Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)

1997-03-13 / 71. szám

1997. március 13., csütörtök Hitélet Dlmántúli Napló 7 Nagyböjti lelkigyakorlat. Ma, csütörtökön, pénteken és szombaton este 6 órakor lelkigyakorlat lesz a pécsi Székesegyházban. Az el­mélkedéseket dr. Stella Le- ontin váci püspöki titkár ve­zeti. Hitoktatói találkozó. Szombaton 10.00 órakor az egyházmegye hitoktatói a találkoznak a Corpus Chirsti kápolnában. A rekollekciót Stella Leontin vezeti. Utána a Kocsis-teremben konfe­renciát tartanak a hitoktatás aktuális kérdéseiről. * Gyermekmise. Március 16-án a Bazilikában a gyermekmisén a plébániá­hoz tartozó három iskolából 30 hittanos gyermek illetve kistestvérük részére keresz­telés lesz. * Nincs más út. Március 14-én pénteken este 6 óra­kor szentmise és szentségi- mádás lesz a Pálos temp­lomban a Pálos Baráti Kör szervezésében. Utána Eper­jesi Károly színművész elő­adás tart Nincs más út cím­mel. Témája: Út a minden­napi megtéréshez. A Szent- háromság és a Szeplőtelen Tisztaság a művészetben és a magánéletben. •N* Ünnepi evangelizációs istentiszteletet tartanak március 15-én 18 órai kez­dettel illetve március 16-án 17 órai kezdettel a pécsi Bokor utcai baptista temp­lomban. A programban a gyülekezet énekkara szol­gál, s minden érdeklődőt szeretettel várnak. (a) * Kezdj el élni egy új világ küszöbén. Videofilmekkel kivetített előadássorozat a testi lelki egészségről. Ez az adventista egyház szervezé­sében zajló, 26 alkalmat je­lentő program, mely Pécsett a Nevelési Központ akvá­rium termében vár minden érdeklődőt május 7-ig, min­den hétfőn, kedden és szer­dán 18 órai kezdettel. A be­lépés díjtalan. (a) * Száz szék a templomba. Százzal bővült az ülőhelyek száma Pécsvárad katolikus templomában. Az egyházközség vásárlásához a hívek adományai is hozzá­segítettek. Az összecsuk­ható székekkel 350-re bő­vült az ülőhelyek száma, (v) * Gránátalma. Erkölcs és a környezetvédelem összefüg­géseinek taglalása méhai Bán Endre megfogalmazásában PÉcsett a Gránátalma Köny­vesboltban még kapható. „Haliám, Uram, gondviselésed titkát” Egy pap is elvesztheti hitét, ám ha hitében képes meg­újulni, tolószékesen is pap­ként élhet. Telenkó Miklós görögkatolikus lelkész úgy gondolta, hogy életének leg­fontosabb pillanata az lesz, mikor püspöke pappá szen­teli. Nem sokkal később kö­vetkezett a sorsát gyökeresen átformáló baleset. Harkány, római katolikus plé­bánia. Míg a Gyógyfürdőben zajló kéthetes rehabilitációs ke­zelésen vesz részt, itt lakik Te­lenkó Miklós görög katolikus pap. A kis vendégszobában egyetlen szék van, arra én ülök; beszélgetőtársam már öt és fél éve tolószékhez kötött.- Papcsaládból származom, és valamiképp természetes volt, hogy a hivatás bennem is to­vább él. A nyíregyházi teológi­ára jártam négy évet, de aztán kellett egy kis változás, ezért fél évre elmentem mentőzni, utána meg remetéskedtem a Zemplénben, Hejce faluban. Nagy öröm számomra, hogy egykori remetelakom mára if­júsági közösségi házzá vált, ahol minden évben, augusztus elején mintegy 300 fiatal tölt együtt egy hetet. Végül magán­úton befejeztem a teológiát, de mivel még nem voltam nős, nem szentelhettek fel, így két éven át a fővárosban hitoktat­tam.- Ezt követően Hajdúdo- rogra kerültem hitoktatónak, és 1990. december 30-án megnő­sültem, majd 1991. június 20- án püspök urunk pappá szen­telt. A szlovák határtól 2 kilo­méterre, Mikóházán lettem plé­bános. Három magyarországi és három szlovák, Epeijes egy­házmegyei falu tartozott hoz­zám, és vasárnap, hogy minde­nütt misét mondhassak, 80-100 km-t kellett autózni.