Új Dunántúli Napló, 1997. február (8. évfolyam, 31-58. szám)
1997-02-04 / 34. szám
1997. február 4., kedd Háttér - Riport Dhnántúli Napló 9 A bal-kezesek kálváriája Játszhatnánk éppen a szóval - kezes, balkezes, balkézről -, ám még ha egyre gyakrabban időbeni sorrendet is takar a három kifejezés, annál komolyabb, sőt, néha egyéni katasztrófát jelentő jelenségről van szó. Tudniillik a bajban maradt kezesekről. Azokról, akik akár családi, akár baráti alapon, vagy jóindulatból, vagy mert átverték őket, odakanyarították a nevüket egy kötelezvény alá. Ennek következményeként pedig ha az adós fizetésképtelen, a jótállóra szakad minden törlesztési teher. Ha pedig ő sem fizet - például mert nincs miből -, vagy rámegy a vagyona, vagy kiverik belőle a pénzt. Enyhébb esetben csak néhány hatalmas frászt kap, balkézről. Nem megy perre, mert fél N. M. - ismeri el - tipikus balkezes. A baja persze a „bal” kifejezés elhagyásával kezdődött. A pécsi férfi - egyébként szerencsére nincs családja - teljes naivitással írt alá jónak vélt ismerősének egy kötelezvényt kezességről, ám az annyiban kitöltetlen volt, hogy nem tudta, mekkora összegért és milyen hosszú időn keresztül felel.- Azt mondta a haverom, bútort akar vásárolni, 60 000 forintért, s két év alatt kell a hitelt visszafizetnie, de nem vesz fel ennyit, a zsebéből elő is vett vagy 40 000-et. Miért ne írtam volna alá? Marad húsz, ki nem tudja ezt kiégetni? Utóbb kiderült: az én pénztárcámhoz képest óriási hitelről volt szó, tíz év alatti visszafizetésre kötelezve, nem ám bútorról!- Mit csinált?- Leültem a tükör elé, s kiderítettem magam számára, hogy valódi balkezes vagyok. A fickó, akinek aláírtam, azt mondta, ne ijedjek be, ő törleszteni fog. Valamennyit fizet is - időnként. Időnként meg én kapok felszólítást, eddig 48 000 forintom bánja.- Jogorvoslatra nem gondolt?-Viccesen hangzik! Mire a per végére jutnék - bár azt sem tudom, létezik-e ilyen per -, már szét van verve a fejem ... A módszer a „palitól” függ Csak Rinonak hajlandó magát megnevezni ez a megtermett fickó. Ami azt illeti, találó, nem csak a hangja vastag, de bőre is emlékeztet az orrszarvúéra. Egyike azoknak, akik „lekezelik” a kezeseket. A buli nem megy ingyen - „Apám, tudod te, hogy a szabadságom kockáztatom!?” -, az ellenszolgáltatás függ a behajtás sikerétől, illetve a behajthatatlanság esetén is van munkadíj. Az előbbit százalékban mérik, az utóbbi fix összeg.- A palitól függ a módszer - mondja. - Van, aki egyből ösz- szecsinálja magát, hozzá se kell nyúlni, legfeljebb jó alaposan megígérni neki. A másik fajta keményebb, vannak srácok, akik ilyenkor a kartörésig is elmennek, én viszont a vaskecskét az ütközőig lököm, utána lehet is javítani a berendezést . . . Van tekintélye a pofonomnak!- Mégis, milyen érzés egy teljesen ismeretlen, bajban lévő ember elé állni, jóPelverni más érdekében?- Hát van egy harmadik fajta kezes is, ezt mi duettesnek hívjuk, aki maga is gorillákhoz fordul. Volt már ilyen esetünk, szépen felsorakoztunk egymással szemben, időben tisztáztuk, mi a hézag, jót röhögtünk a bulin. Megegyeztünk: egymás fejét nem verjük szét, mindkét oldalról kiszálltunk. De a legfurcsább talán az volt, amikor két fickó egymásért vállalt kezességet, egyik sem fizette a törlesztést, egymást akarták agyonveretni. Nekem akkor jutott először eszembe: mennyi hülye ember van! Védtelen kezesek Nagyon is gyakori az ügyvédi irodákban a pórul járt kezes. Dr. Cséry Kontnál is sokan fordulnak meg, az ügyvéd úr tapasztalata szerint az emberek 99 százaléka nem tudja, hogy a kétféle kezesség - soros és készfizető - közül az utóbbit írja alá.- Ez azonban csak az egyik kockázat, a másik a munkanélküliség. Szilárd anyagi háttérrel rendelkező ismerőséért, rokonáért vállalhat valaki kezességet, s rövid időn belül kiderülhet, hogy utcára kerülve nincs miből törlesztenie az adósságát. Azt is mondhatom: gyakorlatilag a fizetésre kötelezett kezes teljesen védtelen! Nagyon meg kell gondolnia mindenkinek, hogy vállal-e ilyen szívességet. Gyakran kérdezik tőlem, mit csináljanak? Valódi jogorvoslatot nem tudok javallani. Van ugyan viszontkereseti lehetőség, de ez rendszerint zsákutca. Gondoljunk csak arra, hogy a hitelt adó pénzintézetek is futnak a pénzük után, s egy-egy perben nekik erősebb pozícióik vannak az adóssal szemben, mint a kezesnek. Körültekintő cégek A bírói gyakorlatban nem jellemző a kezességhez, mint szerződéshez kötődő perek számának emelkedése. Inkább úgy mondhatnánk, hullámzó a számuk. Tavaly több volt, most kevesebb. Vélhetnénk ebből, hogy okosabbak, megfontoltabbak lettek az emberek. Dr. Döme Attila pécsi városi bíró azonban nincs erről meggyőződve. Inkább az a tapasztalata, hogy a bajba került kezesek akkor hökkennek meg igazán, amikor elkezdik bérükből, nyugdíjukból levonni az adósság részleteit, ő is hangsúlyozza: nem mindegy, hogy valaki soros-, vagy készfizető kezes! A gazdálkodó szervezetek inkább körültekintőek, de ezek között is vannak kezességből eredő viták.- Elméletileg nem teljesen védtelen a pórul járt kezes, a gyakorlatban azonban igen - mondja. - Gondolunk arra, hogy valaki megtévesztésre hivatkozva kér jogorvoslatot. A megtévesztés felismerésétől számított egy éven belül van erre lehetősége, de bizonyítania kell' hogy ez valóban akkor történt, s bizonyítania kell azt is, hogy valóban megtévesztették. Ez utóbbi szinte lehetetlen. Általános bizonytalanság Nehezen adható ilyen tanács: Ne vállalj kezességet! Számtalan esetben kezes nélkül nem lehet hitelhez jutni. Nincs nélküle lakás, mosógép, hűtőláda, vagy éppen bútor. Nem is any- nyira az emberek közötti bizalom megcsappanásában kell a baj gyökerét keresni, nem is a kezesség intézményében, hanem az általános bizonytalanságban. Igaz, ez utóbbiból könnyű előnyt kovácsolni, s ez mindig is így volt. Mészáros Attila Fegyverrel csak a legritkább esetben fenyegetőznek illusztráció: Tóth László MMMMMMMMOHMMMMHMOMMMMHMMMMMMMOMMOMMMPMMOMMMMMWH Bóka Róbert jegyzete Levél a hivataltól A napokban levelet kapott a komlói Erkel Ferenc Zeneiskola, amelyben a Szerzői Jogvédő Hivatal felszólítja, hogy fizesse be az előírt ösz- szeget „karácsonyi hangverseny-rendezvénye” után, melyet a Színház és Hangversenyteremben tartottak. Ha belépődíjas az előadás, a kassza kilenc százaléka illeti meg az alkotókat és azok örököseit, ha viszont csak úgy kedvére, jegy nélkül tódult a közönség, akkor 50 főig 1000, százig 2000 forint a tarifa, kétszázegy nézőtől ötszázig 6000. Könnyű lenne elverni a port a hivatalon, nem ez a szándékom. Az a dolga, hogy jó hivatal legyen, polgári, pedáns, és hetven évre visz- szamenőleg őrködjön az alkotók jogai felett. A bökkenő csak az, hogy az iskola növendékei - ahogy más zeneiskolák diákjai is - nem először lépnek fel ilyen módon szüleik, iskolatársaik, zeneszerető közönségük előtt. Legyen az évzáró vagy ünnepi hangverseny - bevétel nélküli rendezvény valamennyi. Tanárok-növendékek egyetlen alkalommal sem tartják a markukat. Az iroda viszont, a paragrafusok ösztökélésre, úgy érzi, joga van tartani. Az már most bizonyos, hogy az álláspontok nehezen közelíthetők, azt pedig nem tudni, hogy miért hosszú évek csendje után fog munkába egy 1969-es paragrafus. Igaz, a célba vett nézőtér gyakran, és elítélendő módon zsúfolt és zajos, sőt megesik, hogy még az előadás színvonala is „profi.” Persze kivonulhatnának énekelni a pusztába is. Más kérdés, hogy a növendékek számára ez a nyílt színi fellépés a tantervi feladat gyakorlásának mással nem helyettesíthető eszköze is. S ha a város általános iskolái meg is köveznek érte, elárulom, még az ő kórusaik is követik a fertőző szokást - amíg megtehetik. Mert ezreket nem tudnak fizetni. Azért a fura helyzetnek van gyógyírja is: a zeneiskola vezetője hajlik az 1 forintos belépődíj bevezetésére. Üsse kő. Búcsú Solt Ottiliától Bizonyára gúnyosan kinevetne, ha tudná, hogy mint mozgalmi hőst idézem fel 70-es évekbeli alakját. A gúny és a derű személyiségének két alapvonását jelenítették meg: a belső szabadság ereje és a másokkal való mély együttérzés sugárzott belőle. Rendkívüli műveltségével nem villogott társasági csevegésekben, ez annak az erkölcsi tartásnak volt a része, amellyel természetes módon vállalta mindazt a hátrányt, amely választásának következményeként sújtotta. Különleges személyisége volt a rendszerváltó értelmiségnek. Pozíciók és lehetőségek nyílhattak meg előtte, amelyek elégtételt jelenthettek volna az azt megelőző húsz év mellőzöttségéért. De ő az SZDSZ alakuló ülésén is azért lelkesedett, hogy a változás azokat a cigány értelmiségieket fogja „helyzetbe hozni”, akikkel ő addig együtt dolgozott azért, hogy a tespedtségbe süllyedt és a kis gyarapodásaival önelégült társadalmat, s a politikai hatalmat szembesítse a ténynyel: az egyenlőség hazug ideológiai burkában a szegények és kirekesztettek tömege vergődik a megélhetésért. S mindezt küldetéstudat vagy másokat a helyes útra oktató fölény nélkül - ezért övezte tisztelet. 1990 után is ugyanaz maradt, aki volt: puritán, akit mindig az ügy, soha nem az önérvényesítés, még kevésbé bármilyen elismerés igénye hajtott. S míg 1990 annyi ember számára a nagy pálfordulás, vagy éppen az ügyes átvedlés ideje lett, amikor nagyot lehetett dobbantani, az ezt követő néhány év számára újabb feladatokat jelentett és családi tragédiák sorozatát hozta. Még ezután is képes volt folytatni, de a gúny és a derű már nem segített. Itt járt a földön. Varsányi Erika Miért nem szereti Végh Antal Varga Zoltánt? Részletek az írónak közeljövőben boltokba kerülő, a Ferencváros labdarúgóedzőjéróí szóló könyvéből (2.) Február elején kerül az üzletekbe a neves író 44. kötete, a Miért nem szeretem Varga Zoltánt? Lapunkban már megjelent egy részlet a könyvből, ezúttal ott folytatjuk, ahol az első részt abbahagytuk. * S a hírek szerint Varga Zoltánnál már lapátra van téve a többi edző közül Rákosi Gyula és Szűcs Lajos is ... Az ősfra- disták, akik évtizedek óta szolgálják az egyesületet. Aztán Lisztes Krisztián, aki egészen Stuttgartig szaladt, Limperger Zsolt, aki Spanyolországból visszatértében meg sem melegedhetett az anyaegyesületében. Arany László, aki mehetett volna vissza Debrecenbe, vagy bárhová. Simon Tiborról és Telek Andrásról most szó se essék. H arc a csapat értékesebbik részével? Szövetség a csapat gyengébbik részével? Hrutka, Zavadszky, Szűcs Mihály, Szeder ... Az utóbbiakért eladni az előbbieket? Nem baj, csak a korbács suhogjon. Telek helyett Hrutka? Európa egyik legjobb középhátvédje helyett az, aki nem biztos, hogy kezdő lehetne egy jobb NB Il-es magyar csapatban? Zavadszky? Aki négy év alatt, miként a Bourbonok, semmit sem felejtett, de nem is tanult semmit? Éppen most kellett a Fradinak egy korbácsos Krisztus? A ki talpnyalókkal, sündörgőkkel, hízelkedő félfutballistákkal veszi körül magát. Meg azokkal, akik még mindig őbenne látják a Fradi kisiste- nét. Annak idején a nagyisten miatt kellett elmennie. Mert az akkori Fradi-csárdában nem fért meg két dudás. A gyengébbik ment el, Albert bizonyult az erősebbnek. Mert, mindent összevetve, jobb futballistának számított. És ezt Varga Zoltán nem volt képes tudomásul venni. Aztán visszajött, elkezdett edzősködni, s néhány napja meghívták Hajdúszoboszlóra, hogy tartson előadást a megyében dolgozó futballtréne- reknek. A lbert Flóriánról is kifejtette a véleményét, az idézet a Hajdú-Bihari Napló 1997. január 6-i számából való: „A kettőnk viszonya sem jónak, sem rossznak nem mondható. Üdvözöljük egymást és etirtyi. Egyébként számomra felfoghatatlan, hogy szakmailag egy ilyen nagy kvalitású ember támasztja egész nap a kapufát és nem csinál más semmit." Hát ennyire belekövült Varga Zoltánba a hajdani má- sodrendűség? És halmozódott harminc év alatt keserűséggé? M i mindenre gondolhatott ez az ember Münchenben, a biztosítótársaság irodájában, szorgalmasan ütögetve a számítógép billentyűjét... „Hej, ha egyszer visszamegyek én még közibétek! Hej, de szétvágok én köztetek, isten bizony!” Mintha harminc évig készült volna . . . nem csapatot csinálni. Szétvágni inkább. Nem a gyógyítómegbocsátó Krisztus. A korbácsos inkább. Varga Zoltán most is képes megmutatni, hogyan kell a labdát légstoppal levenni. Hiába tud annyi, de annyi mindent a fut- ballról, egy valami hiányzik belőle: a képesség önmaga elfogadtatására, a tapintat, a bölcsesség. A világ legbutább embere is lehetett valamikor a zöld gyepen zseni. (Folytatása következik)
