Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)
1997-03-04 / 62. szám
1997. március 4., kedd Háttér - Riport Dünántúli Napló 9 Dunai Imre jegyzete Elmaradott Európa A legutóbbi Világgazdasági Fórumon Bill Gates, az USA jelenlegi leggazdagabb polgára aratta a legnagyobb sikert. Irigykedő sóhaj gyanánt pen- dült meg a sajtóban kérdés: Európának vajon miért nincs ilyen üzletembere? Válaszként megfogalmazódott, hogy a vállalkozói kezdeményezőkészséget és verseny- szellemet nálunk elnyomja a gazdaság túlszabályozottsága. Az európai elmaradottságot érzékeltette az a példa, hogy ha az említett milliárdos gall földön akarna céget alapítani, olyan alkalmazottakkal ütközne, akik az 55' éves nyugdíjkorhatárért akár sztrájkolnak is, 32 órányi munkáért 38 óra bérét váiják. Micsoda önzés! A maradi európaiak még mindig nem annak a célnak rendelik alá életüket, hogy tisztára söpörjék a felszállópályát a pénz félisteneinek égbe emelkedéséhez, hanem a jóléti állam és szociális biztonság álmába kapaszkodnak a kevéssé szentimentális amerikai modell helyett. A jelenlegi magyar alkotmány is még a szociális piacgazdaságba való átmenet elősegítését tűzte ki célul, noha efféle divatjamúlt holmira nekünk nem is telik. Az amerikai modell mégis hódít. A szociális megszorítások jelzik: ilyen célokra nincs elég pénz sem Franciaországban, sem Németországban, sem másutt. A műholdas tévéadásokban pedig láthatjuk tüntetni a felelőtlen elégedetlenek, akik nem hiszik magukat a gazdaság ballasztjának, ők persze nem ismerik, hogy mit út erről a jelenségről Szerb Antal még 1928-ban: „Az övé a dollár, és az egész világ a hűbéresé, illetve ami sokkal több, az adósa. Az övé a világ legtökéletesebb alkotmánya, amely magának az észnek és a természetnek a követelményein épül föl. ő véd mindent a föld hátán, ami szép és jó, a Szabadságot, melynek szobra ott ásít Amerika küszöbén, 14 pontban kiterjesztette az elmaradott világra. Aki ennél többet akar, bomba vető anarchista. ” Vagy megrögzött európai. Abun és a félelem Látogatóban Körinek Lászlónál, a JPTE kriminológia-professzoránál Az ember melegségre vágyik ... FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Egyre szaporodóban a vagyon elleni bűncselekmények száma. A lopás, a betörés, a rablás és a mindezekhez fűződő, s a polgár közérzetét romboló cselekedetek, amikor már a szomszéd utcában robban a kézigránát, az aknavető. A társadalom térdre roggyanásának szemmel látható mozzanata, ha már este sem merünk az utcára kimenni, nem meijük gyerekeinket kiengedni. Amikor „átadjuk” a teret, az utcát a bűnözőknek, semmi embereknek. Minderről, amúgy bevezetésképpen ár. Körinek Lászlóval beszélgettünk, aki több társadalmi funkciója mellett a Janus Pannonius Tudományegyetem jogi karának kriminológus professzora, s forgatjuk a most megjelent tankönyvet, melynek két szakmabeli kollégájával (Gönczöl Katalin és Lévai Miklós) a társszerzője. Kézenfekvőnek tűnt a téma közepébe vágva megkérdezni, hogy az a közel félmillió bűn- cselekmény, melyet Magyarországon évente elkövetnek, sok- e avagy kevés? A professzor szerint nemzetközi viszonylatban elfogadható, s talán még úgy is fogalmazhatunk, hogy nem sok. Ebből következik, hogy minden bizonnyal az elkövetkező években még növekedni fog, s valahol beáll. De hogy hol, ezt ma még nem tudja, legfeljebb sejti az ember. Mindenesetre nekünk már így is soknak tűnik, ami természetes, hiszen a rendszerváltás előtti évekhez viszonyítva, majdnem megháromszorozódott a bűncselekmények száma, ami meglehetősen felkészületlenül érte a magyar társadalmat. Hirtelen jött, és sokakat okkal vagy ok nélkül megijesztett. Példa rá egy kilencvennégy májusában készített felmérés (Körinek László, Félelem a bűnözéstől című, tavaly megjelent könyvéből idézem), melyben többek között az alábbi kérdés is szerepelt: Van-e olyan hely a lakásától számított 1 kilométeres sugarú körben, amit sötétedés után, ha egyedül van, feltétlenül elkerülne? Nos, a megkérdezettek 36,3 százaléka igennel felelt. Ebből sok mindent kiolvashat az ember, főleg ha hozzáteszem: Budapesten e felmérés közel 56 százalékos igent hozott. Körinek László számára - hogy a látogatás személyes dolgairól is szó essék -, az elmúlt esztendő rendkívül mozgalmas volt. Ötven éves lett, átvehette professzori kinevezését, megírta nagydoktoriját, kinevezték Németország tiszteletbeli konzulává. Meglehetősen szép elismerés, tudva azt, hogy a magyar-német kapcsolatok terén, akár a tudományban, akár a politikában, akár a társadalmi szervezetek terén milyen sokat tett. Ott munkálkodott a Kolping Család magyarországi újraélesztésénél 1989-ben - Pécsett alakult az első szervezet -, s ma ő tölti be e szervezet országos világi elnöki tisztét. (Csak érdekesség: a Komárom megyei Ácson született professzor egyik oldalági rokona, bizonyos Körinek Ignác volt a Dél-Budai Kolping Egyesület első elnöke a múlt században.) A professzor teljes életet él: azt csinálja, avval foglalkozik, amit szeret. Csak éppen az a gond, hogy minderre a nap 24 bűnözés is, ami elég magas. (Érdekes módon arányaiban magasabb volt, mint ma!) A rendszerváltást követően helyettes belügyi államtitkár (szerinte jó volt az elméletből néhány évre a gyakorlat területére is átruccanni), s így a szakmát egy másik oldalról is közvetlen közelről érzékelheti. A professzor állítja, s hihetünk neki: a közbiztonság nem a rendőr jelenlététől függ elsősorban. Rendkívül összetett, társadalmi-szociális. Részint életszínvonal-függő. Hiszen szembeötlő a vagyon elleni bűnesetek számának megemelkedése az összbűnözésen belül. Elkeserítő mindenképpen. És mindehhez hozzáfűzhetjük, hogy ez a szociális ellehetetlenülés okozta bűnözés a politikai demagógia táptalaja is.- Érdemes volna nyomon követni - jegyzi meg beszélgetésünk végén Körinek László -, hogy vajon a rövidesen beinduló választási kampány során kik és hányszor próbálnak majd a bűnözésből, annak elharapó- dzásából tőkét kovácsolni. Sőt tovább megyek: ennek nyomán melyik magyarországi kisebbségre fognak ujjal mutogatni. Avagy miképpen kerül elő a népek-nemzetek elleni uszító retorika, az idegengyűlölet. Pedig ugye, illőbb lenne a saját házunk táját rendbe tenni. Kozma Ferenc ságszolgáltatási statisztikában, amivel nem foglalkozik a rendőr. Izgalmas-érdekes dolog. Számára a szakmában kitörési pont volt, s évekkel ezelőtt nevet szerzett. Dolgozott a bécsi Collegium Hungaricumban, majd a németországi Freiburg kutatóintézetében. Különböző ösztöndíjakat nyert el, járhatta a nagyvilágot. Az igazi áttörést az 1982-es év jelentette számára, amikor egy összehasonlító vizsgálatot végzett a bűnözésről, melyben az amerikai Texas, a német Baden-Würtórája is kevés, s az is marad. Iparos családból való, s azon az egyetemen végzett, melynek ma a professzora. A végzés után „benn maradt” s évekig a bűnözés statisztikájával foglalkozott. Fő tématerülete a rejtett bűnözés, a bűncselekmények azon köre, amiről nem tudunk, ami nem jelenik meg az igaztemberg tartomány és Baranya adatai kerültek egymás mellé. Evvel (a később megismételt vizsgálattal) kivívta a tudomány elismerését és a politika rosszallását, ami akkor természetes volt. A bűnözés és a szocializmus ellentétes kategóriák, pláne, ha azt kimondja valaki házon belül, hqgy van rejtett
