Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)

1997-03-24 / 82. szám

1997. március 24., hétfő Háttér - Riport Dunántúli Napló 9 Merre tovább, diplomások? A nyelvtudás piaci termék A franciák nem beszélnek Kelet-Európáról, csak Kö- zép-Európáról. Számukra Magyarország sem marad le a térképről, s most, hogy hazánkban Franciaország a harmadik legnagyobb be­fektető, még fontosabb lett, hogy jó kapcsolatok épülje­nek ki a két ország között. Ebben segít a fővárosi Francia Intézet mellett az öt vidéki Alliance Francaise Kulturális Egyesület, így a pécsi is, melynek elnöke, Tihanyi Ferenc nemrég egyedül képviselte a közép­európai régiót Párizsban, ahová a világ minden tájáról érkeztek a hasonló szerveze­tek elnökei, vezetői a társa­ság éves közgyűlésére. Az elnökök általában ta­nárok, professzorok, nálunk azonban úgy döntöttek, üz­letembert próbálnak meg­nyerni erre a posztra. Tiha­nyi úr, aki a közeli napokig a Konzum rt. kereskedelmi igazgatója volt, s most visz- szatér a szállodaiparba, a gazdaság szereplőinek szemszögéből is figyelte a találkozón elhangzottakat.- Több, mint kétszáz résztvevő jelent meg közel száz országból - mondta el. -A fő téma a francia nyelv- oktatás volt. Kiderült, hogy a nyelvtudás is lehet piaci termék. Szó volt a távoktatás szerepéről, az akadémiku­sok pedig a francia nyelvről beszéltek. Példaértékű, ahogyan védik a nyelvüket a germán illetve az amerikai befolyástól. Mint üzletem­ber, látom, milyen nagy akadály, ha az ember nem ismeri a partnere nyelvét. A francia különösen imádja, ha valaki az ő nyelvén szól hozzá. Nagyobb a bizalmuk azokhoz, akik beszélik a nyelvüket. Nem tudja persze, min­denki már a középiskolában kezdeni, mint Tihanyi úr. A pécsi Alliance Francaise éppen ezért a felnőtt nyelv- oktatást is szervez: most ép­pen az APEH dolgozóit ta­nítják franciára. Magyarország iránt na­gyobb az érdeklődés, mióta Chirac elnök itt járt. A fran­ciák nagyon érdeklődnek a testvérvárosi kapcsolatok iránt is. Tihanyi Ferenc pá­rizsi útján beszélt többek között Pécsről, és a maga nemében egyedülálló Fran­kofon Hétről is. A párizsi ta­lálkozó rangját jelzi, hogy 16 elnököt, köztük a pécsit, fogadta a francia külügymi­niszter is. H. I. Gy. A Baranya Megyei Munkaügyi Központ tavaly nyár végétől hónapról hónapra elkészíti a Baranyában állandó lakhellyel rendelkező álláskereső diplo­mások számítógépes nyilván­tartását. Mint Czuczor József­től, a központ vezetőjétől meg­tudtuk, szeptemberre az eddigi­eknél részletesebb feldolgozás készül, amely egy-egy szakma, hivatás speciális helyzetét, problémáit is tükrözheti. A rendelkezésünkre bocsá­tott adatsorok nem adnak teljes képet a munkanélküli diplomá­sok elhelyezkedési esélyeiről. 1996. augusztus 8-i, tehát tan­évkezdet előtti állapotot rögzí­tenek, ezért e sorok írója ezt az adatsort és a februárit vetette össze - kiegészítve magánszá­mításaival. Az adatsor nem ad választ arra, hogy az álláskere­sők közt mekkora a pályakez­dők augusztusban még kimon­dottan magasnak becsülhető aránya, milyen szerepet játszik az állástalanok számának csök­kenésében a fluktuáció stb. Azaz a statisztikai tények rögzí­tése csak óvatos következteté­seket enged meg. A toplista élén a pedagógusok Baranyában tavaly augusztus­ban 1072 regisztrált álláskereső diplomást tartott számon az iroda, számuk februárra látvá­nyosan a kétharmadára - 726- ra csökkent. Ez még csak azt je­lenti, hogy 3 diplomás közül csak 1 tudott elhelyezkedni az őszi-téli hónapok folyamán. A negatív toplista élén 228 fővel a pedagógusok álltak. Közülük 