Új Dunántúli Napló, 1997. február (8. évfolyam, 31-58. szám)
1997-02-24 / 54. szám
1997. február 24., hétfő Háttér - Riport Dhnántúli Napló 9 Egy vízfolyás nagy hullámai Ijedten kapott a fejéhez Dobi Ferenc és Mecseki György, a Herman Ottó Horgász Egyesület két vezetőségi tagja. Veszélyesen vastag sugárban dőlt a víz a Herman-tó árapasztójának mentett oldalán. Pár napja még jele sem volt... Kovácsszénája, a szomszédos horgásztó felé nézegettek, pedig akkor még nem is tudták, amit később dr. Kovács Zoltán, a horgászegyesületek megyei szövetségének titkára mondott, hogy tudniillik nem lehet a Kovácsszé- nájai-tóból a zsilipen keresztül vizet leengedni - mert rossz a zsilip. (Tegyük azonban hozzá: a kovácsszénájai tó bukóaknáján el tud menni a többletvíz.) Dobinak és Mecsekinek ettől kezdve megkettőződött a gondja. Mi lesz a „hermanos” horgászokkal és a tó halaival, ha elmegy a víz, illetve mi történhet akkor, ha túltelik a kovácsszénájai tározó, vize átlép a gáton, s elindul Husztót-Sásd irányába? Riadót fújtak. Kusza érdekek Mindez február 11-én volt, 12-dike két kapcsolódó eseménye: rendkívüli vezetőségi értekezletet tartott a horgászegyesület, illetve faxon a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság jelezte a Baranyacsatorna- menti Vízitársulatnak, hogy sürgős beavatkozásra van szükség a Herman-tó árapasztójánál. A bonyodalmak tulajdonképpen itt kezdődnek. Itt, ehhez a szépséges völgyhöz kötődően, ahol egymást érik a mesterséges tavak - helyesebben az árvízvédelmet szolgáló tározók -, s miközben idegenforgalmi, üdülési szempontból egyaránt Baranya jeles területét jelentik, tulajdonos, tulajdonosi pozícióra törekvő, kezelő, hasznosító mutogatnak egymásra. Legalábbis mutogattak eddig. A tó tulajdonosa az állam. A terület tulajdonjogát szeretné megszerezni magának az orfűi önkormányzat. A kezelő a Baranya- csatorna-menti Vízitársulat. A hasznosító a Herman Ottó Horgász Egyesület. Ideiglenes megoldás Elvileg a kezelő feladata lenne az úgynevezett műtárgyak karbantartása, üzemképességének biztosítása. Csakhogy a dolgok nem jó irányba változnak. A múlt évben az állam egy fillér támogatást sem adott az Orfűi-tavakra az ilyen feladatok elvégzéséhez. Ez a háttér arra felé tereli a társulatokat, hogy az érdekeltségi költséghozzájárulásokból a befizetők területére fordítsák a tőlük kapott összegeket. Ha azonban hirtelen beavatkozásra van szükség, ráadásul olyanra, ami fölöttébb sokba kerül, a kezelő cselekvési tere beszűkül. A Herman Ottó-tó árapasztójánál természetesen gyorsan állj-t parancsoltak a zubogó víznek, de hozzáteszik: ideiglenes a megoldás! A veszélyhelyzetet ez csak csillapítja, de nem jelenti kiküszöbölését. Elemi érdekek Az orfűi jegyző, dr. Harmath Béla szerint ha igazi tulajdonosa lenne a tónak, elemi érdeke lenne, hogy a meder, a gát, a zsilip rendben legyen. Ez igaz - ha van rá pénze az önkormányzatnak. Sőt - véli a Baranyacsatoma-menti Társulat vezetője, Bregó János -, - teljesen mindegy, ki a tulajdonos, a használó, a kezelő, az érdekeltségi viszonyok kuszasága azt az alapfeladatot, hogy a lehetséges veszélyhelyzetet meg kell előzni, nem befolyásolja. 800 000 köbméter tíz A szakember szerint óriási jelentősége van vízgazdálkodási szempontból a tórendszernek, ez pedig túlmutat az egyes önkormányzati érdekeken. Csak a Herman esetében 28 hektáros vízfeleletről van szó, a tározóban üzemi vízszínt mellett több mint 400 000 köbméter víz van, csaknem ugyanennyi a szomszédos kovácsszénájában is. Ezt tényleg katasztrófát okozhat, ha elszabadul a lakott területek felé! Kölcsönös figyelem Mit tehetnek az érintettek? Ez volt a kérdés egy, a Vízig- székházban február 20-án tartott megbeszélésen. Önmagában az, hogy egy asztalhoz ültek, akár fontos lépésnek is tekinthető, mert kiderült, hogy könnyen szót értenek egymással a vizekhez akár munka, akár kikapcsolódás révén kötődők. Még akkor is, ha érdekeik nem mindenben fedik egymást. Mert például a horgászoknak - hangsúlyozza Gelencsér Zoltán, az egyesület titkára - egyáltalában nem mindegy - sokszázezer forintot költenek a haltelepítésre -, hogy ha az árapasztó, a zsilip javítása miatt le kell engedni a vizet, mennyivel csökken a szintje és főleg, milyen időGelencsér Zoltán szakban? A társulat azonban méltányolja ezeket a szempontokat, a horgászok viszont anyagi hozzájárulást és többtucat ember kétkezi munkáját ajánlották meg. Ez azonban önmagában még mindig kevés. A szakemberek számításai szerint a Herman-tó árapasztójának, zsilipjének olyan mértékű rendbetétele, hogy az a jövőben hosszabb távon is kizárja még egyszer azt az ijedelmet, amit február Ildiké szült, mintegy négymillió forintba kerülne. A tó vízszintjét előbb-utóbb le kell engedni 50-70 centiméterrel, az árapasztónál fel kell deríteni a szivárgási vonalat - eközben még az is kiderülhet, hogy a most fel- mértnél-látottnál sokkal több munkára lesz szükség. És pénzre, persze. És a különös fordulat: állítólag valamelyik minisztériumban a különböző vízügyi létesítmények karbantartására, felújítására fordítható pénzekből a múlt évben meghökkentően sok pénz maradt meg ... A veszély nem válogat A Herman-tó „buzgárja” miatt egy asztalhoz ülők megpróbálják lehetőségeiket összevonni. Bárhogy is alakul azonban nagyon jól induló együttműködésük, elegendő pénzt arra, hogy a völgyet, a tavakat, az üdülő- és természetvédelmi területtől kissé távolabbi, de a víz útjába eső településeket egyszer s mindenkorra „ve- szélytelenítsék”, nem tudnak saját erejükből előteremteni. Kérdéses tehát, hogy az állam, a vízügyi ágazat mikor figyel fel az orfűi völgy szivárgó gátjaira, s akár célalapból, akár pályázat révén segít megnyugtató megoldásra jutni - függetlenül attól, ki a tulajdonos, ki a kezelő, ki a hasznosító. A veszély a különböző érdekek között nem válogat. Mészáros A. A megye egyik legszebb horgásztava, a kirándulók paradicsoma is FOTÓK: LÄUFER LÁSZLÓ Kozma Ferenc jegyzete A macska színe Elment az utolsó nagy, a nagy-kisember. Századunk politikai életének egyik legerőteljesebb alakja, aki évtizedeken át, előbb szürke eminenciásként, a háttérből, majd előre lépve, első emberként irányította Földünk legnagyobb birodalmát, s bele-bele szólt ekként a világ dolgainak alakulásába is. Egy politikus halála, már amennyiben bármelyik nagyhatalom első embere volt, mindig számvetésre késztet. Vajon mit tett ő? Milyen hatással volt közvetve és közvetlenül a tágabb környezetünkre, akár ránk, Európára. A nagyhatalmi egyezkedés során mennyire tudta a két pólus (USA és Szovjetúnió) között a mérleg nyelvét betölteni, s időnkénti háta-mutoga- tással töprengésre késztetni őket. Mindegy, hogy milyen színű a macska, csak fogjon egeret - mondotta Teng a tace-paok nyelvén, s ezzel életfilozófiát teremtett. Elhitette: a lehetetlen is megvalósítható, ha ő akarja. Nem nehéz végiggondolni, hogy mit jelent a Teng által teremtett (reméljük, nem átmeneti) mennyei béke Kína és környezete számára. A másság elfogadásával. Avval (gondoljunk Hong-Kongra), hogy meghirdette: lehet egy országon belül kétféle ideológia. Avval, hogy megpróbálta kemény kézzel a jóléti társadalom felé vinni országát, egységbe tartva, ami tulajdonképpen senkinek sem sikerült abban az egykori kommunista tömbben, ahol ma szemlátomást heggyé nőnek a gazdasági és társadalmi szemétdombok. Teng tankokkal ment végig a Tienanmen téren, de minden nap rizst adott a hatalmas ország lakóinak. Börtönei és internáló táborai vannak, de reformjai nyomán úgy gondolja a világ: e vörös atomhatalom nem ácsingózik a világ békéjének megrontására. Teng elhitette: Kína nem beteg. Amerika - ilyen New York szíve, a Times Square, a 42. sugárút környéke az elmúlt évtizedekben a világváros legrosszabb oldalát mutatta: pomóüzletek - és üzemek, szexmozik lepték el. A helyzeten Rudolf Giuliani polgármester most változtatni akar: a képviselőtestület szigorú pomóellenes jogszabályokat fogadott el. A szexiparnak el kell tűnnie a városközpontból. Csak a kijelölt külvárosi övezetekben épülhet ki. Az előírások szerint egy szexboltnak legalább 170 méter távolságra kell lennie lakóépületektől, iskoláktól, templomoktól. Ráadásul két ilyen jellegű üzletnek legalább négy sarokra kell lennie egymástól. A szigorú rendezés azt jelenti, hogy a városközpontból a szexipar vállalkozásai százainak kell eltűnnie: a bérlők néhány hónapot kaptak arra, hogy elköltözzenek, vagy kicseréljék a cégért és a belvároshoz illő árukat forgalmazzanak. Az érdekeltek persze, harcoltak, és a polgári szabadság- jogokra hivatkozva a bírósághoz fordultak a város rendelkezései ellen. Hiába: az illetékes bíróság máris úgy döntött, hogy nem fenyegeti a szabadságjogokat az, ha valakinek többet kell utaznia New Yorkban, mert szexüzletet, vagy peep-showt akar látni. A hőmérő gyakran mutat negyven fokot az arizonai sivatagban, ahol egy minitó felett ível át a híres-nevezetes London Bridge. A híres, történelmi ereklye Albion fővárosából „származik” 10.246 darabból huszonöt évvel ezelőtt állították össze. Volt egy sokat tapasztalt, öreg milliárdos, az 1977-ben meghalt Robert McCulloch, aki olajjal és csónakmotorokkal foglalkozott. Ez utóbbiakhoz keresett tesztpályát, amikor az arizonai sivatagban megpillantotta az elhagyott tavacskát. Ekkor villant fel benne az ötlet, hogy valamivel ide kellene vonzani az embereket, lehetőleg egész Amerikából. És valamivel később meghallotta a nagy hírt: Londonor- szágban bontják a nevezetes, a Temzén átívelő London-hidat. 2.46 millió dollárért a túlparton megvette, Arizonában pedig hét és félmillióért felépítette a hidat. (FEB) Nagynyárádi vendégvárók Bár az összehasonlítások gyakran sántítanak, talán mégsem érdektelen megpendíteni: ha Nagynyárád példájából kiindulva és a lakosság számához arányítva kalkulálnánk országunk idegenforgalmát, akkor 100 millió turistát lehetne várni évente. Nagynyárádra ugyanis 8-10 ezer jut belőlük. (Természeten nemcsak külhoniak.) A látogatók meghökkentően magas száma persze, Sárdi János hírneves kékfestőmester messzi országokban is jól ismert tevékenységének köszönhető: előfordul, hogy egyszerre négy-öt turistabusz is parkol nagynyárádi művelődési ház előtt. Utasaik a kékfestő műhelybe látogatnak, és csak egykét órát töltenek a faluban. A nagynyárádi családok egyre jelentősebb hányada a szállást, ellátást igénylő vendégek fogadásában érdekelt: az igazi falusi turizmust szeretnék községükben fellendíteni. Ennek érdekében összefogtak, egyesületbe tömörültek és tanulni is hajlandók e sajátos tevékenység fortélyait.- A Nagynyárádi Vendégváró Egyesület 1995. május végén alakult és eredetileg 15 család vett részt benne. Ma 54 szálláshely van a faluban és tavaly 300 vendégéjszakát könyvelhettek el a falusi turizmussal foglalkozó családok. A külföldiek közül német, osztrák, amerikai, dán szállóvendégek is voltak nálunk. Az idei esztendőre célul tűztük ki, hogy megduplázzuk a vendégéjszakák számát. Ugyanakkor tavaly novemberben tanfolyamot indítottunk a falusi turizmus oktatására. A február végén záruló tanfolyamra 41-en jelentkeztek - főként asszonyok! - , s több, mint tízen még a vizsgát is vállalják utána. A falusi turizmussal kapcsolatos vállalkozói jogi és marketing ismeretekről, valamint a biogazdálkodás módszereiről szóltak az előadások. A tanfolyamot tanulmányi kirándulással zárjuk Franciaországban - meséli Zsifkovics József né, a művelődési ház igazgatója, aki természetesen szintén „vendégváró”. A nagynyárádiak egyébként optimisták az idei vendégforgalmat illetően, hiszen húsvétra máris jelentkezett három autó- busznyi osztrák vendég, ez pedig minimum 120 vendégéjszakát jelent szezonkezdetként. A nagynyárádiak a vendégszeretetükön kívül a szép tájat, a környék jó borát és nevezetességeit, a kiépült infrastruktúrát, a minden vendégfogadó háznál meglévő német nyelvtudást, a megőrzött, ápolt és művészi szinten bemutatott néphagyományaikat kínálják a falusi turizmus kedvelőinek. Ezt akarják meghirdetni a környékbeli településekkel közösen egy többnyelvű prospektusban. (Pályázat révén remélnek pénzt szerezni hozzá.) Hiszen a most záruló tanfolyamnak is az volt az egyik tanulsága: a jó bornak is kell a jó cégér. D. I. Sárái János műhelyét sokan megcsodálják V > > i 4
