Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)

1997-03-29 / 87. szám

1997. március 29., szombat HtSVÉT Dünántúli Napló 7 Feltámadás és megújulás A húsvét története és a keresz­ténység tanítása ismert és könnyen megérthető: Jézus Krisztus nagypénteken meghalt a kereszten, hogy harmadnapon feltámadva megváltsa a világot. Feltámadásával bebizonyította, hogy a halál után van megúju­lás. De meg tud-e újulni földi életében napjaink embere, és körülötte a világ? Erről kérdez­tük dr. Gál Ferencet, a Páz­mány Péter Katolikus Egyetem rektorát.-Az egyháznak az a fel­adata, hogy hirdesse tanítását, és eljuttassa azt az emberekhez - mondja a teológia profesz- szora. - A lehetséges befoga­dók azonban annyi félék, ahá- nyan vannak, és az eredményt a legkülönbözőbb hatások befo­lyásolják. De mindez immáron kétezer éve van így, s mindig voltak - és lesznek - hitvallók, a hit tagadói és közömbösök.- Milyen arányban él ez a három embercsoport hazánk­ban?-A hatásokról szólva nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Magyarországon több, mint negyven évig hirdették hi­vatalosan, az állampolitika szintjén a materializmust, ta­gadták Isten létét. Két generá­ció nőtt fel ebben a szellemben, és úgy, hogy a vallásról, az egyházról, a papokról csak rosszat hallott. Mindez termé­szetesen nem maradt hatás nél­kül, az egyház azonban meg­maradt, és hívei sem hagyták el. A Szentírásban olvashatók Jézus Krisztus szavai: „Ha majd a világ végén eljön az Ember Fia, talál-e hitet a Föl­dön?” A kérdés tehát nem új ke­letű, s bár szó nincs a világ vé­géről, a válasz - az igen - ki­mondható. Az „igen” pedig csakis optimizmust fejezhet ki. Egyben azonban realisták is vagyunk. Mert amíg búza van, mellette a konkoly is megtalál­ható.- Mi a történelmi tendencia? Erősödnek és sokasodnak a hitben élők?-A földi élet kísértésekkel teli. A magyarországi materia­lizmushoz hasonló következ­ményekkel járt egyes nyugat­európai országokban az anyagi jólét. Rendszerint könnyen jár- hatóak azok az utak, amelyeken félrefut az ember élete. A hús­vét azonban a többi között arra figyelmeztet - hadd emlékez­tessek a Krisztussal keresztre feszített két lator példájára hogy a tévesztett útról vissza lehet fordulni. Bűnbánattal és még inkább cselekedettel. Az egyháznak az is feladata, hogy figyelmeztesse az embereket magasabb rendű kötelessége­ikre. Ennek egyik megnyilvá­nulási formája a katolikus püs­pöki kar tavaly kiadott körle­vele, amely a hívekhez, s velük együtt minden jóakaratú em­berhez szól a magyar társada­lomról helyzetéről.- Ezzel a meglehetősen nagy visszhangot kiváltott dokumen­tummal a napi politika színte­rére lépett az egyház?-Nem erről van szó. Az egyház mindig is hirdette az igazságosságot, a szeretetet, és meggyőződésem szerint ezt te­szi a körlevéllel is. Az élet - a társadalom - köznapi megnyil­vánulásait és gondjait számba véve olyan követelményeket önt szavakba, hogy emberek, ne használjuk ki egymást, pró­báljunk ítéleteinkben és a javak társadalmi elosztásában igazsá­gosak lenni. Deregán Gábor Tíz évre előre számol a húsvéti szünet felelőse A mozgó húsvét nyomában Míg mi, felnőttek várjuk már­cius 30-31-ét, húsvét ünnepét, és a diákok az ahhoz kapcso­lódó, március 27-től április 4- ig tartó tavaszi szünet prog­ramját tervezgetik, vannak, akik már a jövő évezred naptá­rába is bele­lapoztak. Ju­hász József, a Művelődési és Közokta­tási Miniszté­rium főtaná­csosa 2006-ig ismeri az ün­nep pontos időpontját. Mert nincs két egymást követő év, hogy ugyan­arra az időre esne a feltá­madás napja. „Mozog” a húsvét, min­dig a tavaszi nap-éjegyen- lőséget kö­vető holdtölte utáni első va­sárnapra esik, ami mindig máskor van. A főtanácsos jegyzetei sze­rint jövőre április 12-13-án, 1999-ben áp­rilis 4-5-én, 2000-ben pedig április 23-24-én ünnepelhetjük a húsvétot. 2001-ben április 15-16-án, 2002-ben március 31-április 1-jén, 2003-ban áp­rilis 20-21-én, 2004-ben április 11-12-én, 2005-ben március 27-28-án, 2006-ban pedig ápri­lis 16-17-én lesz a feltámadás ünnepe. Nem játékos kedvében, és nem is csak a kíváncsisága haj­totta, amikor egyházi körökkel egyeztette a „menetrendet” Juhász József. A tárcánál már mellékes kérdés. Olyannyira nem, hogy 1995-ben a szülők rendkívül rossznéven vették, hogy a minisztérium „elszakí­totta” a húsvéttól a húsvéti szünetet. - Valóban így történt - teszi hozzá a szakember. - A Akit idén márciusban meglocsolnak, az bizony könnyen megfázhat megkezdődött az 1997-1998- as tanév rendjének az összeál­lítása, és a jövő évi tavaszi szünet időpontjához tudnia kellett, hogy mikor lesz jövőre a húsvét. S ha már ennek utá­nanézett, egy kicsit távolabbra is tekintett. Az ünnep és a ta­vaszi szünet kapcsolata nem húsvét tudniillik 1995-ben na­gyon későre: április 17-18-ára esett, a tavaszi szünetet pedig hagyományosan a hónap ele­jére tettük. Nem értek össze.- Ám ha a húsvéthoz kap­csoljuk - folytatja azt való­sággal utolérte volna a nyári vakáció. Az érettségizőké fel­tétlenül, hiszen a negyedikesek számára az utolsó tanítási nap, a ballagás május 8-10-e körül szokott lenni. A szünet melles­leg nem „húsvéti”, hanem „ta­vaszi”, talán éppen azért, mert néha messzire esik a húsvéttól.- Egyébként ha­sonló esetben ma sem javasolnék mást a tanév rendjének meg­határozásakor, mint két éve - mondja Juhász József. - A va­kációknak, szü­neteknek ugyanis pedagó­giai szerepük van. A diákok és a pedagógusok pihenését, szel­lemi, fizikai re­generálódását szolgálják, de ha egymáshoz túl­ságosan közel vannak, nem érik el céljukat. Tavaly és az idén az 1995-ös- höz hasonló gond nem adó­dott, és nem lesz probléma jövőre és azután sem. Legközelebb 2000-ben azonban ismét törhe­tik a fejüket az illetékesek, ho­gyan tudják összehozni a ta­vasz szünet és a húsvét rande­vúját, mert a feltámadás ün­nepe igencsak későre, április utolsó hetére esik. De ez még odébb van. Ferenczy Europress FOTÓ: TÓTH L. ÚDN Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés április 4-én (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELE­ZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi út 34. sz. (VIII. emelet, 801.) A március 22-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Érdekes, Tihamér, eddig azt mondtad, hogy nem szereted a teniszt.” Utalványt nyertek: Fazekas Béla - Baja, Illés János - Pécs, Madarasi Istvánné - Pécsudvard, Szilas Ármninné - Boly, Tamási János - Mo­hács. Az utalványokat postán küldjük el. Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm Húsvét hétfőn felkerekedik a fér­finépség, hogy meglocsolja a szebbik nemet. A kölnivíz mellé azonban locsolóversike is jár. Alábbi összeállításunkban az or­szág különböző tájain született, s napjainkban is gyakran idézett népi rigmusokból válogattunk egy csokorra valót. Rózsa, rózsa, szép virágszál, szálló szélben hajladoztál, nap­sütésben nyiladoztál, meglo­csollak, illatozzál! Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál, megöntözlek rózsa­vízzel, hogy ne hervadozzál. Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam, bárány húzta rengő ko­csin, mindjárt ide szálltam. Ne­sze hát rózsavíz gyöngyöm, gyöngyvirágom, hol a tojás, pi­ros tojás? Tarisznyámba vá­rom! Rigmust mondok, tojást vá­rok, ha nem adnak, odébb állok. * Van nekem egy locsolóm, nem kölni van benne, hogy ha én azt elővenném, nagy sikoltás lenne. * E szép házba nyitottam, nefe­lejcset találtam, nem hagyha­tom hervadni, meg szabad-e lo­csolni? * Rózsavíz a kezembe, hadd öntsem a fejedre! Váljon egész­ségedre! Birka, borka, berkenye, eljött Húsvét reggele. Rózsavizet Er- zsóknak, piros tojást Ferkónak! * Húsvét napja ma vagyon, tyúkot üssenek agyon, bor le­gyen az asztalon, hogy a vendég ihasson. Kalács ide, mákos, fo­rint ide, páros! Szabad-e lo­csolni? Apró tanácsok kisivóknak Először is ne fogadjunk el senkitől tanácsot. Ahhoz képest, hogy ilyen ostobán önfejűek vagyunk, viselkedjünk illedelmesen. Tartózkodóan köszönjünk, ha locsolkodni megyünk, a ver­set némi kaján, de mértékletes derűvel mondjuk. Bármilyen derűsek, készültek is va­gyunk, húsvétkor a béke és szeretet kedvéért ne kockáz­tassunk: a kormányt csak a kisnyugdíjasok körében szid­juk. Ivási szokásaink sorolásá­val is kezdhettem volna, de ma már olyan nemzeti egysé­gében is sok színű ivási (és józanodási) szokásaink nin­csenek. Egyszerűen csak ivás van. A kisivó, aki most túllépve gyarló emberi korlátain, na­gyot iszik mégis, kapatosán tapasztalni fogja, hogy az al­koholos italfélék nem a szom­júság csillapítására, hanem épp ellenkezőleg: fölkorbá­csolására alkalmasak. Néhány pohár kisüsti, en­nél is több pohár soproni kékfrankos úgy kiszárítja a zsigereinket, mint a forró déli szél a homokföldet. Ilyenkor már egynéhány korty szóda is valóságos áldás - az ember nyelve e nélkül olyan ropogós marad, mint az odaégetett húsvéti kalács. Mindazonáltal ne fanya­logjunk a száraz pogácsa ro- pogtatása közben, hogy az bolti, s nem házi sütés, ha­nem a fehérnép szép szeme- és szoknyavillanására figyel­jünk. Idézzük fel a régi, hús­véti határjárásokat, amikor nagyszombaton áldást mond­tak a szőlőhegyekre, a forrá­sokra, a kertekre, a falvakra, s amikor a legények „a fiatal sutykót, aki először vett részt a határjárásban, a határhal­mokra lefektették és meg­csapták, hogy el ne felejtse a határt.” De ha fel is idéztük, ne kezdeményezzük a határjárás idejének áthelyezését a hús­véthétfőt követő keddre, holmi józanodás céljából. Ré­szint azért nem, mert mára el­fogytak egzakt ismereteink arról, hogy a kisivó mikor vá­lik nagyivóvá - és, hogy sze­mérmetlen dülöngélését a nagyivás jeleként, vagy ellen­kezőleg: egy tipikus kisivó el­tévelyedéseként fogjuk fel. Amúgy a józanságnak is el­fogytak az ismérvei. Ma a posztliberális pszichológusok szerint a részeg ember némi huzakodás után ágyba dönt­hető, míg dühöngő józanok­kal - akik a rendőri intézke­dések ellenére gátlástalanul szaporodnak - általában pórul járunk. Ételt, italt ne keverjünk, mert úgy járunk velük mint a pártokkal. Számos közülük összeférhetetlen, noha néhány . kupica után, a sonka és a torma felséges kettősét él­vezve, nem sokat látunk eb­ből. Azon a fölös büszkesé­gen pedig, hogy a csongrádi Battonyán, netán a baranyai Patapoklosiban a legmaga­sabb az egy főre jutó tömény- szesz-fogyasztás a szép, kies Közép-Európában - végre már túl kellene tenni magun­kat. Frontérzékenységtől, élet­kortól is függ, mit vesz be és mit hány ki az erős magyar gyomor, ha már olyan úri dolga van, hogy - választhat. Bóka Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents