Új Dunántúli Napló, 1997. február (8. évfolyam, 31-58. szám)

1997-02-04 / 34. szám

1997. február 4., kedd Barkácsolás Dünántúli Napló 7 Oldalszerkesztő: B. Murányi László Ötletsorok Miniműhely. Nemcsak a régi építésű lakásokban adódhatnak olyan ajtók, amelyekre már nincs szük­ségünk. Kár lenne ezeket ki­iktatni, befalazni, mert prak­tikus rejtett munkahely ki­alakítására alkalmasak. A falmélyedést, illetve az aj­tókeretet elláthatjuk úgy polcokkal, hogy az ajtófélfa mindkét oldalára néhány lé­cet szögezünk, és arra he­lyezzük fel a méretre vágott polcokat. A legalsó polchoz zsanérral vagy zongorapánt­tal szereljünk lehajtható la­pot, annak aljára belülről két erősebb lécet úgy, hogy az asztallap felnyitásakor a két léc asztallábként tartsa meg és tegye stabillá a munkala­punkat. Szórófej öntözőkan­nára. Ha nincs szórófeje a locsolókannánknak, keres­sünk egy viszonylag bő nyí­lású, lágy anyagú műanyag flakont (a kis tömzsi hajmo­sószeres stb. is megteszi). A flakon talpát és fele magas­ságig a palástját is kemény, felizzított, kihegyezett hu­zaldarabbal lyuggassuk ki. Azután a flakon nyílását mártsuk forró vízbe és az öntözőkanna kifolyócsövé­nek megfelelően tágítsuk ki. Ezt követően az ismét forró vízbe mártott flakon nyakát nyomjuk a locsolókanna csövére. A kötél védelme. A mosott ruhák szántására a szárító­kötelet kerítésoszlopra, egy- egy fa ágára, törzsére is ki­feszíthetjük, de ha a szél mozgatja a kiteregetett ru­hákat, a fán, oszlopon átve­tett kötélvég a súrlódás kö­vetkeztében foszladozni kezd, s előbb-utóbb elsza­kad. Ezt megelőzhetjük, ha a kötél fára, oszlopra csavart részére, annak felhelyezése előtt megfelelő hosszúságú hajlékony műanyag csövet húzunk. Ez a kötelet védő „burok” egyaránt jól alkal­mazható a szánkó kötelére és sok másra is. Barkácsgépet és tartozékot vásároljon és javíttasson az Elektrió Kft*-nél! Pécs, Szabadság u. 28. Tel.: 72/336-685 Az ablak aljára akasztott takaró is pár fokot emelhet a szoba hőmérsékletén Megszívlelendő energiatakarékossági tanácsok (1.) A fűtés is lehet olcsóbb FOTÓK: TÓTH A mai energiaárak mellett még inkább meg kell fognunk a mind gyorsabban guruló forintokat. Ésszerű takarékossággal egyre több pénzt spórolhatunk meg. Ehhez kínálunk néhány könnyen megvalósítható ötletet. Különösen e mostani hideg tél­ben kerül a megszokottnál is jóval többe otthonunk fűtése - a távhőszolgáltatással és az egyedi fűtéssel egyaránt. A túlfűtés a legpazarlóbb, de egészségtelen is. Egyetlen fok­kal kisebb hőmérséklet kb. 6%- os megtakarítást jelent. Ha otthon tartózkodunk, napközben elégséges a 20-21 fok, éjszakára a 16-18 fok átla­gos hőmérséklet. (Napközben is ajánlatos otthon a melegebb háziruha viselete, hogy ne fáz­zunk!) Az alig, vagy csak ritkán használt helyiségeket nem kell állandóan fűteni, illetve azok kevesebb hőt igényelnek. Na­gyon fontos lakószobáinkban a megfelelő páratartalom és a szellőztetés. A párás levegő melegebbnek tűnik a száraznál, de egészségesebb is. A szobák­ban mindig legyen vízzel töltött párologtató edény. Huzamo­sabb ideig, illetve ha csak rés- nyire is állandóan nyitva ha­gyott ablakkal ne szellőztes­sünk! Ha szükséges, rövid ideig, de alaposan szellőztessük a helyiségeket. A fűtőtesteket soha ne takar­juk el semmilyen anyagból varrt függönnyel se, mert a megrekedő hő növeli a fűtési veszteséget! A függönyök csak a fűtőtestig érjenek. Ha ele­gendő a távolság a fűtőtest és a fal között, ajánlatos a falat hő­visszaverő alumíniumfóliával beborítani. Ne fűtsük az utcát! Este mindig húzzuk be a függönyt, eresszük le a rolót, hogy laká­sunk jobban megtarthassa a me­leget. Az elvetemedett ajtók és ablakok résein át nagyon sok meleg vész kárba. A rosszul záródó (szigetelő) nyílászáróinkat aránylag kis rá­fordítással, de nagy haszonnal, a különféle szigetelő csíkok fel­ragasztásával jól záróvá tehet­jük. A legtöbbet akkor takaríthat­juk meg, ha tudunk áldozni la­kásunk, lakóházunk hőszigete­lésének javítására, a fűtőberen­dezés korszerűsítésére. Ennél lényegesen olcsóbb megoldás, ha betartjuk a fenti tanácsokat. Milyen barkácsgépet vegyünk? (1.) Elektromos fúrógépek A felkészültebb barkácsolók már tapasztalatból tudják, hogy adott esetben milyen hasznos, sőt nélkülözhetetlen segítőtárs a fúrógép, a körfűrész, a deko- pirfűrész, a sarok- és szalagcsi­szoló, az akkumulátoros csa­varhúzó és sok más elektromos kéziszerszám. Aki most jut el oda, hogy vehet végre az otthon elvégzendő munkáihoz bar­kácsgépet, főhet a feje. Melyik, milyen teljesítményű és hasz­nosíthatóságé gép legyen az el­sőként beszerzendő? Az árán túl az sem mindegy, hogy a géppel csak barkácsolni aka- runk-e, vagy azt iparszerű munkára is befognánk. Leggyakrabban az elektro­mos hálózatról, netán akkumu­látorról működő kézi fúrógépre lehet szükségünk. A hálózatiból van, amelyik csak egyetlen for­dulatszámon dolgozik, így az kevésbé jól használható ki. A tokmányba maximum 10 vagy 13 mm átmérőig foghatunk be fúrószárat stb. Vannak fúrógé­pek, melyeken mechanikusan állítható be a két forgási sebes­ség közül a fúrandó anyag ke­ménységéhez éppen szükséges fordulatszám. A korszerű gépek nem csak nagy teljesítményükkel, de az­zal is sokoldalúbbak, hogy a beépített fordulatszám szabá­lyozóval és forgásirány váltó­val magunk állíthatjuk be, hogy milyen sebességgel és melyik irányba forogjon a tokmányba fogott szerszám (különféle mé­retű és rendeltetésű fúrószár, a befogható szárra rögzített csi­szolókorong stb.). Az ilyen fú­rógépek legtöbbje átállítható ütvefúrásra is, azzal már be­tonba, téglába, kőbe is fúrha­tunk lyukat, vídialapkás fúró­szárral. De a még korszerűbb fúrógép már elektronikával önmaga választja meg a fúrási sebességet, a forgatónyomaté- kot, és vészhelyzetben automa­tikusan kikapcsol, még mielőtt a gépet túlerőltetnénk, tehát tönkre tennénk. Szándékosan nem soroltuk fel a gépek márkáit, hisz na­gyon sok a jobbnál jobb, s az egymástól felhasználhatóság­ban és árban is eltérő. Tárolás az ágy alatt Sok családban okoz gondot, hogy hová is tegyék - rejtsék - a gyerekek egyre gyűlő já­tékait. Ágyneműtartós heve- rőnél eldönthetjük, hogy ab­ban a nappalra lehúzott ágy­neműt tartsuk-e, netán a gye­rek kincseit. Ha a gyermekünk megfe­lelő magasságú fekhelye alatt nincs ágyneműtartó, magunk készíthetünk ilyet. E célra a legjobb egy pontosan lemért magasságú nagy fiókot készí­teni, fogantyúval és a fiók négy alsó sarkába szerelt kis görgővel, hogy a „kincses­láda” könnyedén kihúzható és visszatolható legyen a heverő elülső lábai között. (A fiók magasságába számítsuk be a görgőket is!) A kacatos fiók oldalait ki­vághatjuk pozdorjából, réte­gelt lemezből, netán megfe­lelő magasságú (esetleg ösz- szeillesztett) gyalult deszká­ból. Ajánlatos a fiók négy belső sarkát legalább 4x4 cen­timéteres keményfából ki­vágni a szükséges magassá­gúra, és azokhoz kívülről úgy szabjuk és rögzítsük csavarral az oldalfalakat, hogy azok élei takarják egymást (az első, látható lap lehetőleg fogja át a teljes hosszúságot). A fiók alja kivágható olyan méretű farostlemez táblából is, ami egyező az oldalak külső élei­vel. Ha a fiókot alaposan megpakoljuk, annak alja le­lóghat a földre, ezért alul a fiók alját ajánlatos a keskeny oldalakat átérő néhány mere­vítő bordával megerősíteni. (Figyelem! A fenéklemez alatti merevítő borda ne érjen le a padlóra, mert akkor a görgőkön nem tudjuk a fiókot kihúzni, betolni. Ä megfelelő távolságra elhelyezett bordák végeit alulról csavarokkal rögzítsük a fenéklemezen át a hosszanti oldallemez alsó éléhez.) A négy görgőt a fe­néklemezen át csavarokkal erősítsük alulról a merevítő sarkokra. Ha kész a ki-be görgethető fiókunk, az előlapját fessük, tapétázzuk a fekhely kárpitjá­val azonos, illetve azzal har­monizáló színűre. A lépcső mögötti holttér is kihasználható A barkácseszközök helye Aki barkácsolásra adja a fejét, azon előbb-utóbb kitör a gyűj­tőszenvedély. Begyűjt, meg­vásárol mindenféle anyagot, eszközt, s közben rádöbben, hogy elfogyott az otthon (ga­rázsban, pincében stb.) sebté­ben kialakított tárolóhelye. Szögek, csavarok, alátétek, csavaranyák méretenként és fajtánként tárolhatók üres bé- biételes üvegekben, kimosott tejfölös és kefires műanyag poharakban. A csavarhúzók, reszelők, villáskulcsok, kalapácsok legszembetűnőbb tárolóhelye a falra vízszintesen rögzített lécre szegeit keskeny, a szer­számok méretéhez ki-kihajlí- tott fémlemez, esetleg a léc élébe vágott, a szerszámokat megtartó nyílás. De ha ügye­sen varrunk, és van is kellően erős vászonanyagunk, akár zsebes megoldással is készít­hetünk a felső szélén a falra rögzíthető szerszámtartót. Az üvegeknek, poharaknak keskeny polcokat erősíthe­tünk a falra. De ha akad széle­sebb deszkánk, azt vízszinte­sen a falra rögzítve, a belső fele alkalmas üvegek stb. tá­rolására, és a külső élét ké­pezhetjük ki szerszámtartó­nak. Esetleg a polcok alá rög­zíthetjük a szerszámainkat. Tartó a hajszárítóhoz Jó, ha a kezünk ügyében, és mégis biztonságban van a haj­szárítónk. Ezt elérhetjük, ha olyan hajlított tartólemezt ké­szítünk, ami a belső részén csa­varral a falra, esetleg ajtófélfára rögzíthető, a körívben meghaj­lított, majdnem összeérő lemez biztosan megtartja a behelye­zett hajszárítónkat a nyél és a test közötti részen. Anyagszükséglet: 8-12 centi hosszú, 2 cm széles réz küszöb­sín, esetleg vastagabb alumí­nium csík, facsavar, fúrógép a lemez átfúrásához (falra erősí­tésnél 4-6-os átmérőjű mű­anyag tipli a bele illő facsavar­ral, ütvefúró gép vídiás fúró­szárral), csavarhúzó, satu vagy fogó a lemez meghajlításához, és reszelő. A lemezt a közepénél lapos fenekű „u” alakúra hajtjuk, a belső részén kifúrjuk a csavar helyét, a két szárát 3-5 centi hosszúság után olyanra kerekít­jük, hogy felülről lefelé a nye­lével kényelmesen belehelyez­hessük a hajszárítót, s az össze nem érő két szár végén a zsinór könnyedén ki-bevehető legyen. A kézre álló villanyborotva A villanyborotvánkat a konnek­torhoz közeli helyen tartsuk üzemkész állapotban a magunk készítette tartón (képeinken), úgy, hogy az mindig kéznél le­gyen, és a zsinórjával se kelljen bajlódni. Kell 20x10 centis vastagabb alumínium vagy rézlemez; 2,5- 3 cm vastag, 4 cm széles és 5-7 cm hosszú lécdarab; két kisebb facsavar; műanyag tipli a bele illő hosszú szárú facsavarral; lemezvágó olló, esetleg fémfű­rész; reszelő; ceruza; a kivágott tartókeret formára haj lítgatásá- hoz satu, kombinált- vagy la­posfogó és kalapács; fúrógép; ütvefúró, ha tégla vagy beton­falba kell fúrnunk a tipli helyét, amibe majd behajtjuk a fát rög­zítő csavart; csavarhúzó. A villanvborotva méreteinek megfelelően úgy rajzoljuk a lemezre a keretet, hogy annak 11-13 cm hosszú és 4-5 cm szé­les hátsó tartószára, a borotvá­nál szélesebb fenéktartó része, elölről pedig 6-8 cm magas elő­lapja legyen. A borotva oldal­irányú megtartásához a megfe­lelő hosszúságú és kb. 2 cm széles füleket úgy vágjuk ki, hogy azok felső éle a kivágást és a hajlításokat követően lehe­tőleg egy síkba essen. A falba fúrt lyukat betiplizzük, abba hajtjuk bele a lécdarabot a fal­hoz rögzítő csavart. A keretet kivágjuk, az éleket simára re­szeljük, és az egy darabból álló tartó anyagát úgy hajlítgassuk, hogy lazán, de biztonsággal tartsa a villanyborotvát. A kész tartót a hátsó felső részén fa­csavarral rögzítsük a fára. * t

Next

/
Thumbnails
Contents