- Aztán elkövetkezett július 9-e. Meggyet szedtem a kert­ben, és figyelmetlen módon a kettőslétra egyik lábát egy va­kondtúrás tetejére támasztot­tam. A föld berogyott, én pedig arccal lefelé lezuhantam. Meg se tudtam mozdulni, a nyakam 3. és 4. csigolyája kificamodott. A szomszédok még néztek is, ilyet még nem láttak, hogy na­pozik a papuk!- Sajnos, a helyzet ennél sokkal komolyabb volt, hiszen nem csak az fenyegetett, hogy teljesen lebénulok, hanem köz­vetlen életveszélybe kerültem. Két hónapig feküdtem a mis­kolci intenzív osztályon, majd Budapesten.- A baleset után valóban megtapasztaltam, hogy a hitet cserépedényben őrzik, és bi­zony egy pap is elvesztheti a hi­tét. Mikor a feleségem, még az intenzív osztályon kért, hogy imádkozzunk együtt, azt felel­tem, nekem többé nincs kivel beszélnem. De aztán, ahogy telt az idő, újabb és újabb ajándé­kokat adott az élet. Kis csodák történnek folyton, amik még akkor is fontosak, ha tudom, hogy teljesen nem gyógyulok már meg. - A tolószékes lét sok mindenre megtanított. A vi­lágban minden mozog, előre nem láthatjuk a sorsot. Nem tudhatjuk, ki milyen úton esik el, és utána miképp bír felállni. Istent felfogni nagyon kevés érzékünk van. Ráadásul ő vál- tozhatatlan, mi változunk foly­ton. De én már megtapasztal­tam, hogy mindig jön valami az égből. „Hallám, Uram, gondvi­selésed titkát” - , ahogy a Bib­lia mondja. Nem tehetetlen vá­rakozással töltöm napjaimat, sokkal inkább bizakodással. Hiszen a papság olyan hivatás, aminek száz arca van. Minden­kinek a saját egyéniségére sza­bott papságot kell kialakítania. - Sárospatakon leltünk ott­honra, egy egyház által vissza­kapott iskolában. Kialakítot­tunk egy kápolnát is. Először nem jött senki, de ma már van imaközösségünk, ifjúsági- és karitasz-csoportunk. Az az or­szág egyik legszegényebb vi­déke, a családokban cipőgon­dok vannak. Tartjuk velük a kapcsolatot, nekem pedig lehe­tőségem van rá, hogy minden klasszikus papi teendőt ellás­sak. A megélhetés számunkra sem könnyű a nyugdíjamból és a feleségem muzeológusi fize­téséből, de az utolsó pillana­tokban, valamilyen csoda foly­tán, mindig egy kis pénzhez ju­tunk.- Úgy van az, hogy egy toló­székes pap nagyobb tiszteletet parancsol a leglilább püspöknél is. Máriapócson gyóntattam a búcsú alkalmával, és látom ám, hogy míg a többi atyánál alig- alig vannak, nálam irdatlan hosszú sor kígyózik. De ez mind semmi, mert egy idő után arra leszek figyelmes, hogy míg az egyik oldalon állnak a gyónni szándékozók, a másik oldalamon is kialakult egy sor. Odanézek, mi akar ez lenni, hát kiderült, hogy a jámbor lelkek egymás után hozták oda a pénzadományaikat. Befejezték a gyónást, aztán beálltak a má­sik sor végére, mintha „köte­lező” lett volna!-Annak nagyon örülök, ha mondhatom így, hogy megta­nultam a betegségemet egész­ségesen kezelni. A munkámat végzem, a hivatásomnak élek. Tény, hogy ezekben az években még gyakrabban eszembe jutott a földi boldogság ideiglenes­sége, a földi valóságok ki­csinyke értéke. De ez nem von el az élettől, ellenkezőleg!- Érdekes, hogy a baleset óta a kezem és lábam folyamatosan „ég”, mintha csalánba estem volna. Ennek ellenére magamra sosem emlékszem úgy, hogy to­lószékes lettem volna, még ha a múlt nyárra gondolok is vissza. És álmomban sem szerepelek így sosem, csakis mintha egészséges lennék! Méhes Károly Fotó: Läufer Felelősség Ahány szerep, ahány beosztás (különösen is, ha a hivatás értelmében gyakoroljuk) annyi formája a felelősségnek. Szülői, munkaköri, közéleti, sőt netalán ha­zafiúi felelősség. Van még ilyen egyáltalán? - kérdezi néha (de mostanság inkább egyre gyakrabban) az ember a hűtlen kezelésről, el­számolatlan milliókról, milliárdokról, iskola- bezárásokról, rohamosan fogyó népünkről, családellenes döntésekről hallva. Vállalják ezért az illetékesek a felelősséget, vagy csak a napi haszon léte­zik? Persze, ki előtt is kellene vállalni tulajdonképpen? A főnök előtt? És ő kinek tartozik elszámolni? A nép, a nemzet előtt, a történelem előtt? Netalán Isten előtt? Nagy szavak, megfogha­tatlan fórumok. Hát éppen itt van a baj. A fórumokkal, azokkal a bizonyos képviseletekkel. Mert nemzet előtti felelősség akkor van, ha van nemzet-, a tör­ténelem előtti, ha van történelem-tudat, az ember előtti, ha em­berszámba vett a legkiszolgáltatottabb is, és Isten előtti felelősség ott van, ahol van Isten-ismeret. De ezek hiányoznak, s ezért a fele­lősség is hiányzik. Leépült, szégyenletté lett a nemzetben, történe­lemben való gondolkodás. Az ember személye önálló értékként egyre kevésbé megbecsült. S Isten? Méginkább megfoghatatlan, ha a megfogható sem érték, kivévén ha az pénz Végül is sok mindent lehet nélkülözni, s az ember a végén meg is szokja. Ám ha a felelőtlenséget szokjuk meg, abba mégiscsak belepusztulunk Előbb erkölcsileg, aztán fizikailag is. Holnapután március 15, jó két hét múlva húsvét. Azok mintha egy más lehetőségről is beszélnének! De azért még valami: el­számolni mindig el kell, még ha az emberek előtti elszámolást el is lehet odázni. Szénási János Henri Boulad SJ. Az Önátadás fényében Nagy ajándéknak tartom éle­temben, hogy személyesen is megismerhettem ezt az arab származású, de már egészen európai jezsuita rendtársat, akit tanulmányai után szeret­tek volna Amerikában tar­tani, de ő Egyiptomot válasz­totta hazájának és szívvel-lé- lekkel hazáját akarja szol­gálni. Valami egészen egyedül­álló érték van ebben az em­berben, de mi ez? Azt gondo­lom, hogy két lényeges irány­ból kristályosodott ki ember­sége: egyrészt Teilhard de Chardin szellemiségével ro­kon és a legmagasabb össze­függéseket átfogó látása van az ember világáról, másrészt mint Egyiptom és az egész Közel-Kelet caritas-vezetője, szíwel-lélekkel belemerülve él a legelesettebbek világába. Tehát ő maga nap mint nap igazán az önátadás fényében él, és ezt érezni ennek az iga­zán mindnyájunkat megérintő könyvnek mind a kilenc feje­zetéből. De először Isten odaadását villantja fel a teremtés prob­lematikáján át és a fény cso­dáját bemutatva mind a Szent­írás, mind a modem fizika fe­lől. Ezt követően szól az em­beri odaadás döntő kérdései­ről, mint amilyen a bálványo­zás, az egyedüllét és az együttlét. Tematikájából nem maradhat ki a szexualitás te­rülete sem. Szól az élet nagy döntéseiben megélt odaadás­ról is, majd egyik leginspirá- lóbb fejezetének tartom azt, amely az emberi személyiség három övezetéről, zónájáról és az imáról szól, amelyben az Isten iránti odadás szólal meg lényünk legmélyéig. Vé­gül az evangelizálás területén is felvillantja az önátadás tiszta értékét. Bár ez a kilenc előadás paptestvérei előtt hangzott el, de annál inkább érdekli a lai­kusnak nevezett kereszténye­ket is, akiknek életében ugyancsak az önátadáson for­dul minden... Vácz Jenő SJ. Miatyánk-gyűjtő diáklány Kereken háromszáz Miatyán- kot gyűjtött eddig a 17 éves münsteri diáklány, Sarah Koska. És ez még csak a kez­det. „Elvégre mintegy hétezer nyelv és nyelvjárás létezik a világon” - nyilatkozta a Sa­rah, aki 1992 óta gyűjti a ke­resztények legfőbb imádsá­gát. Klarissza remeték Március 5-én megáldották Szécsényben a Szécsény Ágacskája Klarissza Remete­séget, valamint a monostor udvarán elhelyezett keresztet és Mária-szobrot. A szécsényi ferences temp­lomban ez alkalommal ünnepi szentmisét celebrált P. Her­mann Schalück, a Kisebb Testvérek Rendjének minisz­ter generálisa, a világ ference­seinek legfőbb méltósága. Ezután a közönség a közelben lévő klarissza monostorhoz vonult, ahol a generális atya megáldotta az udvarban elhe­lyezett Mária-szobrot és a ke­resztet. A női szerzetesrend két éve tért vissza Magyarországra, egyetlen hazai közösségük a szécsényi. A Szent Klára által alapított rendet kétszáz évvel ezelőtt 11. József törölte el, a klarisszák ezt követően Fran­ciaországba költöztek. A nővérek a világtól visz- szavonultan élnek, az imád­ságnak, a vallásos elmélyü­lésnek szentelik magukat. Az épület, melyben otthont találtak, egykor a Páli Szent Vincéről elnevezett irgalma- sok kolostoraként szolgált, később általános iskola volt. A rend csaknem 50 millió fo­rintért - részben külföldi adományokból - vásárolta meg a helyi önkormányzattól és tette rendbe a városban élő hívő emberek segítségével. Jóllehet a szécsényi klarisz- szák világi teendőket nem vállalnak, remeteségük nyitva áll az imádkozni vágyók előtt. Megélni, megőrizni, továbbadni Örvendetesen szaporodik azok­nak a fiataloknak a száma, akik a katolikus egyház mellett mű­ködő kis lelki közösségekben ta­lálják meg a szeretet, a szolgálat békéjét. Voltak már korábban is ilyen közösségek, de igazából csak az utóbbi hat-nyolc évben derülhetett ki a szélesebb társa­dalom számára, hogy a szoros és szép célú közösségek nemcsak a fiataloknak adnak életminősé­get, de a segítséget igénylők is tapasztalhatják a hitből és szere- tetből fakadó erő fontosságát. Morvay Imre székesegyházi plébános, általános helynök (képünkön), e fiatal közösségek egyik szervezője, pártolója, mentora Bíró László plébánosra - ma püspök - hivatkozik, aki pécsi szolgálata idején nagy sze­repet vállalt abban, hogy kibontakoz­hasson a kis lelki közössé­gek munkája.- Ezeknek a kis közössé­gek tagjai - hallottuk Morvay plébános úrtól - egy nagy belső élményt ragadtak meg: személyes tapasztalatuk, hogy Jézus valóban él, benne pedig Isten jóságos szeretete. Erre a jóságra egy egész élettel akarnak válaszolni. Van, aki a közösségi taggá válása előtt megkapta már ezt az élményt, ezért jött közénk, mások útkere­sés közben találtak ránk, s raj­tunk keresztül Isten szeretetére.-A közgondolkodást nem járja át a keresztény hit - ez is indokolja e közösségek létét, munkáját. Ebben a légkörben e csoportokban élhetik át mások lendületét, hitét, örömét, s vállal­ják Krisztus követését. Gyakran találkoznak, megerősítik egy­mást, vonzó a példájuk egymás között, s ez túlmutat a közössé­gen, hatással van a társadalomra.- Mindegyik kis közösségnek megvan a maga saját arculata, ez függ a céljától, tagjaitól. Mind­egyikre jellemző azonban, hogy Krisztus követését akarják vál­lalni. Ezen túl számos speciális feladatot lámák el, s bár ezek nem újak a katolikus egyházban, ám célja a hit megélése, megőr­zése, továbbadása is. Vannak kis hitközösségek, amelyek imádsá­gosak, vannak, ének és szogálat- tevők, beteglátogatók, magányo­sokat felkarolók, kórházi misék körül szolgálatot teljesítők. Ez csak néhány kiragadott példa, de úgy tapasztalom, hogy ezek a fia­talok nagy áldozatokat tudnak hozni egymásért és a közösségen kívüliekért is. Volt rá példa, hogy házépítésre összegyűjtött pénzüket adták át annak - kamat nélküli kölcsönként aki hama­rabb hozzá tudott kezdem a munkához. Tíz-húsz fős csopor­tok ezek, s egészen fiatal gyer­mekektől az egyetemi hallgató­kig jelen vannak, egyre táguló létszámmal. Az egyház öreg fá­jának legújabb hajtásai, akik a keresztényi hitben megerősödve választ adnak a ma néha durva világának. Mészáros A. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents