Új Dunántúli Napló, 1997. április (8. évfolyam, 89-118. szám)
1997-04-12 / 100. szám
1997. április 12., szombat Kultúra - Művelődés Dtinántúli Napló 7 Dévényi mint Dévényi A Kijárat Kiadó „architektúra” sorozatában megjelent Dévényikönyv címe roppant egyszerű: „Dévényi Sándor”. Ennyi. No és a bal felső sarokba oda van biggyesztve: „Vallomások”. Úgyhogy jómagam mindjárt a képeknél, a jószagú színes fotóknál s a könnyű kézzel felskicceit, grafikusan is igen esztétikus épület- és térkonstrukcióknál lapoztam fel a keményfedelű könyvet. Azaz mindjárt Dévényinél. Annál a fogva tartó varázsnál, amely- lyel együtt élünk mi, pécsi és baranyai polgárok is. Azután lapoztam vissza az iskolateremtő tanítómester, Makovecz Imre főhajtásához, aki ezzel a mondattal kezdi előszavát: „Egy öregebbnek nincs nagyobb öröme, mint egy nála fiatalabb tehetségét elismerni.” Pedig hát aki ismeri csak azt az egy nevezetes Makovecz-könyvet, amely „Corvina műterem” címmel jelent meg 1980-ban, s amelyben ars poeticáját akkori kálvária-járása árnyékában fogalmazza meg, tudhatja, hogy Makovecz nehezen megnyerhető kritikus. Ez a vallomások sorára épülő kötet viszont rendkívül tanulságos. Összefogott, átlátható és szabatos. Elsőként a család, a gyökerek (Vallomás I.) legendáriumát sorolja, miként is lettek apai ágon Zágrábból menekülő Lancsari- csokból Dévényiek jó ötszáz éve. Majd a Duna (a víz későbbi szerepe!) sodrán utazunk tovább, eljutva a „tüke” pécsiségen át az IPARTERV- nél töltött évekig (Vallomás II.), majd tovább: a Csete György és a Pécs Csoport termékenyítő szellemiségéhez, majd az első házig, az 1984-ben épült Lakodalmas házig, amely máris hírverő, vitát kavaró, kivételes mestermunka. Tanulságos, szép könyv az alkotói életút délidejében. Nyomon követhetjük, hogy a nyolcvanas évek második felében kiváló csapat dolgozott itt együtt, hogy a város szebb legyen, mint volt valaha is. De arra is e könyv alapján döbbenhetünk rá ismét, hogy a sajnos máig kihasználatlan egyetemi pinceklubtól a „villámsújtotta” házig, a „bikafejestől” a Munkácsy-udvarig mennyi várost megújító és formáló szépség született. Az építészethez is kell „egy kis humorérzék” - úja (Vallomások IV.), és bevallja: a megrendelőhöz fűződő rokonérzés nélkül tervezni, építeni sem tud igazi jó ízzel. Ez az ösztön-dik- tálta iránytű azt is jelenti, hogy valamit fölépíteni nemcsak a képzelet és racionális tervezés összmunkája - nemcsak ’feladat’, hanem valami más is. Pontosan az, amitől Dévényi tégláiba lélek költözik. (Kijárat Kiadó 1997.) B. R. - Fotó: Tóth Ballada a városról Az Etnofon Kiadó Ballada a városról címen jelenteti meg Sz. Koncz István azonos című könyvének szöveganyagát Helyey László színművész tolmácsolásában. Az eredeti szövegeket azonban, mondja a szerző, jelentős mértékben át kellett írni, hiszen azok a könyv képeihez kapcsolódtak. A lemezről, természeténél fogva azonban hiányzik ez a vizuális fogódzó. De születtek új szövegek is, és ráadásul egy- egy, kötetben még meg nem jelent Csorba Győző és Tóth Krisztina vers megzenésített változata is elhangzik. A megzenésítés és a szövegek alatti zene szerzője T. Horváth József, a Szélkiáltó egykori tagja. Szaxofonon Dés László, kongán és ütőkön Horváth Kornél, zongorán Gallai Miklós, gitáron T. Horváth József, nagybőgőn Rozs Tamás működik közre. Zenei rendező a Zorán, a Cseh Tamás és a Katona Klári lemezek rendezője: Péterdi Péter. Cs. L. Szeretet, hűséggel párosulva Platthy György festőművész kilenc évtizede Közel kilencven év történetéről vagy nagyon sokat lehet mesélni, és akkor köteteket tölt meg a visszaemlékezés, vagy csak mint egy filmben, képről képre haladva villanthatjuk fel a legfontosabb eseményeket. A 90. évébe lépő Platthy György festőművész Ungvárról költözött á( családjával Baranyába, s ma már ez az otthona. Az egykori ipariskolai igazgató több, mint 40 éve él itt. Először a Fürdő utcai általános iskolában tanított, majd rajz-mértan szakos megyei szakfelügyelő volt három évig. Később a pécsi Pedagógiai Főiskola tanára, rajztanszék-vezetője lett. Innen ment nyugdíjba, de már annak is 25 éve. Pécsváradot második szülővárosának tartja, ezért is van ott több, mint félszáz képe ajándékba, állandó kiállításon. A kis lakásban már csak felesége, társa, P. Kovács Júlia fest, Gyuri bácsi ehhez már nem lát eléggé. írógépelni azonban még tud, s éppen a napokban jelent meg önéletrajzi munkája, „Emlékeim a szeretet hullámhosszán” címmel a Pannónia Könyvek kiadásában. Beszélgetésünk a régi időkről szól, a nagybányai mesterekről, akiknek Gyuri bácsi a tanítványa volt, Martyn Ferencről, akit barátjaként tisztelt, s a főiskolai tanításról.- Fontosnak tartottam mindig, hogy ne érjem be a formai játékokkal - hangsúlyozta. - Amikor mint tanszékvezető láttam, hogy a tanítványaim a modem festészeti irányzatok iránt érdeklődnek, természetes volt, hogy nekem is tanulnom kell, különben nem tudtam volna segíteni nekik. Nem szabad, hogy öncélú legyen, amit a művész csinál, mert minden ember benne él a korában, s aki elefántcsonttoronyba zárkózik, az önmagát is kizárja a világból. A nyugdíj utáni években Platthy György utazni kezdett. Az európai városok után a legnagyobb hatást Egyiptom tette rá. Az itt készült anyag Bécs- ben, 1993-ban egy konferencián aratott sikert, ahol a művész 34 képe kapott helyet. A bécsi TV-nek adott interjú egyik mondatához ma sem tudna többet hozzátenni. Azt kérdezték meg tőle, ha újrakezdhetné az életét, mindent úgy csinálna-e, mint eddig?- Akkor is az mondtam, amit ma, hogy igen. Ezen a hosszú úton persze, én is sokszor hibáztam, s a tévedéseimen sokat gondolkodom. De az nem változott, hogy a számomra az első Isten maradt, a család, a művészet és a pedagógia. Nevét többek között a „Népművészet” című főiskolai tankönyve is őrzi, amelyet még akkor írt meg, mondja, amikor a népművészet oktatása „tabu volt, és a narodnyikizmus vádja illette”. Amíg beszélgettünk, a nagy családi fényképalbumot lapozgattuk. Gyuri bácsi nem is titkolja, mennyire büszke a gyermekeire. Hét gyermeke született, kilenc unokája van és öt dédunokája. Amikor arról kérdezem, mi a legfontosabb az életben, azt feleli:-A szeretet, ami csak akkor igazi, ha hűséggel párosul. Hodnik I. Gy. A mester feleségével fotó: Tóth László Nem tréfál, vicceket gyűjt Két puska megy a sivatagban. Egyszercsak jön az oroszlán. Az egyik puska megkérdezi a másiktól: „Te lősz?” - „Nem, homok.” Harka Győző, a Komlói Városi Kórház és Rendelőintézet műszaki osztályvezetője azt mondja, 5-6 éves lehetett, amikor megragadt a fülében, de hogy később, lejegyzésük révén, hogy szaporodott a könyvekben lévőklckel együtt tízezerre? Nem is gondolkodott ezen.-És tudja, mi a vicc? Az, hogy a fejemben még ennél is több van! Engem a kreativitása ragad meg - mondja a 43 éves osztályvezető, a szabad idejében képzőművészkedő, Pécsett élő szakember. - Mindig valami problémára ad akár kerülő úton is megoldást. Mindig valami másnak a kimondása, mint ami látszólag benne van. Gyakran viccekkel üzenünk egymásnak a feleségeink révén - a nejem itt mentőorvos - az egyik orvosbarátomnak pedig leggyakrabban „állati” vicceket mesélek telefonon, mert ő azokat szereti. És ő is mindig meglep valamivel.- Van a viccnek szakirodalma ?- Nemigen. Nekem tizenhét magyar nyelvű könyvem van a vicc műfajáról. Sokféleképpen csoportosítható - közismertek az etnikai hovatartozást, foglalkozást célba vevők. Sokan mélylélektani motívumokkal magyarázzák a születésüket, kézenfekvőbb reális, problémamegoldó szerepük, hisz jelenségekre válaszolnak, nincs tulajdonosuk, gyakran a helyzet „kreativitása” teremti őket.-Igaz az, hogy vicctermelő nép vagyunk?- Hogy tehetségesek vagyunk, abban a nyelvünknek is szerepe lehet. Emlékezetes, ahogy Brachfeld Szigfrid törte a magyart: „Azon a huzaton, amellyel Bécsből jöttem, nagy volt a vonat.” Jellemző, hogy mi, magyarok - nevetéssel legyőzve nyomorúságunkat - melyik változatát választjuk. Göncz Árpád köztársasági elnök kedvenc „new york-i” vicce úgy szól: „Hasbaszúmak valakit az utcán. Csődület. Az orvos az áldozat fölé hajol. „Fáj?” - kérdezi tőle. „Csak ha nevetek.” A hazai változatban: „Min nevet?” „Azon, hogy nem a szívembe szúrtak.” A vicc ki- sebb-nagyobb társaságban hat igazán, jórészét nem lehet lejegyezni, annyira mimikához, jelekhez, pillanathoz kötött. Ha valahol elkezdesz viccet mesélni, hármat kapsz vissza! Ragadós családon belül is. Bölcsészeten tanuló lányuk, Éva, e műfaj sajátosságairól írta felvételi dolgozatát. B. R. Hírcsatorna Műemlékvédelmi világnap. Siklóson április 18-án 11 órakor a volt ferences templomban Kalmár Péternek, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnökének köszöntőjével műemlékvédelmi világnap nyílik. Szili Katalin államtitkár a „Magyar Műemlékvédelemért” díjakat, Kalmár Péter „Der- csényi Dezső” sajtódíjakat ad át. 13 óra 30-tól műemlékvédelmi konferencia lesz a siklósi várban. Diaporámaest. . Tám László pécsi fotóművész 25 éves jubileumi diaporáma estje április 15-én 19 órakor kezdődik a pécsi Művészetek Háza Fülep Lajos termében. Közreműködnek T. Horváth József gitárművész, Kircsi László oboa- műv.ész, Sólyom Katalin színművész, a Szélkiáltó együttes, Tüskés Tibor író, Varjassy Eszter főiskolai hallgató zongorán és Nagy Sándor, az Ifjúsági Ház igazgatója. Urbanisztikai ülés. A Magyar Urbanisztikai Társaság Tolna-baranyai Területi Csoportja tart ülést április 15-én, kedden 14 órakor Pécsett, a Művészetek Háza Breuer Marcel termében, ahol dr. Winkler Gábor, a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem tanszékvezető tanára tart előadást Győr történeti belvárosának rehabilitációjáról. Könyvbemutató. A pécsi Új Hang Irodalmi Társaság kiadásában amatőr költők antológiája jelent meg „Árnyékból kilépve” címmel, Takács Dezső grafikusművész illusztrációival. A kötet bemutatója április 12-én 14 órakor lesz Pécsett, a Vár- konyi Nándor Könyvtárban. Pécsi fotósok kiállítása S íit kedden Budapesten az >udai Pincegalériában. Húsz éve alakult a Fiatalok Művészeti Stúdiója, amely jubileumi tárlatsorozatán Klett Ibolya és Gyenes Zsolt pécsi művészházaspár alkotásait Eperjesi Ágnes és Várnagy Tibor munkáival közösen mutatja be. A tárlat május 4-ig látogatható, (p) G, mint Galéria. A pécsi Gyöngyszem Galéria vendégeként április 18-án 17 órakor a szegedi „G” Galéria mutatkozik be „Ötven mű az ötszázból” címmel. A május 15-ig látogatható tárlatot Jánosi Zoltán újságíró nyitja meg. Páva István: Ország a hadak útján Nadányi Zoltán emlékére Nadányi Zoltán költő, műfordító domborműves emléktábláját avatták fel pénteken Berettyóújfaluban, egykori lakóháza falán. Nadányi 1926-tól 1941-ig volt Berettyóújfaluban Bihar Vármegye főlevéltárosa. A bihari "falu-városban" írta híres Piripócs szatíracsokrát, s az irodalomtörténészek szerint tájköltészetét jelentősen befolyásolta az általa nagyon szeretett bihari táj. A Kurucz Imre alkotta domborműves emléktáblát Szeifert Ferenc, a város polgármestere avatta fel, Nadányi berettyóújfalui kötődését Bakó Endre irodalomtörténész idézte föl a nagyszámú érdeklődő előtt. Újabb könyvét adta az olvasók kezébe Páva István. Az 1994- ben megjelent Trianon, Belvedere, Hadbalépés című kötete után megírta a folytatást „Ország a hadak útján” címmel. A második világháború történetének tonnányi irodalma van. A hazai szakirodalom, könyvek, tanulmányok sokasága évtizedeken át - enyhén szólva - .arányított” szemlélettel íródott, ami nem mindig jelentette a valóságot és igazságot, néha még adataiban sem. (Ugyanakkor értékes, hasznos eredmények is születtek.) Sok sztereotípiától ma is nehéz megszabadulni, hogy csak egy példát említsek: a kor vezető politikusaival szemben táplált merev ítéletektől vagy inkább előítéletektől. A kötet hat fejezetben tárgyalja a háborús éveket. Az első kettő a bel- és külpolitikai előzményeket tárgyalja, és kellően dokumentálja, hogy a „Nyugat” vajmi kevés érdeklődést mutatott, még kevesebbet tett a térséget, Magyarországot érő német nyomás ellensúlyozására, enyhítésére. Négy fejezet foglalkozik részletesen a magyar hadsereg harcaival, számos térképvázlattal és statisztikával kiegészítve. Nem könnyű olvasmány, hihetetlenül sok adatot tartalmaz, ám éppen ezek teszik érthetővé, mi több, átérezhetővé a szerző mondanivalóját. Néhány fontosabb, a szerző által is exponált kérdést emelnék ki. Páva István kritikusan szemléli Horthynak és Kállaynak a német megszállás, majd a kiugrási kísérlet alkalmával tanúsított magatartását, politikáját. Úgy látja, mindkét alkalommal az ország érdekeit markánsabban, keményebben érvényesítő - és nem megalkuvó politikát kellett volna folytatnia. Számos munkában ilyenkor - Horthy melletti vagy -ellenes éllel - folytatódik a töprengés, „mi történt volna, ha”. Páva István nem esik ebbe a csapdába, a létezőt elemzi, és eltérő nézeteket ütköztet. Ugyanakkor van, amikor elfogadja valamely jeles kutató megkérdőjelezhető véleményét. Pl. elfogadja Gosz- tonyi Péter véleményét, aki szerint sikeres kiugrás esetén Romániához hasonló esélyeink lettek volna a békekonferencián. Ez fölöttébb optimista álláspont, kevés realitása van, ha figyelembe vesszük a Szovjetunió számtalan nyilatkozatát; Sztálin pl. egy alkalommal a magyar hadsereget „gonoszabbnak” nevezte a németnél, és ugyanolyan szigorú elbánást igényelt a „bűnös” magyarsággal, mint a nácik esetében. Mindjárt hozzá kell tenni, a kisállamok sohasem játszottak meghatározó szerepet a „nagy- politikában”, a történelem során inkább játékszerei voltak a nagyhatalmaknak, „aprópénz” a nagy játszmákban. Lényegében ez a kényszerpálya. A magyar történelem is ezt igazolja: a nagyhatalmi környezet, közvetlen szomszédaink mint környezet, múltunk és adott helyzetünk - benne Trianon - mind determinánsként tekinthető. Páva István ezt jól látja. Ki kell emelni a szerző nézőpontját. Mindvégig a magyarság sorsának alakulása áll figyelmének középpontjában. Ezt aligha lehet nehezményezni, hiszen esetünkben is éppoly természetes, mint bármely más nép, nemzet vagy hatalom esetében, kivétel nélkül, olvasható, gyakran sokkal keményebb nemzeti nézőpontja. A Pannónia Könyvek sorozatszerkesztője is gondos, igényes munkát végzett a kiadáskor. Páva István művét szakembernek és laikus érdeklődőnek egyaránt érdemes elolvasnia. Polányi Imre » » »
