Új Dunántúli Napló, 1997. február (8. évfolyam, 31-58. szám)
1997-02-16 / 46. szám
1997. február 16., vasárnap Magazin Borisz Jelcin családi körben ___. i tó Különös panasszal fordult hozzánk az az olvasónk, aki úgy érzi, lakásában idegenek tartózkodnak, pontosabban szólva: szellemek. Otthonának egy meghatározott részében ugyanis, ahogyan jeligéjében fogalmaz, „állandó jelenlétet” érez, s arra kíváncsi, milyen titok lebeg ott. Elöljáróban el kell mondani, hogy eléggé gyakori az, ha az embereknek olykor különös megérzéseik támadnak egy-egy hellyel vagy tárggyal kapcsolatban. Van olyan elképzelés, mely szerint a helyek és a tárgyak megőriznek valamit azokból a „rezgésekből”, melyek ott jelentkeztek, s ezeket a hullámváltozási emléknyomokat tapasztalja később a túlérzékeny ember. Mások úgy vélik, a felzaklatott idegrendszerből vetülnek ki a rémképek. Igazából azonban az a legfontosabb kérdés, hogy egy ilyen érzés végül is mit indít el valakiben, s nem az, léteznek-e a szellemek, vagy sem. A tagadás ugyanis nem megoldás. A kártya szerint az is lehetséges, hogy a helyen, amiről beszél, előzőleg egy idős férfi lakott, aki talán éppen abban a sarokban feküdt elgyengülten és magányosan. Családja nem látogatta, ő pedig nem volt képes érzelmei kifejezésére. Ez a feszültség hagyhatott nyomot a téridő szövetében. Ez a történet alkalmas lehet rá, hogy a segítségével elkezdjen gondolkodni a hellyel kapcsolatos érzéseiről. Olvasónk azt írja, nem fél, csak kíváncsi, én mégis azt javaslom, szánjon rá időt, és fogalmazza meg önmagának, mi zavarja a lakásában, az életmódjában. Az érzelmek fontosak, de a rációnak is helyet kell biztosítani ahhoz, hogy fennmaradjon a lélek egyensúlya. Megnyugtatásul elmondom: az ezotéria úgy tartja, semmilyen „szellemnek” nincs hatalma az emberen, hacsak mi magunk nem nyitjuk meg magunkat előtte. Hodnik Ildikó Gy. A Baláta-tó Egyes államfők - ilyen vagy olyan okoknál fogva - igen keveset árulnak el a magánéletükről a sajtónak. A családi miliő, ahonnan jöttek - egyéb tényezők mellett - szinte „hétpecsétes titok” marad az egyszerű földi halandók számára, jóllehet az kíváncsi a nagyok, a (ki)választottak családi hétköznapjaira is. Más államfők és pártvezetők viszont szinte kérkednek egy- egy „first lady” szerepét betöltő, tanácsadói szerepben is tetszelgő okos feleséggel. Borisz Jelcin az első típushoz sorolható, mivel a február 1 -én 66. életévét betöltött orosz politikus magánéletéről, családjáról szinte semmit sem tud a hazai átlagolvasó, jóllehet Jelcin nevével szinte minden nap találkozhat a híradásokban. Inkább a nyugati lapok, magazinok néhány - diplomatikusan ravasz és minden hájjal megkent - újságírójának sikerült csak bejutnia az „orosz medve” családi barlangjába. Kevesen gondolják nálunk, hogy 60 éves korában Jelcin egy bérházban lakott a családjával; a felesége - Naina - szombatonként órák hosszat Egy divatdiktátor látomásai „Plútó, a halál bolygója elhagyta a szex házát. 1997 elején az ember legyőzi az AIDS- et.” Paco Rabanne, a világhírű párizsi divattervező sziklaszilárd meggyőződése, hogy jö- ' vőre megoldódik az emberiség nagy problémája, az immunhiány betegséget okozó HIV-ví- rus elpusztítása. A több ezoterikus (titkos, csak a beavatottak számára érthető) mű szerzője aggodalmának is hangot adott: „Félek 1998-99-től. Az ezredforduló előtti években nagyon kemény időknek nézünk elébe.” Rababbe hisz az újjászületésben, és mint a reinkarnáció elméletének meggyőző- déses híve, emlékszik azokra az évekre is, amikor ősemberként a Neander-völgyben élt. Pár évezreddel később Szent Pál apostollal volt vitája: „Össze is verekedtünk. Jómagam akkor már meglehetősen élemedett korú voltam, Paulus pedig sokkal erősebb nálam, így hát jól elagyabugyált...” - mondta az őt hallgató újságíróknak. Rabanne azt is állítja, hogy néhányszor már szembenézett Istennel is. „Először egy vihar alkalmával. Istenhez fohászkodtam, és kértem, jelenjék meg előttem. Abban a pillanatban elült a vihar, és számtalan fénysugarát rám vetítve, egy hatalmas nap jelent meg előttem ...” állt sorban, hogy a családjának megvásárolja a szükséges húst. Ő akkor is úgy óhajtott'élni, mint a többi moszkvai asszony. Ettől a szokásától még a Gorbacsov elleni puccs után hőssé lett férje megnövekedett tekintélye se tudta eltéríteni. Négy évtizeddel ezelőtt házasodott össze Borisz Jelcin és Naina. Két lányuk van: Léna és Tatjána. Az unokák száma három: egy Lénáé, kettő pedig Tatjánáé. Jelcinék lakása úgy volt jellemezhető, hogy „kicsi, de kellemes.” A házigazda 193 centi magas, búja az italt. Nyílt ember, amiért tetszik a tömegnek. A felesége csendes és jelentéktelennek tűnő asszony, aki háttérben amolyan igazi „bá- buska”... Úgy látszik, hogy az ellentétek vonzzák egymást...-A feleségem szerény, barátságos és gyengéd asszony. Nagyon illik az én bárdolatlan jellememhez - nyilatkozta róla Borisz Jelcin a Hamburgban megjelenő Das neue Blatt című német hetilapnak. Mindketten szegényparaszt családból származnak. Szverd- lovszban ismerkedtek meg az ottani műszaki főiskolán, ahol tanultak. Még az iskola befejezése előtt házasodtak össze. 1958-ban megszületett az első lányuk - Léna. Aztán fiút vártak.-Nem vagyok babonás, de végigpróbáltam az összes rítust, amit az ősi szokásművészet elvárt tőlem ilyenkor. Egy baltát tettem a párnám alá meg egy sapkát. De ez sem segített semmit. Megint lányunk született - vallotta be Borisz Jelcin. Mindettől függetlenül imádja ezt a lányát, Tatjánát is, akik az „elnök” családjánál laktak még néhány éve. Tatjána fia, Borisz a nagypapa egyik kedvence. Jelcinék abban az időben még öten laktak Moszkvában a Tverszkaja és a Jamszkaja utca 2. alatti 4 szobás lakásban. Szombatonként még Léna családja is eljárt a nagyszülőkhöz megkóstolni a nagymama kalácsát és a teáját. Az unokáira igen büszke Jelcin ilyenkor mindig „feldobó- dott” és hangos kacaja nemcsak a lakást harsogta be, hanem az egész házat. „Ez ő, a mi orosz medvénk!” - mondogatták ilyenkor a szomszédok. De ki tudja, hogy ezt még meddig mondogathatják Moszkvában?... Hajzer Lajos A komposztkirálynő Az Amerikában hihetetlenül népszerű filmes komika, Bette Midler, az „Isteni Miss M.”, ahogy rajongói emlegetik, nemrégiben új szerepet vállalt. Az eddig főleg filmvásznon szereplő kiváló színésznő nemsokára óriásplakátok százainak „vásznán” fogja hirdetni - a komposztálás fontosságát. Jelszava: "Tartsd a zöldet tisztán!" Egyedül Los Angeles-ben naponta 1600 tonna kerti nye- sedéket gyűjtenek be. Ennek újrahasznosítására a legjobb megoldás a lombtrágya-készí- tés, a komposztálás. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a fű és a levélkupacok közé ne keveredjen háztartási szemét. A kampány célja tehát az, hogy a város által kihelyezett zöld gyűjtőládákba csak lombhulladékot dobjanak a polgárok. így kevesebb lesz a szemét, a kert hulladékból pedig kiváló komposzt fog készülni. A Grammy-díjas és többszöri Oscar-jelölt színésznő fanyarul megjegyezte, hogy neki már csak a „komposztkirálynő- ség” maradt, a többit mind „elhappolták” pályatársai. Bette Midlemek nem ez az első környezetvédelmi akciója. 1991- ben „örökbe fogadta” az egyik bekötőutat, mert bántotta a szemét az a sok szemét, amit Beverly Hills-i otthonából a filmstúdióba menet látott. A Nagyatád-közeli Kaszó és a hozzá tartozó erdőség, benne állat- és növényritkaságaival, az erdei kisvasúttal egyre népszerűbb. Az évekkel ezelőtt még szigorúan őrzött természeti csodának ma már egyre több a hazai és a külföldi látogatója. És ebben az erdőrengetegben található a 174 hektáron elterülő Baláta-tó Somogyszob és Kaszaópuszta között, Szenta határában. Az országos jelentőségű ősláp a történelem előtti idők tanúja, amely a mérsékelt égövi természet megmaradt kis szigete. Sajátos éghajlatával a jégkorszaki és trópusi eredetű állat- és növény ritkaságok utolsó tenyésző helye. Az ősláp szigorúan védett természetvédelmi terület, ahol többek között a vipera vagy a húsevő virág tenyész, ma még nem látogatható. Hubay S. _____________________________________________B rook Lee, a 26 éves Miss Hawaii megnyerte a szövetségi versenyt is, ő lett Miss USA, az Egyesült Államok szépségkirálynője. Főzzünk változatosan! Zúzás vendégváró. Aki szereti a baromfi belsőséget, nem túl drágán, ünnepi vagy vendégváró ételnek is megfelelő ragut készíthet. Hozzávalók: fél kiló csirkezuza, 30 deka csirkemáj, 1 nagy fej vöröshagyma, 2 deci száraz vörösbor, 1 húsleveskocka, só, bors, 1 babérlevél, 1 púpozott kávéskanál liszt, piros porpaprika, zsír vagy olaj. A megtisztított zúzát több darabba, laskára vágjuk. A fölaprított vöröshagymával és paprikával hagyományos módon pörköltalapot készítünk. Beletesszük a zúzát, kevés sót, őrölt borsot és egy babérlevelet. Ha már majdnem puha, megszórjuk a liszttel és fölengedjük a borral, amiben egy leveskockát is föloldottunk. A bortól lehűlt ételbe tesszük a földarabolt májat, fokozatosan melegítjük föl, és összeforraljuk. Vajas burgonyapürével tálaljuk a különleges zamatú ragut. Töltött burgonya. Sok helyütt romlik a télire eltett krumpli, fontos, hogy mielőbb elhasználjuk. Finom a töltött burgonya, amit nyersen hámozott és héjában félig főtt krumpliból egyaránt süthetünk. A krumpli közepét kivájjuk, olajjal kívül-belül megkenjük, és bármilyen húsfélével megtöltjük. Lehet darált lángolt kolbász, ízesített löncshús, amit kevés tejföllel lazítunk. A töltelék tetejére fektessünk egy kis szelet szalonnát. Forró sütőben pirosra sütjük. W. M. RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Napillatú lányok és pármai sonkák Onnét tudom, hogy itt a tavasz - legalábbis közeledik -, hogy a buszon a szép kis diáklányok hajának napfény-illata van, és számomra érthetetlen nyelven csivitelnek, mint a verebek a telefon dróton. A tavasz közeledtét már az Eduscho Szilárd is megígérte a tévé Napkelte műsorában, pedig ekkor még igazi tél volt, nagy hó meg minden, Szilárd pedig egy pesti és hajnali hóbucka tetején állt - kapaszkodjanak meg! - rendőrtiszti egyenruhában - ma sem tudom miért? -, és amikor elmondta, hogy hó is, eső is, napsütés is meglepheti ezen a napon derék népünket, tenyerét a tányérsapkához emelte és tisztelgett is. Több nagyobb dobása is volt az ismert időjósnak a télen, de ez a legemlékezetesebb, ami nekem tetszett. No de ez rég volt, még a havas időkben. Szóval jön a tavasz, már olcsóbb a narancs - méghozzá a „spanyol” mézédes magnélküli narancs, amit százhuszonöt forintért kínálnak, igaz, olyan vastag a héja, mint a gyerekpaplan. Vettem egyet magamnak, mert tavasz van, szagolgattam, narancsligetre emlékeztetett az illata, ahol ugyan még életemben nem jártam. Volt szőlő is, 650 forintért, ezt „kissé” soknak tartottam, meg a chilei körtét is, ami éppen olyan kávébarna héjú, körte alakú volt mint a magyar körte. Pontosan olyan. Egy kiló 450 forint, hát lehet, hogy az amerikai kontinensről származik. Az áruház sarkánál a kŐpár- kányon egy idős, bánatos szemű férfi ült, fázósan guny- nyasztott, barkát árult, a barka a tavasz egyik korai hírnöke, vettem is volna tőle egy csokorral, ha közben narancsban meg nem eszem az árát. Egy hete népes, igazán baráti társaságban töltöttem el fél napot közeli faluban, százötven éves öreg, patinás parasztházban, a disznót már leölték, készült a hurka, kolbász, akik töltötték, időnként táncoltak (ilyent még nem láttam), rozsdabarnára sült az oldalas, a hó már elolvadt és vígan tapostuk az udvari sarat, az abalés kotla körül. (Drága jó szívgyógyász doktornő, ne szidjon, két pogácsán kívül az égvilágon semmit sem ettem, s nem ittam, pedig nagy tál koleszterineket kínáltak nekem is, de keményen elutasítottam a tálat). Szóval volt vidámság meg nóta, meg hangerősítő, de a lányok és asszonyok akkor kiáltottak fel örömükben, amikor egy fiatalember megérkezvén a domboldalról, egy sapkára való hóvirágot osztott szét közöttük. Engem a virág - úgy általában - nem nagyon hat meg, de ez kellemes látvány volt: hogy tudtak a nők ennyire megörülni a szál kis hóvirágnak! Azt találtam mondani, hogy ezt ketten szedtük, de senki nem hitt nekem, így aztán a valótlanságot már nem is bizonygattam tovább. Ifjabb koromban jómagam is szedtem néha hóvirágot és később a még illatos, vad ibolyát, ami szintén a tavasz virága. Nálunk a héten volt már 13 fok meleg is, Pesten persze, azért hűvösebb van, de a rádióból tudom, hogy a héten és a múlt hét végén már a fővárosiak fölkeresték a budai hegyeket. Lehet esküdni a szép, nagy pelyhes havas téli napokra, a napfényben szikrázó hegyi ösvényeibe, de a hó mégis csak sáros, megfeketedett latyakká válik és még jó, hogy nem szegi kedvét az embernek: mert a kosz és sár után csak-csak jön a tavasz, ezernyi ötletével. Egy ÁBC-ben már kirakták a húsvéti tojásfestékeket, matricákat, még néhány hét és hirdetik a húsvéti sonkát is. Füstölt sonkát, lehet, kötözötteket is. Engem nem érdekel a sonka (nem mintha nem szeretném), de azért eszembe jut, hogy tavaly húsvét tájékán a rádióból értesültem, hogy Pesten kapható a világhírű „Pármai sonka”. Több ezer forint kilója. Elképzelni nem tudom, milyen lehet ez az eledel, árát tekintve talán még mini-tévé is van benne, de nem hinném, hogy valaha is szeletelhetek bicskával egy pármai sonkát. Mit gondolnak: miért nem?
