Új Dunántúli Napló, 1997. február (8. évfolyam, 31-58. szám)
1997-02-09 / 39. szám
1997. február 9., vasárnap Magazin Táncórák busóknak Az igazi búsó nem veszi le a rémisztő maszkot fotó: laufer l. Új színfolttal gazdagodott a mohácsi farsang: táncórára jártak a busók és megtanultak kólózni. A máglyagyújtás előtt körtáncot rophatnak majd velük a vendégek is. Egy évvel ezelőtt a busójárást követő első héten Kulutácz Mátyás kezdeményezésére Busó Klubot hoztak létre. A bejegyzett szervezet 22 taggal alakult, azóta hárman csatlakoztak hozzájuk és tíz felvételt kérőt tartanak nyilván. Elnöküknek a hagyományok ápolását szorgalmazó, ötletadó Kulutácz Mátyást választották.- Elegünk lett az álarcot a hónuk alatt cipelő, gumicsizmában kormot, fűrészport szóró busókból - mondja a klub elnöke. - Ők a sokac hagyomány megszégyenítői. Nem használt a farsangi szokásnak az, amikor sok éve üzleti vállalkozásnak tekintve megrendezett népünnepélyt kreáltak belőle, és fizettek a beöltözőknek. Bár - ezt elismeri egyfajta szervezettség kell. Valamikor is létezett a csoportvezető. A rokonok, barátok 20-25 fős csapatba verődve mókáztak, mulattak vasárnap, aztán kedden. Mindegyik közösséget zenekar kísért, a busókon kívül a nők népviseletét öltötték magukra néha a férfiak is, vagy más jelmezt, de alapszabály volt, hogy senki nem fedte föl a kilétét!- Reményeink szerint idén már visszakanyarodunk a régi hangulathoz. A klub csoportjának lesz külön zenekara, a busóink pedig álarcban és gumicsizma helyett bocskorban ropják a táncot a főtéren - ígérte a főbusó. Berta M. Az „eneszkások” többen vannak Mármint a Balaton mellett. Többek között ez is kiderült abból a felmérésből, amelyet a Siotour Rt. a múlt évben végzett vendégei körében. A magyar, német, angol és holland nyelvű kérdőíveket 4000-en kapták meg, negyede vissza is érkezett, s az ezekből kiolvasható adatok cáfolják azt az elfogadott véleményt, hogy a németek többsége országuk keleti feléből jött hozzánk. (Sokan ezt meglehetősen kultúrálatlan magatartásukból következtették ki.) Az arány 35:65 a „nyugatiak” javára. A Siotour szakemberei azonban óvatosan hozzáAz ÜDN Barátainak Klubja Szórakoztató rendezvények Az Új Dunántúli Napló Barátainak Klubja ez évi első klub- rendezvényét február 10-én 18 órai kezdettel tartja a pécsi Művészetek Házában (Széchényi tér 7-8). A lap munkatársai videófilm vetítéssel, fényképek bemutatásával egybekötött beszámolót tartanak amerikai út- jukról. Március 8-án rendezi meg a klub a hagyományos vidám, zenés Nőnap köszöntő estjét a pécsi Pöttyös vendéglőben (Szabadság u.). Az érdeklődésre való tekintettel már lehet helyet foglalni minden hétfőn 14-től 16 óráig a klub ügyfélfogadó irodájában, Pécs, Ferencesek u. 1. Ugyanitt lehet befizetni az 1997. évi tagdíjat és váiják azokat, akik be akarnak lépni a klub tagjai sorába. teszik: ez csak a cég működési területére vetítetten értendő. Úgy tűnik, a hollandok szeretik a legjobban a Balatont. Az itt vendégeskedőknek háromnegyede legalább tíz napot eltölt a tó partján, a németek kevesebb ideig maradnak. Hogy miért itt? A válaszok szerint azért választják a magyar tengert, mert sekély vize ideális gyermekeiknek, mert viszonylag alacsonyak az árak, s mert édes- és nem tengervízről van szó. Ezzel együtt a hozzánk érkezőknek csak negyede döntött röviddel az indulás előtt, hogy a cél a Balaton lesz. Az árakra azonban érdemes visszatérni. A Siotour-kempin- gekben nyaralóknak ötödé tartotta magasnak, nagy többségük (81 százalék) megfelelőnek, ám hogy ez alatt olcsóságot értenek-e, nem derült ki az adatokat elemzők munkájából. Az éttermi árakat a megkérdezettek 17 százaléka sokallta, egyharmaduk viszont kifejezetten alacsonynak tartotta. Rákérdezett a Siotour arra is, hogy részt vesznek-e vendégeik a cég garantált programjain? Csak 20 százalék volt az igenlő válasz, az utazási iroda ügyfeleinek több mint fele viszont kifejezetten elkerüli ezeket a programokat. Ha az árakra vonatkozóan a Siotour levonhatta azt a következtetést, hogy „Mindez nem igazolja azt az állítást, miszerint a külföldieknek drága a Balaton”, akkor saját programjaikat illetően is helyén lett volna némi önkritika és tanulság: túlhasznált lemezeknek előbb-utóbb riasztó lesz a hangja. M. A. A Bízhatok még kettőnkben? jeligét választotta az az olvasónk, aki arra kíváncsi, van-e jövője annak a kapcsolatának, mely már hatodik éve tart, de partnere nem kívánja, hogy az eddiginél szorosabban is egymáshoz tartozzanak. Ellentmondásos helyzetet mutat a kártya önnek. Úgy látszik, partnere meglehetősen elszánt, s egyébként is olyan jellem, aki megkívánja, hogy az történjék, amit ő akar. Ezt a tulajdonságát a hivatása csak megerősítette benne. Rosszul tűri, ha nem az ő ajánlásai szerint mennek a dolgok. Kettejük közül valóban ön a sebezhetőbb, s ön az, aki bár szeretne biztosabb helyzetet, mégis, hogy megelőzzön egy végleges „nemet”, inkább halogatja a helyzet megoldását. A lapok megerősítik, hogy kettejük között egy házasság-típusú, vagyis együttéléses kapcsolatnak kisebb az esélye, mivel ilyenkor mindketten inkább veszítenek a dolgon, mint nyernek. Ezt persze elsősorban lelki értelemben kell venni, de egy jól működő társulásnak mindig feltétele, hogy a benne résztvevők sose veszítsenek többet, mint amennyit el bírnak viselni. Helyzetük különlegessége abban áll, hogy egy nagy adut igazából még nem játszottak ki. Úgy látszik a lapokból, hogy önök bár jóbarátokká lettek, és kellemesen eltöltöt- ték egymással az időt, a lángoló szerelem nem perzselte meg önöket. Pedig kapcsolatuk rejtette (rejti) ezt a lehetőséget! Javaslom, hogy próbálják még egyszer „megbolondítani” egymást, az üzemi hőfoknál magasabbra csavarni érzelmeik lángját. Partnere ugyanis már a biztosra játszik (egy kicsit ön is), de az elköteleződés sajnos mindig kockázattal jár. Ha nem jön be, még akkor is jóban maradhatnak. Hodnik Ildikó Gy. (Továbbra is várjuk kedves olvasóink leveleit.) A növény érzi a gyilkost Sokan esküsznek rá, hogy nemcsak a kutyák és a macskák, de kedvenc növényeik is megérzik, ha valami baj van velük. Léteznek olyan zöldségtermelők, akik például gyakran beszélgetnek is terményeikkel, sőt különböző zenét játszanak nekik, azt remélve, hogy ettől a zöldségek szebben fejlődnek, jobban gyarapodnak majd. És ha jól belegondolunk, biztosan megtörtént már a legtöbb emberrel, hogy élete során legalább egyszer letegezett egy virágot, vagy elbeszélgetett egy növénnyel. Manapság a legtöbb ember számára a növények élő, ám tudattalan lények, amelyeknek nincs érzékelési vagy érzelmi reakciójuk az őket körülvevő világ felé. Az Egyesült Államokban azonban 1966-ban kísérletezni kezdtek a növényekkel, és megdöbbentő következtetésekre jutottak. Cleve Backster a poligráf szakértője, azé a készüléké, mely az emberi bőr elektromos ellenállásváltozását méri, s közismert néven hazugságvizsgálónak hívják. A kutató elhatározta, hogy növényt köt a berendezésre, hogy lássa, mi is történik. Az eredmény még őt is meglepte. Backster úgy döntött, elégeti a növény egyik levelét. Abban a pillanatban, hogy ezt gondolta, a poligráf a növény erős reakcióját mutatta. Backster még egy lépést sem tett, még a Idegbaj és a magyarok istene Megbocsátani nem, csak megérteni tudom az ámok- futót, aki hirtelen haragra gerjedve tör, zúz, akár öl is a szerencsétlenje, az ok - amely dühét kiváltja - lehet akármilyen pitiáner ügy is. És robban. Jómagam is. Idegállapotomnak egyáltalán nem használ egy magas ház romlott liftje, vagy az oktalanul megdrágított portéka a kereskedelemben, a vásárló kiszolgáltatottsága a jó ég tudja milyen nemzetiségű boltosnak, akinél még panasz sem tehető, a bürokratikus ügyintézés elképesztő mérete, egyik intézménynél, ahol pontosan harmincöt percre tűnik el az előadónő és esze-ágában sincs elnézést kérni attól a 8-10 embertől, ügyféltől, aki reményt vesztve várakozik sort állva az íróasztala előtt, holott csak egy nyomtatványt ad át, amelyet kitöltve majd másik asztalnál kell leadni. Ha e fenti apróságok egyetlen napra sűrűsödnek össze, óhatatlanul ingerlékeny az ember, legkedvencebb ismerőseit sértegeti, holott nem szolgálnak rá, csak néznek rád vissza, szomorúan és értetlenül. Most már csak a rádiót kell kinyitni, meghallgatni a legközelebbi napi híreket - robbantások, lövöldözések, földarabolt házastársak, koalíciós és ellenzéki politikusok marakodása - szóval a paletta színes és eleven. .Áprilisban ismét emelkednek az energiaárak ...” - hallom a hírt, ami már önmagában is disznó- ság. Pedig csak három és fél, négy százalékról van szó, ige- nám, de ez majd ismétlődik az év folyamán, attól függően, hogy a forintot milyen mértékben értékelik lefelé. Ha jól emlékszem - és miért is ne? - tavaly év elején azt ígérte a pénzügyminiszter, hogy év végére nem lesz több az infláció, mint húsz százalék. Én már rég megtanultam nem hinni semmiben, senkinek, soha, semmikor, s már akkor is gyanítottam - gyanítottuk! - hogy az ígéretből semmi sem lesz. Év közben a miniszterelnök már azt mondta, hogy húsz százalék alá is leviszik az inflációt majd a következő - tehát 1997 - évben. Ha még csak ezzel ámítottak volna bennünket. De hát nem volt olyan jelentősebb tömeggyűlés, ahol a kormányelnök - és némely társa - ne hangoztatta volna, hogy a következő évben már megáll a romlás és ha kis mértékben is de a nép már saját bőrén érzi majd a javulást. No persze. A szokásos januári áremelések most sem maradtak el. Igaz, a nyugdíjas megkapta a februárban a közel húsz százalékos emelést, de növekedett az áramdíj, a benzinköltség, a fűtés, a telefondíj és egyebek, az élelmiszerekről nem is beszélve. (Most emelték a tejtermékek árát...) Ebben az országban minden közgazdasági tájékozottság nélküli állampolgár tudja: ha emelik a benzin és az energia árát, akkor minden megyen felfelé, mert minden termék előállításához villanyáram kell és minden termék szállításához benzin szükségeltetik. Világos. Csak az áramemelések szemérmetlen aránya felháborító. A legkisebb szatócs is annyi dohányt tesz a portékára, amennyit csak nem szégyell és álnokul széttáija kezét? „Kérem, én is ennyiért kapom...” És a tömeg, a melós („melós"!) még a jó Istenhez sem mehet panaszra. (Egyáltalán: az utóbbi években a parlamentben elhangzott e csak egyszer is a „munkás*’ szó ...?!) Szabad piac van. Piacgazdálkodás van. Meg magyarázat van: mindenre. kezét sem emelte meg, a mutatók heves mozgása még csak akkor következett be, amikor csupán elgondolta a tettet. Úgy tűnt, mintha a növény a gondolataiban „olvasott” volna, és „megértette” volna azt a szándékot, hogy meg akarják sebe- síteni. Egy más esetben két növényt vizsgáltak egyszerre. Az egyiknek elégették néhány levelét, s a legnagyobb meglepetésre az a növény, mely „látta” a másik növény elpusztulását, dühöngő reakciót mutatott, amikor a „gyilkos” személy megjelent a szobában, noha az őt egyáltalán nem bántotta. Igazából senki sem tudja, mi az oka, de úgy tűnt, Backster növényei még akkor is reagáltak gazdájuk gondolataira, amikor az távol volt. Kísérletekkel az is bebizonyosodott, hogy a növények fejlődését igenis serkenti, ha olyan emberek gondozzák őket, akik kedvesek, s jókat gondolnak róluk. Aki nem hiszi, járjon utána, megismételheti Backster egyik vizsgálatát. Ültessen el három tálcába gyorsan fejlődő magokat. Az elsőről gondoljon szépeket, a másodikkal ne foglalkozzon, a harmadikat pedig próbálja meg utálni naponta néhány percet. Ha jól csinálta, néhány nap múlva látható lesz, hogy a növények az egyébként azonos körülmények ellenére is másként fejlődnek. H. I. Gy. Dezső ötödik halála Ötödik alkalommal rendezte meg a Pécs-Baranyai Értelmiségi Klub Aranyosga- dányban immár hagyományos disznóvágását. A már emlékké vált sertést idén is Dezsőre keresztelték, és a jubileumi, ötödik eset miatt V. (azaz Vágandó) vezetéknevet kapta. Felolvasták Dezső halálos ítéletét, kiemelve társadalmi veszélyességét, kívánt az áldozat egy utolsót, majd gyászbeszéd keretében búcsúztatták az elhunytat. A jó hangulatú vágás és feldolgozás késő délutánig tartott, utána a klub tagjai V. (azaz Valamikori) Dezső emlékére ritmusos mozgást végeztek dr. Horváth Csaba klubelnök pincéjében. M. Z. Bk ___- ü» W-J* ' ■ j . j / y .____________ -s C sokoládékóstoló zsűritag a Sydneyben rendezett bemutatón. A minőséget többek között íz, lágyság, szín és állag szerint döntik el.
