Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)

1997-03-17 / 75. szám

6 Dtinántúli Napló Gazdasági Tükör 1997. március 17., hétfő Medgyessy Péter szerint a gazdasági növekedés megnyugtatja majd a kedélyeket Nem szabad feladni a cél előtt A hetek óta tartó, kisebb-nagyobb demonstrációk az ország útjain azt jelzik, hogy a társadalom kezdi elveszíteni a türelmét az immár évtizedesre nyúlt stagnálás-hanyatlás miatt. Medgyessy Péter pénzügyminisztert arról kérdez­tük, milyen okok vezettek a magyar mezőgazdaság jelenlegi válságához, s mi­ben látja a megoldást. A pénzügyminiszter fotóiFEB-Minden tisztességes politikust fog­lalkoztat, vajon mi az oka ezeknek a megmozdulásoknak. Tűzoltás helyett érdemesebb inkább azt kutatni, miből fakad az elégedetlenség. Nos, van egy általános ok, ami nemcsak a mezőgaz­daságra igaz, hanem általában a nem­zetgazdaságra, a társadalom egészére, és van egy specifikus ok, az agrárium- ra vonatkozóan. Az általános ok röviden úgy fogal­mazható meg, hogy a magyar társada­lom elérkezett arra a pontra, amikor láthatók a kifáradás jelei. Itt nemcsak a különlegesen nehéz utóbbi két évről van szó, ez nem csupán a Bokros-cso­mag utóélete, hanem az elmúlt tíz év megpróbáltatásaiból van elege a társa­dalomnak. Hosszú évek óta vagy nem növekszik az életszínvonal hazánkban, vagy kifejezetten csökken. Emberek százezrei veszítették el a munkahelyüket, megváltozott az élet, az értékrend, nincsenek világos mér­cék, amelyekhez orientálódni lehet. Ráadásul itt ez a sok megszorítás, szigorítás, átalakulás - nem is csoda, hogy kezdik megelégelni. Tudom, senkit nem vigasztal igazán, de amit az utóbbi tizenkét hónapban a ma­gyar gazdaság folyamatainak alaku­lásáról mondtam, az úgy is történt - talán szerencsém is volt -, mert kö­vetkezetesek tudtunk maradni. Ezért remélem, most is elhiszik nekem, hogy nem lenne szabad éppen most föladni, amikor tényleg vannak jelei a föllendülésnek. Legalább tíz évi óriási áldozatvállalás után kár lenne most leállnia a magyar társadalom­nak, méterekkel a cél előtt. A módszer volt káros Az agrártársadalmat illetően van egy különleges magyarázata is a dol­gok ilyetén alakulásának. Az, hogy nehéz és egyre nehezebb megélni me­zőgazdasági tevékenységből. Nem szeretnék arról beszélni, hogy a meg­élhetési gondokat megpróbálják ki­használni különféle politikai szeren­cselovagok, mert a lényeg nem ez, ha­nem, hogy tényleg nagy nehézségek­kel küszködnek a gazdák. Az agrárszféra gondjai három té­nyezőre vezethetők vissza. Az egyik ok az, hogy rendkívül szerencsétlenül történt meg a mezőgazdaság átalakí­tása a kilencvenes évek elején. Egyet­értek azzal, hogy az ágazatot privati­zálni kellett, hiszen a korábbi tulajdo­nosi struktúra nem volt tovább tart­ható. A választott módszer azonban ki­fejezetten káros volt, ugyanis szétver­ték a minden kétséget kizáróan ver­senyképes gazdaságokat. Lehetett volna a tulajdont úgy is nevesíteni, hogy közben megmaradjon a hoza­mok, termelékenység, termelési kul­túra tekintetében világszínvonalú bir­tokrendszer.- Politikai okai voltak annak, hogy ez mégsem így történt.- így igaz, de ma ki kell mondani, hogy ez kifejezetten bűn volt. Létrejött egy atomizált szerkezet, nagyon sok kistulajdonossal, akik nem találják meg egymást. A modem piacgazdaság fogalmai szerinti szövetkezés - ame­lyik nem a tulajdonok összevonását, hanem a beszerzés, az értékesítés, az állat- és növény-egészségügyi ellátás közös megszervezését jelenti - mind­máig nem alakult ki. A két-három, maximum öt hektáron gazdálkodó törpebirtokos egyedül nem tud megélni. Nemcsak itt, sehol a vilá­gon. Súlyos problémákat okoz a mező­gazdaságnak - s nem csupán a