Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)

1997-03-30 / 88. szám

Magazin 1997. március 30., vasárnap Az Oscar-díjas „angol beteg” valódi arca A válások megjósolhatok? * Agyú Nelson hágójáról? Régészek szerint akár a híres trafalgari ütközetben is használhatták azt az ágyút, amelyet búvárok fedeztek fel Uruguay at­lanti partjainál, Punta del Este közelében. Az ágyú valószínűleg Nelson ad­mirális HMS Agamemnon nevű hadihajójáról szár­mazhat, amely 1809 júliu­sában süllyedt el az uru­guayi partoknál. A hajót a brit erők használták a tra­falgari ütközetben 1805- ben. Korábban a régészek azt hitték, hogy a hajó­roncs a spanyol El Salva­dor nevű hajó maradvá­nya, amely a 16. század­ban süllyedt el, mintegy 600 katonával. A hódítá­sok idején számos spa­nyol hajó veszett hullám­sírba a mai Uruguay part­jai mentén. Viccparádé Szocpol. Mikor vásárolhat a nyugdíjas WC-papírt? Ha igazolja, hogy eszik is. (Be- , küldte Ádor Károlyné, Pécs). Megoldás. Miért teszi a rendőr a szekrény tetejére a gyereket? Mert azt nem hal­lotta, amikor legutóbb az ágyról leesett. Megnyugtatás. „Édesem, ha te engem megcsalsz, nem élem túl.” „Nyugodt lehetsz, már régen túlélted.” (Be­küldte Meződi Sándor, Pécs) Fények. .Játszunk olyat, mint Teli Vilmos, odaállsz, fejeden az alma, én meg lö­vöm” ,Jó” - mondja a kis­fiú, mire barátja kilövi az egyik szemét, a második próbálkozást a másik szeme bánja. „Megpróbálom har­madszor, ennyit nem szok­tam hibázni.” „Nem lehet, azt mondta az Anyukám, hogy sötétedés előtt érjek haza.” Felvételi. A bányába vesznek fel embereket. Be­megy az első, megkérdik tőle, mivel világítottak a bá­nyában. „Petróleum lámpá­val”, mondja és azonnal ki­rúgják. Említi is soron kö­vetkező kollégájának, hogy vigyázzon a „világítással”. Tőle is kérdik, mivel világí­tottak a bányában. „Azt nem tudom, mindig délelőttös voltam.” Továbbra is várjuk vicce­iket, ötleteiket lapunk cí­mére, bármilyen műfajban. Összeállította: Bozsik László Kilenc Oscar-díjat kapott a vi­lág 1996-os filmtermésének legjavát felmérő zsűritől Az an­gol beteg (The English Patient), a kanadai Michael Ondaatje azonos című regénye alap­ján készült film, amelynek főhőse Almásy László gróf, magyar Afrika-ku- tató. A sivatagi környezet­ben játszódó, megkapó háborús szerelmi történet a filmtörténetben jártas né­zőben bizonyára felidézi e műfaj már klasszikus alko­tásait, a Casablancát, a Doktor Zsivágót vagy az Arábiái Lawrence-t. Csak­hogy Az angol beteg fő­hőse saját nevén szereplő, valóságos személy, akinek kalandokban gazdag élet­útját a korábbiaknál hitele­sebben világítják meg a legfrissebb kutatások. Almásy László 1895- ben született a nyugat-ma­gyarországi, 1920-tól azonban Ausztriához tar­tozó Borostyánkőn (Berns­tein), nemesi eredetű, de nem grófi családból. (A fáma szerint úgy lett gróf, hogy az utolsó magyar ki­rály, IV.Károly szólította őt következetesen így, amikor lemondása -1919 - után ' és a Habsburg-ház magyaror­szági trónfosztása - 1921 - előtt gépkocsival szállította az ex- uralkodót). Apja, Almásy A kés kőkorszaki találmány, a villa eredete viszont jóval ho­mályosabb. Az első fémvillákat még csak arra használták, hogy kivegyék a forró húsokat a fa­zékból. Ezen tálaló villáknak fából faragott elődeik voltak. A kést és villát sokáig úgy használták, hogy az evéshez mindkettőt egyszerre nem al­kalmazták. Sőt: a villahasználat kérdése a lovagi kor kezdetén belekeveredett a latin és a gö­rög rítusú egyház, illetve a ko­rai Német-Római Birodalom és a Bizánci Birodalom vetélkedé­sébe. A villa használata a kifi­nomult kultúrát képviselő Bi­záncból eredt és csak igen las­György ismert tudós, Belső- Ázsia nemzetközi hírű kutatója volt, Lászlót azonban kezdet­ben inkább a technika vonzotta. Annak is akkor legkorszerűbb és legcsillogóbb jelenségei, az autók és a repülőgépek, ame­lyeknek jobb megismeréséhez Angliában merítette a tudást. A fölserdült ifjú az első vi­san terjedt el. Kezdetben az a felfogás volt az akadálya, ami­ről a XI. századból maradt fenn híradás. Dormiani, velencei püspök a szószékről ítélte el az „eretnek” Bizáncból származó és előkelő itáliai családoknál bevezetett szokást. A felhábo­rodott főpap istennek nem tet­sző cselekedetnek bélyegezte meg a késsel és villával való evést mint a bűnös elpuhulást. Még a XIV. században is rit­kaságként jegyezhették fel a krónikások, hogy X. Lajos francia király feleségének étke­zésre szolgáló villája volt. Egy évszázaddal későbbi illemtan­könyv még ilyen előírásokat lágháborúban önkéntes harci pilótaként érdemelt ki több ki­tüntetést, majd az osztrák Steyr-autógyárban vállalt mun­kát. A század huszas éveinek közepétől rendszeresen vezetett autós-expedíció­kat a mai teszt-pilóták módján Egyiptomba, Szu­dánba, a Nílus mentére. Az egyik útról, amikor a siva­tagban az ősi karavánutat járta végig a kocsi, doku­mentumfilm is fennmaradt, amit Ausztriában 1996-ban újra bemutattak. Ezek az utak éleszthették fel a gróf­ban az apai örökségként eddig benne szunnyadó föl- fedező-hajlamot. A har­mincas évek elejétől repü­lőgépes fölfedező utakat tett, többnyire angol kuta­tókkal közösen. O volt az első, aki a magasból igye­kezett fölfedezni a Szahara rejtett titkait és kiemelkedő tudományos eredmények­kel gazdagította az egyete­mes földrajztudományt és a művészettörténetet. Ő ta­lálta meg az addig térképen nem jelzett Zarzura-oázist és az Uweinat-hegység bér­cei és szakadékai között megbúvó sziklarajzokat, véseteket, festményeket. Ezek egyike a Magyar Posta által szü­letésének centenáriumára kia­dott bélyegen is látható Almásy arcmása hátterében. tartalmazott: „Csak három új­jal fogd meg a húst, ne pedig két kézzel tömd a szádba! ” A villa magyarországi karri­erje Mátyás király korában kezdődött. Második feleségét, nápolyi Beatrixot határozottan idegesítette, hogy a magyarok kézzel esznek, és legalább a ki­rályi udvarban igyekezett elérni a villa használatát. Ezért 1479- ben villákat hozatott Itáliából. Igazából azonban a villa evőeszközként való használata csak jó kétszáz évvel később terjedt el az előkelők és a gaz­dag polgárság körében: akkor már a villakészítő mesterséget is megemlítik krónikák. D. I. Egy amerikai pszichológus szerint a válások 90 százaléka előre - még a házasságkötés előtt - megjósolható, ismerve a pár egymáshoz fűződő kap­csolatának milyenségét, első­sorban problémakezelési ké­pességüket. Howard Markham a den- veri egyetemről azt állítja, hogy a házasság tartóssága el­sősorban a kommunikációs képességen múlik. Sokan, el­sősorban akiknek szülei is el­váltak, gyakrabban „vetik magukat” a küzdelembe pár­jukkal, hajlamosabbak sérte­getni egymást. A kölcsönös támadások, sértegetések alap­jaiban rongálják meg a kap­csolatot, egyetlen ilyen „ak­ció” 5, 10 vagy 20 kedveske­dést is semmissé tesz a vi­szonyban. Főzzünk változatosan! A főtt füstölt csülök és sonka szeletelésekor maradnak olyan húsdarabok, amelyek nem elég tetszetősek. Sok he­lyen megmarad a tálra tett zsí­rosabb rész vagy a bőrke alatti zsíros falatok, Ezekből ízletes sonkapástétomot ké­szíthetünk. A főtt húst 2-3 főtt tojással együtt kétszer darál­juk le. Öt deka margarint ke­verjünk habosra egy evőkanál mustárral, mokkáskanálnyi porcukorral, sóval, fehérbors­sal, majd kanalanként adjuk hozzá a tojásos darált sonkát. Alaposan keverjük ki, és hű­tőben dermesszük meg. Nem­csak kenyérre kenve finom, de főtt tojást és céklát is tölthetünk vele. Ez utóbbihoz már előre megfőzhetünk 5-6 közepes méretű céklát. Ha ki­hűlt, meghámozzuk és nylon zacskóba téve befagyasztjuk. Ha szükségünk van rá, előző nap vegyük ki a mélyhűtőből, és sós-ecetes vízben hagyjuk fölengedni. A cékla belsejét kivájjuk, s az üreget sonka­pástétommal töltjük. A kivájt céklát reszeljük le, és kever­jük el egy tubus majonézzel, 2 deci tejföllel, kevés cukorral és mustárral, és a majonézes céklát halmozzuk a töltött cékla mellé. A főtt sonkamaradékból készült pástétomot különböző módon ízesíthetjük. Darálha­tunk bele maradék főtt kol­bászt, apróra vágott, vörös­hagymát, tehetünk bele Kotá- nyi-féle darabos borskeveré­ket, cayenn borsot, apóra vá­gott snidlinget. W. M. Los Angelesben a Shire Auditorium előtt állították fel ezeket a nagyméretű Os- car-szobrokat Csúf vagy, babám! „Oly sokféle alakú és arcú nő van Angliá­ban, én miért ne lehet­nék közülük az egyik?” Ez volt az indítéka, hogy Roy Wardle, a Királyi Légierő egy­kori katonája, a Leeds futballcsapatának haj­dani védőjátékosa 59 éves korában nőként folytassa az életét. El­érte a célját. Ma már lány néven, Fay Ward- leként perli azt a kór­házat, ahol a vágya megvalósulását vélte megtalálni. „Tűrhetet­len, ahogyan bántak velem a Leeds-i kór­házban. Annak elle­nére, hogy négy pszi­chológus előzőleg már helyeselte, hogy nő le­gyek, ennek a kórház­nak a pszichológusa elutasított. Határozottan kije­lentette: annyira csúf vagyok, hogy nincs orvos, aki nőt tudna csinálni belőlem?’ Akadt ilyen orvos. És nagyon sokba került. Bár a hölgy közel 2 méteres magassága, a mázsát is meghaladó testsúlya és a 46-os ci­pőjének látványa nem indítja meg a férfiszí­veket. A kiátkozott evőeszköz Kitömött békákból nyílt kiállítás Zágrábban. Az állatok ízlésesé?) jelenetekbe rendezve szerepelnek a tárlókban. Ez a kollekció a legnagyobb, 500 darabból áll. Konkurenciaharc a vadászmezőn Az ölyv, szárnyát rátámasztva a gyenge ellenszélre, talán tízmé­teres magasságban lebegett a mező felett. Tökéletesen köny- nyed mozgását mégis feszültté tette, hogy vadászott. Bármelyik pillanatban kész volt arra, hogy lecsapjon. Nem volt egyedül. Rőt róka csapongott a mező apró buckái között. A célja mindkét állatnak ugyanaz volt: egér. „Vadászmezőik” egyre köze­lebb kerültek egymáshoz. A róka nem látta az ölyvet, de a madárnak látnia kellett a ravasz­dit. Egér bőven volt. A róka ügyesebbnek bizonyult, leg­alábbis többször ugrott a leve­gőbe, négy lábára előrehup­panva érkezett vissza. így, szök­décselve érkezett az ölyv alá. Valami jó helyre bukkanónak gondolhatta magát, mert a fene­kére ült. Fejét kissé oldalra for­dítva várakozott. Egyszerre mozdultak. Óvatlan egérke nyargalt kitaposott, keskeny ös­vényén. A róka a levegőbe ug­rott, az ölyv elindult a levegő­ből. Az érkezés sorrendje a kö­vetkező volt: alul az egér, sejthe­tően a róka mancsai alatt, felette a ravaszdi, annak fejére vágódva pedig a kiterjesztett szárnyú ölyv. Vélhetően mindhárman roppant szerencsétlenül érezhet­ték magukat. A róka ijedten vakkantott, az ölyv méltatlan­kodva szárnyra kapott. Az egér még mindig rémülten pihegett - semmi baja sem volt -, amikor a különös vadászat helyére értem. M. A.

Next

/
Thumbnails
Contents