolába! Berta Mária

Next

/
Thumbnails
Contents