kisgaz­daságoknak - az utóbbi évtizedben el­szenvedett piacvesztés is. Nemcsak a nagy felvevőnek számító keleti piaco­kat vesztette el az ágazat, hanem a bel­földi piaca is beszűkült, éppen az álta­lános életszínvonal-csökkenés miatt. Miközben az agrárszféra termelési költ­ségei megnőttek, az árakban ezt nem tudta érvényesíteni, mert a fizetőképes kereslet nagymértékben csökkent. Kinyílt az agrárolló A harmadik okot az ágazat jöve­delmezőségi problémái idézték elő. Egyrészt azért, mert jelentősen vissza­estek a hozamok, főként a nagyüzemi kereteket kívánó kultúrákban, más­részt, mert csökkent a kereslet, s ki­nyílt az agrárolló. E problémákat csak tetézte, hogy a támogatási rendszer ügyetlenül van megkonstruálva. A mezőgazdaság tá­mogatására elegendőnek kellene len­nie az évi 100 milliárd forintnak. Elég is lenne, ha a pénz megfelelő helyre kerülne, de nem oda kerül. Nem mű­ködnek nálunk rendesen az interven­ciós alapok sem, amelyek nagyszerűen beváltak Nyugat-Európa-szerte. Egymás rovására- Hogyan lehet megszüntetni az évek során felgyülemlett problémákat?- Aligha lehet őket néhány jogsza­bály felszíni kezelésével megoldani. Két szempontot mindenképpen figye­lembe kell venni: az arányos közteher­viselés és a szektorsemleges szabályo­zás elve nem sérülhet. Ennek szelle­mében készítettük el törvénymódosí­tási javaslatainkat, s úgy gondolom, azt mindenki tudomásul vette, hogy a közteherviselésben részt kell vállalni. Nem lehet olyan szabályozást sem be­vezetni, amelyik a kis- és a nagygaz­daságok közül csak az egyiknek ked­vez. A kormány a tüntetőkkel folyta­tott tárgyalásokon elment addig, ameddig elmehetett. Minden további engedmény veszé­lyeztetné a stabilizációt. Észre kell venni ugyanis, hogy nemcsak a gaz­dáknál, hanem minden társadalmi ré­tegnél betelt a pohár, s ha mindenki­nek engedünk egy kicsit, akkor semmi nem marad az eddigi eredményekből. Kezdhetnénk elölről az egészet, hiszen egyelőre nem gyűjtöttünk össze any- nyit, hogy adakozhatnánk belőle. Leg­feljebb a többiek rovására kedvezhet­nénk egyik-másik erőteljes hangú cso­portnak, ám ez végső soron senkinek sem lenne jó.- A kormány adó- és tb-törvény mó­dosítási javaslatai legfeljebb a tünte­tők napi gondjait orvosolhatják. Hosz- szú távra mi jelenthet megoldást?-A mezőgazdaságnak a fejlesztés­hez mindenekelőtt tőkére van szük­sége. Ennek a tőkének egy részét ad­hatja az állam, de a döntő részének a magánszférából kell érkeznie, hiszen a magyar gazdaság ma már zömében magángazdaság. Ez utóbbi viszont ak­kor fog befektetni az agrárszférában, ha a földtulajdon is mobil. Ám ha jogi személyek is vásárolhatnak földet, ak­kor nem lehet kizárni - erre nemzet­közi jogi egyezmények köteleznek bennünket - a külföldi tulajdonban lévő cégeket sem. Ez pedig - amíg a föld ára ilyen alacsony - semmiképpen nem kívánatos.- Ön szerint a föld azért olcsó, mert az adásvétele korlátozott, vagy mert a jövedelemtermelő képessége olyan rossz, amilyen?- Akkor lesz ára a földnek, ha lehet forgalmazni, és ha van ára, akkor lehet rá hitelt fölvenni, és megindulhat a fej­lesztés. Ám ha a föld már nem lesz ilyen olcsó, akkor a külföldieknek sem éri majd meg annyira, hogy itt vegye­nek birtokot, nyerészkedési céllal. A megnövekedő földárak azonban az élelmiszerárakat is maguk után húznák, ezért 5-10 éven belül nem szabad fölszabadítani a forgalmazást, csak ha már fokozatosan reális szintre kerül a föld ára. Ami az elvesztett pia­cokat illeti, elsősorban a piaci munkát kell javítani. Én leginkább azt várom a nemzeti agrárprogramtól, hogy meg­erősödjenek a felvásárlószervezetek. Olyan tőkével ellátott hálózat(ok)nak kell kialakulni(uk), amely(ek) előleg­gel, eszközzel segítik a termelőket; megbízható, előre szerződő kereske­delmi partnerek, akik megteremtik a gazdák számára a termelés biztonsá­gát. Mindenképpen a felvásárlószer­vezet jelenti a kiutat, noha tudom, nem hozható létre egyik napról a másikra. Ugyanígy szüntethetők meg a tá­mogatási rendszerek működési anomá­liái is. Meggyőződésem, hogy sokkal hatékonyabbá tehető a pénzek szétosz­tása, ha a támogatások nagy része át­kerül a közvetítőktől és a kereskedők­től a termelőkhöz. 100 milliárd forint nagyon sok pénz, s ha ennek reálérté­két az állam képes lesz megőrizni, és ha valóban a megfelelő helyre kerül, akkor elég is lesz. A vidék szerepe Végül szembe kell néznünk azzal a kihívással, amelyet az európai uniós tagság a vidék számára jelent majd. A nemzetgazdaság fejlődésével párhu­zamosan az agrárszféra szükségkép­pen tovább zsugorodik. A vidék sze­repe azonban nem csökkenhet. Népes­ségmegőrző erejét különféle fejleszté­sekkel kell szinten tartani, hogy az emberek megtalálják a boldogulásu­kat. A szolgáltatások, a turizmus, az agrárszférát kiszolgáló különféle tevé­kenységek fejlesztésének támogatásá­hoz komoly államérdek fűződik. A nemzeti agrárprogram a vidék fejlesztésére a GDP 2,5 százalékát szánja. Ebbe beletartozik az útháló­zat fejlesztése éppúgy, mint a szűk értelemben vett mezőgazdasági fej­lesztés. S hogy mennyi lesz az a bizonyos 2,5 százalék, az attól függ, hogy mi­lyen a nemzetgazdaság teljesítőképes­sége. Igazából a kedélyek is akkor fognak megnyugodni, ha a gazdaság növekedésnek indul. S ennek szerin­tem most komoly esélyei vannak. Bertalanfy Judit Szétaprózódó építőipar Baranya megyében tovább tart az ágazat mélyrepülése A kisebb vállalkozások prosperálnak inkább FOTö: TÓTH MÁV - Colas megállapodás Kőszállításról kötött megál­lapodást a MÁV és a Colas Északkő Bányászati Kft. A megállapodás értelmében több kőbányából a jövőben vasúton szállítják a kifejtett követ. Erről tájékoztatta a MÁV sajtóirodája vasárnap az MTI-t. A MÁV részese­dése a kőszállításból eddig 10 százalék volt. Az egyez­ség előirányozza, hogy az arány 60-70 százalékra nö­vekedjen. A célkitűzés megvalósulását az segíti elő, hogy a MÁV nemcsak a vasúti szállításra vállalko­zott, de kötelezettséget vál­lalt arra is, hogy a kibányá- szás helyéről a felhasználás helyéig, például az M3-as, az M5-ÖS út építkezéséig juttatja el a követ. Röviden A Zöld-Híd Egyesülés programjából. A Pécsi Vízmű Rt. szakmai napját tartják március 18-án 15 és 18 óra között a Zöld-Híd irodájában (Széchenyi tér 2.) A Vízmű Rt. ügyfélszol­gálatáról Valkó Lajos tart ügyeletet, és várja a szemé­lyesen, illetve telefonon fel­tett kérdéseket a vízminő­ségről, vízdíjakról, mérőó­rákról és egyéb szakmai té­makörökről. A 06-80-236- 236-os szám hívóinak tele­fonköltségét a Zöld-Híd magára vállalja. (k) Baranya megyében tovább tart az építőipar recessziója - állapítja meg tanulmányában Pehr Éva, a KSH Baranya Megyei Igazgatóságának munkatársa. Országosan az építőipari termelés 1%-kal mérséklődött -sőt az év utolsó hónapjaiban kisebb növekedést is mértek az ágazatban. A megyei székhelyű építő­ipar 1996. évi teljesítménye - változatlan árakon számolva 19%-kal kevesebb volt az egy évvel korábbinál. Az éves tevé­kenység értéke mintegy 6 mil­liárd forintot tett ki, amelynek 30%-át az adatszolgáltatásra kötelezett (50 fő feletti) szer­veztek hozták létre. A termelés nagyobb hányadát a kisebb lét­számú vállalkozások adták. A megyei székhelyű 50 fő fe­letti adatszolgáltató szervezetek száma az utóbbi egy év alatt a felére csappant, decemberben már a tízet sem érte el. Ezzel összefüggésben az általuk vég­zett saját építési-szerelési munka volumene már csak 54%-a volt az 1995. évinek. Mindez arról tanúskodik, hogy a nagyobb volumenű (10 millió Ft. feletti) építkezésekre a piaci igények egyre szűkösebbek. A vállalkozási szerződések alapján végzett munkákban az építmények értéke átlagosan 15-30 millió Ft körül volt, eze­ket az 50 főnél többet foglal­koztató szervezetek hozták létre. Ilyen nagyságrendű épít­ményeket a kisebb szervezetek általában nem vállalnak, de tény, hogy a fenti csökkenésbe az is belejátszott, hogy a gaz­dálkodó szervezetek egyre na­gyobb hányada kicsúszik a téte­les megfigyelési körből. Az épí­tőipar szervezeti felépítésére mindinkább a szétaprózódás a jellemző. Az építőipari tevékenységgel foglalkozó kisebb vállalkozá­sok idén is tovább gyarapodtak a megyében: a társas vállalko­zások száma 689-ről 798-ra, az egyéni vállalkozóké pedig 1571-ről 1603-ra nőtt. Ezek a szervezetek (amelyek az alkal­mazotti létszámuk alapján kis kapacitásúnak tűnhetnek) tevé­kenységüket lényegében szin­ten tudták tartani. Becsült ter­melési értékük volumene gya­korlatilag azonos maradt az előző évivel. A megyei székhelyű cégek építőipari tevékenységében meghatározó a fenntartási munkák aránya. Például a 10 fő alatti vállalkozásoknál a tevé­kenység közel kétharmada ilyen jellegű volt, de az 50 fő feletti körben is elérte a 29%- ot. Mindebből arra lehet követ­keztetni, hogy egyelőre első­sorban az épületek állagmegó­vására, esetleg korszerűsítésére van inkább igény. K. E. Kábelek a Mercedesnek A Mercedes autókba beépített kábelek gyártására és forgalma­zására új társaságot alapított egy téti vállalkozás. Az ügyvezető igazgató az MTI érdeklődésére elmondta: a Mercedes beszállítóit rendszeresen, szigorú szempontok szerint minősíti. A legutóbbi ellenőrzés során a kft. kiemelkedő ered­ményt, 96 pontot ért el a százas értékskálán. A cég öt éve áll kapcsolatban a nagy európai autógyárak - köztük a Mercedes - beszállítójával, a Draxlmaier cégcsoporttal. A termelés hátterét csaknem 10 millió márkás beruházással teremtették meg, a fej­lesztés nyomán 200 új munkahelyet létesítettek. (MTI) Az szja 1 százalékáról Saját adóbevallás benyújtása esetén a közcélú felhasználás­ról szóló nyilatkozatot lezárt, névvel, címmel és személyi számmal ellátott szabvány­méretű borítékban a 9653. számú bevalláshoz kell mel­lékelni. A két bizonylatot - az előírt határidőn belül - egy­idejűleg kell benyújtani. Munkáltató által - magán- személy nyilatkozat alapján - benyújtott bevallás esetén a felajánlást lezárt, névvel, címmel és személyi számmal ellátott szabványméretű borí­tékban legkésőbb 1997. már­cius 25-éig kell a munkáltató­nak átadni. A munkáltató a részére át­adott rendelkező nyilatkozat­ról kísérőjegyzéket készít 2 példányban, amelyek a kö­vetkezőket tartalmazzák:-a rendelkező nyilatkoza­tot tevő magánszemély nevét, adóazonosító jelét (személyi számát:- a munkáltató nevét, adó­számát:- A kísérőjegyzék végén az összes darabszámot, ahol a té­teleket a borítékkal azonos sorszámmal kell ellátni. A borítékok átadásának té­nyét a magánszemély aláírá­sával hitelesíti a kísérőjegy­zéken, melyen a munkáltató hitelesítése is szerepel. A rendelkező nyilatkozatot tartalmazó boríték sértetlen állapotát előíró törvényi ren­delkezések betartása céljából szükséges, hogy a rendelkező nyilatkozatot tevő magán- személy a boríték ragasztási felületét aláírásával lássa el. A munkáltató a kísérőjegy­zék egy példányát a rendel­kező nyilatkozatokkal együtt az adatszolgáltatás keretében megküldi az illetékes adóha­tóságnak. A kísérőjegyzék másik példányát a munkálta­tónak a rendelkező nyilatko­zat éve utolsó napjától számí­tott 5 évig meg kell őriznie.

Next

/
Thumbnails
Contents