112 volt az általános iskolai, 43 a középiskolai tanár, 58-an vol­tak óvónők, 10-en egyéb kate­góriába tartoztak, és 5 korábban felsőfokú intézményben tanító szakember is akadt. A pedagógus végzettségűek közül mintegy 100-an találtak állást azóta - az arányokat te­kintve a középiskolás tanárok és a speciális képesítésűek könnyebben, míg az óvónők és a felsőfokú intézményekben ta­nítók alig-alig tudtak elhelyez­kedni. Megjegyzendő, hogy akkor a megyében mindössze 17 pedagógus állás kínálkozott. Rendkívül nagy szórással ösz- szesen csak 66 diplomás állás­helyről tudott a munkaügyi központ tavaly nyár végén. Az igények és várakozások eltéré­sét is jelzi, hogy az álláskínálat azóta alig csökkent, noha kül­kereskedelmi szervezői és újabb gyengeáramú üzemmér­nöki állások is megjelentek a listán. Pécsett 552-ről 392-re csök­kent az állástalanok száma ta­vaszra. Februárra a 71-ből 48 általános iskolai tanár maradt állás nélkül, 32 középiskolai tanár közül már csak 8-an, míg a munkanélküli üzletkötők száma 30-ról 31-re, az építész­mérnököké 16-ról 20-ra nőtt(!). Nem tudtak elhelyezkedni a vendéglátóipari üzletvezetők (9), az építőmérnökök (6), a könyvtárosok (5) és a szakkép­zett pszichológusok (3) sem. A pécsi adatok szerint vegetál az építőipar, nincs szükség terme­lésirányítókra, gépészmérnö­kökre. Jobbak az esélyei a gyengeáramú villamosmérnö­köknek, mint az erősáramúak- nak, s az elsők közt az állásta­lan közgazdászok, marketing­közgazdászok, mezőgazdasági mérnökök, óvónők, humánpoli­tikusok száma feleződött meg azóta. Végezetül a jogászoknak a legkedvezőbbek az elhelyez­kedési esélyei. Vidéken nem kell a mezőgazdász? A szigetvári (13), siklósi (9), sellyei (7), komlói (6), mohácsi (6) és a szentlőrinci (5) adatok tükrében úgy tűnik, vidéken nincs szükség a munka nélkül veszteglő mezőgazdasági mér­nökökre, mezőgazdászokra. Természetesen ez jele az ágazat gyors és tragikus helyi össze­omlásának is. Többségük nem­hogy elhelyezkedni nem tud, de például Komlón emelkedett a számuk, ahogy emelkedett a szakképzett ápolóké is. Itt az ál­lástalan óvónők, üzletkötők helyzete is kétséges. Komlón a diplomás állástalanok száma 140-ről mindössze 116-ra csökkent. Mohácson csak any- nyival kedvezőbb a helyzet, hogy ez a szám jelentősebben - 123-ról 86-ra - mérséklődött februárra, de ott is hoppon ma­radtak az óvónők, erdészeti szakemberek és a mezőgazda- sági mérnökök. Az adatokat ugyan nem ve­tettük össze azzal, hogy a helyi tudományegyetemek különféle karairól várhatóan hány pálya­kezdő diplomás kerül ki, de ál­talánosítható tapaszalat, hogy az egyszakos, főként a humán karokon tanuló hallgatók elhe­lyezkedési esélyei a leg­rosszabbak. Ezt a Janus Pannonius Tudomány- egyetem Böl­csész Kari di­ákirodája is megerősítette, s nemcsak azért, mert vezetője, Ste- fanits Gábor filozófia sza­kos. Ebben persze, a munkáltató és az álláskereső kölcsönös in­formációhiá­nya is szere­Í iet játszik, gy például kevéssé köz­tudott, a közlönyökben nem ol­vasható, hogy ma a nagyvállal­kozások is kínálnak munkát „humán” - néha nem is csak nyelvszakos - pályakezdőknek. De ez már egy újabb cikk té­mája lehetne. B.R. Egyetemi polgárként még könnyen bolondoz­hatnak, de pár év múlva... fotó: Tóth Hodnik Ildikó jegyzete Mobilok, pukkasztásból Ma, amikor Magyarországon 470 ezer mobiltelefon-tulajdo­nos van, talán érdekes lehet az a hír, mely a világ másik feléből, Dél-Amerikából érkezett. Chilében ugyanis kiderült, hogy a telefonálók harmada nem igazi készüléket szorít a fü­léhez, hanem műanyagból vagy éppen fából