Új Dunántúli Napló, 1997. február (8. évfolyam, 31-58. szám)

1997-02-15 / 45. szám

1997. február 15., szombat Háttér - Riport Dtinántuli Napló 9 Búcsú a szeneskazánoktól Az erőmű udvarán megannyi alaktalan, szögvasaktól tüskés betontuskó hever. Akár a kivá­gott fák földből kiforduló gyö­kércsonkjai. Ennyi maradt a kétszáz vagonos szénsilóból és negyven vagonos kisöccséből, miután február elején fölrob­bantották, a földre döntötték, majd földarabolták az egészet. A sokat emlegetett változás, amit a Komlói Fűtőerőműben inkább szorongva, mások szo­rongva is, reménykedve is vár­tak, most bekövetkezik. Az igazi sláger a gáz A nagyműltú erőműben de­cemberben indult, januártól ket­tőzött lendülettel folytatódott azoknak az épületeknek, gé­peknek, kazánoknak a bontása, amelyek korábban a széntüze­lést szolgálták. Tulajdonképpen egészen 1990-ig, hiszen 1991- től már egységes pakura­üzemre tértek át. De Komlón az igazi sláger ma a gáz. Bár az első felmérések szerint a város­ban még ezer háztartás sincs, ahol a gázberuházás költségeire áldozni tudnának, de a 4912 la­kást és 260 közintézményt fűtő, és immáron önkormányzati tu­lajdonú erőmű már igazi nagy- fogyasztó. Piaci biztonságot ígér a csápjaikat Észak-Bara- nya felé kinyújtó gázszolgálta­tók számára. A BAVTRANSZ emberei és gépei az elemeire hullott monstrumot a földön darabol­ják tovább. A markolókanál egykedvűen turkál a soktonnás, szürke betongalacsinok közt. Ahogy egy jóllakott ember tur­kál és válogat.- A null-szint alatti részt bontja - fogalmaz szakszerűen kalauzom, Aipl József, a cég beruházási csoportvezetője. - A silók, szénhombárok bontásá­nak határideje február 28 - te­szi hozzá a tengerkék védősisak alól. - Innen, a hombárokból juttatták föl a szenet a kazán­házi bunkerekbe. Tavasszal itt már fűnek kell nőnie. A két csobogó, gőzölgő hűtőtorony már a 90-es évek elején eltűnt. A Pécsi Erőmű Rt. segítségével Nemsokára a hűlt helyét látni a pemyetároló hat-hét szintes épületének is a két kémény - a 100 méteres régi és a 62 méte­res új mellett. Az épület négy vaskos pillérlába közül kettőt már kirúgtak, úgyhogy az egész tönkrevert monstrum megbil­lent és térdre rogyott, akár egy sebesült, kiöregedett bányaló. Mint Aipl József elmondja, a pemyehulladékot ez az épület nyelte el, hogy aztán kötélpá­lyán fuvarozzák ki a bétái med­dőhányóra. Utóbb már egy sárga autó - a „koporsós kocsi” - állt a garat alá, amikor a per­nyével a bányaaknákat kezdték tömedékelni. Most majd ideáll a tároló mellé egy negyven tonnás roppantógép és szétcsi­pegeti, összeroppantja az egé­szet, mintha csak egy kockacu­kor-torony lenne. A 47 éves szakember látha­tóan nem szívesen beszél erről. Harminc éve - jóformán kö- lyökkora óta - itt dolgozik, itt él az erőmű-telepen; fülébe du- hogó kazánok között. Villany- szerelőként kezdte, és minden, ami 1967 után itt épült - kazán­telepítések, többezer köbméte­res pakuratárolók és más épít­mények - az ő kezemunkáját is dicsérik. A földön hevernek annak a két, újabb pemyeleválasztó elektrofiltemek a részei is, ame­lyek már az új liász-program lázában készültek. Ürítőtölcsé­reit vágópisztollyal darabolják. A vállalkozók hadára bízott bontások, a leszerelt alkatré­szek, a vashulladék sorsa azért nem az ördögé, hanem a fűtő­művel kötött szerződésektől függ. Van, aki pénzt kér és kap is, és van aki fizet, hogy a ki­szemelt portékát fogja és elvi- hesse. De mindenekelőtt emlí­teni kell a Pécsi Erőmű Rt. gesztusát. A város kérésére át­vállalta az épületek szétzúzásá- nak-eltakarításának költségeit szükség - mondja még. A szak­emberek ezt értik, én viszont lá­tom a tisztaságot, a feszmérők, órák munkáját kiegészítő digi­tális kijelzőket is.- Valamikor egy fémpálcára tekert ronggyal gyújtottuk a be a pakurát - mosolyodik el a ve­zérlőpultnál ügyelő Tóth Tibor a bajsza alatt. Itt ledolgozott ha magántulajdonba kerül, a tu­lajdonos nyilvánvalóan a minél nagyobb haszon érdekében mű­ködtetné. így olyan árképzésre marad esély, ami a távhőrend- szert életben tartja és a lakók te­herviselő képességét a lehetsé­ges mértékig figyelembe veszi. Tudván, a felmerülő pluszkölt­ségeket ezentúl már senki más, A pernyetároló lassú halála és a gépek szétszedése után visszanyert anyagok eladásából a bevétel az erőművet illeti meg. Ha nincs is mindennek vége, azért egy korszaknak vége van. Kazánt is lehet fazonra szabni? A kérdésre nem kaphatni azonnali választ, de a technoló­giai váltáshoz pénzt remélő szakmai pályázatok már készü­lőben vannak. A fűtőmű veze­tői megkezdték a gáz iránt ér­deklődő ipari üzemek bevoná­sát is. A szőnyeg alól pedig már jóval előbb kikandikált az el­lenérv; nem lenne-e jobb mind­járt vadonatúj gázüzemű fűtő­blokkot építeni, mint toldozni- foldozni ezt a régit? De ki ad ehhez 1-2 milliárdot csak úgy, üzleti megfontolás - azaz „csont” nélkül? S pláne egy önkormányzati cégnek, melyet a lakosság pénzéből kell majd fenntartani? Eddig jutva a félmondatokká hulló közös meditációban, Aipl Történelmi pillanatok Józseffel benyitunk a kisebb kazánházba is. Készséggel so­rolja: középen egy 23,2 mega­wattos KVGM-20 kazán, a két szárnyon egy-egy 20 tonna/órás GIB-MHD. Az utóbbiak arról nevezetesek, hogy a Paksi Atomerőmű indítókazánjai vol­tak.- Az átálláshoz elsősorban új, korszerű gázégőkre van szűk tizenkét évébe a régmúlt és a mai automatizált üzemmód egyaránt belefér.- Képzelje el, mibe kerülne ezt eltüntetni! Most, amikor itt minden gombnyomásra műkö­dik! - fakad ki az eddig szűk­szavú csoportvezető. A főépületben lévő négy Láng-Borsig óriáskazán közül kettőnek a gyomrát már kifordí­tották, a nyolc szénőrlő malom pedig már csak az emlékeké, de a 3. és a 4. számú 30 tonna/órás gőzkazán szorgalmasan fogja tenni a dolgát ezután is. Ahogy az országban is ritkaságnak számító, Ganz-gyártmányú, fe­ketére mázolt fűtőturbina és a hozzá kapcsolt villamosgenerá­tor is, amelyben a kazánokban termelt hő egy része hasznosul. Hogy az emberek közül ki számít öreg, netán cserére szánt bútordarabnak, más kérdés. A csoportvezető elárulja: ő ennek a 100 embert foglalkoztató üzemnek a szakszervezetise is. Térjünk erre vissza akkor, ha majd több megfoghatót tud mondani. Négy éve még 130- an, ma 100-an dolgoznak itt. Akkor még sok volt az idős ember. A mai 39 éves átlagé­letkor ideálisnak mondható - ez a munka gyakorlat, tapasztalat nélkül nem bízható senkire. Tervük - olyan szolgáltató szervezetet létrehozni, amely hiányzik Komlón - egyelőre a jövő zenéje. A tüzeléstechnikai szakemberek hiányoznak. Az igazgató optimista Az igazgatói iroda falán Hipp Alajos egykori kazángé­pész olajfestménye a régi falu­képet mutatja az 1911-ben épült villany teleppel. A telep 1928-tól már számos hegyháti községet látott el, 1930-ban már 179 településre jutott el in­nen a villamosenergia.- A környezetvédelmi szem­pontból is rendkívül jelentős átállásról most csak annyit mondanék, az erőmű, mint nagyfogyasztó megjelenése el­engedhetetlen ahhoz, hogy a gázt is idehozzák a városba - mondja Vakaró József a Kom­lói Fűtőerőmű megbízott igazga­tója, aki a másik önkormányzati cég, a KomlóHő Kft. vezetője is. - Nagyjelentőségű volt a Pécsi Erőmű Rt. decemberi döntése, ahol jóváhagyták, hogy a fű­tőmű legyen Komlóé, s hogy ezt a város el is fogadta. Ugyanis, FOTÓK: MÜLLER ANDREA csak a lakók fizethetik! Esélyt ad a KomlóHő Kft. és a fűtő­erőmű összevonása, amely már csak formalitás. Ami pedig a ra­cionalizálást illeti, nem mennék az események elé: a cég ezután is igényelni fogja a munkaerőt, és egy önkormányzati kft.-nek egyébként sem lehet célja a tö­meges elbocsátás. B. R. Magyarul magyarán Helyesírási készségünk Az anyanyelvi közműveltsé­get, benne a helyesírási kész­séget figyelő kollégám hívta fel a figyelmemet arra bizony­talanságra, amely az ÉS kötő­szó előtti vessző kitételében vagy elhagyásában nyilvánul meg. Megfigyelését magam is megerősíthetem. A részletes magyarázat hosszúra nyúlna, mivel a vessző alkalmazásá­ról 14 szabály szól. Ezért csak azokat érintem, amelyek a kö­tőszók előtti vesszőhaszná­latra vonatkoznak. A főszabály, amely egye­temes, azaz kivétel nélküli, úgy szól, hogy az összetett mondatok tagmondatait beve­zető kötőszó elé, akár mellé-, akár alárendelők, mindig vesszőt teszünk. Pl. Elmondta élete történetét, és utána hosz- szan hallgatott. „Az nem le­het, hogy annyi szív hiába onta vért.” Vesszőt azonban nemcsak az összetett mondatok tag­mondatai közé teszünk, akár kötőszóval, akár kötőszó nél­kül fordulnak elő, hanem ak­kor is, ha azonos szerepű mondatrészeket kötőszóval kapcsolunk össze: Tetszetős, de helytelen elméletet agyait ki. - Elhibázott, sőt vesze­delmes vállalkozásba fogott. - Az első példánkban a tetsze­tős, valamint a helytelen egy­aránt jelző, mégpedig mellé­rendelő ellentétes viszonyban lévő azonos mondatrészek. A másodikban az elhibázott meg a veszedelmes ún. fokozó (sőt) kapcsolatban van egy­mással. Ha azonban - s most ez a hangsúlyozandó! - az azonos mondatrészek (tehát nem a tagmondatok) között ÉS, S, MEG, VAGY kötőszó áll, elé­jük nem teszünk vesszőt: Ég ÉS föld között lebegett. - Egész nap írt S olvasott. - Levest VAGY főzeléket kérsz? - Találkozott a róka MEG a farkas. - Viszont ha tagmondatokat kapcsolnak, akkor kell a vessző: Az asztalt körülülik, ÉS lassan beszél­getnek. - Éj van-e, VAGY szemem világa veszett ki? - Továbbá ha az IS, a VAGY páros kötőszóként fordul elő, a második elé mindig vesszőt teszünk: Eljött az uzsonnaidő is, el is múlt. - VAGY meg­szoksz, VAGY megszöksz. A bizonytalanság fő oka az, hogy sokszor nehéz eldönteni, vajon az ÉS, S, MEG, VAGY kötőszóval kapcsolt szöveg­rész önálló tagmondat-e vagy a halmozott, azonos mondat­rész. Pl. Bevágta az ajtót, ÉS hirtelen elrohant. - Ebben a mondatban az azonos alany ellenére könnyen fölismer­hető a két tagmondat, ezért az ÉS elé kell a vessző. De eb­ben: Hirtelen fölugrott ÉS el­rohant - már nem egyértelmű, mivel a fölugrott és az elro­hant fölfogható az egyetlen mondat azonos két mondatré­szének, vagyis halmozott ál­lítmánynak. A döntés megho­zatala már nem is annyira he­lyesírási, sokkal inkább mon­datelemzési kérdés. Az írásjel, esetünkben a vessző elhagyása vagy kité­tele nyelvtani elemzési kész­ségünk függvénye. A legtöb­ben inkább elhagyják a vesz- szőt. Rónai Béla IJDN Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés tebruar 21-en (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELE­ZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi út 34. sz., VIII. emelet. A február 8-i lapban közölt rejtvény helyes negfejtése: „Egyetlen titka van a meggazdagc lásnak: nem csinálni semmit ami adóköteles. Jtalványt nyertek: Fekete Józsefné - Szemel; íergál Lajos - Pécs, Keller Antalné - Pócs; Márton Józsefné - Szászvár, Perlaki József Pécs. Az utalványokat postán küldjük el.

Next

/
Thumbnails
Contents