Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)
1997-03-13 / 71. szám
1997. március 13., csütörtök Hitélet Dlmántúli Napló 7 Nagyböjti lelkigyakorlat. Ma, csütörtökön, pénteken és szombaton este 6 órakor lelkigyakorlat lesz a pécsi Székesegyházban. Az elmélkedéseket dr. Stella Le- ontin váci püspöki titkár vezeti. Hitoktatói találkozó. Szombaton 10.00 órakor az egyházmegye hitoktatói a találkoznak a Corpus Chirsti kápolnában. A rekollekciót Stella Leontin vezeti. Utána a Kocsis-teremben konferenciát tartanak a hitoktatás aktuális kérdéseiről. * Gyermekmise. Március 16-án a Bazilikában a gyermekmisén a plébániához tartozó három iskolából 30 hittanos gyermek illetve kistestvérük részére keresztelés lesz. * Nincs más út. Március 14-én pénteken este 6 órakor szentmise és szentségi- mádás lesz a Pálos templomban a Pálos Baráti Kör szervezésében. Utána Eperjesi Károly színművész előadás tart Nincs más út címmel. Témája: Út a mindennapi megtéréshez. A Szent- háromság és a Szeplőtelen Tisztaság a művészetben és a magánéletben. •N* Ünnepi evangelizációs istentiszteletet tartanak március 15-én 18 órai kezdettel illetve március 16-án 17 órai kezdettel a pécsi Bokor utcai baptista templomban. A programban a gyülekezet énekkara szolgál, s minden érdeklődőt szeretettel várnak. (a) * Kezdj el élni egy új világ küszöbén. Videofilmekkel kivetített előadássorozat a testi lelki egészségről. Ez az adventista egyház szervezésében zajló, 26 alkalmat jelentő program, mely Pécsett a Nevelési Központ akvárium termében vár minden érdeklődőt május 7-ig, minden hétfőn, kedden és szerdán 18 órai kezdettel. A belépés díjtalan. (a) * Száz szék a templomba. Százzal bővült az ülőhelyek száma Pécsvárad katolikus templomában. Az egyházközség vásárlásához a hívek adományai is hozzásegítettek. Az összecsukható székekkel 350-re bővült az ülőhelyek száma, (v) * Gránátalma. Erkölcs és a környezetvédelem összefüggéseinek taglalása méhai Bán Endre megfogalmazásában PÉcsett a Gránátalma Könyvesboltban még kapható. „Haliám, Uram, gondviselésed titkát” Egy pap is elvesztheti hitét, ám ha hitében képes megújulni, tolószékesen is papként élhet. Telenkó Miklós görögkatolikus lelkész úgy gondolta, hogy életének legfontosabb pillanata az lesz, mikor püspöke pappá szenteli. Nem sokkal később következett a sorsát gyökeresen átformáló baleset. Harkány, római katolikus plébánia. Míg a Gyógyfürdőben zajló kéthetes rehabilitációs kezelésen vesz részt, itt lakik Telenkó Miklós görög katolikus pap. A kis vendégszobában egyetlen szék van, arra én ülök; beszélgetőtársam már öt és fél éve tolószékhez kötött.- Papcsaládból származom, és valamiképp természetes volt, hogy a hivatás bennem is tovább él. A nyíregyházi teológiára jártam négy évet, de aztán kellett egy kis változás, ezért fél évre elmentem mentőzni, utána meg remetéskedtem a Zemplénben, Hejce faluban. Nagy öröm számomra, hogy egykori remetelakom mára ifjúsági közösségi házzá vált, ahol minden évben, augusztus elején mintegy 300 fiatal tölt együtt egy hetet. Végül magánúton befejeztem a teológiát, de mivel még nem voltam nős, nem szentelhettek fel, így két éven át a fővárosban hitoktattam.- Ezt követően Hajdúdo- rogra kerültem hitoktatónak, és 1990. december 30-án megnősültem, majd 1991. június 20- án püspök urunk pappá szentelt. A szlovák határtól 2 kilométerre, Mikóházán lettem plébános. Három magyarországi és három szlovák, Epeijes egyházmegyei falu tartozott hozzám, és vasárnap, hogy mindenütt misét mondhassak, 80-100 km-t kellett autózni.- Aztán elkövetkezett július 9-e. Meggyet szedtem a kertben, és figyelmetlen módon a kettőslétra egyik lábát egy vakondtúrás tetejére támasztottam. A föld berogyott, én pedig arccal lefelé lezuhantam. Meg se tudtam mozdulni, a nyakam 3. és 4. csigolyája kificamodott. A szomszédok még néztek is, ilyet még nem láttak, hogy napozik a papuk!- Sajnos, a helyzet ennél sokkal komolyabb volt, hiszen nem csak az fenyegetett, hogy teljesen lebénulok, hanem közvetlen életveszélybe kerültem. Két hónapig feküdtem a miskolci intenzív osztályon, majd Budapesten.- A baleset után valóban megtapasztaltam, hogy a hitet cserépedényben őrzik, és bizony egy pap is elvesztheti a hitét. Mikor a feleségem, még az intenzív osztályon kért, hogy imádkozzunk együtt, azt feleltem, nekem többé nincs kivel beszélnem. De aztán, ahogy telt az idő, újabb és újabb ajándékokat adott az élet. Kis csodák történnek folyton, amik még akkor is fontosak, ha tudom, hogy teljesen nem gyógyulok már meg. - A tolószékes lét sok mindenre megtanított. A világban minden mozog, előre nem láthatjuk a sorsot. Nem tudhatjuk, ki milyen úton esik el, és utána miképp bír felállni. Istent felfogni nagyon kevés érzékünk van. Ráadásul ő vál- tozhatatlan, mi változunk folyton. De én már megtapasztaltam, hogy mindig jön valami az égből. „Hallám, Uram, gondviselésed titkát” - , ahogy a Biblia mondja. Nem tehetetlen várakozással töltöm napjaimat, sokkal inkább bizakodással. Hiszen a papság olyan hivatás, aminek száz arca van. Mindenkinek a saját egyéniségére szabott papságot kell kialakítania. - Sárospatakon leltünk otthonra, egy egyház által visszakapott iskolában. Kialakítottunk egy kápolnát is. Először nem jött senki, de ma már van imaközösségünk, ifjúsági- és karitasz-csoportunk. Az az ország egyik legszegényebb vidéke, a családokban cipőgondok vannak. Tartjuk velük a kapcsolatot, nekem pedig lehetőségem van rá, hogy minden klasszikus papi teendőt ellássak. A megélhetés számunkra sem könnyű a nyugdíjamból és a feleségem muzeológusi fizetéséből, de az utolsó pillanatokban, valamilyen csoda folytán, mindig egy kis pénzhez jutunk.- Úgy van az, hogy egy tolószékes pap nagyobb tiszteletet parancsol a leglilább püspöknél is. Máriapócson gyóntattam a búcsú alkalmával, és látom ám, hogy míg a többi atyánál alig- alig vannak, nálam irdatlan hosszú sor kígyózik. De ez mind semmi, mert egy idő után arra leszek figyelmes, hogy míg az egyik oldalon állnak a gyónni szándékozók, a másik oldalamon is kialakult egy sor. Odanézek, mi akar ez lenni, hát kiderült, hogy a jámbor lelkek egymás után hozták oda a pénzadományaikat. Befejezték a gyónást, aztán beálltak a másik sor végére, mintha „kötelező” lett volna!-Annak nagyon örülök, ha mondhatom így, hogy megtanultam a betegségemet egészségesen kezelni. A munkámat végzem, a hivatásomnak élek. Tény, hogy ezekben az években még gyakrabban eszembe jutott a földi boldogság ideiglenessége, a földi valóságok kicsinyke értéke. De ez nem von el az élettől, ellenkezőleg!- Érdekes, hogy a baleset óta a kezem és lábam folyamatosan „ég”, mintha csalánba estem volna. Ennek ellenére magamra sosem emlékszem úgy, hogy tolószékes lettem volna, még ha a múlt nyárra gondolok is vissza. És álmomban sem szerepelek így sosem, csakis mintha egészséges lennék! Méhes Károly Fotó: Läufer Felelősség Ahány szerep, ahány beosztás (különösen is, ha a hivatás értelmében gyakoroljuk) annyi formája a felelősségnek. Szülői, munkaköri, közéleti, sőt netalán hazafiúi felelősség. Van még ilyen egyáltalán? - kérdezi néha (de mostanság inkább egyre gyakrabban) az ember a hűtlen kezelésről, elszámolatlan milliókról, milliárdokról, iskola- bezárásokról, rohamosan fogyó népünkről, családellenes döntésekről hallva. Vállalják ezért az illetékesek a felelősséget, vagy csak a napi haszon létezik? Persze, ki előtt is kellene vállalni tulajdonképpen? A főnök előtt? És ő kinek tartozik elszámolni? A nép, a nemzet előtt, a történelem előtt? Netalán Isten előtt? Nagy szavak, megfoghatatlan fórumok. Hát éppen itt van a baj. A fórumokkal, azokkal a bizonyos képviseletekkel. Mert nemzet előtti felelősség akkor van, ha van nemzet-, a történelem előtti, ha van történelem-tudat, az ember előtti, ha emberszámba vett a legkiszolgáltatottabb is, és Isten előtti felelősség ott van, ahol van Isten-ismeret. De ezek hiányoznak, s ezért a felelősség is hiányzik. Leépült, szégyenletté lett a nemzetben, történelemben való gondolkodás. Az ember személye önálló értékként egyre kevésbé megbecsült. S Isten? Méginkább megfoghatatlan, ha a megfogható sem érték, kivévén ha az pénz Végül is sok mindent lehet nélkülözni, s az ember a végén meg is szokja. Ám ha a felelőtlenséget szokjuk meg, abba mégiscsak belepusztulunk Előbb erkölcsileg, aztán fizikailag is. Holnapután március 15, jó két hét múlva húsvét. Azok mintha egy más lehetőségről is beszélnének! De azért még valami: elszámolni mindig el kell, még ha az emberek előtti elszámolást el is lehet odázni. Szénási János Henri Boulad SJ. Az Önátadás fényében Nagy ajándéknak tartom életemben, hogy személyesen is megismerhettem ezt az arab származású, de már egészen európai jezsuita rendtársat, akit tanulmányai után szerettek volna Amerikában tartani, de ő Egyiptomot választotta hazájának és szívvel-lé- lekkel hazáját akarja szolgálni. Valami egészen egyedülálló érték van ebben az emberben, de mi ez? Azt gondolom, hogy két lényeges irányból kristályosodott ki embersége: egyrészt Teilhard de Chardin szellemiségével rokon és a legmagasabb összefüggéseket átfogó látása van az ember világáról, másrészt mint Egyiptom és az egész Közel-Kelet caritas-vezetője, szíwel-lélekkel belemerülve él a legelesettebbek világába. Tehát ő maga nap mint nap igazán az önátadás fényében él, és ezt érezni ennek az igazán mindnyájunkat megérintő könyvnek mind a kilenc fejezetéből. De először Isten odaadását villantja fel a teremtés problematikáján át és a fény csodáját bemutatva mind a Szentírás, mind a modem fizika felől. Ezt követően szól az emberi odaadás döntő kérdéseiről, mint amilyen a bálványozás, az egyedüllét és az együttlét. Tematikájából nem maradhat ki a szexualitás területe sem. Szól az élet nagy döntéseiben megélt odaadásról is, majd egyik leginspirá- lóbb fejezetének tartom azt, amely az emberi személyiség három övezetéről, zónájáról és az imáról szól, amelyben az Isten iránti odadás szólal meg lényünk legmélyéig. Végül az evangelizálás területén is felvillantja az önátadás tiszta értékét. Bár ez a kilenc előadás paptestvérei előtt hangzott el, de annál inkább érdekli a laikusnak nevezett keresztényeket is, akiknek életében ugyancsak az önátadáson fordul minden... Vácz Jenő SJ. Miatyánk-gyűjtő diáklány Kereken háromszáz Miatyán- kot gyűjtött eddig a 17 éves münsteri diáklány, Sarah Koska. És ez még csak a kezdet. „Elvégre mintegy hétezer nyelv és nyelvjárás létezik a világon” - nyilatkozta a Sarah, aki 1992 óta gyűjti a keresztények legfőbb imádságát. Klarissza remeték Március 5-én megáldották Szécsényben a Szécsény Ágacskája Klarissza Remeteséget, valamint a monostor udvarán elhelyezett keresztet és Mária-szobrot. A szécsényi ferences templomban ez alkalommal ünnepi szentmisét celebrált P. Hermann Schalück, a Kisebb Testvérek Rendjének miniszter generálisa, a világ ferenceseinek legfőbb méltósága. Ezután a közönség a közelben lévő klarissza monostorhoz vonult, ahol a generális atya megáldotta az udvarban elhelyezett Mária-szobrot és a keresztet. A női szerzetesrend két éve tért vissza Magyarországra, egyetlen hazai közösségük a szécsényi. A Szent Klára által alapított rendet kétszáz évvel ezelőtt 11. József törölte el, a klarisszák ezt követően Franciaországba költöztek. A nővérek a világtól visz- szavonultan élnek, az imádságnak, a vallásos elmélyülésnek szentelik magukat. Az épület, melyben otthont találtak, egykor a Páli Szent Vincéről elnevezett irgalma- sok kolostoraként szolgált, később általános iskola volt. A rend csaknem 50 millió forintért - részben külföldi adományokból - vásárolta meg a helyi önkormányzattól és tette rendbe a városban élő hívő emberek segítségével. Jóllehet a szécsényi klarisz- szák világi teendőket nem vállalnak, remeteségük nyitva áll az imádkozni vágyók előtt. Megélni, megőrizni, továbbadni Örvendetesen szaporodik azoknak a fiataloknak a száma, akik a katolikus egyház mellett működő kis lelki közösségekben találják meg a szeretet, a szolgálat békéjét. Voltak már korábban is ilyen közösségek, de igazából csak az utóbbi hat-nyolc évben derülhetett ki a szélesebb társadalom számára, hogy a szoros és szép célú közösségek nemcsak a fiataloknak adnak életminőséget, de a segítséget igénylők is tapasztalhatják a hitből és szere- tetből fakadó erő fontosságát. Morvay Imre székesegyházi plébános, általános helynök (képünkön), e fiatal közösségek egyik szervezője, pártolója, mentora Bíró László plébánosra - ma püspök - hivatkozik, aki pécsi szolgálata idején nagy szerepet vállalt abban, hogy kibontakozhasson a kis lelki közösségek munkája.- Ezeknek a kis közösségek tagjai - hallottuk Morvay plébános úrtól - egy nagy belső élményt ragadtak meg: személyes tapasztalatuk, hogy Jézus valóban él, benne pedig Isten jóságos szeretete. Erre a jóságra egy egész élettel akarnak válaszolni. Van, aki a közösségi taggá válása előtt megkapta már ezt az élményt, ezért jött közénk, mások útkeresés közben találtak ránk, s rajtunk keresztül Isten szeretetére.-A közgondolkodást nem járja át a keresztény hit - ez is indokolja e közösségek létét, munkáját. Ebben a légkörben e csoportokban élhetik át mások lendületét, hitét, örömét, s vállalják Krisztus követését. Gyakran találkoznak, megerősítik egymást, vonzó a példájuk egymás között, s ez túlmutat a közösségen, hatással van a társadalomra.- Mindegyik kis közösségnek megvan a maga saját arculata, ez függ a céljától, tagjaitól. Mindegyikre jellemző azonban, hogy Krisztus követését akarják vállalni. Ezen túl számos speciális feladatot lámák el, s bár ezek nem újak a katolikus egyházban, ám célja a hit megélése, megőrzése, továbbadása is. Vannak kis hitközösségek, amelyek imádságosak, vannak, ének és szogálat- tevők, beteglátogatók, magányosokat felkarolók, kórházi misék körül szolgálatot teljesítők. Ez csak néhány kiragadott példa, de úgy tapasztalom, hogy ezek a fiatalok nagy áldozatokat tudnak hozni egymásért és a közösségen kívüliekért is. Volt rá példa, hogy házépítésre összegyűjtött pénzüket adták át annak - kamat nélküli kölcsönként aki hamarabb hozzá tudott kezdem a munkához. Tíz-húsz fős csoportok ezek, s egészen fiatal gyermekektől az egyetemi hallgatókig jelen vannak, egyre táguló létszámmal. Az egyház öreg fájának legújabb hajtásai, akik a keresztényi hitben megerősödve választ adnak a ma néha durva világának. Mészáros A. t