Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)

1997-03-09 / 67. szám

1997. március 9., vasárnap Magazin Az ötven éves Dior diadalmas útja Most fél évszázada, hogy egy Christian Dior nevű úr a párizsi Avenue Montaigne-on bemu­tatta egy kollekcióját. A világ egyik vezető divatlapjának, a Harper s Baza-amak a főszer­kesztőnője, Carmel Snow asz- szony az ggekig magasztalta a bemutatót és elnevezte New Looknak, Divatszemléletnek. Nem sokkal később Monsieur Dior megkapta az amerikai di- vat-Oscart. Mi tette ilyen teljessé és gyorssá a sikert? Biztos, hogy a dátum is fontos. 1947-et írtunk. A világ alig lábalt ki a nélkülö­zés, a háború szörnyűségeiből. Az emberek nem törődtek az öltözködésükkel. Ilyen előz­mények után öröm volt nézni az Avenue Montaigne-on az elegancia, a szépség és a minő­ség, a nőies formák diadalmas visszatérését. A modellek neve is árulkodott: Gyengédség, Sze­relem, Virágkehely. így indult Dior karrierje, ami voltaképpen töretlenül tart napjainkig. Olyan ünnepelt bálványok adták egymásnak a kilincset, mint Olivia de Havilland, Ava Gardner, Rita Hayword, Juli­ette Greco és Marlene Dietrich. A Dior-cég néhány év alatt bi­rodalommá vált, s kiterjesztette kínálatát a férfiruhákra, az illat­szerekre, sőt, a szőrmékre is. 1954-ben a vállalatnak csak Pá­rizsban már több mint ezer (!) alkalmazottja volt. A nemzetközi rivaldafényt Christian Dior nem sokáig él­vezhette. 1957. október 24-én az olaszországi Montecatiniban ötvenkét éVes korában szívro­ham végzett vele. Utódja asz- szisztense, Yves Saint Laurent lett, az ő neve csaknem három évtizeden át, 1960 és 1989 kö­zött fémjelezte a Házat. Diorék komponálták az iráni sah esküvőjére Farah Diba nászruháját, az idegenvezető­ből svéd királynévá avanzsált Sylvia valamint Lady Di meny­asszonyi ruháját. A legújabb nagyfőnök a mindössze 36 éves, olasz szár­mazású angol, John Galliano. Ő vezényelte a cég ötvenedik szü­letésnapjára szervezett monstre-bemutatót, amiről azt írták a kritikusok, hogy meg­őrizte a New Look legjobb ha­gyományait. Ez ebben a szak­mában is a legnagyobb dicsé­ret: fél évszázadon keresztül a csúcson lenni. Tavaszi pjrn,at a Diortól Klasszikus dalok a szerelemről Viccparádé Szeletek. Pizzát vásárol a rendőr, megkérdezik tőle, hogy négy vagy nyolc sze­letbe vágják-e a hatalmas darabot. „Négybe, mert nyolcat nem tudok meg­enni”. Fővárosi egészségügyi ellátás. Hogy hívják az V. kerületi orvost? Dr. Oetker. Nyelvek. Bemegy egy külföldi a legközelebbi ital­boltba. „Balha-blabbla, Coca Cola” Mire a pincér: „Nem értettem, jéghideg micsodát?” (Beküldte Bics­kei Éva, Sellye) Örök emlék. A volt Szovjetunió egyik köztársa­ságából felutazik Moszk­vába egy bácsi. Tervbe vette a Lenin-mauzoleum megte­kintését is. Sajnos, ügyei in­tézésével elment az idő, nem akarták beengedni, mondván, elkésett. „Itt van két üveg vodka, ha been­gednek.” „Két üveg vodka? Azért ki is hozzuk.” (Be­küldte Király Miklós, Sik­lós). Baranyai szexséta 1. Először jön (Belvárd)Gyula, aztán Nyomja, közben Lánycsók végül pedig Köl- ked. (B. L.) Tragikus ragozás. Én­sike tefuszos, tesike őfu- szos, ősike mifuszos, Misiké Tifuszos. Továbbra is várjuk rö­vid vicceiket, fotóikat, képrejtvényeiket lapunk címére: Új Dunántúli Napló, Pécs, Rákóczi út 34. Kérjük, a borítékra ír­ják rá: „Viccparádé”. Összeállította: Bozsik László Minden évtized meghozta a maga szerelemről, bizalomról és féltékenységről szóló sláge­reit - csalódott szerelemmel, gyanakvó vagy éppen megtört szívekkel. Idén a Harlequin Kiadó arra kérte Amerika jónéhány lemez­lovasát, jelölje meg azokat a klasszikus dalokat, melyek fél­tékenységről, szerelmi csalódás­ról és - talán mindezek ellenére - bizakodó szívről szólnak. Nézzük a listát: 1. Gyanakvó szívek (Suspi­cious minds) - Elvis Presley 1969-es slágerében a Király arra figyelmeztet, hogy még a leglángolóbb szerelem is a fél­tékenység gyötörte szív és a zaklatott gondolatok áldozatává válhat. 2. Gyanú (Suspicion) - Terry Stafford már 1964-ben meg­énekelte ugyanezt a témát, s a staffordi változat marad a klasszikus, az örökzöld dallam. 3. Hazudós szemek (Lyin eyes) - Az Eagles sok mindent a városi lányok szemére vetett 1975-ben. Talán volt is némi igazuk a hazugságot illetően. 4. Minden lélegzeted (Every breath you take) - Sting és a Police érzelmes dala 1983 bombasikere volt. 5. A madarak csiripelték (I heard it through the grapevine) - Marvin Gaye 1966-ban az év legnagyobb sikerét aratta. 6. Féltékeny srác (Jealous guy) - John Lennonnak bizto­san nem volt szándékában könnyekre fakasztania a lányo­kat ezzel az 1971-es őszinte vallomással. De megtette ... 7. Rúzsos gallér (Lipstick on your collar) - 1959 első számú énekesnője, Connie Francis nagymosás közben fedezte fel a titkot. A dallam tudatta, hogy kedvese útját is kiadta. 8. Talán tudom (Maybe I know). Erről énekelt 1964-ben Lesley Gore. De, hogy mit tu­dott, nem árulta el. 9. Csak a képzeletem (játszik velem) (Just my imagination) - Amerika örökös kedvenc soul- csapata, a Temptations engedte szabadjára a képzeletét 1971- ben. 10. Bizalom dolga (A matter of trust) - így tíz év távlatából Billy Joel bizonyára szívesen újragondolná 1986-bs slágerét. A népszerű Vészhelyzet c. tv-sorozat szereplői Los Angelesben csoportos dijat kaptak, mert a döntés szerint ez lett a drámai filmsorozatok legjobbika A munkahelyével összefüggő problémákról írt nekünk az az olvasónk, aki a Vizsga jeligét választotta. Közelgő vizsgájával kap­csolatban a kártya szerint több a nehézség, mint a sze­rencse. Attól fél, hogy ha a megmérettetésen csődöt mond, az hátrányosan befo­lyásolja munkahelyi helyze­tét. Betegsége nem a legjobb­kor érkezett, bár lehet, hogy erre hivatkozva egy esetleges kedvezőtlen eredményt meg tud változtatni, illetve új vizs­gát tehet. A fizetésemelésről szólva: önről nagyon jó véleménnyel vannak a főnökei, és bérren­dezéskor rendszeresen szóba is kerül a neve. Inkább ön a kishitű, aki úgy érzi, biztosan nem is eléggé ügyes vagy rá­termett. Bízzon jobban önma­gában, a tehetségében. Más kérdés, hogy e mostani fize­tésemelés nem lesz olyan át­ütő, sokkal kisebb összeghez jut, mint amennyit elképzelt. Egy munkával összefüggő út javíthat az önről alkotott ké­pen, bár mint már mondtuk, főnökei így is elégedettek. Ez a hivatali út vagy kiszál­lás látványos eredményeket nem hoz, de a felszín alatt sok minden változik. Ha jól fi­gyel, a munkahelyére vonat­kozó átalakításokról értesül­het. Egyik férfi főnökének fe­lesége vagy barátnője (esetleg titkárnője) féltékeny önre, le­gyen óvatos, ne ingerelje. Ha ezen az úton egy érzelmi kér­désre is megoldást keresne, szomorú meglepetés érheti. Bizonyos vonzalmaknak nem kell az okát megkeresni. Ma­radjon továbbra is kedves kol­léga, egy kis „varázzsal”. Kislánya baráti társaságától egy csalódás folytán leválik majd, különösen, ha bekerül­nek a fiúk a képbe, akkor ugyanis a mostani ,Jiű” ba­rátnő kimutatja a foga fehér­jét. Gyermeke akkor majd fel­ismeri igazi arcát. Hodnik Ildikó Gy. (Továbbra is várjuk olvasóink leveleit címünkre.) Az eddig ismert legrégibb csontlelet Az eddig ismert legrégibb em­beri csontleletet, egy kétdar- abra esett állkapocsmaradványt Etiópiában találtak nemrég. Kora mintegy 2,33 millió év, azaz 400 000 évvel idősebb, mint az eddig nyilvántartott legősibb lelet. A csontok köze­lében primitív szerszámokra is bukkantak. Ez jelenleg a legré­gebbi bizonyíték arra, hogy emberszerű lény már kőszer­számot készített és használt. A legrégebbi szerszámok 2,6 mil­lió évesek. Nem biztos azon­ban, hogy emberkéz alkotta őket. Esetleg olyan homindek vagy félmajmok is készíthet­ték, amelyek kihaltak, mielőtt emberré váltak volna, de követ pattintani már sokkal kisebb agyukkal is képesek voltak. Főzzünk változatosan! Rakott kelbimbó. Hozzáva­lók: 1 bögre rizs, fél kiló mélyhűtött vagy friss kel­bimbó, 1 kisebb fej vörös­hagyma, 2 deci tejföl, 5-10 deka reszelt sajt, késhegynyi majoránna, só, 1 húsleves- kocka, 3 deka vaj vagy mar­garin, kevés olaj. A megmo­sott rizst lecsepegtetjük, ke­vés olajon megfuttatjuk az ap­róra vágott vöröshagymával együtt. Fölöntjük 2 bögre forró vízzel, amiben egy hús­leveskockát föloldottunk. Fedő alatt puhára pároljuk. A kelbimbót sós vízben puhára főzzük, lecsepegtetjük és el­keverjük a rizzsel. Zsiradék­kal kikent jénai tálba simítjuk a kelbimbós rizst, és a tetejére vajdarabkákat morzsolunk. A két deci tejfölt sózzuk, bele­szórjuk a majoránnát, 1 tojás- sárgáját, valamint 5-10 deka reszelt sajtot. A tejfölös önte­tet elterítjük a rizs tetején. Forró sütőben addig sütjük, míg a teteje piros kérget kap. Fűszeres borecet. Mire itt a zöldsaláták szezonja, éppen összeérik a fűszeres borecet. 9 deci fehérborba 1 deci 10 szá­zalékos ecetet öntünk, kávés­kanál cukrot, 10 szem borsot, csapott mokkáskanálnyi mus­tármagot, fél reszelt szere­csendiót, késhegynyi tört gyömbért, 2,5 deka sót, egy kisebb fölkarikázott vörös­hagymát és 3 gerezd fok­hagymát teszünk bele. Időn­ként összerázzuk. Négy hétig állni hagyjuk, majd leszűrve, kisebb üvegekbe töltjük. Hi­deg helyen tároljuk. W. M. RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Urak, kisasszonyok és sértett állampolgárok... Mondhatom, röhejes idő­szak volt, amikor az emberek a fejüket kapkodták, kit, hogyan és mi­ként szólítsanak meg a mun­kahelyen, akár üzemben, akár a hivatalban vagy a tanácshá­zán és a téeszekben, az isko­lákról nem is beszélve. Volt, aki elvárta az elvtárs megszólítást, volt, aki - igaz, eléggé bátortalanul -, de ki­kérte magának, aztán később polgárjogot nyert a „kartárs” - többnyire a kereskedelemben aztán a „szaktárs”, amit „szakinak” is becézett a jó nép, a pedagógus szinte kivé­tel nélkül „tanárbácsi” és „ta- náméni” volt, legföljebb a fel­sőoktatási intézményeknél tűr­ték el úgy-ahogy, az „úr” megszólítást, orvosi körökben még inkább. Egy ma élő író barátom egyszer egy országos lapban kiállt az „úr” megszólítás mel­lett - de mindenkire vonatkoz­tatva! -, ám megérkezett a vá­lasz is a lapban: „Az úri világ­nak mindörökké vége, s aki urazni akar ismét, az a dzsent­rivilágot kívánja vissza.” A vita ezzel le is zárult. Hogy az „úri világ” napja­inkra visszatért-e, hát ezt döntse el mindenki, beil­lesztve saját világképébe. De végül is ebben az írásban nem erről van szó. A kényszerű „divatos” jel­zők ideje persze, lejárt, de nem egészen. Jó évekkel ez­előtt Pécs egyik külvárosának presszójába betérve - káni­kula lévén - hideg üveges sört kértünk a felszolgáló hölgytől. Kihozta, mielőtt nyitotta volna, megfogtam az üveget és langyosnak találtam. „Kis­asszony - mondtam a pincér­nőnek -, én ezt nem kérem, mert nekem nem elég hideg .. Ezzel én befejezettnek te­kintettem az ügyet, de nem úgy a kisasszony. Dühödten vágott vissza: „Kikérem ma­gamnak, én nem vagyok k .. .a!” Csak később értettem meg, hogy a „kisasszony” megszó­lítást azonos minősítésnek vette az általa említett jelző­nek. Engem elszomorított az eset: így nevelték, ezt tanulta. El sem tudta képzelni, hogy a „kisasszony” egy nagyon szép és tiszteletteljes megszólítás, bár csak elterjedne még ma is jobban, mint-ahogy. Igaz, ez még nem minden. A közelmúltban kedvenc élelmiszer-áruházamban meg­kértem a mellettem elhúzó ifjú eladónőt: „Kisasszony, az ás­ványvíz árát soha nem tüntetik fel, pedig tudni kéne, mennyit költhetek”. Az eladónőt sza­vaim nem hatották meg, in­kább rám rivallt: „Ne idegesít­sen engem ezzel.. !” - aztán elloholt a gondolák közé. Pe­dig, ahogy később megtudtam, a kisasszony már nem inas a szakmában, hanem felszaba­dult segéd. Belőle lesz majd a szakem­ber. Az úr és társai megszólítás­sal nagyon is hadilábon ál­lunk. A késő esti buszon - amikor is tudvalevőleg csak az első ajtón lehet felszállni - a sofőr rendreutasított egy idős, ősz hajú férfit: „Papa, ne totyogjon itten, hanem nyo- makodjék befele, de fürgén!” Az áruház húsos pultjánál az ifjú hentes odafordul a soron következő vásárlóhoz: „Mit kér, mama!” Nem azt mondja, hogy asz- szonyom vagy hölgyem, ha­nem egyszerűen csak „mama”. Az édesanyákból idővel mama lehet, sőt, nagymama, ám csak családon, rokoni kö­rön belül! De a kereskedelemben vagy mondjuk, hivatalokban - már megbocsássanak -, de ez a kü­lönben szép megszólítás már visszaüt. Megalázó és leke­zelő. A nyolcvan esztendős nagy- vagy ó-mamát is megil­leti az asszonyom vagy höl­gyem megszólítás. Persze, ehhez az ember fel­tételezne egy bizonyos szintű általános műveltséget is, ami ugye, gyakran hibádzik ... >

Next

/
Thumbnails
Contents