készültet. Az egészre először akkor derült fény, amikor Santiago egy ele­gáns villanegyedében két rendőr 49 autóst megállított azért, mert vezetés közben tele­fonáltak. Kiderült, hogy közü­lük több, mint tíz áltelefonba beszélt. Annyi biztos, ez már igazán nagy ötlet. Mit nekünk tarifa- emelés, PIN-kód vagy hangpo­stafiók! Szinte látom magam előtt az ügyes kezű fröccsöntő kisiparosokat, akik élethű má­solatokkal árasztják el a piacot, vagy a munka nélküli népi fafa­ragót, aki puhafából nagyolja sorozatban a mobilokat. Persze, a leleményes magyar elme úgyis túlszárnyalná az Andok-melléki felfedezést. Először csak a kedves hazai fák kerülnének sorra, azután már az értékesebb cseresznye, s ké­sőbb a skandináv fenyő, esetleg az ében. Felvirágozna a trópusi vadászoknak is, akik a felsőbb vevőkör számára egyenest Ele­fántcsontpartról hoznák az agyart, hírközlési célokra. Aki azt hiszi, túlzásokba esem, téved. Egy felmérésből kiderült, hogy a maroktelefont használók jó része akkor is az aránylag drága készüléket ve­szi igénybe, ha mellette ott a régi, olcsóbb telefon. Hogy miért? Mert az elérhetőség, a naprakészség, a mozgékony­ság, a keresettség látszatát ma a mobil kelti. Úgyhogy a chilei előkelő­ségeknek mégis igazuk lehet, és tényleg elég a siker érzeté­hez, ha a szomszéd megpil­lantja őket, amint - egy tele­fonnak látszó tárggyal - belép­nek a bankjukba a pénzükért. Természetről természetben 1997 áprilisában az Orszá­gos Erdészeti Egyesülés és Németország Eszakrajna- Westfalia tartománya erdé­szeti tanácsosának szervezé­sében Pécsett, a Mecseki Erdészeti Rt. árpádtetői igazgatóságán működő ter­mészetismereti központjá­ban rendezik meg a II. Ma­gyar Erdőpedagógiai Sze­mináriumot. A Természetismereti Köz­pont erdei iskolája csaknem pontosan egy éve 1996. már­ciusától fogadja a diákokat. Mégpedig a tavaszi és őszi félév során 29 általános iskola összesen több mint 2100 tanu­lója vett részt az 1-3 napos környezeti nevelési progra­mokon. Az itt elsajátítandó ismeretanyag az általános is­kolai tantervre épül, s lénye­gében arra ad lehetőséget, hogy a gyerekek a természet­ben tanuljanak a természetről. Adorján Rita (képünkön), az erdei iskola vezetője el­mondta, programjukat saját tapasztalataik, hazai és kül­földi konferenciák témáinak ismeretében, tanulmányutak és továbbképzések alapján dolgozták ki, minden korcso­portnak, minden évszakra kü­lön. Érinti a Mecsek földraj­zát, növény- és állatvilágát, a természetvédelmet, a termé­szetszerű erdőgazdálkodást, gyógynövényismeretet, szá­mos gyakorlati foglalkozás mellett. A program jó része terepi kirándulást jelent, de a termé­szetismereti központnak két nagyszerűen felszerelt oktató­terme is van Árpádtetőn. Mi­után az érdeklődés szó szerint óriási, idén már a nyári he­tekre is szerveznek táborokat, ahova nem csak baranyai, de az ország más vidékeiről ér­kező diákokat is várnak. Nem csak iskolások, de pe­dagógusaik is részt vesznek a továbbképzésben, illetve a programokat a JPTE mérnök­tanár és biológiai-földrajz szakos hallgatói is látogatják, az egyetemi képzés részeként. Az április 1-én kezdődő öt­napos szeminárium részvevői is jobbára a terepen töltik majd a rendezvény öt napját. Ez mellett megismerkednek a Mecseki Erdészeti Rt. munká­jával, a Duna-Dráva Nemzeti Parkkal, gyakorlati foglalko­zásokon vesznek részt az er­dőben és természetesen elő­adásokat is meghallgatnak. Mészáros A. A „Al-vízügyesek” kopogtatnak Mintha már örök probléma lenne: milyen módon fizessék fogyasztásukat a Pécsi Vízmű Rt. olyan ügyfelei, akik több­lakásos épületben laknak. Nem csak az érintett pécsieknek, de a szolgáltatónak is visszatérő gondja az elszámolás ezeken a helyeken. Az elszámolás alapja - egy 1995-ös kormányrende­let értelmében - a főmérő, a mellékvízmérők csak a többla­kásos épületben élők közötti költségmegosztást szolgálják. Az előbbi és az utóbbiak ösz- szesített adatai között azonban az esetek nagy részében kü­lönbség van.'Ki fizesse? Hiányzik a mérő A különbözet oka egyébként részint abban keresendő, hogy nem sikerül mindig egy időben leolvasni az órákat, másrészt a műszerek érzékenysége eltér egymástól. Pécsett több mint 3000 olyan ügyfele van a rész­vénytársaságnak, ahol pontos fogyasztást tartalmazó számla kiállítását szolgáló mellékvíz- mérő nincsen felszerelve. (Fel­szerelték már 27 000 lakás­ban.) Hiányuk miatt az egy la­kásra jutó pontos fogyasztást nem lehet kimutatni. A lakók belügye Van azonban egy önkor­mányzati rendelet, amely kü­lönböző szempontokra figye­lemmel kimondja, hogy a mé­rővel nem rendelkező lakások­ban hány köbméteres vízfo­gyasztást kell átalánydíjban el­számolni. Ezt azonban nem mindegyik közös képviselő al­kalmazza, van, aki a bekötési vízmérőn maradó különbözetet az átalányos fogyasztók között osztja fel. Bár a jog­szabályok le­hetőséget ad­nának arra, hogy csak a bekötési mé­rőóra alapján állítsa ki a cég a számlát, a költségek megosztá­sát már a lakók „belügyének” hagyva, ám ezt a szolgáltató sem tartja mindkét fél számára megnyugtató eljárásnak. Mindezek arra sürgetik a Pé­csi Vízmű szakembereit, hogy változtassanak a vízdíjelszá­molás rendszerén. Szűcs Gyula adminisztratív igazgató (ké­pünkön) vezetésével már mű­ködik az a team-jük, amelyik feladata ennek kidolgozása. Szakaszosan dolgoznak, rend­szeresen konzultálnak a közös képviselőkkel. A közelmúltban levélben kérték a város ön- kormányzatát, hogy vállalja el a védnökséget egy olyan ke- rekasztal-beszélgetés felett, amelynek célja: minden érin­tettel közös nevezőre jutva alakítsák ki az új vízdíjelszá- molási rendszert. A cél a közös hang Az első ilyen megbeszélés február végén lesz, az önkor­mányzat képviselőjén túl ott lesz a fogyasztók érdekvé­delmi szervezete, a lakásszö­vetkezetek megyei szervezete, a közös képviselők, a Közü­zemi Rt. és természetesen a Vízmű is. Fogyasztás szerint A szolgáltatónak a bekötési vízmérő elszámolási alapként hagyása mellett - bizonyos fel­tételek teljesülése esetén - a lakásonkénti számlakészítés lenne a megnyugtató megol­dás. Ennek az új rendszernek az előnye, hogy a fogyasztók pontosan figyelemmel tudják kísérni, mennyi vizet használ­tak el, s ennek alapján fizetnek. Vagyis megnyugtató számlá­kat kapnak, a Vízmű pedig ke­vesebb reklamációra számít­hat. A bekötési vízmérőn ma­radó különbözet az épület kö­zös költségéből kerülne kifize­tésre. Az egész városban egy­csapásra bevezetni az új el­számolási rendszert természe­tesen nem lehet, de - mondja Szűcs Gyula - az érintettek első köre hamarosan találkoz­hat az új díjelszámolási gya­korlattal. Ugyancsak a vízszámlákhoz kötődik, bár közvetetten: újab­ban a város néhány utcájában „ál-óraleolvasók” csöngetnek. Csak igazolvánnyal! A Pécsi Vízmű Rt. leolvasói igazolvánnyal rendelkeznek, hasznos, ha az óratulajdonosok erről meggyőződnek, mielőtt a portájukra engednek bárkit, aki ilyen címen kéretőzik be. Pénzt a valódi leolvasók nem szed­nek, a csalók célja sem ez, ha­nem a ház „feltérképezése”. Ennek eredményeként utóbb azután valódi kárt okozhatnak - hívja fel ügyfelei figyelmét a Vízmű. Mészáros A.

Next

/
Thumbnails
Contents