Új Dunántúli Napló, 1997. február (8. évfolyam, 31-58. szám)

1997-02-23 / 53. szám

1997. február 23., vasárnap Magazin Rossz hír a nőknek Változatlan férfiak Kárty Szabadság jeligét választó ol­vasónk nehéz éveket élt át egy olyan kapcsolatban, melyből most már szabadulni szeretne, de nem akar fájdal­mat okozni a páijának. A lapok jól tükrözik el­lentmondásos helyzetét. Úgy tűnik, lelkének még nem minden titkos zugát tárta fel önmaga előtt, ezért a kártya azt javasolja, vegye igénybe egy racionális, kívülálló sze­mély segítségét, ez lehet pszi­chológusnő, ügyvédnő is. Fontos, hogy megértse önma­gát, s azt, voltaképpen mi is mozgatja akkor, amikor el akar válni. Előállhat ugyanis az a helyzet, hogy érzelmei hátbatámadják, elönti a sajná­lat, s ez megingatja elhatáro­zásait. Sajnos egy válás ne­hézségeit nemigen lehet meg­úszni. Halogatni pedig, ha már a szerelem elmúlt és a szeretet sem elég erős, nem érdemes. Az elmúlt években sok hátrány érte azért, mert nagyon is ragaszkodott olyan helyzetekhez, melyekről tudta, hogy előnytelenek az ön számára. Jeligéje alapján szabadságra vágyik, a lapok szerint azonban nagyon nehe­zen lép ki a kiüresedett kap­csolatból. Bár azt írja, egye­dül akar lenni, a kártya szerint inkább arra vágyik, hogy azt az egymásra találást, amit fér­jével nem élt át, megkaphassa a másik férfitól, akit most sokkal közelibbnek érez. Ne riassza el magától ezt az em­bert! Az önállóságunk igazá­ból sohasem attól függ, együtt lakunk-e valakivel vagy nem, hanem attól, ki tudjuk-e har­colni, hogy lélekben és szel­lemünkkel szabaddá legyünk. Vele együtt is szabad marad­hat. Férjével próbáljanak ba­rátokká válni. Egy kapcsolat­ban megférnek az ellentmon­dásos elemek is, nyugodtan kiállhat amellett, hogy már nem tud vele élni, viszont nincs a szívében harag iránta. Kicsit adjon még magának időt, hogy tisztázza belső vi­szonyait. Csak azután lépjen. Hodnik Ildikó Gy. Légzsák a repülőgépen Eddig csak az autókba épített biztonsági légzsákról hallot­tunk. A légpárna olyannyira bevált a közúti közlekedésben, annyi súlyos, életveszélyes sé­rülést védett ki, hogy nemrég szemet vetett rá az FAA, az Amerikai Légügyi Hatóság is, amikor azzal a kérdéssel fog­lalkozott, miként lehetne nö­velni az utasok biztonságát a kényszerleszállások közben. Mindenki tudja már, mi a te­endő ilyenkor. Előre kell ha­jolni, hogy az előttünk lévő üléssorra támaszkodva védjük a fejünket. Igen ám, de mit te­gyenek azok, akik előtt nincs üléssor, hanem válaszfal, ők veszélyben vannak. A statiszti­kák is igazolják ezt, hiszen a legtöbb sérülés ilyen esetben abból adódik, hogy a heves rázkódások következtében az utas beveri a fejét a közvetlenül előtte lévő válaszfalba. Egyes cégek a fal előtti ülé­sekre négypontos biztonsági öveket szereltek fel. A Boeing megengedhette magának, hogy óriásgépein megnövelje a fal és az üléssor közti távolságot. A Jetstream Aircraft azonban új megoldást választott: légzsákot épített be J41-eseibe, 30 000 dollárért. Ma már az Atlantic Coast és a Trans States belföldi járatai is biztonsági légzsákok­kal közlekednek. A repülőgép-légzsák ugyan­azon az elven működik, mint az autókba épített szerkezet, csak lassabban fújódik fel és nem kerek, hanem V-alakú. A lég­zsákokat gyártó Simula cég szóvivője szerint ezek a légpár­nák nem veszélyesek a terhes anyák magzataira sem, mert nem ütésszerű sebességgel fe­szülnek ki. Miközben tehát a gépko­csikba épített air bag bizonyos hátrányairól tovább folyik a szakmai vita, a légzsák tért hó­dított a légi közlekedésben is. „Éjszakai” mesék arabul Közel 180 év után ismét kiadták arabul az 1001 éjszaka összes meséjét. A művet bemutató egyiptomi kulturális miniszté­rium bejelentése szerint egyetlen mondatot sem húztak ki, vagy ír­tak át az eredetiben, az erotikus jeleneteket a legkevésbé sem. Az eredeti kézirat jelenleg a Bri­tish Museumban található. A meséket a XIX. század elején egy brit keletkutató vitte Egyip­tomból Indiába. Az arab kiadók éppen az erotikus jelenetek miatt visszariadtak a cenzúrázatlan ki­adásától, így ezért is nagy jelen­tőségű a változatlan kiadás. Hiába lettek emancipáltak és öntudatosak a nők, a férfiak még mindig messze vannak at­tól, hogy megváltozzanak és ugyanolyan lelkesedéssel vé­gezzék a házimunkát, mint ahogy a hölgyeknek kell. Ezt a londoni egyetem szociológus csoportja állapította meg, 1958- ban született házas emberek megkérdezése alapján. Bár a férfiak sokat engedtek korábbi szokásaikból, a kony­hától továbbra is távol tartják magukat. Egy mentségük van rá: a mai rohanó életben az a férfi és tanult szakember, aki vinni akarja valamire, koránt­sem csak 50 órát dolgozik he­tente. Összecsapnak a fejük fö­lött a hullámok, s örülnek, ha Huszonhárom évvel ezelőtt in­dult útjára a floridai Cape Ken­nedyről a Pioneer 10 űrszonda. A 30 kilós műszer azóta órán­ként 54 ezer kilométeres sebes­séggel száguld az űrben s kilé­pett már a Naprendszerből is. Célját, az Andromeda csillag­kép Ross 248 nevű napját azonban még nagyon sokára fogja csak elérni: a földi idő­számítás szerinti a 34 602. év­ben. A Ross ugyanis 10,3 fény­évnyi távolságra, kereken száz billió kilométerre van földünk­től. Hogyan üzemeltethető: ilyen hosszú ideig az űrszonda? A Robert Forward fizikus szerint legfeljebb ötven évig tarthatna egy út a csillagokhoz, hiszen máskülönben a kutatás elindítói nem élhetik meg az expedíció végét. E célt úgy érhetnék el, ha lefekvés előtt legalább néhány percre látják a gyerekeiket. Rá­adásul gyakran a hétvégére is elintézendők vaskos tömegét cipelik magukkal haza. A tanulmány szerint minél magasabb képzettségű egy férfi, annál kevésbé veszi ki ré­szét a gyereknevelésben. Egyre kevesebb helyen megvalósít­ható, hogy legalább egyszer egy nap mindenki együtt üljön asztalhoz. Azoknak a papák­nak, akik csak heti 40 órát dol­goztak, még kétharmada talált időt arra, hogy együtt legyen a családdal. Bezzeg ma ... A férfiak növekvő munkahe­lyi leterhelésének még van né­hány látványos következmé­nye. A család baráti körére és a a legközelebb fekvő állócsilla­gok egyikéhez, a 4,3 fényévre lévő Alfa Centaurihoz küldött szondát sikerülne legalább a fénysebesség tizedére felgyor­sítani. Erre azonban jelenleg nincs lehetőség, mert a szonda nem rendelkezik saját rakétá­val, üzemanyaggal. Az egyik elméleti lehetőség, hogy a vi­lágűrbe telepített lézerágyú irá­nyított sugárral célba veszi a szondát. Ez a csekély, de ál­landó nyomás - hasonló a szel­lőhöz, amely a vitorlást hajtja -, elegendő lehet, hiszen a vi­lágűrben nincs semmiféle fé­kező hatás, így a „lézerhajtású” szonda mindinkább felgyor­sulna. A művelet ennek ellenére még kivihetetlen, mivel óriási energiát igényelne: csak egy tíz kg súlyú szonda továbbításához A pihenés már csak álom FOTÓ: MÜLLER ANDREA közös hétvégi programokra egyre kevesebb idő jut. A nőkre pedig továbbra is rengeteg minden hárul. S miközben ne­kik is folyamatosan képezniük kell magukat, többnyire az ő munkahelyük sem a béke szi­gete ... szükséges lézersugár annyi energiát nyelne el, amennyi a világ valamennyi erőművének egyhavi termelése. Forward ezért másik elgon­dolást terjesztett elő. Szerinte a csillagok felé indított űrmű- szemek nem kellene nagyobb­nak lennie, mint egy nagyobb pénzdarabnak, súlya ne haladja meg a 10 dekát. Így már nem lenne gond a miniatűr szondát az Alfa Centaurihoz eljuttatni. Ám az űr minden köbkilométe­rén átlag százezer porrészecske található. Amennyiben egy óránként több millió kilométer sebességgel száguldó szonda ezekkel találkozik, a hatás egy kézigránát robbanásához ha­sonlítható. A fizikusok azt ter­vezik, hogy ionizált gáz köpe­nyével védik meg a parányi szondát Berlinben egy élénkpiros csík­kal megjelölik, hogy hol húzó­dott a fal, amely az 1989-es ke­let-berlini fordulatig kettévá­lasztotta a várost. A keletnémet szocialista rendszer által 1961. augusztus 13-án emelt fal évti­zedeken át a kelet-nyugati megosztottság, az embertelen­ség egyik fő jelképe volt. 1989 november kilencedikén min­denki számára megnyíltak a ha­tárátlépők, majd néhány hó­nappal Ntauuu it uwiiiwiiaiv a falat. Mivel 1990 után csak igen rövid szakaszt hagytak meg az egykori falból, a turis­ták gyakran érdeklődnek, hogy hol húzódott ez a ma már törté­nelmi építmény. A szenátus ezért úgy határozott, hogy főleg a belvárosi közterületeken, ösz- szesen több mint 20 kilométer hosszúságban 12 centiméter széles élénkpiros csíkkal meg­jelölik a fal egykori vonalát. Főzzünk változatosan! Fűszeres házi sajt Nem mondhatjuk, hogy a házilag készült sajt olcsó, hiszen a hozzávaló alapanyag drága. Mégis megéri készíteni, mert a savanyodásnak indult tej, ma­radék kemény sajt is haszno­sítható így, és a kedvünk sze­rint ízesített sajtot fogyasztha­tunk a bolti árnál jóval keve­sebbért. A legkisebb adaghoz kell fél liter zsíros tej, negyed kiló túró, 4 deka vaj vagy mar­garin, 1 tojás, 1 deka zsír, mokkáskanálnyi só, 1 mok- káskanálnyi szódabikarbóna, valamint ízesítők, fűszerek. Ha nagyobb adagot szeretnénk készíteni, a fenti mennyiség többszörösét vesszük. A tejet fölmelegítjük, be­lemorzsoljuk a túrót, egyet forralunk rajta, majd a tűzről levesszük. Tíz percig állni hagyjuk, majd szűrőn lecse­pegtetjük. Lábosban fölmele­gítjük a vajat, beleöntjük a le­csepegtetett túrót, és megsóz­zuk. Közepes tűzön állandóan keverve főzzük. Ha van bár­milyen sajtmaradékunk, azt is tegyük bele. Amikor már nyú­lóssá vált, levesszük a tűzről, elkeveijük a tojásokkal, a szódabikarbónával és az ízesí­tőkkel. Kedvünk szerint ké­szíthetünk zúzott fokhagy­más, csípős paprikás, borske­verékkel, fölaprított póré­hagymával vagy kaporral, petrezselyemzölddel ízesített sajtokat. A sajtmasszát jól ki­zsírozott üvegtálkába vagy formába nyomkodjuk, és egy napig hideg helyen hagyjuk szikkadni. W. M. Az amerikai gyerekek népszerű kis szekere a flyer (magyarul talán a vasúti szakszó­ként ismert pőrekocsi a helyes elnevezés), óriás kivitelben. A New York-i nemzetközi játék­kiállításon mutatták be, 6800 kg súlyú és több mint nyolc méter hosszú. Milyen út vezethet a csillagokhoz? RÁDIÓ MELLETT A múltkori te­lefonos mű­sorban jelent­kezik egy rádióhallgató - szorgalmas hallgató! és azt mondja, ő pontosan másfél éve tárcsázza hetente kétszer a műsort és most végre kapcsol­ták, sikerült, hát ez szinte hihe­tetlen. Nagyon boldog volt, s közben majdnem elfelejtette, mit is akart közölni. Türelme, kitartása dicséretre méltó, bár - szerintem - párját ritkítja. Mert az igaz, hogy sokan - az igaz­ságtevés reményében - fordul­nak rádióhoz, tévéhez, vagy - ezúttal - az újsághoz, de van olyan, aki meggondolja magát, vagy jobbik esetben is kéri ne­vének, címének mellőzését. Ez JEGYZET Panaszosok és díjbeszedők viaskodása nagyjából érthető és jogos, ké­résének eleget is tesznek. A közelmúltban - szokásos módon - megveszem a napi új­ságomat, amikor egy fiatal asz- szony megszólít, sírva panasz­kodva szomszédjának lehetet­len viselkedése miatt. A félje idegbeteg, ám a szomszéd va­lami szerelőműhelyt üzemeltet, ahol kora hajnaltól késő estig zörögnek és amikor szóvá tet­ték, megfenyegették, hogy ha panaszra megy, megverik őt is, férjét is. Megkértem, írja le né­hány sorban az ügyet, hogy összefüggésében értelmezhes­sük panaszának vélt, vagy valós jogosságát. Megígérte, aztán többé nem láttam. A levelet sem. Nincs újságíró, aki az alábbit ne tapasztalta volna: ismerő­sömmel futok össze az utcán. „Van egy témám, nagyon nagy disznóság, majd felhívlak és ta­lálkozunk. De a nevemet tartsd titokban!” Megegyezünk. Az­tán sehol semmi. Gyanítom, hogy a nyilvánosság lehetősége riasztja vissza, meg hát az az el nem hanyagolható íratlan sza­bály, hogy bizonyítani is kell. Ä „bátrabbak” módszere vi­szont tiszteletreméltó. Közepes nagyságú baranyai községből hívnak telefonon. Egy rosszul menő kis kocsma tulajdonos­nője elmondja, hogy már de­cember óta táppénzen van, nem rég műtötték, beteges, nem is tudja a kocsmát ellátni, azért már régóta zárva tartja. Melles­leg: az ezerötszáz lelket szám­láló községben hét kocsma, il­letve vendéglő van, övé a legki­sebb, volt olyan nap az ősszel, hogy még ezer forintot sem ka­szált. Tehát a kocsma zárva, a rácsos ajtó behajtva. A lakás az épületben van. Ä napokban ék­telenül dörömböl valaki az aj­tón. A kocsmárosné kimegy, egy férfi áll ott: „Mikor nyit ez a kocsma?!”. Mondja neki, hogy nem nyit mostanában, mert táppénzen van, beteg. „Beteg! és mennyi ideig lesz táppénzen...!”- érdeklődik a dosziés férfi. „Kérdezze meg az orvosomtól... - hangzik a vá­lasz. - Különben pedig kihez van szerencsém?” Ez egy ért­hető kérdés volt, tekintettel arra, hogy a férfi, ugye, nem mutatkozott be. Csak ezután. Közölte, hogy a Szerzői Jog­védő Hivatal munkatársa és kí­váncsi, mikor hajlandók fizetni a hivatalnak a szokásos díjat. Ami negyedévenként több mint 8 ezer forint. Az ügy jobb meg­értéséhez: ha tévé vagy rádió - mint szórakoztató kellék - fel­lelhető egy nyilvános vendéglá­tóipari helyiségben, a tulajdo­nos köteles szerzői jogdíjat fi­zetni, amiből a Hivatal a készü­lékekből hallható szerzőknek - zenéről van szó - tiszteletdíjat fizet. (Előzenekamál természe­tesen szintén). Az említett 8 ezer forintot úgy számítják ki, hogy a kocsmában lévő aszta­lok, székek alapján feltételez­nek egy bizonyos számú napi vendégsereget. A kocsmárosné 15 éve rendszeresen fizette a dí­jat, ám most betegsége idejére ideiglenesen mentesítést kért, amit meg is kapott. Csak az aj­tón zörgető hivatalnok, ellenőr, vagy akármi, nem tudott róla. Nem is a pénzről van szó, ha­nem az ellenőr módszere meg­alázó és nevetséges. A panaszt tevő kocsmárosné hozzájárult, hogy címét, nevét közölhetem, de nem éltem vele. Mit lehet tudni, hogy egy ilyen díjbe­szedő mikor és hogyan tart be ügyfelének a jövőben? jsl Megjelölik a fal helyét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents