Új Dunántúli Napló, 1997. április (8. évfolyam, 89-118. szám)

1997-04-09 / 97 szám

1997. április 9., szerda Kistermelők DUnántúli Napló 11 Gazdahírek Átrajzolt almatérkép. Az úgynevezett tűzelhalásos betegség átrendezi Magyar- ország növényzetének fajta- összetételét. Ez a baktérium ugyanis a vadon élő cserjé­ket, fákat, illetve dísznövé­nyeket is megtámadhatja - hangzott el egy kecskeméti rendezvényen. Kiderült, hogy ahol ez a betegség fel­ütötte fejét, ott nincs más választás: együtt kell élni vele. Mégpedig úgy, hogy a továbbterjedést mindenki­nek a legjobb tudása szerint meg kell akadályoznia. Ép­pen ezért rövidesen közpon­tilag finanszírozott kam­pány kezdődik, amely a be­tegség felismeréséhez és a tennivalók elvégzéséhez ad segítséget a termelőknek. (Népszabadság) Levélpirosító almalevél- tetű. A közönséges levélpi- • rosító almalevéltetű elleni védekezésben az április na­gyon fontos, mert később a fakadó leveleken megszüle­tett levéltetvek szívogatásá- nak hatására pirosodó és a fonák felé besodródó leve­lek egyben védelmet nyúj­tanak a szívogató károsító telepeinek. Hatásos mecha­nikai védekezés lehet a pi­rosodó hajtások mielőbbi levágása és megsemmisí­tése, mert ezzel az ivaros nemzedék kifejlődését aka­dályozzuk meg. Ellenkező esetben a július végén kifej­lődő, majd megtermékenyí­tett nőstény lerakja az átte­lelő tojásait az almafa ké­regrepedéseibe. (Kertészet és Szőlészet) Változó igények az Eli gyümölcspiacán. A keres­let változása az almafajták­nál a legszembetűnőbb. Nem igénylik például a savasabb jonatán típusokat, s a medi­terrán országok is a félédes, édes fajtákat keresik. A szakma fajtaváltást sürget és ehhez támogatást is igényel. Tavaly a csonthéjasok voltak a legkeresettebbek, ezen be­lül is a meggynek volt na­gyobb piaca. Továbbra is a kereslet dominál a ribiszke, az egres esetében, míg na­gyobb piaci veszteség érte a kajszit és az őszibarackot. (Agrárutunk) Összeállította: Miklósvári Zoltán Kistermelő rovatunkkal legközelebb április 23-ikán jelentkezünk. A paradicsom kiültetése Április közepére a hidegtűrő zöldségnövények - hónaposre­tek, a hónap végére pedig a fe­jessaláta, karalábé - is kikerül­nek a fólia alól. Természetesen a sikeres termesztés feltétele, hogy a korábban megjelent „hitetlen fóliasátrak telepítéséről” szóló tanácsunkat megfogadták, és duplataka- rásos - esetleg poliszvetán - fóliából készí­tett sátor alatt termesztették az említett nö­vényeket. Eb­ben az esetben ugyanis 14-15 C°-kal maga­sabb hőmér­séklet érhető el fűtés nélkül. Ha tehát a külső hőmérséklet 3-5 C°-ra lehűl, bent a sátorban 15-17 C° lesz, amit a melegigényesebb paradicsom is átmenetileg elvisel. A paradicsom fejlődésének optimális hőmérsékleti igénye 22 C°. Erős napsütésben azonban ez az érték 27-28 C° is lehet, míg borult időben elegendő a 18-20 C° is. Fényigényére jellemző, hogy a téli napfényszegény hó­napokban virágzik ugyan, de termést nem köt, a virágok meg- termékenyülés nélkül, megbar- nulva lehullanak. Ugyancsak hi­ányos megtermékenyüléssel kell számolni, ha a sátor levegőjének a páratartalma nyolcvan százalék fölé emelkedik. További hátrál nya a magas páratartalomnak, hogy a baktériumos és gombás megbetegedések jobban terjed­nek. A levegőcserére - szellőzte­tés - tehát különös gondot kell fordítani. Nagy lombtömege miatt - fő­leg a folyton növő fajták - sok vizet párologtatnak. A meleg, napsütéses május végén és júni­usban egy tő paradicsom képes 1-2 hter vizet is elpárologtatni naponta. Az öntözéssel azonban vigyázzunk. A fejlődés kezdetén az esetleges túlöntözéses erős növekedést és rossz terméskötő­dést eredményez. Az első para­dicsombogyók megjelenéséig az öntözést ajánlatos visszafogni. Ha ezt tesszük, a növényt na­gyobb gyökértömeg fejlődésére késztetjük. Ennek hiányában a meleg napokon a növények könnyen lankadnak és apró ter­mést - bogyót - fejlesztenek. Az első fürtök berakodása után a paradicsom vízfogyasz­tása ugrásszerűen megnő. Ilyen­kor heti két-három alkalommal 20-30 mm vizet is adagolhatunk, a talaj kötöttségétől függően. (Kötöttebb talajon a kétszeri ön­tözés is elegendő). A paradicsom közepes foszfor és nagy káli igényű növény. Az alap-, majd pedig a fejtrágyázást tehát ennek megfelelően kell el­végezni. Nitrogénből és foszfor­ból 1,5-2,2 dkg, míg káliumból 2,5-3 dkg hatóanyag adagolandó négyzetméterenként. Káliumból a káliumfoszfátot használjuk, mivel a kloridra a paradicsom érzékeny. Lombtrágyánál ügyel­jünk, hogy a N : K arány 1 : 2 le­gyen. Á bogyóhí­zás idejében ez az arány 1 : 1 is le­het. A lombtrágya töménysége 0,2%-os legyen. Kiültetésnél a te- nyészterületet ajánlatos úgy megválasztani, hogy a determi­nált (meghatáro­zott növekedésű) fajtákból 3-4, a folyamatos nö- vekedésűekből pedig 2,5-2,7 db ültetendő egy négyzetméterre. A kezelőssor szélessége egy méter legyen, hogy a permetező- géppel és szedőedénnyel közle­kedni lehessen. Az első fürtök beérése és leszedése után az alsó leveleket el kell távolítani, és ezt a műveletet legalább kétheten­ként ajánlatos megismételni. Ezenkívül a sárga és beteg leve­leket el kell távolítani. Vágni nem szabad, hanem felfelé haj­lítva letömi, hogy minél kisebb sebet ejtsünk. Ä hónaljazásra nagy gondot kell fordítani, hogy a hajtások 5 cm-nél hosszabbra ne nőjenek. A gombabetegségek és állati kártevők elleni védekezést össze lehet kötni a tápanyag-utánpót­lási munkálatokkal. Dr. Tamcsu József Gyümölcsfáink védelme Az alacsony hőmérsékletű, vál­tozékony időjárás kedvez a csonthéjasok moníliás és tafri- nás levélfodrosodásos, vala­mint az almatermésűek varaso- dásos betegsége járványszerű fellépésének. Mindhárom be­tegségnek kedvez a 10 C° körüli hőmérséklet és a magas páratar­talom, valamint a növények lassú, vontatott fejlődése. A virágfertőző monilia meg­jelenésére elsődlegesen a cse­resznye- és meggyfáknál kell számítani, ahol az előző évek­ben már előfordult, ott a virág­zás alatt is szükséges a védeke­zés Sumilex 50 WP, Ronilan, vagy Rovral szerek valamelyi­kével. E betegségre érzékeny fajtáknál a korai fertőzés a ké­sőbbiekben a fák részleges, vagy teljes pusztulását is elői­dézheti. A tafrinás levélfodro- sodás folyamatosan visszatérő betegségként jelentkezik. El­lene a védekezést virágzás után folyamatossá kell tenni, 4-5 új levelenként a permetezéseket ismételni kell, főleg abban az esetben, ha a rezes lemosó permetezést (permetezéseket) pirosbimbós állapotig nem vé­geztük el. Védekezésre a kis­kertekben a Bravo 500, Delan SP, Efuzin 500 FW, Folicur Solo (kontakt, érintő hatásúak), valamint a felszívódó szerek közül az Atemi C és a Score 250 EC engedélyezett. Az almatermésűeknél (alma, körte, birs) a varasodás jár­ványszerű megjelenésére kell számítanunk. Ahol még a pi­rosbimbós állapotot nem érte el a fejlődés, feltétlenül végez­zünk még egy rezes (Rézoxi- klorid, Champion, Cuproxat, Rézkén, stb.) permetezést. Vi­rágzás alatt lehetőleg ne perme­tezzünk. A sziromhullástól kezdődően varasodás ellen használható kontakt (érintő) hatású készít­mények: Antracol WP, Bravo 500, Buvicid K, Delan 750 SC (SP), Dithane M-45 (DG, FL), Efuzin 500 FW, Plyram Combi (DF), Vondozeb Plus (DG). A felszívódó szerek közül azokat a szereket helyezzük előtérbe, me­lyek a lisztharmat ellen is vé­delmet nyújtanak: Anvil SC, At­emi C, Clarinet, Rubigan 12 EC, Sápról, Score 250 EC, Sumi-8 12,5 WP, Systhane 12 E (MZ), Topas 100 C, Trifmin 30 WP. Ä varasodás elleni védeke­zéssel egy időben elvégezhet­jük az atkák, sodrómolyok el­leni kezelést is. Az atkatojások gyérítésére használhatjuk a Nissorun 10 WP-t és a Dantrun 11 EC-t, mozgó atkák (lárvák és kifejlett alakok) ellen: Anda- lin DC 25, Danitól 10 EC, Sanmite 20 WP, Talstar 10 EC, Neoron 500 EC, Cascade EC, Orthus 5 EC, Tagló 15 EC ké­szítmény valamelyikét. Czigány Csaba A tavaszi fagykár megállapítása Nemrég arról írtam rovatunk­ban, hogy az 1996-97-es tél nem okozott fagykárt gyü­mölcsfáinkban, és ez a megál­lapítás meg is felel a valóság­nak, ezt az induló - igaz, na­gyon nehezen induló - tavasz már bebizonyította. Fagykárt mégis meg lehet állapítani a gyümölcskertek­ben, ezt azonban a hosszan elnyúló, nagyon nehezen me­legedő, éjszakai-hajnali jelen­tős fagyokat hozó télutó okozta, amely úgy jelentke­zett, hogy a nappali felmele­gedés kizökkentette gyü­mölcsfáinkat a mélynyugalmi állapotból, megindult a faka- dás - még a hajtórügyeken is -, azonban a tartós felmele­gedés (az igazi tavasz) mind a mai napig nem következett be. Csupán a napközi, változó erősségű, legtöbbször gyenge melegedés csalogatta ki a vi­rágokat. Jelenleg virágzik még a mandula, a kajszi, és indul az őszibarack virágzása, a fagykárt is ezek a gyü­mölcsfajok szenvedték el. Tapasztalatom szerint nem szenvedett kárt a gyümölcs- termő fák részei közül az ág, a vessző, és a rügy sem. Káro­sodott azonban a virág, és ez a károsodás akkor is fennállhat, ha „szemre” ragyogóan - bár kicsi, erőtlen virágokkal - vi­rágoznak a mandula, a kajszi és az őszibarack fáink. A virág fagykára súlyosabb esetben könnyen felismer­hető, mert ilyenkor a szirom is károsodik, bámulva fony- nyad, olyan a látszat, mintha a virágokat „leforrázták” volna. Ebben az esetben biztosra ve­hető, hogy a portokok is meg­bámulnák, elvesztették üde sárga színüket, és szinte biz­tosra vehető, hogy a bibe is elfagyott. Utóbbi tünete az, hogy eleinte elveszíti friss halványzöld színét, majd pár nap múlva bebamul és vé­kony szállá összefonnyad. Ezek a tünetek egyértelműen jelzik a virágok fagy okozta kárát. A még ki nem nyílt kajszi és őszibarack virágok fagy­kárt szenvedhetnek az úgyne­vezett pirosbimbós állapotban is. Ez a pirosbimbós állapot­ban levő virág átmetszésével egyértelműen megállapítható ebben a fenofázisban is; álta­lában úgy jelentkezik, hogy a porzók, a portokok épek, sár­gák, de a köztük található bibe élettelen, elfagyott. Azért célszerű erről meggyő­ződni, mert ez a tünet később a virág kinyílásakor úgy je­lentkezhet, hogy a virágzás bekövetkezik, a fa eléri a tel­jes virágzás állapotát, de a fe­lületes szemlélő nem veszi észre, hogy a pompásan virágzó fa szép látvá­nya mögött csalódás van, ugyanis az elhalt, elfa­gyott bibéjű virág nem fog tudni kö­tődni, az el­pusztult bi­béből nem lesz termés az egyébként látszatra gazdag vi­rágzás elle­nére sem. Az ilyen szeszélyes és hideg tavaszon, amikor rend­szeresek az éjszakai és hajnali fagyok, nagyon fontos, hogy meggyőződjünk a leírt tüne­tek alapján arról, hogy meny­nyi termésre számíthatunk. Tapasztalataim és a kertba­rát társak jelzése alapján Pé­csett és Baranyában károso­dott a mandula, van már érté­kelhető megfigyelés a kajszi fagykárára és a korai virág- zású őszibarackban is talál­ható a virágzat károsodása a fagytól. Az eddig bekövetke­zett fagykáron - főleg, mert általában már megmetszették a kiskerttulajdonosok a fáikat - nem lehet segíteni. Az is igaz, hogy igazán hatásos vé­dekezés a kora tavaszi fagyok ellen nem ismert. Ezért csak az tanácsolható, hogy a gyü­mölcsfák termésének a fa­gyok okozta kiesését más termékekkel kell pótolni, olyannal, ami a kert adottsá­gai között még tavasztól kez­dődően biztonsággal megter­melhető. Buzássy Lajos A virágzó gyümölcsfák védtelenek az éjsza­kaifagy ellen fotó: laufer László A díszkertek tavaszi ápolása I lyenkor nagyon szembetű- nőek a tél nyomai. Az örök­zöld lomblevelű díszcserjék könnyen károsodnak a téli fa­gyoktól. Különösen a napos he­lyen lévők. A téli napsütés hatá­sára ugyanis a levelek életmű­ködése megindul. Párologtat­nak, asszimilálnak. A cserje le­hűlt ágrend­szere és gyö­kérzete azon­ban képtelen a víz utánpót­lására. így a napsugár által rászedett leve­lek hoppon maradnak, el­száradnak. Velük együtt halnak a vé­konyabb ág­végek is. Tá­volítsuk el őket, mivel a friss zöldlevéltömegben később csú­nyán éktelenkednek. Most lehet átrendezni kertünk idősebb nö­vényeit is, amelyeket csak há­rom-négy éve ültettünk. Ág­rendszerüket megritkítjuk és a képen jól látható módon ép gyö­kérlabdával újabb helyükre ültethet­jük. A fenyőfélé­ket nem vágjuk vissza. Az évelő­ágyak, sziklaker­tek fő ellensége a gyom. Alapve­tően két módszer adódik a gyomta­lanításra. Az egyik szerint há­romévenként az összes növényt gyökerestől kiszedjük, eltávolít­juk a sziklákat, majd az üres te­rületet felássuk, a gyomok gyö­kereit eltávolítjuk, majd újra te­lepítjük az ágyat. Bizonyos mér­tékű átrendezésre amúgy is szükség lehet, mivel az erősza­kosabb növények javára a kert eredeti szerkezete idővel alapo­san megváltozik. A másik szerint előkészítjük a talajt (lazítás, gyomtalanítás, ge- reblyézés, tömörítés), pálcikák­kal 30x30 cm-es négyzethálót tűzünk ki. A pálcikák helyére ül­tetjük a növényeket. Fekete fóli­ából 25-28 cm széles csíkokat vágunk, és a kiültetett sorok közé ezeket keresztben és hosz- szában beterítjük. A fóliacsíkok végeit a talajban kiképzett kis árkokban lefordítjuk és leföldel- jük. Folyamkavicsból kirostál­juk a homokot, és a durva rész­szel vékonyan az egész ágyat befedjük. Próbáljunk nagyobb görgeteg köveket is szerezni, hogy a kavicstársaság ne legyen egyforma. Ha nagy sziklákat is akarunk elhelyezni, azt a növényültetéssel egy menetben végezzük, de ekkor a fóüa taka­rást a kövekhez alkalmazkodva módosítsuk a kép szerint. A pázsitot leginkább a széles levelű, kétszikű növények csúfítják. Ezeket a gabona gyomirtásánál használt szerek­kel távolíthatjuk el. A művelet­hez várjuk meg a gyomok kifej­lődését, tehát április közepéig ne kaszáljuk a füvet, hogy a gyo­mok megfelelő levélfelülettel rendelkezzenek, tudják felvenni a gyomirtó vegyszereket! Ezt a műveletet csak szélcsendes idő­ben, száraz levélfelület esetén - délután - és nagyon kis permedé nyomással szabad kijuttatni, hogy a környező területek egy cseppet se kapjanak! A haszná­latot követően a permetező kan­nát, keverő eszközöket több­szöri meleg mosószeres vízzel mossuk ki! A gyepfelületek vegyszeres gyomirtása az év so­rán máskor is végezhető, meg­ismételhető. Az új telepítéseknél is ajánlott. Ä díszkertek tápanyag-után­pótlása nagyon visszafogottan történjék! Az ezüstös levelű fe­nyőfélék, a tarka levelű örök­zöld cserjék és a szikla­kerti évelők jelentős része általában megelégszik a talaj ereded tápanyag készletével. Trágyázással legtöbbször rontunk a növények díszértékén és fagytűrő képességén. A lombhullatók 2-3 évenként érett szerves trágyát igényelnek. A rózsák, egynyári virágok és a gyepfelületek igénylik a legtöbb tápanyagot, a rendszeres öntö­zést. Neogrády I. * * f í y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents