Új Dunántúli Napló, 1997. február (8. évfolyam, 31-58. szám)

1997-02-03 / 33. szám

1997. február 3., hétfő Háttér - Riport Dünántúli Napló 9 A pitbull-tartók, az ebtenyésztők, az állatorvosok nem értik . .. Az alvilág kutyája „Nekem ne hozzanak törvényt olyanok, akik pasaréti villa er­kélyéről szólnak a néphez. Hét éve szervezek kutyaviadalokat. Szeretem a kutyákat, mert jól tejelnek. ” Az ítélet: halál? címmel Schön András és Vágó Tibor friss riportkönyvet dobott a pi­acra - ebből az idézet. Témája a pitbull - Harci ebek végórája a kötet alcíme s persze, az új törvényhez kötődik, amelyik el­rendeli ezeknek a kutyáknak az ivartalanítását, kötelezi az ál­latorvosokat, hogy bejelentsék, kinek van ilyen állata. Aranyos, barátságos Varga Gábor is pitbullos. Sőt, régi motorosnak számít a szakmában, mert £É övé volt az első ilyen kutya Magyarorszá­gon, már vagy nyolc éve fog­lalkozott velük. Viadalokra is járt, „talán nem is volt olyan, amelyiken ne lettem volna ott.”-A felnyírt hajú, valutapör­gető, ittapirosholapiros-embe- rekkel van a baj. Ok kezdték a viadalokat favorizálni, ők ta­kargatták gyengeségüket az erős ebekkel, közben fogalmuk sem volt arról, mit az, hogy ku­tyatartás, mit takar az, ha valaki gazdája egy állatnak. Rájuk fi­gyeltek fel az emberek, s miat­tuk, kulturálatlanságukat látva mondták ki a verdiktet, hogy a pitbull az alvilági alakok ku­tyája. Holott nagyhangú, pénz­csörgető gazdáikról van szó. Én tenyésztettem pitbullokat - ez­zel felhagytam két éve -, most is van, aranyos, barátságos jó­szág. Nem az emberek ellen van kiképezve, én belerúghatok egybe az utcán, vagy éppen megsímogathatom, oda se he­derít rám. Más a helyzet persze, ha kutyával áll szemben. Jazbinsek János kutyaki­képző és tenyésztő, a Misina Természet- és Állatvédő Egye­sületjeles tagja.- Újabban négy pitbullt hoz­tak a menhelyünkre - azelőtt egyet sem. Az egyiket találták, a másik kettőt majd halálra koplaltatták a gazdáik, a ne­gyedik is az utcáról került be.- Kidobták őket?- Az nem lehet. Ha kidobják, egy kutya mindig hazatalál. In­kább elveszhettek. Ezzel együtt úgy tűnik, vége a pitbull divat­jának. Négy-öt éve több tízezer forint volt egy, most már 5000- ért is meg lehet venni. Tény valóban, hogy a pitbul- lokban volt (van?) pénz. Varga Gábor egy remek példányon 140 000-ért adott túl. A fogadá­sok a viadalokon sem kis pén­zekért folynak.- Mese az, hogy milliók fo­rognak! Amiről én tudok, a legnagyobb tét 250 000 forint volt. Az átlag 50-100 000. Jazbinsek János:-Nem normális ember, aki viadalra engedi a kutyáját! El­fogadható ép ésszel, hogy nagy értékű, kedvelt ebemet a sze­mem láttára, pénzért tépessem szét egy másikkal? Kutyaviadal? Van Egy neve elhallgatását kérő állatorvosnő:- Kemény fickók ezek a pit- bullosok. Néha éjszakánként kopogtatnak be egy-egy kollé­gámhoz, hogy varrja össze ku­tyájukat. Megtagadni nem ta­nácsos, mert könnyen megfe­nyegetik nemcsak az orvost, de a családját is.- Vannak kutyaviadalok Ba­ranyában ?- Vannak - mondja Varga Gábor, de hogy hol rendezik ezeket, nem árulja el. Megmutat ellenben egy ha­talmas kötetet: az USÁ-ban ad­ták ki - innen származik az igazi pitbull -, ott már nem is kapható, nála 18 000 forint az ára: The World of the American Pit Bull Terrier. Joviális urak a századelőről, kisgyermekek, ifjú hölgyek - valamennyi pit- bullokkal, ha nem éppen ölel­getve a kutyákat, vagy játékba merülve velük a fotókon. Trükkös törzskönyvek Csakhogy a Federation Cynoloque Internationale - a kutyatenyésztők nemzetközi szervezete - nem fogadta be fajként a pitbullt. Azaz nem le­het törzskönyvezni. Ez a tény - véli Purt Béla, a Magyar Ebte­nyésztők Országos Szövetsé­gének elnöke - önmagában is halálos ítélet a pitbull felett. Illetve: azért vezet valami­lyen kiskapu a törzskönyvezés­hez. Arról Varga Gábor bizto­sít, hogy a pedigréket ma már nagyon nehéz hamisítani, bár - teszi hozzá - ha a zárjegyet, az útlevelet lehet, akkor a törzs­könyvet miért ne sikerülne? Sőt, arra számít, hogy a „pit- bull-törvény” következménye a tömeges hamisítás lesz. Van azonban más megoldás is. A pitbull és a staffordshire-terrier rendkívül nehezen különböz­tethető meg.Az utóbbi viszont törzskönyvezhető. Veszek hát egy kis staffordshire-t, van pe­digréje, valami okból a kis állat egyszer csak elpusztul, már van is egy törzskönyv a pitbullhoz. E témához még annyit hozzá kell tenni, hogy érkeztek külföldről pitbullok megfelelő származási papírokkal, ezeken azonban „ka­lóz-szövetségek” névbetűi van­nak, nem az F. C. I. szerepel hanem például az A. B. D. A. Ilyen szervezet pedig nincs.- Nem lehet tudni - mondja Purt Béla -, hány pitbull van az országban. Éppen ma, január 30-án kellett a földművelésügyi minisztériumhoz elfaxolnunk szövetségünk véleményét a „pitbull-törvényhez”. Ebben is leszögeztük álláspontunkat: a MEOE-nek minden kutya ku­tya. Abból azonban, hogy vé­leményünket határidőre kérték, arra következtetünk, hogy a pitbull-törvény után küszöbön Erőt sugároz áll az a kormányrendelet, amely a tartás feltételeit, az ivartalaní- tás végrehajtását részletezi. Ez pedig egyértelműen a pitbull magyarországi kiveszéséhez vezet. Ezt a módszert nem tud­juk megoldásnak tekinteni.- Sokfajta kutya veszélyes az emberre, okoznak is súlyos bal­eseteket, tragédiákat - mondja Varga Gábor. - Kell a tartásuk­hoz a törvényi szigor. Az a vé­leményem, akinek a kutyája kárt, szenvedést okoz, büntes­sék keményen, akár börtönnel, akár pénzzel, de ez a pénz le­gyen azé, aki károsodott, aki a kutya támadása miatt kórházi ágyban szenved! Egyébként ta­lán négy-öt pitbull-baleset volt, a kuvaszok, a német juhászok ennek többszörösét okozták.- Én azokat is nagyon kemé­nyen büntetném - teszi hozzá Jazbinsek János -, akik viada­lokra használják a kutyáikat. Az állatorvosnő megemlíti: Ausztriában is próbáltak a jog­szabályt elkészítők tájékozódni. Amikor érdeklődtek, hogy az osztrákok milyen módon oldják meg a pitbull-kérdést, csodál­kozó mosoly volt a válasz. Pit- bull-kérdés - felelték - nincsen, csak veszélyes állat-kérdés. Kell a szigor „A kutyákat nem kiirtani, hanem képezni és vizsgáztatni kell. A kutyatulajdonosokat össze kell írni és ellenőrizni, milyen körülmények között tart­ják, mire használják az állatai­kat.” Ez is az említett riporkö- tetben olvasható, mint ahogy az is:„Kérem, én ismerek olyan személyeket, akik tanyán hatvan pitbullt tartanak. Vígan tenyész­tenek és véresre keresik magu­kat. Gondolja, hogy érdekli őket, milyen törvény születik a T. Házban?” Mészáros Attila Barátságos jószág, ha a gazdája úgy neveli fotók: müller andrea Dunai Imre jegyzete Egy húron a milliárdossal „A bolygók pályái olyan el­lipszisek, amelyeknek egyik gyújtópontjában van a Nap ” - így szól Kepler első törvénye a világnak harmóniát adó égi mechanika legfőbb szabálya­ként. Több éve próbálgatom, hogy ehhez a tündökletes té­telhez hozzáigazítható-e a vi­lág sorsának alakulása - egy­előre részvényese vagyok a vállalkozásnak -, de sehogy sem találom azt a „tömeget”, amely pályát szabva gyújtó­pontot képezne neki, sem a törvényt, amely a harmóniáját megteremthetné. Csak vad versenyzőket látok, s abból a táborból a hiányérzetemre csak legyintenek: a legfonto­sabb a piac törvénye, a har­mónia csak illúzió, keresése reménytelen, sőt veszélyes. Kivételre nemrég adódott példa: egy világszerte ismert milliárdos fejtette ki hosszú esszében aggodalmait. Támogatásomra aligha szo­ruló nézete egy húron pendül a meggyőződésemmel: az is nagyon veszélyes, ha átesünk a „Falanszter” nevű ló másik oldalára, ha a „mindent sza­bad” jegyében nem keressük, hogyan lehet harmóniát te­remteni az érdekek között. (Legfőképpen föld­golyóbisnyi társadalmi szoli­daritással, amelyre oly rég fi­gyelmeztet II. János Pál pápa.) Persze, elfogultként szólok, a Piac szereplőjeként, amely­nek törvénye mindenhatónak van kikiáltva. Áru és fo­gyasztó vagyok egyben: ér­tem folyik a verseny. Ám ha legközelebb aggodalmaimért, kifogásaimért megrónak, mil­liárdosunk szavaival fogok érvelni: „Állítom, hogy a nyi­tott társadalmakat jobb- és baloldalról egyaránt veszély fenyegetheti, a túlzásba vitt individualizmustól éppúgy, mint a túl kiélezett versenytől, vagy a túlságosan csekély tár­sadalmi együttműködéstől.” Ezek sajnos, igazi gyújtó­pontok, csak nem a harmó­niáé. Kollégium a papiakban MÁNFA Az ablakon lokniba szedett függöny, a faragott polcon cserépbögrék békés sorfala, az asztalon hófehér teríték. Amíg langyosra hűl a feles­borsó főzelék, a körülülő ti­zenévesek zsoltár-éneke te­remt különös atmoszférát. A kanálcsörgés sem űzi el a va­csora meghitt nyugalmát. Olyan az egész, mintha régi film peregne. Pedig itt min­den új, az egész kollégium, a cserépbögrétől a ház gazdasz- szonyáig. Fél éve sincs, hogy a kiválasztott Martineum Kol­légium név alatt fedelet talált a mánfai völgyben a pécsi pe­dagógusok és szociológusok parányi csoportja. Tízegyné­hány Baranya, Somogy és Tolna megyei gimnazistát költöztettek be. Egyikük sem büszkélkedhet kiegyensúlyo­zott családi háttérrel, de hajó­létben nem is, a tehetségben egymásra találnak. Túlnyomó többségük a pé­csi Kodály Zoltán Gimná­zium első- vagy másodéves diákja, akiket annakelőtte még az Amrita Egyesület vá­lasztott ki tehetség-toborzó kőrútjain. Az egyesület első­sorban rendszeres korrepetá­lási lehetőséggel és ösztöndí­jakkal gondoskodott a fiata­lokról. A mánfai katolikus papiak épületében helyet ka­pott Martineum kollégiumot is az Amrita hívta életre, a ci­gány értelmiség nevelésére vállalkozó Eszterlánc-prog- ramban. A gyerekek máris remekül érzik magukat. Reggel jó- szagú falusi levegővel indul­nak a napnak, az igazán várt közös program pedig az együttlét a vacsoránál. Ilyen­kor szerelemről, iskoláról, napi politikáról is gyakran szó esik. Ha pedig elunják, egy­mást tanítják keringőzni vagy az olasz nyelvtanra, de letele­pedhetnek a számítógép elé és a kollégium mini-könyvtárá­ban is. Nem különleges társa­ság az övék. De szeretni, dol­gozni és játszani tudnak benne. Tröszt E. Miért nem szereti Végh Antal Varga Zoltánt? Részletek az írónak a közeljövőben boltokba kerülő, a Ferencváros labdarúgóedzőjéről szóló könyvéből (1.) Február ele­jén kerül az üzletekbe a neves író (képünkön) 44. kötete, a Miért nem szeretem Varga Zol­tánt? A cím magáért beszél - a Dunántúli Napló olvasói pedig még a megjelenés előtt beleolvashat­nak egy kicsit. V arga Zoltán 1996 őszén feladta biztosító­társasági munkáját és megérkezett Németországból. A Fradi-futballisták vezetőe­dzője lett. Hazatérését edző­válság előzte meg. Megesik az ilyesmi jobb csapatoknál is. Ä hogyan már inkább rendhagyó. M ert Novák Dezsőt nem a vezetők, nem a játé­kosok menesztették, hanem a szurkolók. Az úgyne­vezett kemény mag, amelyhez hasonló se magként, se ke­ménységként nem vesz körül egyetlen más magyar NB I-es csapatot sem. így nem lehet egy csapat mellett maradni egyetlen percig sem. Novák úr vette a lapot. Es a kalapját. De­ltát mi baja volt vele a kemény magnak? Az, amit később Varga Zoltán is „átvett”, hogy ugyanis az FTC-labdarúgók edzettségi szintje a dupla nul­lán áll. De akkor vajon a Fradi, nem is olyan régen, ho­gyan verhette meg az Európa élvonalában jegyzett belga bajnokcsapatot, az An- derlechtet? Vagy a svájci Grashopperst? Miféle erők azok, amelyeknek érdekükben állt Novák Dezsőt kiebrudalni? És az „erők” búvópatakként törtek felszínre, alulról léptek működésbe - érdekeiket a ke­mény mag kíméletlen meg­nyilvánulásai révén érvényesí­tették. Varga Zoltánt azért találták ki a Ferencváros számára, hogy Nyilasi Tibort lehetet­lenné tegyék. Pedig ebben a helyzetben Novák után csakis Nyilasi következhetett volna. Őt elfogadták a játékosok, a szurkolók, elfogadta a legtöbb vezető is. Hogy mégsem ő lett az edző? Hogy helyette Varga Zoltán futott be? E z a Fradi futball­csapatának minimum há­rom évébe kerül. Mire begyógyulnak a Ferencváros testén ejtett sebek. Amelyeket oly rövid idő alatt és oly mé­lyen vágott a müncheni há­lyogkovács. Mert arra, hogy a csapat lépjen előre, váljon eu­rópai szintű futballtényezővé, ki az, aki nem mondja ki az áment? De épp Telek András lett volna ennek legfőbb akadá­lya? ő, aki olykor a hátán vitte az egész csapatot? Latrok barlangja lett a Mennyei Atya temp­loma? És ott csupa hamis ember - kókler, kufár, pénz­váltó, simlis gyerek - talál­ható? Akik között csak egy kí­vülről jött, egy előkelő idegen tud rendet vágni? A zöld-fehér templomhoz korbácsos Krisz­tus kellett? Két kézre fogta a korbácsot, és behunyt szemmel elkezdett maga körül csapkodni. Mint vadnyugati kocsmában a se­riff. „Úgy van, fiúk, először a lámpát!” - miután kilőtték a maradék fél szemét. Varga Zoltán elhatározta, hogy embert farag minden pipogya fra- distából. Hozzá is látott. Em­bert faragni, baltával. . . Varga Zoltán elhatározta, hogy leszámol mindenkivel, aki nemcsak, hogy ellenáll, de egyáltalán ellenállhat. Havasi Mihály, az intéző, Bodnár Jó­zsef, a gyúró. Mucha József, a pályaedző. Hajdú József, a kapusedző. (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents